29. rész - Hazugságok?

El sem hiszem. Már 29. Wow.
Köszi a mailt Misthy-nek.
És tessék követni a példáját.
Jelszavam: mail > kommunikáció > inspiráció.

Uff.

arianablue76@yahoo.com


~.~.~.~ Reachel szemszöge ~.~.~.~

-Izé… Ugye elhúzhatom a függönyt? – hallottuk Lana hangját.
-Itt van rajtunk kívül 5 ember, hidd el, hogy nem láthatsz semmi olyat, amihez még fiatal vagy. – nevetett Padge a húga kis naiv megnyilvánulásán. Hogy ezt megcáfoljam, a mellkasáról lejjebb csúsztattam a kezem, és a takaró alatt, a nadrágján belül folytattam a simogatást. Nem ellenkezett.
-Csak úgy hozzáteszem, hogy 14 éves koromban feküdtem le először nővel… - szögezte le a lány.
-Nekem 15-öt mondtál! – szólt közbe Matt.
-2 nappal a szülinapom előtt volt! – vigyorgott rá Lana.
-Akkor is hazudtál! – hangzott Matt válasza.
-Te csak fogd be, te már oviban is hetente cserélgetted a barátnőid! – szóltam bele a vitába.
-De azokkal nem feküdtem le.
-De 13 évesen már igen!
-13? – kérdezte Lana gyanúsan.
-Aha. – válaszoltam.
-Nekem azt mondta, hogy 16 évesen. – kiáltott fel felháborodottan Lana.
Erre a kijelentésére az egész buszban kitört a hangos röhögés. Egyedül én voltam az, aki egy csendes vigyorral elintézte az egészet. Továbbra is arra koncentráltam, hogy Padge jól érezze magát.
-És ezt te elhitted? – kérdezte Padge.
-Ezt minden nő elhiszi, és még tetszik is nekik, hogy körülbelül akkor, mint ők. Csak nem számítottam arra, hogy Lana… Ilyen… - válaszolta Matt Lana helyett is.
-Matt, ugye tudod, hogy ha még egyszer lekurvázol… - kezdte Lana ideges hangnemben a mondatát, de Matt közbeszólt:
-Nem kurváztalak le!
-De arra gondoltál.
-Nem arra gondoltam.
Lana arcán látszott, hogy percek kérdése és felrobban. A hajába túrt és az ajkába harapott, vett egy mély levegőt, kifújta, majd csendben annyit mondott, hogy „hagyjuk”.
-Szerintem is. – válaszolta Matt. Kár, hogy az arcát nem láttam, ugyanis a hangjából semmi érzelem nem tükröződött.
-Beszélhetnénk? – kérdezte tőlem Lana.
-Persze. – mosolyogtam, és a kezem kivettem Padge nadrágjából.
-Muszáj most? – húzott vissza Padge.
-Mindjárt visszajövök! – csókoltam meg.
-Megegyeztünk. – harapott a vállamba finoman.
Lanaval a busz első felébe sétáltunk. Leült az asztalhoz, én pedig mellé, várva, hogy kezdje. Ő is várt valamire. Kicsit furcsán nézett rám, amit nem igazán értettem, így megkérdeztem:
-Mi a baj?
-Nem akarsz véletlenül kezet mosni? – mondta halkan.
-Tessék? – kérdeztem zavartan. Ezek szerint észrevette, amit nem kellett volna.
-Reach… - mondta nyomatékosan.
-Uh, ez de ciki. – rohantam a fürdőbe zavartan. A tükörbe néztem, és láttam, hogy az arcom tulajdonképpen élénk vörösben pompázott. Megmostam a kezemet és az arcomat, vettem egy mély levegőt, és visszamentem Lanahoz, reménykedve, hogy nem teszi szóvá a történteket.
-Ez most elég személyes lesz, de muszáj lesz elmondanom valakinek… - mondta, mikor leültem mellé.
-Tartom a szám. – mosolyogtam bíztatásom és megkönnyebbülésem jeléül.
-Lefeküdtem Jayjel. – mondta, szinte suttogta halkan.
-Mi? – kérdeztem meglepetten, nagy szemekkel, leesett állal.
-Ittunk 1-2 pohárral, és megtörtént…
-És? – vágtam közbe szintén suttogva. Úgy éreztem magam, mint azok a tipikus pletykás vénasszonyok, de hát nincs mit tenni, érdekelt, hogy ezt miért is mondja el.
-Reach, ez a pasi egy álom! 2 orgazmusom volt másfél órán belül, és mindegyik olyan, hogy utána meg se tudtam szólalni!
-Hát, igen, egy férfi többet nyújt, mint egy nő… - nevettem, bár kicsit csalódott voltam, hogy semmi szaftosat nem hallok.
-A második után perceken keresztül csak feküdtem, és bármit mondott Jay, maximum annyit tudtam mondani, hogy „wow”, aztán pedig hirtelen… Szóval… sírva fakadtam… és nem tudom miért vagy hogyan, de ilyen még sosem volt velem…
Egy ideig meglepetten bámultam rá. Kellett pár rövidke másodperc, hogy felfogjam mit is kéne tennem, amíg megöleltem.
-Ilyen mindenkivel előfordul. – suttogtam.
-Azt olvastam, hogy ez az elfolytott érzelmek miatt van, és így belegondolva… - itt elállt a szava. Először csak pár könnycseppet éreztem a vállamon, majd végleg sírva fakadt.
-Matt? – kérdeztem az eddigieknél is halkabban.
Egy ideig a nyakamba szipogott, majd egy kicsit hangosabban csak annyit mondott, hogy „igen”.
Nem értettem. Már majdnem 2 hete szakítottak. Leszámítva, hogy elsősorban szex témában jobban ismerték egymást, mint két egyszerű barát, meg nem mondtam volna, hogy valaha is jártak. Matt boldog volt Carryvel. Lana pedig egyedül. Illetve Lillyvel elég sokat telefonáltak, de amit így kívülről hallottam, csak olyan tipikus női csevely volt, cipőkről, sminkről, stb.
-Semmi baj! – szorítottam magamhoz a lányt még szorosabban. Ahogy próbálta visszafolytani a könnyeit, egyre erősebben remegett, én pedig tehetetlenül szorítottam magamhoz. Nem jutott eszembe semmi, amivel segíthetnék a helyzetén. Rossz érzés volt, hogy a legjobb barátnőm (mert pár hét leforgása alatt tényleg azzá vált) a vállamon sír, én pedig nem tudok egy büdös szót kinyögni.
Abban a pillanatban megjelent Jay. Félve tekintettem fel rá, mivel fogalmam sem volt arról, hogy tud-e Lana érzéseiről.
-Úristen! – sóhajtotta, majd leült Lana mellé.
-Tudod miről van szó? – kérdeztem bizonytalanul.
-Minden éjjel ez megy. – bólintott.
Egy pillanatra előtört belőlem a féltékenység, hogy én, mint Lana egyetlen itteni barátnője (mert Carryt utálja…) semmit sem tud arról, hogy szegény lány napok óta szenved, Jay bezzeg igen, de ezt a gondolatot azonnal elhessegettem.
-Lana! – simította végiga hátát Jay.
A lány elengedett és megfordult. Arra számítottam, hogy valami bölcs dolgot fog mondani, ehelyett egy szó nélkül megcsókolta. Szinte már rutinosan. Ez az állapot eltartott egy ideig, én pedig egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Amikor abbahagyták ezt, Lana egészen lenyugodott. Őszintén szólva nem tudtam eldönteni, hogy Jay személye vagy maga a csók hatására történt, de örömmel tapasztaltam, hogy nem sírt tovább.
-Megbeszéltük, hogy pár nap múlva elmegy a barátnőjéhez. – mondta Jay, miközben Lanat ölelte.
-Lillyhez? – kérdeztem vissza.
-Igen. – válaszolta Lana.
-Mennyi időre? – kérdeztem csalódottan. Szeretem Carryt is, de azért ő mégsem Lana… Bár bírtam már ki hónapokat 4 férfi társaságában is.
-2 vagy 3 hét. – mondta Jay.
-Még gondolkozom rajta, de kikészít, hogy állandóan látom, hallom, és mégsem érhetek hozzá Úgy…
-Értem. – sóhajtottam. – De szerintem vele is kéne beszélned.
-De Carry…
-Felejtsd el Carryt. Csak valld be neki, rendben? – ígértettem meg vele.
-Kicsim, jössz már? – kiáltott Padge.
-Persze! – kiabáltam vissza egy halvány mosollyal az arcomon. Lanara néztem, de nem nagyon akart megszólalni. Ismét sóhajtottam, és elindultam a fekhelyünkhöz, de mielőtt teljesen eltűntem volna, Lana utánam kiáltott:
-Rendben!
-Mit akart? – kérdezte Padge ahogy átölelt.
-Női dolgok.
A mosolyom ellenére nagyon is bűntudatom volt. A legjobb barátnőm (olyan jó ezt a kifejezést használni) gyakorlatilag folyamatosan szenved. Szerelmes a bátyámba, aki pedig le se szarja ezt. Én pedig itt vagyok az ő bátyjával, és akkor csókolom meg, amikor akarom. Gyereket várok tőle, és össze fogunk házasodni. Ez akárhogy is nézzük, nem fair.
-Szerelmem… - búgta a fülembe Padge. Ebből már tudtam, hogy akar valamit. Általában Reachelnek hív, ha becézni akar, akkor pedig kicsim vagy szívem. Ez az elnevezés csak akkor fordul elő, ha szeretne valamit. Ez a mély, búgó és egyben kibaszott szexi hangnem pedig tudja, hogy nagyon beindít.
-Igen? – kérdeztem vigyorogva.
-Amit az előbb elkezdtél, nem akarod folytatni? – csókolta végig a nyakam vonalát.
Elmosolyodtam, és megtettem, amit kért, de egy normális beszélgetésre már képtelen voltam.
Lana. Muszáj beszélnie Mattel, hogy ő is tudja, mennyire fáj neki. Mert az előző „kurvázós” incidens sem történt volna meg, ha Matt tudna a leendő koszorúslányom érzéseiről. Talán nekem kéne beszélnem a bátyám fejével? Nem. Ezt nem szabad. Ehhez igazán nincsen közöm, és nem akarom, hogy bármelyikükkel is megromoljon a kapcsolatom emiatt. És ha velük megromlana, Padge is megtudná, hogy Lana nem volt vele őszinte. Se hogy én nem voltam vele őszinte, ez pedig mindennél rosszabb. Úgy még sohasem hazudtam neki, hogy ne vallottam volna be utólag. De azok is csak kegyes füllentések voltak. Ilyenek nála is voltak, de hát melyik kapcsolatban nem? Ez vajon hazugságnak minősül? Elvégre Lana a vőlegényem húga. És Padge nagyon félti a lányt, és szeretne minden ilyesmiről tudni. És ugyan ő sem tudna nálam többet tenni ebben a helyzetben, de akkor is megérdemelné, hogy meg tudja. A fő kérdés: a vőlegényemnek hazudok, hogy nem mondok el valamit, amit tudnia kellene, vagy a legjobb barátnőmnek, hogy elmondom, amit nem kéne.
Végül az utóbbi mellett döntöttem, és további gyengéd simogatás közben elmeséltem neki felületesen, hogy mi is történik körülöttünk.

