~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
-Hol van a mosdó? - kérdeztem Jayt.
-Most nem érek rá, de majd Matt megmutatja, ugye? - nézett Mattre két láda pakolása közben.
-Persze! - tette le a gitárját Matt, majd intett a fejével, hogy menjek utána.
-Végigmentünk egy rövidebb folyosón, majd balrafordulva, megálltunk egy ajtó előtt.
-Kicsit nehéz kinyitni, de ez lesz az! - tárta ki nekem.
-Köszi. - mondtam tömören.
-Nem vagy beszélgetős hangulatodban, ugye?
-Nem igazán. - mosolyodtam el.
-Elfáradtál?
-Egy kicsit. - kezdtem a padlót bámulni.
-Nyugi, majd ma kialszod magad! - simította végig a karom, majd köszönt, és elment.
Nekem pedig igencsak mély levegőket kellett vennem. Odamentem a mosdókagylóhoz, és nem törődve a sminkemmel, egy nagy adag vizzel lemostam. Aztán ugyanezt újra és újra, amíg meg nem nyugodtam.
Nem, nem sírtam. Nem ebben a hangulatban voltam... Inkább olyan... elveszett...
Fel sem fogtam mi történik körülöttem. Legalább 30 percen keresztül bámultam a víztől csöpögő arcom a tükörben. És egyszerűen nem mertem végiggondolni mit érzek.
-Hali! - jelent meg Reach mosolygós arca a tükörben mellettem.
-Szia! - mosolyodtam el halványan, de valahogy nem ment abban a pillanatban úgy vigyorogni, mint a bolondgomba.
-Hoztam amit tegnap megbeszéltünk!
-Mit? - kérdeztem értetlenül.
-A horoszkópok... Hónap eleje... Tudod... - magyarázott közben fura jeleket rajzolgatva a levegőbe.
Egy pillanatra üres fejjel néztem rá, aztán leesett minden.
-Ja, persze, jövő, persze... - habogtam összevissza, ami csak jött.
-Kicsit el vagy havazva.
-Csak fáradt vagyok! - nevettem zavaromban.
-Valami probléma van? - kérdezte komoly hangnemre váltva.
-Az mindig... - mosolyodtam el.
-Tehát nem akarsz róla beszélni. - sóhajtott csalódottan.
-Nem igazán. - nevettem belegondolva, hogy egy szó, vagy gesztus alapján mennyire megérti mire gondolok.
-Hagyjalak békén?
-Nem tudom. - mondtam egy kis gondolkozás után.
~.~.~.~ Reach szemszöge ~.~.~.~
Az eleve értelmetlenre igen nehéz értelmes dolgokat válaszolni. Kellett idő, hogy mit csináljak vele.
-Fél óra múlva visszajövök, rendben? - tettem a vállára a kezét.
-Rendben. - válaszolta halkan, amit egy bólintással meg is erősített . Rámosolyogtam, amit nem viszonzott, így jobbnak láttam minél előbb elmenni.
A srácokat nem akartam munka közben zavarni, így inkább az öltözőnkbe vezetett az utam. Egyedül Carry volt ott.
Nem igazán kedveltem a lányt, de már késő, és túl nagy bunkóság lett volna visszafordulni.
-Szia. - köszönt egész kedves hangon.
-Helló! - válaszoltam neki.
-Kérsz? - kérdezte az előtte lévő tál narancsra mutatva.
-Kösz, nem, utálom a narancsot! - utasítottam vissza mosolyogva, majd a táskámhoz másztam valami olvasnivalóért.
-Én is utálom, de az utóbbi pár napban valamiért nagyon kívánom. - nyálta le az ujjáról a gyümölcs levét.
-Uhh, ezt ismerem... Én a majonézt nem szeretem, de amióta terhes vagyok, majd meg halok érte. - ültem le mellé pár magazinnal a kezemben.
-Megkérdezhetem mik ezek?
-Többnyire női magazinok... Igazából nem is tudom, ma reggel ugrottam be egy 5 percre az újságárushoz, és összeszedte, ami a kezembe akadt, és a címlap alapján érdekesnek tűnt.
-Értem. Én ilyeneket nem sűrűn olvasgatok, annyira azért nem tudnak lekötni.
-Én se sűrűn veszek ilyesmiket... De lehet, hogy van benne valami érdekes.
-Igazából, már minden módot megragadok, hogy kibírjam ezt a pár hetet. Már kicsit elegem van az egészből.
-Ezzel nem vagy egyedül. Nézz csak körül! Mindenki ki van égve! Igazából én már azt várom, hogy az utolsó nap, Vegasban végre egyszer utoljra jól bebasszunk, és onnantól kezdve elválnak útjaink.
-Tessék? - néztem meglepetten.
-Mi nem érthető ezen? - mosolyodott el.
-Nem jössz velünk haza?
-Eszem ágában sincs. Szeretem ezt az országot.
-És Matt? Tud erről ő is?
-Nem, de majd túlteszi magát rajta.
-Jézusom Carry, Matt szeret téged! Ezt nem csinálhatod vele!
-Hé, álljunk csak meg! Én itt élek! Nem hosszútávra jöttünk össze, és ezt ő is tudja. Nem fogom az egész életem feláldozni miatta!
-Már azzal megtetted, hogy hónapokra eljöttél vele!
-Los Angelesben már épül az üzletem. Amúgy sem csináltam volna semmi értelmeset, de nekem az életem itt van. Neki pedig ott, és ezt ő is nagyon jól tudja. Meg különben is... Az együttlétünk annyiban nyilvánul meg, hogy néha lefekszünk egymással. Nem repülöm át az óceánt, hogy utána 2 hét után dobjon, és jöhessek vissza.
-De Matt szeret téged! Mit gondolsz miért viseli el a hangulatingadozásaid?
-Mit gondolsz miért vannak hangulatingadozásaim? - gördült végig egy könnycsepp az arcán.
Inkább nem válaszoltam semmit. Egyszerűen nem tudtam a döbbenettől. Gyengének tűnt, amit Carryről egyszerűen nem tudtam elképzelni.
-Csak azt akarom, hogy hagyjatok békén, oké? - emelte meg a angját, ekkor már hangosan zokogva.
-Szereted Mattet? - kérdeztem halkan.
-Tippelj baszd meg! - kiabálta, majd elindult az ajtó irányába. Mielőtt becsapta volna maga mögött, hátrafordult, és csak ennyit mondott:
-Csak kérlek, tartsd távol azt a ribancot a pasimtól!
Az ajtó csattanása az üres szobában szinte visszhangzott. Nem is tudtam hirtelen mit reagáljak... Hirtelen megértettem, hogy Carry miért olyan, amilyen. Szereti Mattet... És valószínűleg az egész csapatot is. Egyszerűen nem akarja, hogy megszeressük, és hogy meggyőzzük, hogy jöjjön velünk Bridgendbe. Hirtelen annyira egyértelmű volt, miért volt az egyik pillanatban hihetetlenül bunkó, a következőben pedig teljesen normális - akárcsak az imént.
A másik dolog, ami aggasztott, az viszont a legutóbbi mondata volt. 'Tartsd távol azt a ribancot a pasimtól.' Matt megcsalta volna Carryt? Másképp Carry nem félt volna ettől ennyire. Viszont... Ha Lanával... Akkor Lana is megcsalta Jayt.
Ezt az egészet nem értettem.
Annak ellenére, hogy megígértem Lanának, hogy visszamegyek hozzá, inkább maradtam. Majd azt mondom rosszul voltam. Vagy valami ilyesmi...
Ki kell derítenem mi van Lana és Matt között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése