Helló!
Holnap hajnalban elutazom apámmal Görögországba. Az internethozzáférés bizonytalan. Nem hiszem, hogy nethez fogok jutni, de amúgy is megakadtam a történet szempontjából. Mivel a legtöbb időmet valószínűleg az apámtól távol, a fürdőszoba sarkában egy füzet társaságában fogom tölteni, papíron talán tovább haladok.
Addig is nincs megtiltva, hogy mailt küldjetek. xD Bocs, ez mindig inspirál. Nem rég egy névtelen drága írta, hogy intimebb dolgokat részletezhetném. Ha erre vágyik... Próbáltam, nem igazán jött össze. Bocs.
Tehát ha valaki véletlenül kedvet kap megírni egy részt, azt is szívesen fogadom, fel is rakom.
Pussz ; love ; peace
Ariana.
2009. június 15., hétfő
2009. június 14., vasárnap
21. rész
- Jay és Moose hol maradt? - kérdeztem Mattet, egy fél óra teljes csönd után. Tudtam, hogy még fent van, de nyilván nem tudott mit kitalálni beszédtémának.
- Moose amerikában felszedett egy csajt, Jay pedig egész nap másnaposságtól szenved.
- Jellemző... - mosolyodtam el.
- Holnapra terveztél valamit?
- Miért, te igen?
- Konkrétan semmit, a lényeg, hogy te is benne legyél.
- Délelőtt megígértem Reachelnek, hogy elkísérem ultrahangra, utána a tied vagyok.
- Hova kíséred el?
- Basszus... - markoltam a lepedőbe akaratlanul is.
- Reach terhes? - kérdezte döbbenten.
- Ne mondd el Padgenak, könyörgöm! Engem Reach akkor ki fog nyírni!
- Szerintem Padge örülni fog neki. Nagyon szereti...
- Jó, de ha most közölném, hogy terhes vagyok, tőled, és már nem lehet elvetetni sem, akkor hogy reagálnál?
- Állj, állj! Olyan régóta? Hányadik hónapban van? Vagy ezt hétben számolják? Nem is látszik rajta!
- Ezt majd megkérdezed tőle, ha akarja, elmondja, oké? Szóval hogy reagálnál?
- Lana! A két helyzet teljesen más. Ők már nagyon régóta együtt vannak, együtt élnek, és nem szabadna elmondanom, de Padge már el akarja venni és gyerekeket, családot akar. Én fogalmam sincs, hogy hogy reagálnék. Lelépni és elfelejteni nem tudnálak, mert szeretlek, és Padge is kicsinálna, de mi még nem tartunk azon a szinten.
- Szeretem, amikor komoly vagy.
- Ezt hogy érted?
- Jobban áll, amikor úgy viselkedsz, mint egy felnőtt, értelmes ember, és kibújsz a perverz rocksztár szerepből.
- Perverz rocksztár? - ráncolta a szemöldökét.
- Nem tudok máshogy fogalmazni, bocs.
- Neked meg a perverz rocksztár szerep áll jobban. Nem vagyunk egyformák.
- Ezt most csak azért mondod, mert az olyan pillanataimban mindig félrerángatlak, csak hogy együtt legyünk.
- Persze! - nevette el magát és a nyakamba csókolt. Nem szeretem, amikor ennyire borostás. Szúr, és az olyan nem jó... Ehhez nem sikerült még hozzá szoknom...
- Mivel legutóbb nem lett túl jó vége, hogy nem beszéltem a folytatásról, most még rögtön az elején tisztázzuk ennek a nyárnak a menetét, jó? - harcolta ki, hogy a szemébe nézzek. Nem válaszoltam, vártam, hogy mondja.
- Másfél hétig leszünk itt, és megyünk vissza, én azt szeretném, ha te is jönnél. Onnantól kezdve egészen októberig kint leszünk. Nem akarlak elveszíteni! - nem válaszoltam. Nem volt mit. Majd végig gondolom? Dehogyis, persze, hogy megyek. Nem engedem el egyedül egy olyan országra, ahol minden második utcasarkon áll egy nálam ezerszer jobb nő.
Hogy csináljak valamit, adtam egy puszit a szájára. Pozitívan értékelte, nem engedett el.
Amit az eddigi kapcsolataimban tapasztaltam, mindössze annyi, hogy a szex mindenre válasz. Bármilyen kínos kérdést tesznek fel, ezzel mindig ki lehet magad húzni.
Gyakorlatilag minden kapcsolatom csak erről szólt. Harmónia teljes hiánya pár orgazmussal fűszerezve, amely elnyomja az alapízt. Amikor az utóbbi elmarad, rájössz milyen szörnyű is valójában.
Akkor is valami hasonló történt. Matt már soha nem fogja tudni ugyanazt megadni, mint pár hónappal ezelőtt. Valami megváltozott.
Nem őt hibáztatom, csak... őt hibáztatom. Nem azért, mert megcsalt. Azért, mert nem volt képes kimondani, hogy "sajnálom, szeretlek", amikor csak arra lett volna szükségem. Hogy megnyugtasson, hogy józanon nem tette volna meg. Engem Julia akkor nem hallgatott végig. Én végig hallgattam volna Mattet, ha nem ribancoz le, és nem tesz úgy, mintha minden csak rajtam múlt volna.
Bárhogy is nézzük, a kapcsolatunk nem lesz már soha többet ugyanolyan. Az első veszekedés mindent megváltoztat, jó vagy rossz irányba. A mi esetünkben az utóbbi érvényesül. Megcsókol, kimondja, hogy szeret, de ez nem elég. Azt az érzést már nam kapom vissza, amit még a turné kezdete előtt éreztem. A fasznak kellett nekik is elmenni... És nekem miért kellett itt maradnom? Ki a hibás? Nem tudom.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Helllóóóóó!
Az a kép úgy adta magát, meg amúgy is olyan üres itt minden...xD
Na, mindegy, nem fontos.
Ez egy elég unalmas, vontatott kis rész lett, azok közül is a leggyengébb. Már nem tudok írni...
Úgy veszem észre, hogy egyre rosszabb leszek. Meg amióta Dorina irományát olvastam, elbizonytalanodtam a "tehetségemben" xD
Na jó, nem kezdek el itt emózni. Be happy. Te is. örülj, hogy van. Ha örülsz, akkor megerseztesz egy véleményt. Pussz.
arianablue76@yahoo.com
2009. június 13., szombat
Meg van! Meg van! Meg van!
Üdv!Hogy mi van meg? Alanna földi mása. Böngészés közben találtam rá Natalie Walker-re, egy énekesnőre, aki szinte tökéletesen megegyezik az Alannáról alkotott képemmel. Egyedül a haj nem stimmel, de megbocsátom neki. Egyébként a hangja is gyönyörű, utána lehet nézni.
Továbbá fontosnak érzem, hogy egy kis plusz információt nyújtsak róla, mármint a történetem főszereplőjéről. =D
Mivel az ihlet megint elfogyott, legalább lesz valami.
Amúgy rájöttem, hogy nagyon inspiráló tud lenni, ha valaki más írását kell folytatnom. Akinek van kedve, írjon csak, én kiteszem. xD
Tehát Alanna. Ügyesen kitaláltam, hogy nem vázlatpontokban, nem is történetként fogom leírni, hanem Alanna régebbi naplójából idézgetek. Ez nem számít külön résznek.
Olvasd, élvezd, kritizálj mail formájában.
arianablue76@yahoo.com
Ariana.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Ma költöztünk be Amyvel az új, közös lakásunkba. 2 háló, konyha, WC, fürdő és külön gardrób. Imádom! Az egyik szobából nappali lesz, a másikban aludni fogunk. Már kiválasztottuk az ágyat, a szomszéd srác holnap segít majd felhozni a 2 utcával arrébb lévő boltból. A szomszédok is szimpatikusak. Az emeleten 4 lakás van, ebből Miss Bagettet (aranyos név, de a gazdája egy 79 éves megkeseredett özvegyasszony) kivéve, mindegyikben velünk egykorú srácok laknak. Amint megtudták, hogy 2 fiatal csaj jött, akik ráadásul leszbik, azonnal átjöttek üdvözölni. És kiderült, hogy én vagyok "az a jó csaj az újságból". Igen.
A szobánkból a kilátás nem túl fényes, de legalább közel vagyunk mindenhez. Madrid legmenőbb klubjai itt vannak egy köpésnyire!
Kicsit félek a jövőtől. Az a 4 év, amit a jósnő mondott a kapcsolatunk hosszáról, kicsit ijesztőnek tűnik. Viszont boldog vagyok, nagyon. Ez a szerelem? Biztos. =) <3
2007.06.07.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Mark megtiltotta, hogy igyak, és Amy sem ad. Már 2 napja. Kezdek beleőrülni. Azt mondják, hogy lassan olyan leszek, mint egy alkoholista, de akkor is. SZÜKSÉGEM VAN RÁ!
2007.06.22.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Most jól jönne egy gintonik.
2007.06.29.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Amy átköltözött a szomszédba. A fiúk pedig örömmel fogadták. Legalább ők jól szórakoznak majd. Gyűlölöm ezt a nőt. Állandóan üvöltözik velem, és még azt mondja, hogy én készítem ki. Nem csináltam semmit. Még csak részeg sem voltam, már nem is tudom mióta. Délután véletlenül leejtettem a kedvenc bögréjét, és ezen akadt ki. Aztán a képembe vágta, hogy mekkora egy ribanc vagyok, meg hogy mindenkinek itt teszem magam, de az "alapozós seggemen" kívül egy jó tulajdonságom nincsen, amit értékelni lehetne bennem, mint emberben. Az alapozós seggemmel egészen eddig semmi baja nem volt. Megint ott tartok, hogy én érzem magam szarul miatta. Ezt havonta legalább egyszer muszáj eljátszania...
2009.07.04.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Amy tegnap éjjel visszajött, mert Pablo ráindult. Tudtam, hogy ez lesz. Valahogy mindig visszakeveredik hozzám.
2009.07.05.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Amy valamiért nagyon megváltozott. Erőszakos és durva, főleg akkor, ha nem az van, amit ő akar. Állandóan csak üvölt, folyton veszekszünk. Tegnap hozzám vágott egy tányért, a számat össze kellett varrni.
2009.07.27.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Már a szex sem ugyanolyna, mint eddig volt. Unom már, hogy állandóan tettetnem kell az orgazmust is. Úgy érzem néha, hogy csak arra kellek, hogy kielégítsem. Ez nem állapot. És mgé csak nem is ihatok. Mivel a szám nem túl csábító, dolgozni nem tudok, és még csak bulizni sem mehetek el. Amy az én bankkártyámból él. Segítség!
2007.08.14.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Megint megütött. Már nem bírom. Összeveszünk, kibékülünk, aztán újra. Ez így nem állapot. Már az egész csak róla szól, mintha én csak egy külső szemlélő lennék. Történnek az események, én meg sosem vagyok képes nemet mondani. Ez a szerelem? Amikor egyszerre gyűlölöm és imádom?
2007.08.30.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Egyre durvább lesz Amy. Abba szerettem bele, hogy határozott, tudja mit akar, gondoskodó... Talán a szülőt keresem benne? Anyáék már 13 éves koromban kitagadtak, az előtt én voltam a favorit. Ezt a változást akrámennyire is tagadom, nem tudtam feldolgozni. Azt a sok évet, amikor minden nap végig kellett hallgatnom egy hegyibeszédet... És még csodálkoznak, hogy a lehető leghamarabb elmenekültem. Amikor legutóbb próbáltam anyával megbeszélni a dolgokat, azt mondta, hogy neki sosem volt és sosem lesz leszbikus lánya. Talán ezt keresem Amyben? Biztso. Valakit, aki gondoskodik rólam... De nem egy olyan nőt, aki folyton ver és terrorizál!
2007.09.14.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
A dolgoknak nem így kéne mennie, bár ebben a kapcsolatban már ez a "normális". Megint szakítottunk. Pedig állandóságra lenne szükségem! A tavalyi nyarat végig fesztiváloztuk, végig buliztuk egy rohadt sátorral, és mégis sokkal kiegyensúlyozottabb volt a kapcsolatunk. És most itt tartunk. Nem vagyunk együtt, de mégis. Nyilvános helyen ölelget, fogdos és lesmárol. Itthon a hangulatától függ. Egyik pillanatban üt, a másikban szeretkezni próbál, természetesen a lehető legvadabb formában. Már mindent megcsinálok, csak hagyjon békén.
2007.09.22.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Megütött. De most nem úgy, mint eddig. Mindkét szemem lila, az arcom véraláfutásos, a szemöldököm felrepedt, a karom megrándult, alig bírom mozgatni. Ez volt az utolsó.
2007.10.04.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Amyt feljelentette az új barátnője, 8 napon túl gyógyuló testi sértés miatt. Lillynek hívják, aranyos lány. Még mielőtt a rendőrségre ment volna, felhívott, hogy velem is csinált-e hasonlókat. Hát, igen. Megkérdezte miért nem szóltam a rendőrségnek. Őszintén szólva fogalmam sincs. Kellett volna? Nem tudom. Annak ellenére, amit az utóbbi fél évben produkált, szerettem. Azelőtt annyi ideig voltunk együtt, és boldogok voltunk! Nem kívánnám soha rácsok mögé, pedig biztos vagyok benne, hogy miután Lilly karját is sikerült eltörnie, pár hetet minimum kapna. A tárgyaláson nekem is ott kell lennem, és vallanom. Elmondom, hogy alkoholproblémáim voltak, és Amy segített. Ez telán egy kicsit emeli a helyzetét. Nem szívesen fogok Amy ellen beszélni, de nem tehetek mást.
2007.11.26.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Már hónapok óta halasztják az ügyet. Kiderült, hogy az előttem lévő barátnőjét sikerült majdnem megölnie, de a lány valamiért nem tett feljelentést. Azóta pár hónappal ezelőtt meghalt, mert kiderült, hogy AIDS-es. Egy jó kis AIDS elleni vizsgálatot is be kellett iktatnom 2 héttel ezelőtt a programomba. Az a ap, amíg az eredményre várakoztam, maga volt a pokol. Végülis egészséges vagyok. Még jó.