28. rész - "Jössz már baby?"

Sokszor átolvasva, sokszor cenzúrázva. Félek. Azért húztam több napig ezt a részt, mert nem mertem felrakni...xD
A csúszást egyedül Mea vette észre. Hehe, bocsi. :/
Annyira nem +18 végülis... Na mindegy.
Most nagyon kíváncsi vagyok mindegyikőtök véleményére. De komolyan. Legyen bátorságom a továbbiakban is hasonlókat írni? xD
Előjött belőlem a szemérmes kislány. Izzad a kezem is. =D
Na. Mail > Kommunikáció > Inspiráció.
Szeretve vagytok.

arianablue76@yahoo.com

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~


~.~.~.~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~.~.~.~

Egész nap arra a megfelelő pillanatra vártam, amikor elkaphatom Carryt, egyedül. A busz nem volt alkalmas, mert az a kevés fal elég vékony, sőt, nagyon. A terv szerint külön-külön, a szobánkban vacsoráztunk volna, de úgy döntöttünk, hogy egy étteremben, közösen eszünk. A mosdóban, egyszer lett volna alkalmam Carryvel beszélni, de akkor is megjelent Reach. Végül már a hotelben, a recepciós pultnál sikerült elrabolnom egy fél perc erejéig.
-Gyors leszek. Senki nem tudja, hogy valaha is volt gyűrű az ujjamon. Senki nem tud az alkoholizmusomról, és az Amyvel történt incidensről sem, szóval könyörögve kérlek, hogy ne beszélj erről senkinek! – tettem össze a kezeim Carry előtt, kábé mintha hozzá imádkoznék.
-Persze, alap! – ölelt át.
-Köszi! – fújtam ki magam. Egész nap azon rettegtem, hogy ezekről nehogy bármilyen megjegyzést tegyen, szerencsére tartotta a száját. Gondolom megérti, hogy ezeket a dolgokat nem szívesen reklámozom.
Elvégre, nézzük csak végig a helyzetem.
Most épp rendezni akarom az életem, és Padge ezt maximálisan támogatja is, addig a pontig, amíg rá nem jön, hogy nem bízom benne teljes mértékig.
És most elégedett velem. Büszke rám. Szeret... Ha ezt megtudná, félek, hogy ez a jó kapcsolat megváltozna.

-Jössz már baby? – kiáltotta Matt a folyosó másik végéből.
-Mennem kell! – nevetett Carry.
Rámosolyogtam, és bólintottam, hogy el van engedve. Matt még megkérdezte, hogy most várjon-e meg minket (engem és Jayt) a lifttel, de mivel Jayt sehol sem láttam, azt válaszoltam, hogy menjenek csak.
Még nem csukódott be teljesen az ajtó, így tisztán láttam, ahogy Matt a falnak nyomja Carryt és megcsókolja. És megmondom őszintén, fájt.
-Gyalog megyünk? – kérdezte Jay.
Hátrafordultam, és rájöttem, hogy valószínűleg ő is látta, amit én. Hozzá pedig az arckifejezésemet is.
-Igen. – feleltem zavartan.
-Gyere! – ölelte át a derekam, majd felsétáltunk 2 emeletnyit.
Jött egy felületes beszélgetés. Jobb lett volna lifttel jönni, szerintem is, rohadt hosszú ez a lépcső, mire felérünk beledöglünk, fáj a lábam, az enyém is.
Végül szerencsére túléltük. Azonban ismét egy számomra megrázó látvány fogadott: Matték a liftben elkezdett műveletet a szobájuk előtt folytatták. Carry közben próbálta kinyitni az ajtót, de tapasztalatból tudom, hogy ez nem egyszerű feladat, legalábbis Matt csókja közben.
Nem vettek észre minket, de nem is volt túl sok kedvem megzavarni őket. Jay pedig mindezt látta rajtam, ezért igyekezett minél inkább elterelni a figyelmem.
Lepakoltunk, és körülnéztünk. Mindössze egy hálószoba volt, egy nagy, két személyes ággyal. Jay felajánlotta, hogy ő alszik a nappali vendégágyán. Nem igazán érdekelt, ezért csak csendben bólogattam.
Nem akartam beszélgetni semmiről. Már alig vártam, hogy elvonuljak a fürdőszobába, és végre kisírhassam magam.
Beálltam a zuhany alá, és hagytam, hogy a forróvíz minden bőrfelületet leégessen rólam. Szinte nem is éreztem a fizikai fájdalmat, olyan szörnyű volt ami belül zajlott...

~.~.~.~.~ Jay szemszöge ~.~.~.~.~

42 percen keresztül volt bent. Engem pedig megölt az idegesség. Látszott rajta, hogy kicsinek, és sebezhetőnek érzi magát. Ezt sosem vallaná be, de egyszerűen nem tudja letagadni.
Az arckifejezése is... És ahogy kedvtelenül, teljes depresszióban kullogott fel a lépcsőn.
Kikészített a tudat, hogy a fürfőben talán épp az ereit vagdossa. Vagy felakasztja magát. vagy vízbe fullad... Jöttek az egyre durvább ötletek. Lana-t még nem láttam olyan igazán mély állapotban.
Amikor kilépett a fürdőszoba ajtaján, nyugodtnak tűnt. Smink nélkül, vizes hajjal, rózsaszín köntösben. Nehéz lett volna megmondani, hogy valami problémája van.
A haját törölgetve leült mellém az ágyra. Még egy kicsit el is mosolyodott, ugyan nem tudom min.
Ennek azonban túl hamar vége szakadt. Fél perc sem kellett, és a szomszédszobában egy nő elkezdett sikonyálni és nyögdécselni. Sejtettem, hogy Carry, de inkább nem mondtam. Talán Lana is hasonlóra gondolhatott. Az arcára ennek ellenére kiült egy mély szomorúság. Nem szólt semmit, csak bámulta a takaró gyűrődéseit. Egy ideig még törölgette a haját, de ezt is abba hagyta lassacskán.
Ekkor újabb sikítást hallottunk. Már túl egyértelmű volt, hogy ez Carry hangja, mivel más nem nagyon kiabálná Matt nevét...