2008.05.12.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Legyen már vége. Nem érdekel Amy, se Lilly. Haza akarok menni. A bökkenő, hogy amíg nincs vége az ügynek, nem hagyhatom el az országot. Juhhéé.
2008.06.11.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Megismerkedtem egy lánnyal. Az egyik fagyizóban eladó. Gyönyörű. Göndör, vörös haj, szeplős arc, kék szemek. És majdnem olyan alacsony, mint én. Megbeszéltük, hogy holnap is találkozunk. Kell nekem.
2008.06.27.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Juliának hívják. Kiderült, hogy sok mindenben hasonlítunk. Mondta, hogy mostanában nem akar komolyabb kapcsolatba belemenni. Ágyban kötöttünk ki. Ilyen az én formám.
2008.06.28.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Ideköltözik. Talán túl gyorsan haladunk? Legalább a tárgyalásnak vége. Jövőhéten irány Hollandia. Nem házasodni fogunk, egyelőre még csak fesztivál. =) Méghozzá hippyknek. A tavalyi nagyon jó volt, remélem idén is legalább ugyanazt kapjuk. 1 hét kemény füvezés, révülés, sátorban élés, gitározgatás, ismerkedés, bulizás... Mennyei lesz.
2008.07.09.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Szeretem. Az egy hét Hollandia nagyon jó volt. Az egyik lány, Taylor, a nyaralójában még meghívott minket, hogy folytassuk azt az egy hetet. Maradtunk mi is, és sokan mások is. A házba be se fértünk, a csapat fele az udvaron aldut. A hangulat meg volt. Imádom Juliát.
2008.07.28.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Még mindig együtt vagyunk. És imádom. El sem hiszem, hogy ez történt. Harmonikus, mégis szenvedélyes kapcsolat. Nagyon szenvedélyes. Párszor itt is megismétlődött, hogy Julia elköltözött 2 napra, mert összevesztünk. De visszajött. Édes élet spanyol módra... Amit Amynél éreztem, biztos nem szerelem volt. Ez annál inkább. És szeretem.
2008.08.19.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Elutazott egy hétre. És én megint ittam. Nem kellett volna. És ott volt Lilly... Abban az édes pink ruhában... Akkora egy ribanc vagyok...
2008.09.21.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Nem mertem elmondani. Talán nem is kell róla tudnia. Kész, megtörtént, el van felejtve, még mindig vele vagyok. Valószínűleg összetörne. Szeretem, és nem akarom, hogy vége legyen.
2008.10.22.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Uram, kérlek, segíts! Kiderült, hogy ismeri Lillyt. És holnap találkozni fognak. Nekem végem.
2008.11.01.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Vége. Összepakolt, és elment. Tudtam, hogy ez lesz. Még csak végig sem hallgatott. Elkezdett hisztizni, sírógörcsök, minden meg volt. A kedvenc poharamnak is vége. Pedig hello kitty volt rajta... =/
2008.12.05.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Telefonáltam Padge-nak húsvét alkalmából. Azt mondta, hogy hiányzom. Magáról nem sokat mondott, inkább csak rólam kérdezgetett. Elmondtam, hogy Amyvel együtt voltunk hosszú ideig, de szakítottunk, és most vagyok túl egy szintén komoly kapcsolaton. Ezzel le is zártuk a témát. Aztán a barátnője hívta. Családi vacsora. Kérdezte, hogy említsen-e engem anyáéknak. Inkább ne.
2009.03.23.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Nyáron a spanyol nyelvvizsgám is megszerzem, már ideje lenne. Múlt héten meg volt a német. És ha a tanfolyamot sikerül befejeznem, akkor hangtechnikus leszek. Hogy miért pont az? Hülye vagyok, nem hiszem, hogy fogom valaha is használni. Viszont gitárra is ráálltam. Egyre jobban megy.
2009.04.05.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
A szemem kezd romlani. Már erősebb szemüveget kellett venni. Lassan nem is fognak ilyen erős kontaktlencséket gyártani. Ez nem jó. A szomszéd fiú ajánlott egy Londoni szemészetet, ahol lézeres műtéttel csinálnak valamit... Kértem időpontot, de csak Júliusra kaptam. Egy jó alkalom lesz végre meglátogatni Padge-t.
2009.04.17.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Fesztivál. Megint. Julia is ott lesz. Úristen. Utána egyenesen megyek Bridgendbe. Ez érdekes lesz... Talán viszek pár füves cigit szuvenírként. Nem, erről Padge-nak nem kell tudnia.
2009.07.04.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Vége a fesztiválnak. Most a repülőn vagyok. Félek. Padge hogy fog reagálni? És anyáékhoz elmenjek majd? Szerintem fölösleges. Úgy is elüldöznének. Kétlem, hogy szívesen látnának. És hogy fogok Reach szemébe nézni? Egy szó nélkül ott hagytam, amikor éppen kezdett valami érezni irántam. És a többiek? Félek. Nagyon félek. Mi lesz most? Padge csak nem fog kidobni... Az éjszaka közepén nem hiszem, hogy fogok találni hotelt, szállodát, vendégházat, üres kukát...
2009.07.21.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
A szobánkból a kilátás nem túl fényes, de legalább közel vagyunk mindenhez. Madrid legmenőbb klubjai itt vannak egy köpésnyire!
Kicsit félek a jövőtől. Az a 4 év, amit a jósnő mondott a kapcsolatunk hosszáról, kicsit ijesztőnek tűnik. Viszont boldog vagyok, nagyon. Ez a szerelem? Biztos. =) <3
2007.06.07.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Mark megtiltotta, hogy igyak, és Amy sem ad. Már 2 napja. Kezdek beleőrülni. Azt mondják, hogy lassan olyan leszek, mint egy alkoholista, de akkor is. SZÜKSÉGEM VAN RÁ!
2007.06.22.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Most jól jönne egy gintonik.
2007.06.29.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Amy átköltözött a szomszédba. A fiúk pedig örömmel fogadták. Legalább ők jól szórakoznak majd. Gyűlölöm ezt a nőt. Állandóan üvöltözik velem, és még azt mondja, hogy én készítem ki. Nem csináltam semmit. Még csak részeg sem voltam, már nem is tudom mióta. Délután véletlenül leejtettem a kedvenc bögréjét, és ezen akadt ki. Aztán a képembe vágta, hogy mekkora egy ribanc vagyok, meg hogy mindenkinek itt teszem magam, de az "alapozós seggemen" kívül egy jó tulajdonságom nincsen, amit értékelni lehetne bennem, mint emberben. Az alapozós seggemmel egészen eddig semmi baja nem volt. Megint ott tartok, hogy én érzem magam szarul miatta. Ezt havonta legalább egyszer muszáj eljátszania...
2009.07.04.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Amy tegnap éjjel visszajött, mert Pablo ráindult. Tudtam, hogy ez lesz. Valahogy mindig visszakeveredik hozzám.
2009.07.05.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Amy valamiért nagyon megváltozott. Erőszakos és durva, főleg akkor, ha nem az van, amit ő akar. Állandóan csak üvölt, folyton veszekszünk. Tegnap hozzám vágott egy tányért, a számat össze kellett varrni.
2009.07.27.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Már a szex sem ugyanolyna, mint eddig volt. Unom már, hogy állandóan tettetnem kell az orgazmust is. Úgy érzem néha, hogy csak arra kellek, hogy kielégítsem. Ez nem állapot. És mgé csak nem is ihatok. Mivel a szám nem túl csábító, dolgozni nem tudok, és még csak bulizni sem mehetek el. Amy az én bankkártyámból él. Segítség!
2007.08.14.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Megint megütött. Már nem bírom. Összeveszünk, kibékülünk, aztán újra. Ez így nem állapot. Már az egész csak róla szól, mintha én csak egy külső szemlélő lennék. Történnek az események, én meg sosem vagyok képes nemet mondani. Ez a szerelem? Amikor egyszerre gyűlölöm és imádom?
2007.08.30.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Egyre durvább lesz Amy. Abba szerettem bele, hogy határozott, tudja mit akar, gondoskodó... Talán a szülőt keresem benne? Anyáék már 13 éves koromban kitagadtak, az előtt én voltam a favorit. Ezt a változást akrámennyire is tagadom, nem tudtam feldolgozni. Azt a sok évet, amikor minden nap végig kellett hallgatnom egy hegyibeszédet... És még csodálkoznak, hogy a lehető leghamarabb elmenekültem. Amikor legutóbb próbáltam anyával megbeszélni a dolgokat, azt mondta, hogy neki sosem volt és sosem lesz leszbikus lánya. Talán ezt keresem Amyben? Biztso. Valakit, aki gondoskodik rólam... De nem egy olyan nőt, aki folyton ver és terrorizál!
2007.09.14.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
A dolgoknak nem így kéne mennie, bár ebben a kapcsolatban már ez a "normális". Megint szakítottunk. Pedig állandóságra lenne szükségem! A tavalyi nyarat végig fesztiváloztuk, végig buliztuk egy rohadt sátorral, és mégis sokkal kiegyensúlyozottabb volt a kapcsolatunk. És most itt tartunk. Nem vagyunk együtt, de mégis. Nyilvános helyen ölelget, fogdos és lesmárol. Itthon a hangulatától függ. Egyik pillanatban üt, a másikban szeretkezni próbál, természetesen a lehető legvadabb formában. Már mindent megcsinálok, csak hagyjon békén.
2007.09.22.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Megütött. De most nem úgy, mint eddig. Mindkét szemem lila, az arcom véraláfutásos, a szemöldököm felrepedt, a karom megrándult, alig bírom mozgatni. Ez volt az utolsó.
2007.10.04.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Amyt feljelentette az új barátnője, 8 napon túl gyógyuló testi sértés miatt. Lillynek hívják, aranyos lány. Még mielőtt a rendőrségre ment volna, felhívott, hogy velem is csinált-e hasonlókat. Hát, igen. Megkérdezte miért nem szóltam a rendőrségnek. Őszintén szólva fogalmam sincs. Kellett volna? Nem tudom. Annak ellenére, amit az utóbbi fél évben produkált, szerettem. Azelőtt annyi ideig voltunk együtt, és boldogok voltunk! Nem kívánnám soha rácsok mögé, pedig biztos vagyok benne, hogy miután Lilly karját is sikerült eltörnie, pár hetet minimum kapna. A tárgyaláson nekem is ott kell lennem, és vallanom. Elmondom, hogy alkoholproblémáim voltak, és Amy segített. Ez telán egy kicsit emeli a helyzetét. Nem szívesen fogok Amy ellen beszélni, de nem tehetek mást.
2007.11.26.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Már hónapok óta halasztják az ügyet. Kiderült, hogy az előttem lévő barátnőjét sikerült majdnem megölnie, de a lány valamiért nem tett feljelentést. Azóta pár hónappal ezelőtt meghalt, mert kiderült, hogy AIDS-es. Egy jó kis AIDS elleni vizsgálatot is be kellett iktatnom 2 héttel ezelőtt a programomba. Az a ap, amíg az eredményre várakoztam, maga volt a pokol. Végülis egészséges vagyok. Még jó.
2008.05.12.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Legyen már vége. Nem érdekel Amy, se Lilly. Haza akarok menni. A bökkenő, hogy amíg nincs vége az ügynek, nem hagyhatom el az országot. Juhhéé.
2008.06.11.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Megismerkedtem egy lánnyal. Az egyik fagyizóban eladó. Gyönyörű. Göndör, vörös haj, szeplős arc, kék szemek. És majdnem olyan alacsony, mint én. Megbeszéltük, hogy holnap is találkozunk. Kell nekem.
2008.06.27.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Juliának hívják. Kiderült, hogy sok mindenben hasonlítunk. Mondta, hogy mostanában nem akar komolyabb kapcsolatba belemenni. Ágyban kötöttünk ki. Ilyen az én formám.
2008.06.28.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Ideköltözik. Talán túl gyorsan haladunk? Legalább a tárgyalásnak vége. Jövőhéten irány Hollandia. Nem házasodni fogunk, egyelőre még csak fesztivál. =) Méghozzá hippyknek. A tavalyi nagyon jó volt, remélem idén is legalább ugyanazt kapjuk. 1 hét kemény füvezés, révülés, sátorban élés, gitározgatás, ismerkedés, bulizás... Mennyei lesz.
2008.07.09.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Szeretem. Az egy hét Hollandia nagyon jó volt. Az egyik lány, Taylor, a nyaralójában még meghívott minket, hogy folytassuk azt az egy hetet. Maradtunk mi is, és sokan mások is. A házba be se fértünk, a csapat fele az udvaron aldut. A hangulat meg volt. Imádom Juliát.
2008.07.28.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Még mindig együtt vagyunk. És imádom. El sem hiszem, hogy ez történt. Harmonikus, mégis szenvedélyes kapcsolat. Nagyon szenvedélyes. Párszor itt is megismétlődött, hogy Julia elköltözött 2 napra, mert összevesztünk. De visszajött. Édes élet spanyol módra... Amit Amynél éreztem, biztos nem szerelem volt. Ez annál inkább. És szeretem.
2008.08.19.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Elutazott egy hétre. És én megint ittam. Nem kellett volna. És ott volt Lilly... Abban az édes pink ruhában... Akkora egy ribanc vagyok...
2008.09.21.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Nem mertem elmondani. Talán nem is kell róla tudnia. Kész, megtörtént, el van felejtve, még mindig vele vagyok. Valószínűleg összetörne. Szeretem, és nem akarom, hogy vége legyen.
2008.10.22.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Uram, kérlek, segíts! Kiderült, hogy ismeri Lillyt. És holnap találkozni fognak. Nekem végem.
2008.11.01.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Vége. Összepakolt, és elment. Tudtam, hogy ez lesz. Még csak végig sem hallgatott. Elkezdett hisztizni, sírógörcsök, minden meg volt. A kedvenc poharamnak is vége. Pedig hello kitty volt rajta... =/
2008.12.05.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Telefonáltam Padge-nak húsvét alkalmából. Azt mondta, hogy hiányzom. Magáról nem sokat mondott, inkább csak rólam kérdezgetett. Elmondtam, hogy Amyvel együtt voltunk hosszú ideig, de szakítottunk, és most vagyok túl egy szintén komoly kapcsolaton. Ezzel le is zártuk a témát. Aztán a barátnője hívta. Családi vacsora. Kérdezte, hogy említsen-e engem anyáéknak. Inkább ne.
2009.03.23.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Nyáron a spanyol nyelvvizsgám is megszerzem, már ideje lenne. Múlt héten meg volt a német. És ha a tanfolyamot sikerül befejeznem, akkor hangtechnikus leszek. Hogy miért pont az? Hülye vagyok, nem hiszem, hogy fogom valaha is használni. Viszont gitárra is ráálltam. Egyre jobban megy.
2009.04.05.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
A szemem kezd romlani. Már erősebb szemüveget kellett venni. Lassan nem is fognak ilyen erős kontaktlencséket gyártani. Ez nem jó. A szomszéd fiú ajánlott egy Londoni szemészetet, ahol lézeres műtéttel csinálnak valamit... Kértem időpontot, de csak Júliusra kaptam. Egy jó alkalom lesz végre meglátogatni Padge-t.
2009.04.17.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Fesztivál. Megint. Julia is ott lesz. Úristen. Utána egyenesen megyek Bridgendbe. Ez érdekes lesz... Talán viszek pár füves cigit szuvenírként. Nem, erről Padge-nak nem kell tudnia.
2009.07.04.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Vége a fesztiválnak. Most a repülőn vagyok. Félek. Padge hogy fog reagálni? És anyáékhoz elmenjek majd? Szerintem fölösleges. Úgy is elüldöznének. Kétlem, hogy szívesen látnának. És hogy fogok Reach szemébe nézni? Egy szó nélkül ott hagytam, amikor éppen kezdett valami érezni irántam. És a többiek? Félek. Nagyon félek. Mi lesz most? Padge csak nem fog kidobni... Az éjszaka közepén nem hiszem, hogy fogok találni hotelt, szállodát, vendégházat, üres kukát...
2009.07.21.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Kész. A végére meguntam, szerintem látszik is. Nem terveztem amúgy, hogy 2 teljes évet le fogok írni, de ezt is megcsináltuk. Remélem most már kicsit világosabb, hogy mik is járnak főhősnőnk fejében. xD
Egy mail-t még mindig megkövetelek.
arianablue76@yahoo.com
2009. június 12., péntek
20. rész - Na végre...
~.~.~.~.~.~ Padge szemszöge ~.~.~.~.~.~
Az erkélyen áll. Ha én nem is tudok romantikus lenni, legalább a helyszín az lesz. Most kell odamennem. Meg kell tennem. Jay is addig várt Lanaval, amíg Matt le nem nyúlta előle, bár ez a mi kapcsolatunkban nem valószínű, hogy be fog következni. És mi van, ha már megtörtént? Mi van, ha amíg távol voltam, valamelyik köcsög ráindult a környékről, és Reach csak egy röpke alkalomra engedett? Vagy nem röpke alkalomra! Nem, nem, kevés az esélye. Reach nem olyan, mint a bátyja, ő kibír pár hetet. Többet is kibírt már, ráadásul itt volt neki Lana is, miért változott volna ez meg? Úristen, Padge, mekkora egy barom vagy! Most akarod meg kérni álmaid nőjének kezét, és azon gondolkozol, hogy vajon megcsalt-e?
Most odamegyek, és átölelem. Ez a minimum. Na és utána? „Reach, már elég régóta együtt vagyunk…” Nem, ez hülyeség. „Reach, amióta megismertelek…” Ez is. Nem fog menni. Reach, szeretlek, hozzám jössz, és kész. Mit kell cifrázni? Oké, kell cifrázni. Nem akarok bunkónak tűnni.
A táskámból elővettem a gondosan becsomagolt gyűrűt. Remélem tetszeni fog neki, elég drága volt… Érte mindent!
Kinyitottam az erkélyajtót, mire azonnal hátrafordult.
-Padge? – kérdezte a biztonság kedvéért.
-Reach? – kérdeztem vissza vigyorogva, mire ő is elmosolyodott.
-Mi jót csinálsz? – álltam be mögé. Átöleltem a derekát, és ekkor éreztem, hogy ismét hízott. Eddig még jól áll neki, hogy nem olyan, mint egy deszka. A mellei is mintha egy számmal nagyobbak lennének. Most nagyon jó teste van, de ha ez a hízás folytatódik, akkor pár hét múlva már lehet, hogy nem ugyanezt fogom gondolni. Tudom, hogy a kapcsolatunk jövője nem ezen múlik, de azért nem akarok kövér feleséget. Mekkora egy bunkó fasz vagyok…
-Csak gondolkozom. Csokit?
-Most a nyakad finomabbnak néz ki! – pusziltam meg. Felnevetett.
-Mit csináltak veled az amcsik? Felcsaptál vámpírnak? – kezdett a szakállammal játszani. Ma már háromszor kértem meg, hogy ne, kezd idegesíteni.
-Inkább vérfarkasnak. – haraptam finoman a nyakába
-Azt látom, hogy eléggé ki vagy éhezve!
-Még nem tudod mennyire! – fogtam meg a kezét, amely ismét a szakállam felé indult, ebből le is esett neki, hogy már unom. Ennek örömére a hajam piszkálta tovább. Nem bírja ki…
-Látom a szemedben, hogy mindjárt előtörik belőled az állat. Szerintem nem kell már sokat várnom. – simogatta a számat. Egy fokkal jobb.
Várjunk. Most azt hiszi, hogy csak szexelni akarok. Jó, azt is, de most inkább egy mélyebb beszélgetést kéne elindítanom. Látszik, hogy csak ehhez értek.
-Amúgy min gondolkozol? – tűrtem el a haját. Ritkán hordta kibontva, pedig nagyon jól állt neki. Az én kis szőke hercegnőm. Vadító.
-Kettőnkön. – legalább nem nekem kell felhoznom a témát. Basszus, ha most szakítani akar, akkor az… Szopás. Nincs jobb szavam. Én itt esküvőt meg gyerekeket tervezgetek… Nem, biztos nem akar szakítani. Amikor egy egész óceán volt köztünk, eszembe sem jutott ez, most meg azon stresszelek, vajon szeret-e még.
-Nem tudom mennyit segít ez a dilemmáidon, de nagyon szeretlek! – adtam egy csókot az ajkaira.
-Én is téged! – karolta át a nyakam és hozzám bújt. Jó ezt hallani tőle. Senki mástól nem akarom, csak tőle. Na, ez egész jó szöveg, ezt majd el kell sütni.
-Akkor mi a probléma? – kérdeztem, miután elengedett,
-Te még nem gondolkoztál azon, hogy egy tökéletes kapcsolatnak milyen a menete?
-Ezt hogy érted? Az ismerkedünk, összejövünk, összeköltözünk, házasodunk gyereket nevelünk és meghalunk történetre gondolsz?
-Igen!
-Hát, jelenleg mi az összeköltözünk és a házasodunk rész között tartunk. – talán ugyanarra gondolunk?
-Igen! – helyeselt továbbra is. Egy kis mosoly megjelent az arcán, hogy a bunkó barátja vágja miről van szó. Amikor mondani akartam, hogy épp ezen gondolkoztam, folytatta:
-Szóval tudod, hogy néha ezek a stádiumok akaratlanul is felcserélődnek…
-Mire célzol? – kérdeztem rémülten. Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy talán haldoklik. Amerikában is többször volt orvosnál. Meg azelőtt itthon is állandóan kórházba járkált. Azt mondta, hogy csak rutinvizsgálatok, meg valami szuperkülönleges fajta rák szűrése, meg valami nagyon bonyolult dolog. Fel se fogtam annyi mindent makogott orvosi szaknyelven.
-Van, amikor 2 ember először összeköltözik, vagy részegen összeházasodnak, és csak később szeretnek egymásba.
-Jó, de nálunk ez tudtommal jól haladt… - mire akar célozni? Túl negatív gondolataim vannak, a frászt hozza rám.
-Igen, eddig minden rendben halad!
-Reach, nekem most az ugrott be, hogy haldokolsz, kérlek nyugtass meg, hogy nem! – vettem egy mély levegőt.
-Nem, dehogyis!
-Akkor jó, mert amit épp mondani akarok, ahhoz jobb lenne, ha még egy ideig életben maradnál…
-Fontosabb annál, mint amit én akarok mondani?
-A tied fontosabb annál, amit én akarok mondani?
-Szerintem igen!
-Halálhír?
-Nem éppen…
-Akkor nem.
-De, szerintem igen.
-Mi lenne, ha egyszerre mondanánk ki?
-De akkor nem fogjuk érteni, hogy mit mond a másik.
-SMS?
-Nincs pénz a telefonomon, legyen mail. – itt picit megálltam. Ez gyors volt, ösztönös és vicces. De semmiképpen sem romantikus. Elnevettem magam, hogy mennyire nem tudjuk tartani a témát. Szeretem ezeket a kis szócsatákat. Reach is nevetett.
-Most ugye azért elmondod? – kérdezte.
-Kezdd te!
-Biztos? Én csak utánad akarom elmondani!
Tartottam egy kis szünetet. Pillanatok alatt végig gondoltam, hogy mennyi érv szól amellett, hogy megtegyem. És az ellenérvek? Olyanok nincsenek. Mit vesztek azzal, ha megkérdezem? Semmit. Ha viszont kihagyom ezt a lehetőséget, akkor mindent.
-Hozzám jössz? – jajj, a gyűrű. Nem baj, legalább kimondtam. 50% az esély, hogy igent mond.
-Mi? – nem is Reach lett volna, ha egyenes választ mond.
-Hozzám jössz? – vettem elő már a gyűrűt is. Nem hittem volna, hogy egy nőnek valaha is kétszer fogom ezt elmondani.
-Tessék? – tette a mellkasára a kezét. Ilyet akkor szokott, amikor meg van lepődve. Szerintem örül, kellemetlen meglepetés esetén az arca elé tartja a kezét.
-Reach! – szóltam rá. Nem szándékoztam harmadszorra is elismételni, a végén még értelmét veszti ez a mondat.
-Terhes vagyok! – válaszolt könnyes szemmel. Azt olvastam, hogy ha a férfi elsírja magát lánykérés közben, akkor azt a nők aranyosnak és romantikusnak tartják. De nekem Reach zokogása annyira nem tűnt romantikusnak. Terhes. Ezért hízott? Ezért ilyen kurva érzékeny? Ezért jár állandóan orvoshoz? Ezért nem volt hajlandó alkoholt inni? Ezért nem engedte, hogy a közelében cigizzek? Ezért nem evett halat, majonézt és uborkát, amikor ezek a kedvencei? Ezért nem kötelezett óvszer használatára? Ezért… Kifogytam. Hogy-hogy nem vettem észre? Hát persze! Olyan egyértelmű…
-Css! Semmi baj! – öleltem át azonnal, de nem ölelt vissza.
-Tudom, mindjárt vége lesz! – törölgette a szemeit.
-Gyere, szerzünk zsepit!
-Oké! – indult el velem a konyha felé.
A kezemben lévő gyűrűt leraktam az asztalra, és kérésére öntöttem neki egy pohár vizet.
-Felvehetem? – kérdezte pár perc kínos csönd után a gyűrűre pillantva. Halkan felnevettem.
Az erkélyen áll. Ha én nem is tudok romantikus lenni, legalább a helyszín az lesz. Most kell odamennem. Meg kell tennem. Jay is addig várt Lanaval, amíg Matt le nem nyúlta előle, bár ez a mi kapcsolatunkban nem valószínű, hogy be fog következni. És mi van, ha már megtörtént? Mi van, ha amíg távol voltam, valamelyik köcsög ráindult a környékről, és Reach csak egy röpke alkalomra engedett? Vagy nem röpke alkalomra! Nem, nem, kevés az esélye. Reach nem olyan, mint a bátyja, ő kibír pár hetet. Többet is kibírt már, ráadásul itt volt neki Lana is, miért változott volna ez meg? Úristen, Padge, mekkora egy barom vagy! Most akarod meg kérni álmaid nőjének kezét, és azon gondolkozol, hogy vajon megcsalt-e?
Most odamegyek, és átölelem. Ez a minimum. Na és utána? „Reach, már elég régóta együtt vagyunk…” Nem, ez hülyeség. „Reach, amióta megismertelek…” Ez is. Nem fog menni. Reach, szeretlek, hozzám jössz, és kész. Mit kell cifrázni? Oké, kell cifrázni. Nem akarok bunkónak tűnni.
A táskámból elővettem a gondosan becsomagolt gyűrűt. Remélem tetszeni fog neki, elég drága volt… Érte mindent!
Kinyitottam az erkélyajtót, mire azonnal hátrafordult.
-Padge? – kérdezte a biztonság kedvéért.
-Reach? – kérdeztem vissza vigyorogva, mire ő is elmosolyodott.
-Mi jót csinálsz? – álltam be mögé. Átöleltem a derekát, és ekkor éreztem, hogy ismét hízott. Eddig még jól áll neki, hogy nem olyan, mint egy deszka. A mellei is mintha egy számmal nagyobbak lennének. Most nagyon jó teste van, de ha ez a hízás folytatódik, akkor pár hét múlva már lehet, hogy nem ugyanezt fogom gondolni. Tudom, hogy a kapcsolatunk jövője nem ezen múlik, de azért nem akarok kövér feleséget. Mekkora egy bunkó fasz vagyok…
-Csak gondolkozom. Csokit?
-Most a nyakad finomabbnak néz ki! – pusziltam meg. Felnevetett.
-Mit csináltak veled az amcsik? Felcsaptál vámpírnak? – kezdett a szakállammal játszani. Ma már háromszor kértem meg, hogy ne, kezd idegesíteni.
-Inkább vérfarkasnak. – haraptam finoman a nyakába
-Azt látom, hogy eléggé ki vagy éhezve!
-Még nem tudod mennyire! – fogtam meg a kezét, amely ismét a szakállam felé indult, ebből le is esett neki, hogy már unom. Ennek örömére a hajam piszkálta tovább. Nem bírja ki…
-Látom a szemedben, hogy mindjárt előtörik belőled az állat. Szerintem nem kell már sokat várnom. – simogatta a számat. Egy fokkal jobb.
Várjunk. Most azt hiszi, hogy csak szexelni akarok. Jó, azt is, de most inkább egy mélyebb beszélgetést kéne elindítanom. Látszik, hogy csak ehhez értek.