~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~

Éreztem, hogy a sírást már nem tudom visszatartani… Szarul esett, hogy a szomszédszobában Matt valami olyasmit csinál Carryvel, amit velem kéne. Velem. Csakis velem...
Jay továbbra sem szólt semmit, csak felállt, és becsukta az ablakot. Így már nem hallatszottak a nem éppen fül-kényeztető hangok.
Ismét leült mellém, jóval közelebb, mint mielőtt felállt. Látta a könnyeimet, mégsem szólt semmit. Szerintem már számított erre. Megfogta a kezem, és a hátam simogatta, talán várva, hogy összeszedjem magam. Gyűlölök mások előtt bőgni, így pár másodperc leforgása alatt abbahagytam a szipogást.
-Ezek a fiatalok… - suttogta vigyorogva, majd beleharapott a fülcimpámba.
-Mondtam már, hogy hülye vagy? – nevettem, miközben elhúztam a fejemet.
-Félóránként minimum egyszer. Mondtam már, hogy jó illatod van?
-Fogalmam sincs, de ezzel tisztában vagyok.
Nem válaszolt. Egy ideig még mosolyogtam, ami esküszöm, szívből jött. Tényleg sikerült egy kicsit felvidítania, pillanatok leforgása alatt, de ahogy a hangulat ellaposodott, az a mosoly is lehámlott az arcomról.
-Reachel megtiltotta, hogy igyunk, de van nálam egy üveg Jager. – mondta Jay váratlanul.
-Tudod, hogy nem iszom… - válaszoltam elég bizonytalanul, mivel én sem voltam benne biztos, hogy valóban nem akarom.
-Oké.
Azonnal megértette nem unszolt, nem zaklatott, hogy „csak egy pohárkával”, ennek ellenére két poharat vett elő. Biztos, ami biztos. Ahogy töltötte magának, egyre jobban éreztem, hogy a vérem alkoholért kiált. Amit eredetileg magának öntött, elvettem tőle, és egy húzásra eltűntettem.
-Kérsz még? – nevetett.
A helyzetbe belegondolva kicsit talán elpirultam, majd bólogattam.
Kicsivel később, mindössze 2 pohár után már fájt a fejem, és szédültem, ennek ellenére megpróbáltam józanul gondolkozni. Furcsa módon nem éreztem késztetést arra, hogy vihogjak, és táncoljak, mint egy idióta.
-Nem akartam vele szakítani. – dőltem a karjaiba zokogva.
-Akkor miért mondtad azt, hogy igen? – kérdezte egy kiadós ölelés közben.
-Mert nem akarom, hogy lássa mennyire fáj, érted?
-Értem.
-De nem érted! Nekem kellene most alatta sikítoznom! Először magamat hibáztattam, hogy megcsaltam, de végül kiderült, hogy ő még szemetebb volt, mint én! Bassza meg, egyszer megkívántam Lillyt, lefeküdtünk, de én ettől függetlenül idejöttem! Visszajöttem a pasimhoz, aki miközben engem emésztett a bűntudat, egy másik csajjal volt!
-Semmi baj! – szorította a fejem a mellkasához. Talán nem tudott mit mondani, nem tudom… Lillyt sem ismerte. És azt sem tudta szerintem, hogy Mattet megcsaltam. Nem tudott és nem értett semmit. Mindenesetre jól esett, hogy nem kérdezett, hanem hagyta, hogy kiadjam magamból, amit eddig nem volt lehetőségem.
-És ebben az a legszarabb, hogy nem valami álomszép nőért dobott, hanem egy agyontetovált kis ribancért, aki már évek óta abból él, hogy egy férfira rátelepszik. És a csajnak még van pofája azt mondani, hogy hiányoztam neki, és hogy szeret! Ki a fasznak képzeli magát, lenyúlta az ÉN pasimat, minden különösebb bűntudat nélkül! Carry mindig féltékeny volt rám, mert nagyon jól tudja, hogy amíg nekem kurva jó testem van, neki se segge, se melle, ráadásul az arcában sincs semmi kiemelkedő!


~.~.~.~.~.~.~ Jay szemszöge ~.~.~.~.~.~.~

- Ez igaz… - nevettem egy kicsit az érzelemkitörésén.
- Olyan szánalmas vagyok. – mosolyodott el ő is egy picit.
- Csak féltékeny. – nyugtattam.
- De épp ez az, hogy egy férfi miatt! Miért pont egy férfi miatt?!
- Lana, nem az a kérdés, hogy férfi-e vagy nő, hanem az, hogy szereted-e!
- Nem szeretem Mattet! - válaszolta. Nem volt túl meggyőző. Annak ellenére, hogy „nem szereti Mattet”, eléggé ki van borulva. Nem tudom… Szerintem nagyon szerelmes. Csak nem vallja be. Mások előtt még csak annyit sem, hogy fáj neki ez az egész. Játssza a boldog kislányt, aki élvezi az egész helyzetét.
-Jay! - szólalt meg váratlanul megtörve egy hosszú csendet.
-Igen? - kérdeztem vissza nyugodtan.
-Szerinted szép vagyok?
Erre a kérdésre nem számítottam. Teljesen elhúzódott tőlem, az ágy másik végében feküdt. Már a beszélgetésünk legelején lemondtam róla, erre most megkérdezi, hogy mi róla a véleményem...
Végignéztem rajta, és nem találtam benne semmi kivetni valót. Annyiban különbözött a megszokottól, hogy nem volt kisminkelve. De ugyanolyan szép volt. Sőt...
-Persze. - mosolyodtam el.
Egy ideig szótlanul játszott a köntöse ujjával. Néha rám is nézett, de csak rövid másodpercekig. Mikor megunta a köntösét, a haját kezdte el tekergetni.
Feszültnek látszott.
-Minden rendben? - kérdeztem a fejem mellett heverő lábát simogatva.
Nem válaszolt, csak bólogatott. Diszkréten elhúzta a lábait, amiből leesett, hogy nem akar tőlem semmit. Nem voltam túlzottan elkeseredve, elég szórakozott voltam.
Hirtelen felnevetett. Próbálta elnyomni a fülig érő vigyorát, de elég nehézkesen ment csak neki.
Visszamosolyogtam.
Következő lépésként Lana kikötözte a köntösét. Nem tudtam eldönteni, hogy mind lepődtem meg. Azon, hogy elkezdett vetkőzni, esetleg azon, hogy ha csak fehérnemű is, de volt alatta ruha, vagy hogy milyen iszonyat szexi teste van.

~.~.~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~.~.~

-Jay! - törtem meg a hosszú csendet.
-Igen? - kérdezte mosolyogva.
-Szerinted szép vagyok?
Egy ideig csak bámult rám. Zavarba ejtő volt, ahogy az arcom fürkészte. Arra lett volna szükségem, hogy kimondja: gyönyörű vagyok. Egy kis önbizalomnövelés. Hogy érezzem, kellek még valakinek.
-Persze! - válaszolta végül.
Gondolkozni kezdtem. Vajon mennyire tetszem neki? Ha most megcsókolnám, viszonozná? Nem voltam túl részeg, mindössze egy kicsit érzékenyebb. De ez sem feltétlenül az alkohol hatása miatt. Ránéztem, és próbáltam az érdekeltség egyik legapróbb jelét megtalálni az arcán.
-Minden rendben? - kérdezte.
Közben elkezdte a vádlim simogatni. Óvatosan elhúztam tőle a lábaim, majd felnevettem, hogy milyen hülye vagyok. Most el akarom csábítani, nem? Ezt minimum hagynom kellett volna.
Elnevettem magam. Ismét ránéztem, ő pedig visszamosolygott. Vajon ő is arra gondol, amire én?
Mivel ő nem nagyon akart lépni, elkezdtem szétszedni a köntösöm. Arra számítottam, hogy ez a minimális vetkőzés talán egy kicsit ösztönzi majd, hogy végre lépjen valamit. Meglepetten bámult rám, amiből még azt sem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán tetszik-e neki, amit lát.
Négykézláb, olyan macskapózban másztam felé.
reméltem, hogy végre leesik neki, hogy mire van szükségem. Egy férfire...
Az egyik karjára támaszkodva hevert az ágyon, de amint fölé értem, hanyatt feküdt. Hagyta, hogy megcsókoljam.
Mivel még ezután sem tudtam meg meddig lenne képes elmenni, gondolkoztam, hogy hergeljem-e egy kicsit olyan kijelentésekkel, hogy „csak nem megijedtél?”, vagy hasonlók, de úgy döntöttem, hogy ezt inkább mellőzöm.
Az egyik lábam átemeltem a csípője fölött, és az ajkaitól eltávolodva megcsókoltam a mellkasát, majd végig a testét, egészen a hasáig. A nyögéseiből ítélve, és ahogy a hajamba csúsztatta az ujjait, leszűrtem, hogy élvezi.
Eszem ágában sem volt a számmal lejjebb haladni, de legalább megtudtam, hogy nincs ellenvetése.
Feljebb kúsztam, és az alsóajkába haraptam. Már elterveztem, hogy valami szexi kijelentés mellett leveszem a boxerét, de nem hagyta tovább, hogy irányítsak. Felült, majd egy mindent elsöprő csók közben a hátamra döntött. Ahogy a rugós ágyon huppantam, kicsit fel is sikítottam. Feltűnt, hogy az ilyen hangok még jobban feltüzelik, ezért minden érintéséhez tartogattam valamit.