-Amúgy min gondolkozol? – tűrtem el a haját. Ritkán hordta kibontva, pedig nagyon jól állt neki. Az én kis szőke hercegnőm. Vadító.
-Kettőnkön. – legalább nem nekem kell felhoznom a témát. Basszus, ha most szakítani akar, akkor az… Szopás. Nincs jobb szavam. Én itt esküvőt meg gyerekeket tervezgetek… Nem, biztos nem akar szakítani. Amikor egy egész óceán volt köztünk, eszembe sem jutott ez, most meg azon stresszelek, vajon szeret-e még.
-Nem tudom mennyit segít ez a dilemmáidon, de nagyon szeretlek! – adtam egy csókot az ajkaira.
-Én is téged! – karolta át a nyakam és hozzám bújt. Jó ezt hallani tőle. Senki mástól nem akarom, csak tőle. Na, ez egész jó szöveg, ezt majd el kell sütni.
-Akkor mi a probléma? – kérdeztem, miután elengedett,
-Te még nem gondolkoztál azon, hogy egy tökéletes kapcsolatnak milyen a menete?
-Ezt hogy érted? Az ismerkedünk, összejövünk, összeköltözünk, házasodunk gyereket nevelünk és meghalunk történetre gondolsz?
-Igen!
-Hát, jelenleg mi az összeköltözünk és a házasodunk rész között tartunk. – talán ugyanarra gondolunk?
-Igen! – helyeselt továbbra is. Egy kis mosoly megjelent az arcán, hogy a bunkó barátja vágja miről van szó. Amikor mondani akartam, hogy épp ezen gondolkoztam, folytatta:
-Szóval tudod, hogy néha ezek a stádiumok akaratlanul is felcserélődnek…
-Mire célzol? – kérdeztem rémülten. Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy talán haldoklik. Amerikában is többször volt orvosnál. Meg azelőtt itthon is állandóan kórházba járkált. Azt mondta, hogy csak rutinvizsgálatok, meg valami szuperkülönleges fajta rák szűrése, meg valami nagyon bonyolult dolog. Fel se fogtam annyi mindent makogott orvosi szaknyelven.
-Van, amikor 2 ember először összeköltözik, vagy részegen összeházasodnak, és csak később szeretnek egymásba.
-Jó, de nálunk ez tudtommal jól haladt… - mire akar célozni? Túl negatív gondolataim vannak, a frászt hozza rám.
-Igen, eddig minden rendben halad!
-Reach, nekem most az ugrott be, hogy haldokolsz, kérlek nyugtass meg, hogy nem! – vettem egy mély levegőt.
-Nem, dehogyis!
-Akkor jó, mert amit épp mondani akarok, ahhoz jobb lenne, ha még egy ideig életben maradnál…
-Fontosabb annál, mint amit én akarok mondani?
-A tied fontosabb annál, amit én akarok mondani?
-Szerintem igen!
-Halálhír?
-Nem éppen…
-Akkor nem.
-De, szerintem igen.
-Mi lenne, ha egyszerre mondanánk ki?
-De akkor nem fogjuk érteni, hogy mit mond a másik.
-SMS?
-Nincs pénz a telefonomon, legyen mail. – itt picit megálltam. Ez gyors volt, ösztönös és vicces. De semmiképpen sem romantikus. Elnevettem magam, hogy mennyire nem tudjuk tartani a témát. Szeretem ezeket a kis szócsatákat. Reach is nevetett.
-Most ugye azért elmondod? – kérdezte.
-Kezdd te!
-Biztos? Én csak utánad akarom elmondani!
Tartottam egy kis szünetet. Pillanatok alatt végig gondoltam, hogy mennyi érv szól amellett, hogy megtegyem. És az ellenérvek? Olyanok nincsenek. Mit vesztek azzal, ha megkérdezem? Semmit. Ha viszont kihagyom ezt a lehetőséget, akkor mindent.
-Hozzám jössz? – jajj, a gyűrű. Nem baj, legalább kimondtam. 50% az esély, hogy igent mond.
-Mi? – nem is Reach lett volna, ha egyenes választ mond.
-Hozzám jössz? – vettem elő már a gyűrűt is. Nem hittem volna, hogy egy nőnek valaha is kétszer fogom ezt elmondani.
-Tessék? – tette a mellkasára a kezét. Ilyet akkor szokott, amikor meg van lepődve. Szerintem örül, kellemetlen meglepetés esetén az arca elé tartja a kezét.
-Reach! – szóltam rá. Nem szándékoztam harmadszorra is elismételni, a végén még értelmét veszti ez a mondat.
-Terhes vagyok! – válaszolt könnyes szemmel. Azt olvastam, hogy ha a férfi elsírja magát lánykérés közben, akkor azt a nők aranyosnak és romantikusnak tartják. De nekem Reach zokogása annyira nem tűnt romantikusnak. Terhes. Ezért hízott? Ezért ilyen kurva érzékeny? Ezért jár állandóan orvoshoz? Ezért nem volt hajlandó alkoholt inni? Ezért nem engedte, hogy a közelében cigizzek? Ezért nem evett halat, majonézt és uborkát, amikor ezek a kedvencei? Ezért nem kötelezett óvszer használatára? Ezért… Kifogytam. Hogy-hogy nem vettem észre? Hát persze! Olyan egyértelmű…
-Css! Semmi baj! – öleltem át azonnal, de nem ölelt vissza.
-Tudom, mindjárt vége lesz! – törölgette a szemeit.
-Gyere, szerzünk zsepit!
-Oké! – indult el velem a konyha felé.
A kezemben lévő gyűrűt leraktam az asztalra, és kérésére öntöttem neki egy pohár vizet.
-Felvehetem? – kérdezte pár perc kínos csönd után a gyűrűre pillantva. Halkan felnevettem.
2009. június 11., csütörtök
19. rész - *Nincs cím*
Kis várakozás után újabb rész, amelyet Dorinának kell megköszönni, ugyanis ő írta. =)
Eredetileg az egészet átírtam, mert nem ilyesmi elképzeléseim voltak, de ma reggel amikor felkeltem, eszembe jutott, hogy nem akarok ilyen bunkó lenni, inkább csak azt a pár sort szedem ki, ami nem annyira tetszik. Még így is szemét voltam, bocsi-bocsi-bocsi! =S
Dorina nevében is remélem, hogy tetszeni fog!
Hangulat: feszült
Zene: Three Days Grace – Let’s start a riot
Kaja: mazsolás csoki
Innivaló: bubis ásványvíz
arianablue76@yahoo.com
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
A történtek után eléggé kínossá vált a helyzet, így mindenki kicsit különvonult. Pár percig én is magára hagytam Reacht, de tudtam, hogy szűksége van rám, ha nem is rám, de a biztatásra, és a nyugtatásra mindenképp.
-Hogy vagy? - kérdeztem.
-Össze vagyok zavarva. Padgenek mindig sikerül összezavarnia.
-Talán sejt valamit? Rájött volna?
-Nem tudom. Nem... nem tudom...
Rám sem nézett, csak maga elé bámult. Mindig is egy erős, határozott nő volt, de tényleg emberére akadt a bátyám személyében. Neki mindig sikerült összekutyulni mindent, de hát ez maga Padge... Számomra egy nyitott könyv volt, most még is valami új van benne, érzem, tudom. Mivel láttam, hogy Reach még nem kész egy beszélgetésre, így Matt-et mentem boldogítani.
-Mi van Reach-csel? Furán viselkedik... olyan fura mindenki. Mi történik? - faggatott Matt.
Nem válaszoltam. Hisz ha megtettem volna, akkor hazudok neki, az pedig nem tehetem meg. Hogy mért? Mert szeretem? Valami, itt belül azt súgja nem ez lesz a legjobb turné...
Feküdtünk a buszban, abba a tényleg aprócska kis fekvőhelyen, mélyen szippantottam be Matt férfias illatát. Feküdtem a mellkasán, s közben simogattam csupasz hasát. Ez volt az egyik testrésze, amit kimondottan imádtam. Olyan jó csipkedni, azt a pár kiló felesleget rajta.
-Naa, Lana... - ő már kevésbé szerette.
-Most mi az?
Válaszként csak rám nézett azzal a "már nem megmondtam.." nézésével, és lejjebb csúsztatta a kezem a hasáról.
-Na, ott már jó helyen van - mosolygott elégedetten, ahogy kicsit megszorítottam a férfiasságát. - Mmm...
Nem hittem volna, hogy van nálam perverzebb, és szexéhesebb ember, de még is. Ő volt az a tipikus bárhol, bármikor, bárhogyan, de én ezt nem bántam, sőt, ez volt az egyik olyan másik dolog ami úgy vonzóvá tette a szemembe. Bár élveztem, hogy vele lehetek, hogy simogathatom, hogy hallgathatom ahogy édesen felnyög egy-egy érintésemnél, de az agyam egy része csak is Reachen, és a bátyámon járt. Talán nekem kéne beszélnem Padgeal? Azt hiszem, utána Reach örökre megutálna...
~~ 7 nappal később ~~
Az események egymást követték. Koncert, utazás, koncert, utazás... A fiúk helyébe szerintem, én már kinyúltam volna. Bár említette Reach, hogy a turnék alkalmával teljesen mások lesznek, de igazán ezt csak így pár nap után tapasztalhattam meg. Annyit vedelni, életembe nem láttam még senkit, mint amennyit ők. Úgy itták a sört, és mindenféle szeszes italt, mintha vizet gurítanának le a torkukon. A meglepő még is igazán csak az volt, hogy másnap vagy harmadnap mindez ellenére nagy energiával, erővel vágtak neki a koncerteknek, elismerésem.
-Azt hiszem beszélnem kell Padgeal...- jött oda hozzám Reach, míg a fiúk felszálltak a buszra, ismét.
-Már rég megkellett volna tenned. Figyelj, Padge egy undorító állat, de ha rólad van szó .. pf.. képes átváltozni egy nyálas kisfiúvá. Szeret téged.
Nem válaszolt. Tudta jól, hogy igazam van. Nem, nem is tudta, inkább érezte. Lassan 3 éve, hogy a bátyámmal van, ismeri őt, talán már jobban, mint Padge önmagát. - Ahogy felszálltunk mi is a buszra, tudatosult bennem, hogy akkor most ismét zötykölődünk úgy 2 órát, előre élveztem. Matt éppen akkor telefonált valakinek az "ágynál" (mert nem épp annak nevezhető...). Háttal volt nekem, nem láthatott, de elindultam felé.
-Carry, ami történt az hiba volt, nem csoda, hanem hiba.... Felejtsd el, jó? ... Nem, nem! .... Carry....
Nem akartam kihallgatni a beszélgetést, de mi mást tehettem volna? Fogjam be a fülem? Még is, ki az a Carry? Túl gyakran emlegetett név... túl furcsa a helyzet, nekem itt valami nem tetszik.
-Óóó, úristen, Lana.... - fordult meg, s letette a telefont. - Nem hallottam, hogy jössz.
-Matt, Lana, gyertek, mert ... - jött oda Moose, de félbeszakítottam:
-Ki az a Carry?
Néztem mélyen Matt szemét, de nem láttam semmit, csak a lesokkoltság, és a homály...
-Ööö...öö.... majd később.... - szólt Moose, de mikor hátrafordultam felé, az ő szeme sokkal többet árult el, mint Matté. Ő félt, ő volt lepett Matt helyett is. Mikor elhagyta a területünket, ismét feltettem Mattnek a kérdést.
-Senki. Csak egy lány.
-Csak egy lány?
-Igen, csak egy lány!
-Óó, szóval csak egy lány...
-Ne ismételgess! - emelte kicsit fel a hangját, s otthagyott.
Akkor már én is lesokkolt állapotban voltam. Először is, mert Matt még soha sem kiabált rám, másodszor pedig .... ez az első komolyabb veszekedés. Mert ez az volt... Nem volt nagy hang, sem tányérdobálózás, de az a feszült hangulat ami uralta a helyiséget, mikor rákérdeztem arra a bizonyos "csak egy lány"-ra, mindazokkal felért. Nem kellett mondania semmit, a hallgatása többet mondott, mint kellett volna. Tehát megcsalt. Nem mondta ki, de én tudom, megcsalt. Azt hiszem soha sem fájt még ennyire semmi. Valami égető, széttépő fájdalmat éreztem a szívembe, mintha darabokra akarna hullani. Mért mondta, hogy szeret? Mért hazudta ezt nekem?
Lerogytam az egyik székre, és éreztem valamit az arcomon... A kezem oda emeltem, s mikor megtöröltem, egy könnycsepp ... Sírok. Sírok egy pasi miatt... Hát ezt nevezik szerelemnek?
Kis időbe telt, míg helyrehoztam magam, s józan ésszel átgondolva a helyzetet, úgy döntöttem, hogy a turnét nem fogom elrontani, igy ez idő alatt szemet hunyok a történtek felett.
-Na mi a kaja, gyerekek? - huppantam le az asztalhoz.
Matt pont szemben ült velem, rám sem nézett, csak tömte magába a pizzát. Eszem ágában sem volt megbocsátani, hisz látszólag nem is nagyon vágyik rá, igaz a mondás ; kutyából nem lesz szalonna. Matt örökké, míg a farka "használható" lesz, neki csak a szexre kellenek a nők. Olyan számára a nő, mint egy eszköz, mint egy élvezetet nyújtó eszköz. Bár én is ez voltam neki majdnem 2 hónapig, utólag megjött az eszem. Vissza kell térnem, a régi Lana akarok lenni. Az az őrült lány, aki nem szenved, mert nem szeret.
Kaja után a fiúk kicsit elvonultak együtt, minden nap volt egy ilyen különhúzódásuk, valami megbeszélés, vagy nem tudom mi lehetett ez, mit csinálhattak, de ez most nem is izgatott.
-Beszéltél Padgeal? - ültem le Reach mellé.
-Nem, dehogy.
-De azt mondtad .... - nem engedte, hogy befejezzem.
-Nem fogom elrontani a turnét, majd ha hazamentünk.
-Értem.
-Veled és Matt-el mi van? - nagyot nyelt, s ugyanazt láttam a szemében, mint Moose-éban is.
Egy percig megsejtően néztem rá, majd rákérdeztem.
-Ki az a Carry?