~.~.~.~.~.~.~ Jay szemszöge ~.~.~.~.~.~.~

A lábaival átölelte a csípőmet, mintha már alig várná, hogy az a pár ruhadarab végleg eltűnjön kettőnk közül. Ezt tökéletesen átéreztem. A kezem végig simítottam az oldalán, és az ő segítségével megszabadítottam a bugyijától. Már alig vártam, hogy végleg elmerülhessek a gyönyörű combjai között, amikor hirtelen megcsörren a telefonom.
-Ne vedd fel! - kérlelt Lana. A mobilra tekintettem, majd az alattam fekvő lányon siklott végig a tekintetem. Nem is lányon. Nőn.
-Ne! - mondta ki ismét, majd megcsókolt. Vadabban, és szenvedélyesebben mint korábban. Hogy lehet ilyen jól csókolni? Hosszú másodperceken keresztül ízlelgettük egymás ajkait. Vártam, hogy a telefonom végre elhallgasson, de töretlenül folytatta. Lana úgy kapaszkodott a nyakamba, mintha az élete múlna rajta, és én is egyre jobban kívántam, minden apró porcikáját. A bőrömön éreztem a forró lehelletét, nem bírtam uralkodni magamon.

~.~.~.~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~.~.~.~

-Ezt muszáj lesz! - suttogta váratlanul. Elképzelésem sem volt mire gondol, de nagyon reméltem, hogy nem a hívás fogadására. Az ő teste is legalább annyira remegett, mint az enyém. Minden erőmet a karjaimra összpontosítva szorítottam magamhoz, reménykedve, hogy nem hagyja abba, aminek még nagyon az elején járunk.
-Ne menj el! - nyúltam utána, de ahogy az ajkai lefelé haladtak a testemen, rájöttem, hogy ő sem nagyon akarja abba hagyni. Hol gyengéden, hol vadabbul halmozott el a csókjaival, ezzel elérve, hogy az egész lényét úgy kívánjam, mint még soha senkit.
Csalódottan emeltem fel a fejem, amikor váratlanul abba hagyta. A földön heverő nadrágja felé nyúlt, ahonnan a telefonja is szólt.
-Ez azért kellene, nem gondolod? - mutatott egy óvszert vigyorogva.

27. rész - Carry

Na, még egy. Erről nem mondok inkább semmit, mert itt kivételesen valóban tudom, hogy az egyik leggyengébb írásom, de már van egy félkész rész, amit valószínűleg este rakok fel. És kérésre megpróbáltam belerakni valami kis +18-at is. xD
Tehát estefelé tessék visszanézni.
És egy mailt is megereszteni. Lol.

arianablue76@yahoo.com

~.~.~.~.~.~.~.~~.~.~.~.~.~.~.~~.~.~.~.~.~.~.~

~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~

-Félek. – mondta halkan Carry. Meg tudtam érteni.
Ott álltak a busz mellett, Reachel és Lana. Padge pedig segített nekik a csomagtartóba pakolni a cuccaikat.
-Én pedig szeretlek. – adtam Carrynek egy puszit.
Beszélgettek. Reachel megcsókolta szerelmét, majd Lana ölelte át Padge-t.
-Ez az Alanna csaj ugye jó fej?
Reach és Padge bemásztak a buszba, Lana egyedül maradt. Fél méter hosszú haját előre hajtotta, és magára fújt 3 liter parfümöt. Régen láttam már, hogy ekkora mennyiségben csinálja.
-Remélem, hogy az lesz. – válaszoltam aggódva.
Lana kiegyenesedett, és összefogta a haját. Megcsavargatta-megtekergette, majd oldalt összegumizta. Messziről nem tudtam eldönteni, hogy jól áll-e neki. Ránk nézett. Hirtelen megfagyott. Carry egyre erősebben szorította a kezem.
-Carry? – sipította Lana, mint egy őrült tizenéves.
Carry nem tudta hogy reagáljon. Kicsit habozott, de végül elengedte a kezem, és közelebb szaladt hozzá, hogy rendesen lássa. Nagy meglepetésemre Lanahoz hasonló módon reagált:
-LANA? – sikította örömében.


~.~.~.~ Carry szemszöge ~.~.~.~

-Te honnan is ismeritek egymást? – kérdezte Jay.
-Spanyolban voltunk szomszédok! – válaszolta Lana egész egyszerűen, mivel egy tábla csoki elpusztításával volt elfoglalva.
-Azóta mi történt veled? – kérdeztem Lana-tól mosolyogva.
-Hát, nem sok minden… Julia-val szakítottunk, egy ideig még egyedül éldegéltem, aztán visszajöttem Padge-hoz, a többit pedig szerintem tudod. Veled?
-Úgy különösebben velem sem történt semmi. Most alkalmanként tetoválok, itt-ott, amikor pénzre van szükségem.
-Mennyi idő telt el azóta? – érdeklődött Reachel.
-Alig egy év. – legyintett Lana.
-Így, ahogy elmondjátok, rohadt unalmasnak tűntök mindketten… - jegyezte meg Jay.
-Nekem személyesen nem volt az, mert meg voltak a kis problémáim, ami miatt aggódhattam, de szerintem nem nagyon érdekel titeket, hogy a vécémet 2 hónapon keresztül kellett javítani, vagy hogy fél éven keresztül a szomszédban kellett zuhanyoznom, mert nem volt melegvíz.
-Pablonál? – kérdeztem.
-Aha.
-Szerintem ő még örült is neki. – nevettem el magam.
-Mondj egy hetero férfit, aki nem örülne, ha Lana állna a zuhanya alatt. – vigyorgott Jay.
-Amikor megjelent a házamban, én nem örültem neki. – szólalt meg Padge valahonnan mögülem.
-Nem ülsz le? – nyújtotta Reach a kezét.
-Most vécére jöttem, majd mindjárt!
-Reach, a bátyád hetero? – kérdeztem vigyorogva.
-Biztosíthatlak. – simította végig a hasát mosolyogva.
-Pár nappal ezelőtt részegen azt mondta, hogy ha Lana nem lenne a húga, tuti rávetné magát. – vigyorgott Jay.
-Azt mondtam, hogy tisztában vagyok vele, hogy a húgom egy bombázó. – kiabált ki Padge a fürdőből.
-Ugyanaz. – legyintett Jay.
-Azért nem egészen… - forgatta a szemeit Reach.
-Oké, akkor családtagokat és ferdehajlamúakat leszámítva minden férfi megdöglene azért, hogy Lana nála zuhanyozzon.
-Ha ez boldoggá tesz, akkor fogok majd a hotelszobádban zuhanyozni. – vigyorgott Lana.


~.~.~.~.~.~.~ Jay szemszöge ~.~.~.~.~.~.~

-Lana, beszélhetnénk? – jelent meg Matt. Egészen addig vidáman csevegtünk, hirtelen mindegyikünk elnémult.
-Úristen. – sóhajtottam magamnak.
Reachel a jelenlévők között ugráltatta a szemeit, hozzám hasonlóan. Carry Mattre nézett értetlenül, majd aggódva Lanara. Lana pedig kedvesen mosolyogva felállt, és igent mondott. Túl sok hely nem volt a buszban, ahol félre lehetett volna vonulni. A fürdő (és egyben toalett) nem két személyre készült. Az ágyak nem alkalmasak olyan szakítás utáni beszélgetésekre. Hátul Moose és Padge épp tévét néz. Más lehetőségük pedig nem nagyon volt, ezért tőlünk úgy fél méterre ültek le. Tökéletesen láttuk őket, de egy szót nem hallottunk a busz zötykölődése, a bömbölő tévé és a vezetőfülkében üvöltő rádió miatt.
-Szereti? – kérdezte Carry félve.
-Nem tudom. – mondtam.
-Lana is szakítani akart, biztos, hogy nem. – adott egy tisztességes választ Reachel.
-Remélem azért hamar túlteszi magát rajta. – aggodalmoskodott tovább.
-Már van egy csaj, akit Lana kiszemelt magának.
-Szerintem, ha úgy teszünk, mintha soha nem is lett volna köztük semmi, akkor nem lesznek problémák. – fűztem hozzá a véleményem.
-Egyébként nem akarok szemét lenni, de neki Matt volt az első…? – kérdezte Carry.
-Első mi? – kérdeztem.
-Első pasi. – világosított fel Reachel.
-Áh, kizárt. – nevettem el magam.
-Miért? 22 évesen még nem késett le semmiről…
-Jó, de Lana volt az a lány, akiről már 14 éves korában mindenki azt gondolta, hogy a környék legnagyobb kurvája. – mondtam ki őszintén, bár talán egy fokkal finomabban kellett volna fogalmaznom. Vagy így fogalmaztam finoman?
-Megölelik egymást! – mutatta Reachel.
-Ezek szerint nincs köztük semmi probléma. – állapítottam meg.

26. rész - Lépcső-csevej

~.~.~.~ Jay szemszöge ~.~.~.~

Kiléptem a szobámból. A csapat nagy része már ott sürgött-forgott, szervezkedett, a folyosó egyik végéről próbált kommunikációt létrehozni a másik véggel, esetleg őrült módjára rohangált. Ennek örömére a többi ember, aki szintén az emeleten szállt meg, az ajtóban állva üvöltözött, hogy mit képzelünk magunkról hajnali (!) 11-kor felverni az egész hotelt.
Az előző este elfogyasztott alkoholt elég erősen éreztem a gyomromban és a fejemben, ezért próbáltam csöndben eltűnni a lépcsőn, ahol lustaságuktól fogva biztos senki nem fog közlekedni.
Tévedtem.
-Jay! – kiáltott valaki a hátam mögött. Próbáltam úgy tenni, mintha meg sem hallottam volna, de megismételte a nevem, így megfordultam.
-Lana? – kérdeztem meglepetten, amint megpillantottam.
-Nem is üdvözölsz? – ölelt át.
-Dehogynem! – viszonoztam.
-Tegnap este későn érkeztünk meg, és már nem akartam zavarni.
-Kilenckor már kidőltem, de neked felébredtem volna! – vettem el tőle a cuccait.
-Édes vagy. – nevetett – Hiányoztál. Jól nézel ki!
-Direkt miattad gyúrtam! – mutattam neki a befeszített bicepszem, és magam is meglepődtem, hogy tényleg eléggé formában vagyok…
-Egyébként te is. – tettem hozzá, amint végignéztem rajta.
Fekete és vörös, mélyen dekoltált ruha, amely pont kiemeli a lényeget. A haját kivételesen nem fonogatta be. Jól nézett ki, de tényleg.
-Jay, lehet egy fura kérésem?
-Persze!
-Matt tegnap este szakított velem, és eredetileg úgy volt betervezve, hogy vele alszom, de a női büszkeség, meg az alapelvek, satöbbi, tudod hogy megy ez, szóval igyekszem kerülni. Moose-nak hallottam, hogy most új barátnője van, ezért nagyon nagy kérés lenne, hogy aludhatnék-e veled? – hadarta el egy levegővel.
-Öh… Persze. – válaszoltam lepetten. Csak aludni?!
-Nem akarok rád akaszkodni, ha zavar, akkor majd megoldom valahogy!
-Nem, nem, nem baj! Persze, hogy aludhatsz velem. Csak nem számítottam erre.
-Tényleg köszi, és bocs, hogy így hirtelen…
-Néha horkolni szoktam, remélem nem zavar. – szakítottam félbe, remélve, hogy ebből leesik neki, hogy nem muszáj ám magyarázkodnia, és valóban beleegyeztem. Ilyen ajánlatot hogy is utasíthatnék vissza? Végre szabad. Igaz, hogy nagyjából már aznap beletörődtem, hogy nem lesz az enyém, amikor összejöttek Mattel, de akkor is örülök.
Már azt is tudjuk, hogy bár elvileg a nőket szereti, a férfiakat sem veti meg. Ez az én szemszögemből mindenképpen dicséretes.
Matt pedig ellesz Carryvel.
Élvezni fogom ezt a turnét is…