Tudtam, hogy tudja. Nem tudta tagadni előttem. Habogott valamit, majd végül csak annyit mondott, hogy :
-Ezt Matt-el kell megbeszélned.
-Nem hinném, hogy beszélni akarok vele. Nem akarok balhét, épp ezért is maradok a turné végéig, de amint hazaértünk, újra az a nem normális, leszbi lány leszek.
-Nem... - simította végig a kezét a hátamon. - Te már soha sem leszel az, aki voltál...- s otthagyott.
Lehet, hogy igaza van. Ez a tudat volt a legfélelmetesebb az egészben, az, hogy megváltoztatott egy férfi. Bármennyire is akarnám tagadni, beleszerettem. Túlságosan is szeretem Matt-et, ahhoz, hogy most ismét a régi legyek, és elfelejtsem ezt a gyönyörű másfél hónapot. Most jöttem rá, igazán csak most, és mellette voltam boldog.
A koncert - mint szinte mindegyik -, fantasztikus volt. A rajongók egyszerűen csodálattal, áhítattal nézték és hallgatták a fiúkat, valójában csak e' turné folyamán döbbentem rá mért is éri meg ez a sok munka, és stressz nekik... Amint felállnak a színpadra, nincs külvilág. Betöltik a zenével az egész termet, és abba a 2 órás koncertbe bele adnak mindent. Én meg csak hallgattam, ahogy a rajongók kiabálták Matt nevét, és néha el-elkaptam egy beszélgetést, ami nem éppen kényeztette a fülem. Enyhén szólva tizennyolcas karika...
Később, mikor már a fáradtság uralkodott az egész testünkön, Reach-csel elvonultunk aludni, míg a fiúk szokásukhoz híven mulattak, azaz ittak és káromkodtak.
Amint letettem a fejem, már álomba is merültem. Nem tudom mért, vagy mitől voltam ennyire lefáradva, talán a reggeli dolog tett be. Még most is, mintha ezer késsel szurkálnák a szívem, amikor Matt szemébe nézek. A legrosszabb, hogy a megbánás helyett valami egészen mást látok benne, valami újat... - Hajnal felé azt vettem észre, hogy valaki mászkál mellettem. Ahogy kinyitottam a szemem, a kislámpa felé nyúltam, s felkapcsoltam.
-Matt?
Ott állt előttem - bár ez így nem fedi teljesen a valóságot, hisz majd kiestek alóla a lábai -, és gyönyörű, kék szemeit rám meresztette. Elég félelmetes volt, ahogy a sötétben világít a mélykékség, s ő maga is megrémisztett. Meg sem szólalt, csak állt, és nézett.
-Matt, jól vagy?
-Mért vagy ilyen ribanc? - szólalt meg végre, de nem éppen azt mondta, amire számítottam. - Mért? Megkeseríted az életem...
-Matt ...
-Hallgass! Mért teszed ezt velem?
-De mit? - kérdeztem zokogva. - Te csaltál meg, s bűntudat nélkül élsz tovább, ráadásul engem okolsz érte?
-Te ezt nem érted. Te semmit sem értesz. Gyűlöllek! - csapott rá az ágy szélére, mi elég nagy hangot adott.
Nézett jó pár kínos másodpercig, majd elment. Úgy éreztem menten meghasad a szívem. Mért? Mért csinálja ezt? Egyszer vagyok szerelmes, és akkor is pont a rosszba, abba, aki csak megaláz. - Az este fájdalmasan lassan telt, s könnyekkel teli volt. Reggel, mikor kikeltem az ágyból, a párnámból csavarni lehetett a könnycseppeket, mit Matt csalt ki szememből. Éjjel fenn voltam, s az agyam akaratom ellenére pörgött és pörgött. Nem volt más választásom, egy döntést láttam csak jónak, s az lett a végleges.
-Hazamegyek - mondtam Reach-nek, már készen az útra, összecsomagolva, kihasználva az időt, hogy még a fiúk aludnak.
-De még is, mi történt?
-Mindegy, majd ... majd elmondom. El kell mennem. Nem bírom.
-Hazamegyek veled.
-Nem, maradj csak Padgeal.
-Azt mondtam veled megyek, és kész.
Makacs, erőszakos nő volt Reach, nem is tudtam erről lebeszélni, így miután Padgeal megbeszéltük a dolgot, el is indultunk. A repülőn elmondtam Reachnek, hogy mi történt előző este. Helyettem is mindennek lehordta Matt-et. Én nem mondtam rá rosszat. Nem tudom, talán nem akartam, vagy nem tudtam. Annyira szerettem, hogy ha porba tiporna, akkor is ő lenne az életem értelme. Valami kezdetét vette bennem még aznap, mikor újra találkoztam vele. Valami akkor még ismeretlen érzés. Mostanra tisztában vagyok vele, hogy mit és mennyit jelent ő nekem.
Otthon már kicsit nekem is sikerült megnyugodnom, ha másért nem is, csak azért, mert tudtam, Matt-et egy jó darabig nem látom majd. Reach mindent megpróbált hogy jobb kedvre derítsen, kevés sikerrel. Az én szemem előtt folyamatosan az az éjszaka játszódott le. És a szavai ... Igen, az fájt a legjobban.
~~ fél hónappal később ~~
-Na mit nézzünk? - nézegette a DVD tokokat Reach.
-Nekem mindegy, csak rakj be valamit.
-Mit szólnál mondjuk a .... hmmm.. mondjuk a ..... - s nyílott az ajtó.
-Hát ez ki lehet?
Kisétáltunk a folyosóig, majd lesokkolva láttuk a vendégeket.
-Padge? Mit kerestek ti itt?
-Szia, szerelmem! Nekem is hiányoztál! - ölelte meg Reacht.
Mikor bejött Matt is az ajtón, ráharaptam az alsó ajkamra, próbáltam erőt szedni magamon, és nem elbőgni magam. Nem voltam én régebben ilyen gyenge, de most elég egy pillantása, vagy a hangja, és a sírás nem áll meg.
-Sziasztok! - köszönt.
Nem bírtam tovább, a hangja végleg betett. Felrohantam a szobámba, s ismét elindultak a könnyeim. Ilyenkor megállíthatatlan ez a folyamat, addig csorog a sós nedv, míg ki nem fogyok belőlük. Nem értettem mit keresnek itt, hisz még egy hónap van a turnéból...
-Lana, bejöhetek? - hallottam ismét a hangját.
Először azt hittem képzelődöm, csak a képzeletem játszik velem, és egy lemez az, ami újra és újra lejátssza a fülemben a hangját, de amint ismét kopogtatott s szólt, rájöttem a valóságra. Nem szóltam, nem akartam hozzá szólni. Egyáltalán megérdemli, hogy ezek után még csak rá is köszönjek? Megérdemli, hogy emberszámba vegyem? A hazugságai, és a megalázásai után... De neki nem kellett válasz, bejött az engedélyem nélkül.
-Lana ... - jött közelebb.
-Menj ki! - ordítottam.
-Lana, kérlek, hallgass meg! - térdelt le az ágyhoz.
-Nem akarok veled beszélni. - már ordítani sem bírtam...
-Csak hallgass meg!
-Nem akarlak, Matt, menj innen! Kérlek, hát nem látod, hogy szenvedek?
-Tudom, és ... bocsáss meg!
Na ezt nem vártam. Felemeltem a fejem, s ránéztem. Lepetten vettem észre, hogy nem csak az én szemem könnyes. Az ő kéklő szépségei is könnyben ázva meredtek rám.
-Egy köcsög, bunkó, fasz voltam, tudom, de meg kell hogy érts.
-Az voltál.
-Tudom. De hidd el, nekem milliószor nehezebb, mint neked.
-Tényleg? Ne mondd már. Olyan nehéz volt megdugnod azt a nőt? Vagy nehéz volt leribancozni? Áá várj, nem, tudom már... Nehéz volt kimondanod, igazából mit is érzel? Hogy gyűlölsz...
-Lana, kérlek, most az egyszer ne nehezítsd meg a dolgom.
-Áá, szóval én a te... mért is gondoltam mást... Matt Tuck, soha sem hibás. - álltam fel, s elsétáltam az ágytól.
Ő is utánam jött, de mindig kerültem könnyes tekintetét. Talán ha belenézek szemeibe, már nem lennék ennyire, határozott és erős, nem tudnám elmondani azt, amit megérdemel.
-Jobban szeretlek, mint életembe bárkit is valaha, de ... - félbeszakítottam.
-És ezért mondtad, hogy gyűlölsz?
-Lana, az Isten szerelmére, meghallgatnál? Soha sem éreztem még ilyet, érted? Neked ez csak egy szó, de nekem többet jelent mint bárki másnak. Azt sem tudtam mit foglal magába a szerelem, nekem előtted nagyon sokáig nem volt normális kapcsolatom, a legtöbb nőm nevére sem emlékszem.
-De akkor mért...
-Azért, mert féltem. Azért csaltalak meg, mert éreztem, hogy jobban szeretlek, mint a világon bárkit, éreztem, hogy többet jelentesz nekem mint bárki más, és ez megrémisztett. Féltem a folytatástól, és abban a helyzetben gyűlöltelek, amiért ilyen, eddig nem érzett érzéseket kelltettél életre bennem. - picit hallgatott, majd folytatta - De gondolkodtam. Nem akarlak elveszíteni.
A könnyeim még mindig hulltak, de már nem tudtam, hogy fájdalmamban, vagy örömömben. Amiket mondott... olyan csodaszép, főleg az ő szájából. S bár tudtam, rengeteget hazudott, most éreztem a szavaiban az igazat. Ha akartam sem tudtam volna neki ellenállni. A könnyes szemei, és mellé a gyönyörű szavak…
-Bocsáss meg nekem! - megfogta a kezem, s lassan közeledett felém.
Félt, talán visszautasítom csókját, de én már ki voltam éhezve minden érintésére, a közelségére, a lényére. Száját érezvén az enyémen minden megoldódva látszott. Mintha a mennyben lettem volna, ahogy a karja átfonta a derekam, s tőle várhatóan egyre lejjebb csúszott. De most nem bántam. Annyira hiányzott. Igaz, mélyebb, és fájdalmasabb sebet okozott szívemnek, mint bárki is valaha, de szeretem őt. Szeretem ezt a bunkó faszt.
Eredetileg az egészet átírtam, mert nem ilyesmi elképzeléseim voltak, de ma reggel amikor felkeltem, eszembe jutott, hogy nem akarok ilyen bunkó lenni, inkább csak azt a pár sort szedem ki, ami nem annyira tetszik. Még így is szemét voltam, bocsi-bocsi-bocsi! =S
Dorina nevében is remélem, hogy tetszeni fog!
Hangulat: feszült
Zene: Three Days Grace – Let’s start a riot
Kaja: mazsolás csoki
Innivaló: bubis ásványvíz
arianablue76@yahoo.com
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
A történtek után eléggé kínossá vált a helyzet, így mindenki kicsit különvonult. Pár percig én is magára hagytam Reacht, de tudtam, hogy szűksége van rám, ha nem is rám, de a biztatásra, és a nyugtatásra mindenképp.
-Hogy vagy? - kérdeztem.
-Össze vagyok zavarva. Padgenek mindig sikerül összezavarnia.
-Talán sejt valamit? Rájött volna?
-Nem tudom. Nem... nem tudom...
Rám sem nézett, csak maga elé bámult. Mindig is egy erős, határozott nő volt, de tényleg emberére akadt a bátyám személyében. Neki mindig sikerült összekutyulni mindent, de hát ez maga Padge... Számomra egy nyitott könyv volt, most még is valami új van benne, érzem, tudom. Mivel láttam, hogy Reach még nem kész egy beszélgetésre, így Matt-et mentem boldogítani.
-Mi van Reach-csel? Furán viselkedik... olyan fura mindenki. Mi történik? - faggatott Matt.
Nem válaszoltam. Hisz ha megtettem volna, akkor hazudok neki, az pedig nem tehetem meg. Hogy mért? Mert szeretem? Valami, itt belül azt súgja nem ez lesz a legjobb turné...
Feküdtünk a buszban, abba a tényleg aprócska kis fekvőhelyen, mélyen szippantottam be Matt férfias illatát. Feküdtem a mellkasán, s közben simogattam csupasz hasát. Ez volt az egyik testrésze, amit kimondottan imádtam. Olyan jó csipkedni, azt a pár kiló felesleget rajta.
-Naa, Lana... - ő már kevésbé szerette.
-Most mi az?
Válaszként csak rám nézett azzal a "már nem megmondtam.." nézésével, és lejjebb csúsztatta a kezem a hasáról.
-Na, ott már jó helyen van - mosolygott elégedetten, ahogy kicsit megszorítottam a férfiasságát. - Mmm...
Nem hittem volna, hogy van nálam perverzebb, és szexéhesebb ember, de még is. Ő volt az a tipikus bárhol, bármikor, bárhogyan, de én ezt nem bántam, sőt, ez volt az egyik olyan másik dolog ami úgy vonzóvá tette a szemembe. Bár élveztem, hogy vele lehetek, hogy simogathatom, hogy hallgathatom ahogy édesen felnyög egy-egy érintésemnél, de az agyam egy része csak is Reachen, és a bátyámon járt. Talán nekem kéne beszélnem Padgeal? Azt hiszem, utána Reach örökre megutálna...
~~ 7 nappal később ~~
Az események egymást követték. Koncert, utazás, koncert, utazás... A fiúk helyébe szerintem, én már kinyúltam volna. Bár említette Reach, hogy a turnék alkalmával teljesen mások lesznek, de igazán ezt csak így pár nap után tapasztalhattam meg. Annyit vedelni, életembe nem láttam még senkit, mint amennyit ők. Úgy itták a sört, és mindenféle szeszes italt, mintha vizet gurítanának le a torkukon. A meglepő még is igazán csak az volt, hogy másnap vagy harmadnap mindez ellenére nagy energiával, erővel vágtak neki a koncerteknek, elismerésem.
-Azt hiszem beszélnem kell Padgeal...- jött oda hozzám Reach, míg a fiúk felszálltak a buszra, ismét.
-Már rég megkellett volna tenned. Figyelj, Padge egy undorító állat, de ha rólad van szó .. pf.. képes átváltozni egy nyálas kisfiúvá. Szeret téged.