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~

Ez elég soványka lett. Most ennyire tellett... Sajnos a fejemben egy teljesen új sztori állt össze, és az agyam fanfic író része csak arra tud koncentrálni. .
Még nem vetettem papírra (képernyőre) az újabbat. Vajon azt is hamar megunnám?
Jó, ezt sem untam meg. Amikor megerőltetem magam, akkor sikerül valamit kipréselnem, de ez a nyár tényleg elég húzós volt.
Már régóta azon agyalok, hogy ezt a történtet abba hagyjam, és újat kezdjek. Vagy esetleg párhuzamosan írjak kettőt.
És miért csak én írok? Szívesen olvasnám mások történeteit is. Blogspot, ingyenes regisztráció, könyörgöm!

Ti mit gondoltok? Egyáltalán olvassa valaki? xD

Mail = Kommunikáció = Inspiráció.

Na?!

arianablue76@yahoo.com

Fanfiiiccc...

Hheellóó!!

Evangline (bulletfansite.mlap.hu) tervei szerint "fellendítjük a magyar Bullet-fanfic ágazatot". Haha. Ehhez most összeszedi azokat a hölgyeket (esetleg urakat), akik csoportos fanfic írásban szívesen részt vennének.

Most ott tartunk, hogy minket is beleszámítva 4-5 ember fix.
Részletek még nincsenek, csak ötletek, de kezdetként még ki kell deríteni, hogy érdekel-e valakit a téma. Még akkor is, ha írni nem írnál, de olvasni szeretnél...

Na, tehát a bulletfansite.mlap.hu oldalon lehet jelezni a szándékaitokat, vagy pedig 3 e-mail címen:

arianablue76@yahoo.com
devangline@yahoo.com
evanglinefruzsa@citromail.hu

Hajrá...

25. rész - Kinek így, kinek úgy..

Juhhéé! Itt van még egy rész. Fogalmam sincs hova akartam vele kilyukadni, de mindegy. Remélem tetszik. Ha igen, akkor ezt valamilyen úton-módon a tudtomra adhatnátok... (arianablue76@yahoo.com xD)
Más közlendő nem jut eszembe...

Ariana.

U.i.: Köszi a mailt Tinának, nagyon jó fej vagy. =)

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~


~.~.~.~ Reachel szemszöge ~.~.~.~

Az eltérő időzónák, meg az átállás, meg persze a pocaklakó miatt 5-nél tovább nem tudtam aludni, pedig nagyon fáradt voltam. A hűtő tartalmának a felét bekebeleztem már, amikor kaptam egy sms-t Lanatól: „Fent vagy?” Nem túl kifejező, mindenesetre legalább megtudtam belőle, hogy ő sem tud aludni.
„Gyere át” – küldtem a szintén semmitmondó választ. Mivel nem akartam, hogy a kopogása vagy csengetése miatt felébredjen Padge, előre odamentem, és kinyitottam. Nem sok kellett, és kijött Lana a szobájukból.
Mosolyogva rángattam be a konyhába, alig vártam már, hogy elmondhassam neki a nagy hírt.
-Tudtál aludni? – kérdezte Lana, miközben egy pohár narancslevet öntött ki magának.
-Sajnos nem. De majd pár nap múlva hozzászokunk. Te?
-Nem sokat. – sóhajtotta lemondóan.
-Na, azt sejtettem. – nevettem. Választ nem kaptam, ugyanis ivott. Ezt használva hozzá is kezdtem elújságolni a nagy hírt.
-Képzeld! Tegnap este Padge-nak azt a bálnás filmet meséltem, és azt hittem, hogy érdekli is, de pont amikor ott tartottam, hogy a kígyó megdöglik, elővett egy gyűrűt, és azt mondta, hogy ha a kérdéseire helyes választ adok, akkor megkapom. Először összevissza kérdezgetett mindenféle perverz dolgot, amikor pedig rászóltam, megkérdezte, hogy szeretem-e. Mondtam, hogy igen, és akkor megkérdezte, hogy nem akarok-e hozzámenni. És nézd! – mutattam a gyűrűsujjamon díszelgő szépséget, arcomon egy nagy vigyorral.
-A picit elmondtad neki? – kérdezte mosolyogva.
-Igen! Először lecseszett, hogy előbb is mondhattam volna, de annyira örült neki, és basszus, Lana, mennyasszony vagyok, érted?
Az érzelemkitörések… Majdnem elsírtam magam, de Lana miatt megpróbáltam tartani.
Viszont nagy meglepetésemre, előbb tört könnyekbe, mint én.
-Mi a baj? – kérdeztem szintén könnyes szemmel.
-Matt szakított velem!


~.~.~.~ Fél óra sírás múlva; most már Padge szemszöge ~.~.~.~

Reggel arra számítottam, hogy Reachel is mellettem lesz. Nem jött össze. Üres volt az ágy, engem leszámítva.
Felkeltem, és vécére menet megpróbáltam összeszedegetni magam. Kinyitottam az ajtót egy nagy ásítással szinkronizálva az otthon már megszokott nyikorgást, amely itt tökéletesen elmaradt. Furamódon kellemes gyümölcs illat csapta meg az orromat. A modern hotelekben már ilyen is van…
Egy pillanatra megálltam, és nyújtózkodtam. Ekkor tűnt fel, hogy nem vagyok egyedül.
-Olyan egy önző ribanc vagy! – hallottam Reach hangját.
-Tudom! – felelte neki Lana hangja.
Na, ezek is biztos komoly dolgokról beszélgetnek – gondoltam.
-Jó reggelt! – köszöntem rájuk.
-Baszd meg Padge! – vágott hozzám egy csomag bontatlan papír zsebkendőt Lana. Ettől kicsit feléledtem, és rájöttem, hogy nem épp egy bájcsevely zajlik le köztük.
A két lány a WC csésze mellett üldögélt. Körülöttük elhasznált zsepikből kiépített dombok, hegyek, és természetesen völgyek. Mindketten bömböltek, Lana mániákus módjára fújta magára a kezében lévő rózsaszín üveg tartalmát. Ajjajj…
-Mi a baj? – guggoltam le Reach mellé.
-Lana dobni akarta Mattet, de mielőtt megtehette volna, Matt szakított vele! – hadarta és mutogatta el egy levegővel.
-Nők… - sóhajtottam lehajtott fejjel.