Nem válaszolt. Tudta jól, hogy igazam van. Nem, nem is tudta, inkább érezte. Lassan 3 éve, hogy a bátyámmal van, ismeri őt, talán már jobban, mint Padge önmagát. - Ahogy felszálltunk mi is a buszra, tudatosult bennem, hogy akkor most ismét zötykölődünk úgy 2 órát, előre élveztem. Matt éppen akkor telefonált valakinek az "ágynál" (mert nem épp annak nevezhető...). Háttal volt nekem, nem láthatott, de elindultam felé.
-Carry, ami történt az hiba volt, nem csoda, hanem hiba.... Felejtsd el, jó? ... Nem, nem! .... Carry....
Nem akartam kihallgatni a beszélgetést, de mi mást tehettem volna? Fogjam be a fülem? Még is, ki az a Carry? Túl gyakran emlegetett név... túl furcsa a helyzet, nekem itt valami nem tetszik.
-Óóó, úristen, Lana.... - fordult meg, s letette a telefont. - Nem hallottam, hogy jössz.
-Matt, Lana, gyertek, mert ... - jött oda Moose, de félbeszakítottam:
-Ki az a Carry?
Néztem mélyen Matt szemét, de nem láttam semmit, csak a lesokkoltság, és a homály...
-Ööö...öö.... majd később.... - szólt Moose, de mikor hátrafordultam felé, az ő szeme sokkal többet árult el, mint Matté. Ő félt, ő volt lepett Matt helyett is. Mikor elhagyta a területünket, ismét feltettem Mattnek a kérdést.
-Senki. Csak egy lány.
-Csak egy lány?
-Igen, csak egy lány!
-Óó, szóval csak egy lány...
-Ne ismételgess! - emelte kicsit fel a hangját, s otthagyott.
Akkor már én is lesokkolt állapotban voltam. Először is, mert Matt még soha sem kiabált rám, másodszor pedig .... ez az első komolyabb veszekedés. Mert ez az volt... Nem volt nagy hang, sem tányérdobálózás, de az a feszült hangulat ami uralta a helyiséget, mikor rákérdeztem arra a bizonyos "csak egy lány"-ra, mindazokkal felért. Nem kellett mondania semmit, a hallgatása többet mondott, mint kellett volna. Tehát megcsalt. Nem mondta ki, de én tudom, megcsalt. Azt hiszem soha sem fájt még ennyire semmi. Valami égető, széttépő fájdalmat éreztem a szívembe, mintha darabokra akarna hullani. Mért mondta, hogy szeret? Mért hazudta ezt nekem?
Lerogytam az egyik székre, és éreztem valamit az arcomon... A kezem oda emeltem, s mikor megtöröltem, egy könnycsepp ... Sírok. Sírok egy pasi miatt... Hát ezt nevezik szerelemnek?
Kis időbe telt, míg helyrehoztam magam, s józan ésszel átgondolva a helyzetet, úgy döntöttem, hogy a turnét nem fogom elrontani, igy ez idő alatt szemet hunyok a történtek felett.
-Na mi a kaja, gyerekek? - huppantam le az asztalhoz.
Matt pont szemben ült velem, rám sem nézett, csak tömte magába a pizzát. Eszem ágában sem volt megbocsátani, hisz látszólag nem is nagyon vágyik rá, igaz a mondás ; kutyából nem lesz szalonna. Matt örökké, míg a farka "használható" lesz, neki csak a szexre kellenek a nők. Olyan számára a nő, mint egy eszköz, mint egy élvezetet nyújtó eszköz. Bár én is ez voltam neki majdnem 2 hónapig, utólag megjött az eszem. Vissza kell térnem, a régi Lana akarok lenni. Az az őrült lány, aki nem szenved, mert nem szeret.
Kaja után a fiúk kicsit elvonultak együtt, minden nap volt egy ilyen különhúzódásuk, valami megbeszélés, vagy nem tudom mi lehetett ez, mit csinálhattak, de ez most nem is izgatott.
-Beszéltél Padgeal? - ültem le Reach mellé.
-Nem, dehogy.
-De azt mondtad .... - nem engedte, hogy befejezzem.
-Nem fogom elrontani a turnét, majd ha hazamentünk.
-Értem.
-Veled és Matt-el mi van? - nagyot nyelt, s ugyanazt láttam a szemében, mint Moose-éban is.
Egy percig megsejtően néztem rá, majd rákérdeztem.
-Ki az a Carry?
Tudtam, hogy tudja. Nem tudta tagadni előttem. Habogott valamit, majd végül csak annyit mondott, hogy :
-Ezt Matt-el kell megbeszélned.
-Nem hinném, hogy beszélni akarok vele. Nem akarok balhét, épp ezért is maradok a turné végéig, de amint hazaértünk, újra az a nem normális, leszbi lány leszek.
-Nem... - simította végig a kezét a hátamon. - Te már soha sem leszel az, aki voltál...- s otthagyott.
Lehet, hogy igaza van. Ez a tudat volt a legfélelmetesebb az egészben, az, hogy megváltoztatott egy férfi. Bármennyire is akarnám tagadni, beleszerettem. Túlságosan is szeretem Matt-et, ahhoz, hogy most ismét a régi legyek, és elfelejtsem ezt a gyönyörű másfél hónapot. Most jöttem rá, igazán csak most, és mellette voltam boldog.
A koncert - mint szinte mindegyik -, fantasztikus volt. A rajongók egyszerűen csodálattal, áhítattal nézték és hallgatták a fiúkat, valójában csak e' turné folyamán döbbentem rá mért is éri meg ez a sok munka, és stressz nekik... Amint felállnak a színpadra, nincs külvilág. Betöltik a zenével az egész termet, és abba a 2 órás koncertbe bele adnak mindent. Én meg csak hallgattam, ahogy a rajongók kiabálták Matt nevét, és néha el-elkaptam egy beszélgetést, ami nem éppen kényeztette a fülem. Enyhén szólva tizennyolcas karika...
Később, mikor már a fáradtság uralkodott az egész testünkön, Reach-csel elvonultunk aludni, míg a fiúk szokásukhoz híven mulattak, azaz ittak és káromkodtak.
Amint letettem a fejem, már álomba is merültem. Nem tudom mért, vagy mitől voltam ennyire lefáradva, talán a reggeli dolog tett be. Még most is, mintha ezer késsel szurkálnák a szívem, amikor Matt szemébe nézek. A legrosszabb, hogy a megbánás helyett valami egészen mást látok benne, valami újat... - Hajnal felé azt vettem észre, hogy valaki mászkál mellettem. Ahogy kinyitottam a szemem, a kislámpa felé nyúltam, s felkapcsoltam.
-Matt?
Ott állt előttem - bár ez így nem fedi teljesen a valóságot, hisz majd kiestek alóla a lábai -, és gyönyörű, kék szemeit rám meresztette. Elég félelmetes volt, ahogy a sötétben világít a mélykékség, s ő maga is megrémisztett. Meg sem szólalt, csak állt, és nézett.
-Matt, jól vagy?
-Mért vagy ilyen ribanc? - szólalt meg végre, de nem éppen azt mondta, amire számítottam. - Mért? Megkeseríted az életem...
-Matt ...
-Hallgass! Mért teszed ezt velem?
-De mit? - kérdeztem zokogva. - Te csaltál meg, s bűntudat nélkül élsz tovább, ráadásul engem okolsz érte?
-Te ezt nem érted. Te semmit sem értesz. Gyűlöllek! - csapott rá az ágy szélére, mi elég nagy hangot adott.
Nézett jó pár kínos másodpercig, majd elment. Úgy éreztem menten meghasad a szívem. Mért? Mért csinálja ezt? Egyszer vagyok szerelmes, és akkor is pont a rosszba, abba, aki csak megaláz. - Az este fájdalmasan lassan telt, s könnyekkel teli volt. Reggel, mikor kikeltem az ágyból, a párnámból csavarni lehetett a könnycseppeket, mit Matt csalt ki szememből. Éjjel fenn voltam, s az agyam akaratom ellenére pörgött és pörgött. Nem volt más választásom, egy döntést láttam csak jónak, s az lett a végleges.
-Hazamegyek - mondtam Reach-nek, már készen az útra, összecsomagolva, kihasználva az időt, hogy még a fiúk aludnak.
-De még is, mi történt?
-Mindegy, majd ... majd elmondom. El kell mennem. Nem bírom.
-Hazamegyek veled.
-Nem, maradj csak Padgeal.
-Azt mondtam veled megyek, és kész.
Makacs, erőszakos nő volt Reach, nem is tudtam erről lebeszélni, így miután Padgeal megbeszéltük a dolgot, el is indultunk. A repülőn elmondtam Reachnek, hogy mi történt előző este. Helyettem is mindennek lehordta Matt-et. Én nem mondtam rá rosszat. Nem tudom, talán nem akartam, vagy nem tudtam. Annyira szerettem, hogy ha porba tiporna, akkor is ő lenne az életem értelme. Valami kezdetét vette bennem még aznap, mikor újra találkoztam vele. Valami akkor még ismeretlen érzés. Mostanra tisztában vagyok vele, hogy mit és mennyit jelent ő nekem.
Otthon már kicsit nekem is sikerült megnyugodnom, ha másért nem is, csak azért, mert tudtam, Matt-et egy jó darabig nem látom majd. Reach mindent megpróbált hogy jobb kedvre derítsen, kevés sikerrel. Az én szemem előtt folyamatosan az az éjszaka játszódott le. És a szavai ... Igen, az fájt a legjobban.
~~ fél hónappal később ~~
-Na mit nézzünk? - nézegette a DVD tokokat Reach.
-Nekem mindegy, csak rakj be valamit.
-Mit szólnál mondjuk a .... hmmm.. mondjuk a ..... - s nyílott az ajtó.
-Hát ez ki lehet?
Kisétáltunk a folyosóig, majd lesokkolva láttuk a vendégeket.
-Padge? Mit kerestek ti itt?
-Szia, szerelmem! Nekem is hiányoztál! - ölelte meg Reacht.
Mikor bejött Matt is az ajtón, ráharaptam az alsó ajkamra, próbáltam erőt szedni magamon, és nem elbőgni magam. Nem voltam én régebben ilyen gyenge, de most elég egy pillantása, vagy a hangja, és a sírás nem áll meg.
-Sziasztok! - köszönt.
Nem bírtam tovább, a hangja végleg betett. Felrohantam a szobámba, s ismét elindultak a könnyeim. Ilyenkor megállíthatatlan ez a folyamat, addig csorog a sós nedv, míg ki nem fogyok belőlük. Nem értettem mit keresnek itt, hisz még egy hónap van a turnéból...
-Lana, bejöhetek? - hallottam ismét a hangját.
Először azt hittem képzelődöm, csak a képzeletem játszik velem, és egy lemez az, ami újra és újra lejátssza a fülemben a hangját, de amint ismét kopogtatott s szólt, rájöttem a valóságra. Nem szóltam, nem akartam hozzá szólni. Egyáltalán megérdemli, hogy ezek után még csak rá is köszönjek? Megérdemli, hogy emberszámba vegyem? A hazugságai, és a megalázásai után... De neki nem kellett válasz, bejött az engedélyem nélkül.
-Lana ... - jött közelebb.
-Menj ki! - ordítottam.
-Lana, kérlek, hallgass meg! - térdelt le az ágyhoz.
-Nem akarok veled beszélni. - már ordítani sem bírtam...
-Csak hallgass meg!
-Nem akarlak, Matt, menj innen! Kérlek, hát nem látod, hogy szenvedek?
-Tudom, és ... bocsáss meg!
Na ezt nem vártam. Felemeltem a fejem, s ránéztem. Lepetten vettem észre, hogy nem csak az én szemem könnyes. Az ő kéklő szépségei is könnyben ázva meredtek rám.
-Egy köcsög, bunkó, fasz voltam, tudom, de meg kell hogy érts.
-Az voltál.
-Tudom. De hidd el, nekem milliószor nehezebb, mint neked.
-Tényleg? Ne mondd már. Olyan nehéz volt megdugnod azt a nőt? Vagy nehéz volt leribancozni? Áá várj, nem, tudom már... Nehéz volt kimondanod, igazából mit is érzel? Hogy gyűlölsz...
-Lana, kérlek, most az egyszer ne nehezítsd meg a dolgom.
-Áá, szóval én a te... mért is gondoltam mást... Matt Tuck, soha sem hibás. - álltam fel, s elsétáltam az ágytól.
Ő is utánam jött, de mindig kerültem könnyes tekintetét. Talán ha belenézek szemeibe, már nem lennék ennyire, határozott és erős, nem tudnám elmondani azt, amit megérdemel.
-Jobban szeretlek, mint életembe bárkit is valaha, de ... - félbeszakítottam.
-És ezért mondtad, hogy gyűlölsz?
-Lana, az Isten szerelmére, meghallgatnál? Soha sem éreztem még ilyet, érted? Neked ez csak egy szó, de nekem többet jelent mint bárki másnak. Azt sem tudtam mit foglal magába a szerelem, nekem előtted nagyon sokáig nem volt normális kapcsolatom, a legtöbb nőm nevére sem emlékszem.
-De akkor mért...
-Azért, mert féltem. Azért csaltalak meg, mert éreztem, hogy jobban szeretlek, mint a világon bárkit, éreztem, hogy többet jelentesz nekem mint bárki más, és ez megrémisztett. Féltem a folytatástól, és abban a helyzetben gyűlöltelek, amiért ilyen, eddig nem érzett érzéseket kelltettél életre bennem. - picit hallgatott, majd folytatta - De gondolkodtam. Nem akarlak elveszíteni.
A könnyeim még mindig hulltak, de már nem tudtam, hogy fájdalmamban, vagy örömömben. Amiket mondott... olyan csodaszép, főleg az ő szájából. S bár tudtam, rengeteget hazudott, most éreztem a szavaiban az igazat. Ha akartam sem tudtam volna neki ellenállni. A könnyes szemei, és mellé a gyönyörű szavak…
-Bocsáss meg nekem! - megfogta a kezem, s lassan közeledett felém.
Félt, talán visszautasítom csókját, de én már ki voltam éhezve minden érintésére, a közelségére, a lényére. Száját érezvén az enyémen minden megoldódva látszott. Mintha a mennyben lettem volna, ahogy a karja átfonta a derekam, s tőle várhatóan egyre lejjebb csúszott. De most nem bántam. Annyira hiányzott. Igaz, mélyebb, és fájdalmasabb sebet okozott szívemnek, mint bárki is valaha, de szeretem őt. Szeretem ezt a bunkó faszt.
2009. június 4., csütörtök
18. rész - Talán most is?
- Nem akarok felkelni. - nyöszörgött Matt a fülembe, de mielőtt válaszolhattam volna, hogy pedig muszáj lesz, folytatta:
- Olyan jó most itt veled lenni. Nagyon hiányoztál. Most valószínűleg az lesz, hogy a buszban zötyögünk pár órát, aztán a koncert és a vele járó faszságok, aztán újra a buszba. Még csak normális ágy sincsen ott.
- Nagyon kényelmetlenek az ágyak? - kérdeztemkicsi bizonytalanul, és elkezdtem kicsit kiélvezni a pihepuha matracot.
- Neked sajátod nem is lesz, kénytelen leszel velem aludni!
- Oh, én szegény. - mosolyodtam el egy kicsit.
- De nagyon szűk, tényleg. Egy embernek sem túl jó, szerintem csak nehézkesen fogunk elférni. Holnap reggel a gerinced úgy fog fájni, hogy fel se tudsz majd kelni.
- Akkor majd te helyre teszed!
-Megegyeztünk! - nevetett fel halkan. Egy ideig szótlanul néztük egymást, majd felültem, és elkezdtem kirángatni a takaró alól. Leginkább két hullához tudtam volna hasonlítani magunkat, főleg magamat. Mivel nem sikerült felébresztenem, egyedül mentem ki a fürdőbe pár tiszta ruhadarabbal együtt. A kelleténél kicsit lassabbra sikeredett a zuhanyozás, de örültem, hogy mozogni tudok. Az időeltolódást ekkor még nem igazán éreztem, de akkor is már több mint 20 órája fent voltam.
A táskámban voltak a kozmetikai cuccaim, amikért ki is szaladtam, meglepően gyorsan. Matt azalatt a 2 perc alatt ügyesen megszemlélte a törülközőbe tekert testem. Próbáltam inkább nem rá koncentrálni. Mindig ezt csinálja. Olyan érdeklődéssel nézi végig ahogy öltözöm, mintha valami űrlény lennék.
Visszamentem a fürdőbe, és elkezdtem felöltözni. A fűzős topom kifordításával szórakoztam, amikor hirtelen benyitott valaki. Kicsit meg is ijedtem, főleg amikormegláttam Matt kezében egy kamerát. Fel se tudtam fogni, hogy mi a szart akar felvenni, amikor jól tudja, hogy öltözök.
- Jó reggelt! - ölelt át, és adott egy puszit a fejemre.
- Matt, ugye az ki van kapcsolva? - mutogattam a kamerára. Sikerült megnyugodnom, úgy is ki lesz törölve. Nem engedem, hogy megtartsa, jó hogy nem azt akarja felvenni, ahogy szeretkezünk.
- Nincsen, úgy hogy mosolyogj! - csókolt meg.
- Ne már, Matt! - néztem a padlóra kicsit zavartan.
- Nyugi, senki sem fogja látni!
- Nem hát, mert kitörlöd! - mondtam szúrósan, mire kicsit megrázta a fejét szemforgatva.
- Egyébként találtam ki új beceneveket!
- Mikor?- mosolyodtam el. Ilyen még nem volt eddig. A legdurvább amit hallottam az volt, hogy Ana. Ennyi. Mindig Lanának hív, sosincs semmi extra.
- Tegnap este unatkoztam, és mindenről csak te jutottál az eszembe, így kitaláltam párat.
- Ki vele!
- Csak ilyen hülyeségeket, hogy Levendulapárnácska, meg Fazabáló hódocska, Egérke, Áfonyabogyesz, Őrült bogárka, Almácska Narancsos Menyétke... - kezdte sorolni, mire kitört belőlem a röhögés.
- Almácska? Azt meg hogyan?
- A feneked!
- Alma evés közben a fenekemre gondolsz? Úristen! - nevettem el magam. Már nem bírtam idegekkel, amit Matt is észre vett, és ezt kihasználva elkezdte az oldalam csikizni. A kis szemét.
- De csak mert nagyon cejjetlek!
- Tessék? - kerekedtek el hirtelen a szemeim.
- Öh.. Mi van? - kérdezte kicsit zavartan. Talán nem a legjobban reagáltam le, de megint kitört belőlem a röhögés, jobban, mint eddig valaha. Ez nem lehet igaz. Először Menyétke meg Almácska, most meg "cejjetlek". Ez így egy reggelre sok már.
- Azt mondtad, hogy "cejjetlek"!
- Komolyan?
- Aha! - nevettem tovább.
- Jujj, ez de égő. - nevetett ő is, bár nem olyan felszabadultna, mint én.
- Bocs, de tényleg az!
- Megbocsátasz, ugye? - ültetett fel a tükör előtt lévő pultra.
- Persze! Neked mindig! - karoltam át a nyakát, és megcsókoltam.
Boldognak éreztem magam. Ilyen is régen volt már. Egyszerűen meg van mindenem. Lényegében család, barátok is, egy egészséges kapcsolat, és egy jó kis szakma. Méghozzá 100%-os elméleti, és 97%-os gyakorlatival. llyen jól még sosem állt az életem.
- Matt, ugye a kamerát már kikapcsoltad? - túrtam a hajába, mire egy pillanatra megállt, és közölte, hogy nem igazán.
- Akkor a melltartóm marad! - bújtam ki a karjai közül, és egy pillanat alatt felöltöztem.
- Narancsos menyétkém, ne csináld ezt velem! - fogta meg a kezem.
- Úgy is menni kell mindjárt, majd...
- Tucker, felveszel pár kibaszott ruhát, és indulunk! - üvöltött Moose valamelyik szobából, ezzel félbeszakítva engem.
- Hallod? - tettem csípőre a kezem.
- Gyerekek, a buszon is tudtok baszni, csak gyertek már, mindenki rátok vár! - nyitott be Jay a fürdőbe. Abban a pillanatban kezdett el Matt ismét rám mászni. A szex témát lazán kezelem, de nem mások előtt. Azért mindennek van egy határa. Mattet is majdnem felpofoztam.
~.~.~.~.~.~ A buszon ~.~.~.~.~.~
- Na, milyen volt az első éjszaka? - kacsintott rám Reachel.
- Kibaszott jó! - suttogtam pár másodperc hezitálásután.
- Matt nagyon szeret téged!
- Ezt ő mondta?
- Nem, Padge! Mondta, hogy szinte mindenről te jutottál az eszébe. Például ment egy főzőműsor a tévében, és rögtön benyögte, hogy Lana vegetáriánus, meg folyton, hogy Lana kedvenc színe a fehér, Lana imádja az almát, meg Lana így, Lana úgy, stb., stb.
- Ez de édes... - pirultam el egy kicsit.
- Ugye? - nevetett fel.
- Padgenak elmondtad már? - ettem bele a müzlimbe.
- Még nem sikerült. Majd egy olyan este, amikor egyedül leszünk, és teljesen józan lesz.
- Ezt hogy érted, hogy józan lesz?
- Erről akartam veled beszélni.
- Miről?
- Tudod turnén nem teljesen úgy viselkednek, mint általában. Rendszeresen berúgnak, amit el kell viselni.
- Ezt hogy érted?
- Számíts rá, hogy olyan dolgokat fog Matt mondani, amiket alapból nem mondana, de ne sértődj meg semmin, rendben?
- Rendben. - sóhajtottam, bár nem tudtam elképzelni, hogy mire gondol. Úgy gondoltam jobb nem rákérdezni, hogy vele előfordult-e már ilyen. Biztos, hogy igen. Azért jófej, hogy így figyelmeztet.
- Na, miről beszélgetünk? - furakodott be közénk Jay.
- Csak női dolgokról.
- Moose, rólad van szó! - kiáltott fel, mire Moose is megjelent, és leült velünk szemben.
- Ki hívott? - vigyorgott.
- Női dolgokról beszélgetnek. - mutatott ránk Jay.
- Oh, hát kérdezzétek csak a mestert! Én mindent tudok!
- Etess! - ült le mellém Matt. A fejét a vállamra döntötte, és várta, hogy a müzlimet a szájába tömjem.
- Csinálj magadnak!
- Így belegondolva, lehet, hogy igazad van... De nem, mégsem, inkább a tiedet eszem meg!
- Szemét! - forgattam a szemeim.
- Naa, a bátyámról beszélsz, vigyázz a szádra! - szólt rám Reachel.
- Bezzeg te mondhatod azt, hogy Padge rossz az ágyban! - legyintett Moose.
- Ki rossz az ágyban? - csatlakozott Padge is a társasághoz.
- Te! - mutatott rá Jay.
- Te ribanc, azt mondtad bejött a bilincs! - vágta fejbe Moose-t.
- Miért nem mondtad, hogy van bilincs? - kérdeztem Mattet hirtelen, de meg is bántam. Bár nem terveztem használni is, kicsúszott.
- Nem mondtad, hogy érdekelne! - nevette el magát Matt.
- Úristen. - temette az arcát a kezeibe Padge. Ez így kicsit sok volt neki.
- Reach, veled álmodtam amúgy! - mondta Jay.
- Te jó ég, mit álmodtál te velem? - kérdezte Reach kicsit félve.
- A Hand of blood-ot énekelted egy villanypózna tetején üldögélve!
- Azt megnézném! - röhögött Moose, miközben az ÉN kajámat kanalazta.
- Én is veled álmodtam! - mondta Padge, bár nem olyan vidáman, mint Jay.
- Hogy szeret itt mindenki! - sóhajtott Reach, várva, hogy padge előadja az álmát.
- Azt álmodtam, hogy valahol a tengerparton vagyunk, és ilyen szabadtéri esküvőnk van, és én állok az oltár előtt. És közeledsz felém, fehér ruha, virágok, meg minden ilyennel együtt, és közben terhes vagy. - hirtelen lefagyott az arcomról a mosoly. Akaratlanul is Reachelre vándorolt a tekintetem, aki pedig rám nézett. Padge és Reach között ugrált a tekintetem. Padge arcáról nem sok mindent tudtam leolvasni, Reach viszont mintha megfagyott volna.
Erről álmodozik már hetek óta. Esküvőt akar és gyereket, az utóbbi már meg is van, csak Padge nem tud még róla. Pedig hamarosan muszáj lesz megtudnia. Reach nem tud már sokáig az allergia gyógyszeres mese mögé bújni. Bár ezt sem értem, hogy miért képes mindenki elhinni. Annyira átlátszó. Talán Padge is érzi valahogyan, hogy ez így nem stimmel. Olvastam már hasonlóról, hogy az apa ezeket megérzi. Talán most is?
- Olyan jó most itt veled lenni. Nagyon hiányoztál. Most valószínűleg az lesz, hogy a buszban zötyögünk pár órát, aztán a koncert és a vele járó faszságok, aztán újra a buszba. Még csak normális ágy sincsen ott.
- Nagyon kényelmetlenek az ágyak? - kérdeztemkicsi bizonytalanul, és elkezdtem kicsit kiélvezni a pihepuha matracot.
- Neked sajátod nem is lesz, kénytelen leszel velem aludni!
- Oh, én szegény. - mosolyodtam el egy kicsit.
- De nagyon szűk, tényleg. Egy embernek sem túl jó, szerintem csak nehézkesen fogunk elférni. Holnap reggel a gerinced úgy fog fájni, hogy fel se tudsz majd kelni.
- Akkor majd te helyre teszed!
-Megegyeztünk! - nevetett fel halkan. Egy ideig szótlanul néztük egymást, majd felültem, és elkezdtem kirángatni a takaró alól. Leginkább két hullához tudtam volna hasonlítani magunkat, főleg magamat. Mivel nem sikerült felébresztenem, egyedül mentem ki a fürdőbe pár tiszta ruhadarabbal együtt. A kelleténél kicsit lassabbra sikeredett a zuhanyozás, de örültem, hogy mozogni tudok. Az időeltolódást ekkor még nem igazán éreztem, de akkor is már több mint 20 órája fent voltam.
A táskámban voltak a kozmetikai cuccaim, amikért ki is szaladtam, meglepően gyorsan. Matt azalatt a 2 perc alatt ügyesen megszemlélte a törülközőbe tekert testem. Próbáltam inkább nem rá koncentrálni. Mindig ezt csinálja. Olyan érdeklődéssel nézi végig ahogy öltözöm, mintha valami űrlény lennék.
Visszamentem a fürdőbe, és elkezdtem felöltözni. A fűzős topom kifordításával szórakoztam, amikor hirtelen benyitott valaki. Kicsit meg is ijedtem, főleg amikormegláttam Matt kezében egy kamerát. Fel se tudtam fogni, hogy mi a szart akar felvenni, amikor jól tudja, hogy öltözök.
- Jó reggelt! - ölelt át, és adott egy puszit a fejemre.
- Matt, ugye az ki van kapcsolva? - mutogattam a kamerára. Sikerült megnyugodnom, úgy is ki lesz törölve. Nem engedem, hogy megtartsa, jó hogy nem azt akarja felvenni, ahogy szeretkezünk.
- Nincsen, úgy hogy mosolyogj! - csókolt meg.
- Ne már, Matt! - néztem a padlóra kicsit zavartan.
- Nyugi, senki sem fogja látni!
- Nem hát, mert kitörlöd! - mondtam szúrósan, mire kicsit megrázta a fejét szemforgatva.
- Egyébként találtam ki új beceneveket!
- Mikor?- mosolyodtam el. Ilyen még nem volt eddig. A legdurvább amit hallottam az volt, hogy Ana. Ennyi. Mindig Lanának hív, sosincs semmi extra.
- Tegnap este unatkoztam, és mindenről csak te jutottál az eszembe, így kitaláltam párat.
- Ki vele!
- Csak ilyen hülyeségeket, hogy Levendulapárnácska, meg Fazabáló hódocska, Egérke, Áfonyabogyesz, Őrült bogárka, Almácska Narancsos Menyétke... - kezdte sorolni, mire kitört belőlem a röhögés.
- Almácska? Azt meg hogyan?
- A feneked!
- Alma evés közben a fenekemre gondolsz? Úristen! - nevettem el magam. Már nem bírtam idegekkel, amit Matt is észre vett, és ezt kihasználva elkezdte az oldalam csikizni. A kis szemét.
- De csak mert nagyon cejjetlek!
- Tessék? - kerekedtek el hirtelen a szemeim.
- Öh.. Mi van? - kérdezte kicsit zavartan. Talán nem a legjobban reagáltam le, de megint kitört belőlem a röhögés, jobban, mint eddig valaha. Ez nem lehet igaz. Először Menyétke meg Almácska, most meg "cejjetlek". Ez így egy reggelre sok már.
- Azt mondtad, hogy "cejjetlek"!
- Komolyan?
- Aha! - nevettem tovább.
- Jujj, ez de égő. - nevetett ő is, bár nem olyan felszabadultna, mint én.
- Bocs, de tényleg az!
- Megbocsátasz, ugye? - ültetett fel a tükör előtt lévő pultra.
- Persze! Neked mindig! - karoltam át a nyakát, és megcsókoltam.
Boldognak éreztem magam. Ilyen is régen volt már. Egyszerűen meg van mindenem. Lényegében család, barátok is, egy egészséges kapcsolat, és egy jó kis szakma. Méghozzá 100%-os elméleti, és 97%-os gyakorlatival. llyen jól még sosem állt az életem.
- Matt, ugye a kamerát már kikapcsoltad? - túrtam a hajába, mire egy pillanatra megállt, és közölte, hogy nem igazán.
- Akkor a melltartóm marad! - bújtam ki a karjai közül, és egy pillanat alatt felöltöztem.
- Narancsos menyétkém, ne csináld ezt velem! - fogta meg a kezem.
- Úgy is menni kell mindjárt, majd...
- Tucker, felveszel pár kibaszott ruhát, és indulunk! - üvöltött Moose valamelyik szobából, ezzel félbeszakítva engem.
- Hallod? - tettem csípőre a kezem.
- Gyerekek, a buszon is tudtok baszni, csak gyertek már, mindenki rátok vár! - nyitott be Jay a fürdőbe. Abban a pillanatban kezdett el Matt ismét rám mászni. A szex témát lazán kezelem, de nem mások előtt. Azért mindennek van egy határa. Mattet is majdnem felpofoztam.
~.~.~.~.~.~ A buszon ~.~.~.~.~.~
- Na, milyen volt az első éjszaka? - kacsintott rám Reachel.
- Kibaszott jó! - suttogtam pár másodperc hezitálásután.
- Matt nagyon szeret téged!
- Ezt ő mondta?
- Nem, Padge! Mondta, hogy szinte mindenről te jutottál az eszébe. Például ment egy főzőműsor a tévében, és rögtön benyögte, hogy Lana vegetáriánus, meg folyton, hogy Lana kedvenc színe a fehér, Lana imádja az almát, meg Lana így, Lana úgy, stb., stb.
- Ez de édes... - pirultam el egy kicsit.
- Ugye? - nevetett fel.
- Padgenak elmondtad már? - ettem bele a müzlimbe.
- Még nem sikerült. Majd egy olyan este, amikor egyedül leszünk, és teljesen józan lesz.
- Ezt hogy érted, hogy józan lesz?
- Erről akartam veled beszélni.
- Miről?
- Tudod turnén nem teljesen úgy viselkednek, mint általában. Rendszeresen berúgnak, amit el kell viselni.
- Ezt hogy érted?
- Számíts rá, hogy olyan dolgokat fog Matt mondani, amiket alapból nem mondana, de ne sértődj meg semmin, rendben?
- Rendben. - sóhajtottam, bár nem tudtam elképzelni, hogy mire gondol. Úgy gondoltam jobb nem rákérdezni, hogy vele előfordult-e már ilyen. Biztos, hogy igen. Azért jófej, hogy így figyelmeztet.
- Na, miről beszélgetünk? - furakodott be közénk Jay.
- Csak női dolgokról.
- Moose, rólad van szó! - kiáltott fel, mire Moose is megjelent, és leült velünk szemben.
- Ki hívott? - vigyorgott.
- Női dolgokról beszélgetnek. - mutatott ránk Jay.
- Oh, hát kérdezzétek csak a mestert! Én mindent tudok!
- Etess! - ült le mellém Matt. A fejét a vállamra döntötte, és várta, hogy a müzlimet a szájába tömjem.
- Csinálj magadnak!
- Így belegondolva, lehet, hogy igazad van... De nem, mégsem, inkább a tiedet eszem meg!
- Szemét! - forgattam a szemeim.
- Naa, a bátyámról beszélsz, vigyázz a szádra! - szólt rám Reachel.
- Bezzeg te mondhatod azt, hogy Padge rossz az ágyban! - legyintett Moose.
- Ki rossz az ágyban? - csatlakozott Padge is a társasághoz.
- Te! - mutatott rá Jay.
- Te ribanc, azt mondtad bejött a bilincs! - vágta fejbe Moose-t.
- Miért nem mondtad, hogy van bilincs? - kérdeztem Mattet hirtelen, de meg is bántam. Bár nem terveztem használni is, kicsúszott.
- Nem mondtad, hogy érdekelne! - nevette el magát Matt.
- Úristen. - temette az arcát a kezeibe Padge. Ez így kicsit sok volt neki.
- Reach, veled álmodtam amúgy! - mondta Jay.
- Te jó ég, mit álmodtál te velem? - kérdezte Reach kicsit félve.
- A Hand of blood-ot énekelted egy villanypózna tetején üldögélve!
- Azt megnézném! - röhögött Moose, miközben az ÉN kajámat kanalazta.
- Én is veled álmodtam! - mondta Padge, bár nem olyan vidáman, mint Jay.
- Hogy szeret itt mindenki! - sóhajtott Reach, várva, hogy padge előadja az álmát.
- Azt álmodtam, hogy valahol a tengerparton vagyunk, és ilyen szabadtéri esküvőnk van, és én állok az oltár előtt. És közeledsz felém, fehér ruha, virágok, meg minden ilyennel együtt, és közben terhes vagy. - hirtelen lefagyott az arcomról a mosoly. Akaratlanul is Reachelre vándorolt a tekintetem, aki pedig rám nézett. Padge és Reach között ugrált a tekintetem. Padge arcáról nem sok mindent tudtam leolvasni, Reach viszont mintha megfagyott volna.
Erről álmodozik már hetek óta. Esküvőt akar és gyereket, az utóbbi már meg is van, csak Padge nem tud még róla. Pedig hamarosan muszáj lesz megtudnia. Reach nem tud már sokáig az allergia gyógyszeres mese mögé bújni. Bár ezt sem értem, hogy miért képes mindenki elhinni. Annyira átlátszó. Talán Padge is érzi valahogyan, hogy ez így nem stimmel. Olvastam már hasonlóról, hogy az apa ezeket megérzi. Talán most is?
17. rész - Meglepetés!
Csörög a telefon. Azt hittem, hogy a szívrohamot hozza rám. Próbálom magam rászoktatni Matték zenéjére, de nem jön össze. Hülye ötlet volt a Her Voice Resides-t berakni csengőhangnak. Így legalább tudom, hogy Matt hív, és hajnali fél ötkor is biztos felébredek, pont úgy, mint akkor.
- Igen? - vettem fel álmosan.
- Szia! Itt Matt!
- Matt, tudod te mennyi itt az idő?
- Nem nagyon... De hallani akartam a hangod.
- Édes vagy, de máskorlégy szíves...
- Szeretlek! - szakította félbe a mondandóm. Erre azonnal befogtam. Nem találtam a megfelelő szavakat. Még sosem mondta, és most a világ másik végéből felhív, hogy ezt közölje. Fülig ért a szám, le se lehetett rólam vakarni a vigyort.
- Nagyon hiányzol. - mondta egy kis csönd után.
- Én is szeretlek. - mondtam kis fázis késéssel.
- Még négy nap... - mondta kicsit szomorúan. Tényleg hiányzom neki? Így számolja a napokat? Holnap vizsgázom. Úristen. És ha az eddig összeszedett spanyoltudásom cserben hagy? Nem baj, semmi pánik. Ha el is cseszek mindent, akkor is: Matt szeret. Szeret. Szeret. SZERET!
- Mindjárt megyek! - kiabált Matt valakinek, majd velem is közölte, hogy most le kell tennie. Mielőtt bármit is mondhattam volna, már nem volt a vonalban. Kicsit furcsa volt a viselkedése, de talán valami fontos dolog közepén volt éppen. Ezt nem hiszem el. Tényleg felhívott, csak hogy elmondja, szeret? Én is őt. Nagyon. Ciki lenne most felhívni Reachelt emiatt? Igen. Nem baj, ezt akkor is el kell mondanom valakinek.
~.~ 3 nap múlva ~.~
- Matt negyedik emelet, 672-es szoba, Padge kettővel arrébb. - közölte Reach a tényeket, amit a recepciósból szedett ki nagy nehezen, személyi és útlevél bemutatása után.
- Olyan magasan?
- Egy órája még a felhők fölött voltál, ne aggódj már annyira! - fújt egyet idegesen, és beszállt velem együtt a liftbe.
- Jó éjszakát! - adott egy puszit Reach az ajtó előtt, és eltűnt két szobával arrébb. Én szintén benyitottam, bár egy kicsit idegesen. Kaptam kulcsot, de fel sem tűnt, hogy az ajtó eredetileg is nyitva volt. Félve léptem be a hálószobába. Vajon mit fog szólni? Remélem örülni fog nekem.
- Történt valami? - emelte fel a fejét, amint meglátta, hogy közeledem. Talán összekevert valakit, elvégre csak a körvonalaim látta.
- Css! - guggoltam le mellé, és megcsókoltam.
- Carry, mi a faszt csinálsz? - tolta el az arcom finoman.
- Nem Carry vagyok. - húztam végig a körmeim a csupasz mellkasán.
Megfogta meg a kezem, amint vészesen közeledtek az ujjaim a legnemesebb testrésze felé. Ahogy végig tapogatta a csuklóm, nyilván érezte az ott lévő, óriási heget, amelyet még 5 éves koromban szereztem. Az a fránya üvegajtó… Mindenesetre Matt ebből mintha felismert volna. Végig simította a karomat, majd az arcomat is.
- Hogy-hogy itt vagy? - segített bemászni az ágyba.
- Meglepetés!
- Nincs is szülinapom…
- Menjek vissza?
- Ne! - vágta rá azonnal, és magához szorított.
- Aranyos vagy, hogy Carrynek nem engedted volna, hogy megcsókoljon!
- Vele majd máskor. – nevetett fel egy picit, mire én is elmosolyodtam, arra gondolva, hogy „egyszer megpróbálod, és kicsinállak.”
- Igen? - vettem fel álmosan.
- Szia! Itt Matt!
- Matt, tudod te mennyi itt az idő?
- Nem nagyon... De hallani akartam a hangod.
- Édes vagy, de máskorlégy szíves...
- Szeretlek! - szakította félbe a mondandóm. Erre azonnal befogtam. Nem találtam a megfelelő szavakat. Még sosem mondta, és most a világ másik végéből felhív, hogy ezt közölje. Fülig ért a szám, le se lehetett rólam vakarni a vigyort.
- Nagyon hiányzol. - mondta egy kis csönd után.
- Én is szeretlek. - mondtam kis fázis késéssel.
- Még négy nap... - mondta kicsit szomorúan. Tényleg hiányzom neki? Így számolja a napokat? Holnap vizsgázom. Úristen. És ha az eddig összeszedett spanyoltudásom cserben hagy? Nem baj, semmi pánik. Ha el is cseszek mindent, akkor is: Matt szeret. Szeret. Szeret. SZERET!
- Mindjárt megyek! - kiabált Matt valakinek, majd velem is közölte, hogy most le kell tennie. Mielőtt bármit is mondhattam volna, már nem volt a vonalban. Kicsit furcsa volt a viselkedése, de talán valami fontos dolog közepén volt éppen. Ezt nem hiszem el. Tényleg felhívott, csak hogy elmondja, szeret? Én is őt. Nagyon. Ciki lenne most felhívni Reachelt emiatt? Igen. Nem baj, ezt akkor is el kell mondanom valakinek.
~.~ 3 nap múlva ~.~
- Matt negyedik emelet, 672-es szoba, Padge kettővel arrébb. - közölte Reach a tényeket, amit a recepciósból szedett ki nagy nehezen, személyi és útlevél bemutatása után.
- Olyan magasan?
- Egy órája még a felhők fölött voltál, ne aggódj már annyira! - fújt egyet idegesen, és beszállt velem együtt a liftbe.
- Jó éjszakát! - adott egy puszit Reach az ajtó előtt, és eltűnt két szobával arrébb. Én szintén benyitottam, bár egy kicsit idegesen. Kaptam kulcsot, de fel sem tűnt, hogy az ajtó eredetileg is nyitva volt. Félve léptem be a hálószobába. Vajon mit fog szólni? Remélem örülni fog nekem.
- Történt valami? - emelte fel a fejét, amint meglátta, hogy közeledem. Talán összekevert valakit, elvégre csak a körvonalaim látta.
- Css! - guggoltam le mellé, és megcsókoltam.
- Carry, mi a faszt csinálsz? - tolta el az arcom finoman.
- Nem Carry vagyok. - húztam végig a körmeim a csupasz mellkasán.
Megfogta meg a kezem, amint vészesen közeledtek az ujjaim a legnemesebb testrésze felé. Ahogy végig tapogatta a csuklóm, nyilván érezte az ott lévő, óriási heget, amelyet még 5 éves koromban szereztem. Az a fránya üvegajtó… Mindenesetre Matt ebből mintha felismert volna. Végig simította a karomat, majd az arcomat is.
- Hogy-hogy itt vagy? - segített bemászni az ágyba.
- Meglepetés!
- Nincs is szülinapom…
- Menjek vissza?
- Ne! - vágta rá azonnal, és magához szorított.
- Aranyos vagy, hogy Carrynek nem engedted volna, hogy megcsókoljon!
- Vele majd máskor. – nevetett fel egy picit, mire én is elmosolyodtam, arra gondolva, hogy „egyszer megpróbálod, és kicsinállak.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)