24. rész - A szakítás...

~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~

A reptéren álltam, és ideges voltam. Egyértelmű miért. A barátnőm 8 órát, vagy mennyit repült, azért, hogy pár hónapot velem töltsön. És hogy a kapcsolatunk ne menjen tönkre. Én teletömtem a fejét, hogy milyen jó lesz majd. Erre idejöttem, és már az első éjszakát egy másik nővel töltöttem.
Oké, nekem nagyon jó lesz, elvégre itt van Carry, de Neki nem…
Hogy mondom el neki? Egyáltalán mikor? Ha kiborul, és sírva fakad, Én nem tudom mit csinálok. Vajon nagyon ki fog akadni?

Megjelent Reachel, majd Lana is feltűnt. Mellette egy magas, rövid barnahajú… nő volt?! Egymás kezét fogták, majd hirtelen megálltak. Lana intett Reachelnek, majd a nőhöz fordult. Beszélgettek. Lana a táskájából elővett egy tollat, megfogta a nő kezét, és a tenyerére írt valamit. A nő vigyorogva nézte. Közben az arcát simogatta. Miért? Utána jött a lányoknál szokásos 2 puszi. Egy ideig néztek egymásra, majd megcsókolták egymást.
Elkerekedett szemmel néztem mit csinálnak. A körülöttük lévők is, elvégre, az Istenért, két nőről volt szó!
Reachel odament hozzájuk, és mondott nekik valamit. (Miért nincs szuper hallásom?)
Ismét megpuszilták egymást, majd Reachel is adott egy puszit az idegen nőnek, és elváltak útjaik.
Amint eltűnt a tömegben, Reachel mondott valamit Lananak, aki (meglepő módon…) épp a haját fújkodta valami szarral.
Ekkor éreztem, hogy eljött a pillanat közbelépni.
Elindultam feléjük, ki is szúrtak.
-Mattie! – kiáltott fel Lana, és kitárt karokkal közeledett felém, majd a nyakamba ugrott.
Reachel csak mosolyogva integetett. Ekkor vettem észre, hogy nincs teljesen rendben. A hasát fogva ült le az egyik székre.
-Minden rendben Reachcsel? – kérdeztem mindenféle személyeskedés nélkül.
-Nem tudom, miért? – fordult hátra.
-Valami nincs rendben vele! – toltam el Lanat, aki továbbra is az ölelésemre várt.
-Jól vagy Kicsim? – kérdezte tőle Lana, amint leültünk mellé.
-Csak egy kicsit kikészített ez az utazás, de minden rendben. És te hogy vagy? Hiányoztatok!
-Ti is nekem! – nevettem.
-Padge! – kiáltott fel Reachel, mielőtt megölelhettem volna. Látszott rajta, hogy menni akar, ezért arrébb csúsztam, és elengedtem.
-Az én szépségem egyre csodásabban néz ki! – nyújtott át neki egy csokor virágot, majd átölelte.
Padge-tól lehet ötleteket lopni, ezt majd Carrynél is bevetem.
-És itt a másik szépségem! – sétált Lanához.
Ezután pedig helyettem is szórakoztatta a hölgyeket. Nekem mindössze annyi volt a dolgom, hogy vezessek, és nevessek Padge poénjain. Esetleg bólogassak, ha kérdeznek valamit.
Közben végig azon gondolkoztam, hogy vajon mit fogok Lanának mondani. Amikor úgy szemtől szemben fogunk állni.
Ez a csók felért egy megcsalással?

-Olyan aranyos, hogy Padge ennyire rajong Reachért! – pakolta le a cuccait Lana, majd én is, amik nálam voltak.
-Reachel meg is érdemli, elvégre az én húgom!
-Az biztos! – karolta át a nyakam nevetve.
Két lehetőségem volt.
1.: Lebaszom, hogy milyen jogon képes a hátam mögött idegenekkel smárolni.
2.: Bevallom, hogy Carryt szeretem.
Az első lehetőség szimpatikusabb volt, bár nagyon szemét megoldás.
-Kicsim, ki volt az a nő, akit a reptéren megcsókoltál? – használtam ki az alkalmat, hogy a karjaim között van. Automatikusan megpróbált hátralépni, de nem engedtem neki. Elhallgatott. Nem szólalt meg, még csak a szemembe sem nézett.
-Nem akarsz valamit elmondani? – emeltem fel a fejét.
-Beszélnünk kell.
Ellökött magától, majd leült a kanapéra, magával húzva engem is.
-Szerintem is. – guggoltam le vele szemben.
Némán bámulta a térdeit. Kellemes kis társalgás… Támogatásként megfogtam a kezeit, de utána sem szólalt meg. Leesett, hogy talán rám vár. Hogy elmondjam a véleményem, vagy valami… Fogalmam sincs.
-Lana, én úgy látom, hogy ez a hosszú távú dolog nem nagyon megy…
-Az előző kapcsolatom fél éves volt, ezzel nincs semmi probléma. – szakított meg.
-Nekem nem megy a hosszú távú dolog, neked pedig a hetero dolog. Ugye?
Csendben bólogatott. Nem is vártam tőle többet.
-Legyünk őszinték, rendben?
Továbbra is szótlanul üldögélt. Kezdett idegesíteni, de türelmesen vártam a válaszára. Végül a kínos csönd eredményes lett. Először csak az látszott, hogy nagyon pislog, majd pár könnycsepp is. Nem akartam, megbántani semmivel. Talán a „nekem nem megy a hosszú távú dolog” kijelentésemből rájött volna mindenre?
-Csak egy éjszaka volt.
Megpróbálta leküzdeni a sírást, de nem nagyon ment neki.
-Lana, én… szóval van egy másik nő… tudod, Carry, akiről beszéltem… szóval eredetileg csak párszor lefeküdtünk…
-A párszor mit jelent? – szólt közbe.
-Számít ez?
-Igen.
-Ami azt illeti, fogalmam sincs…
-Matt, őszintén!
-Majdnem minden nap… - nyögtem ki nagy nehezen.
-Menj a picsába! - rázta a fejét, szinte már nevetve. Nem válaszoltam, mert nem tudtam mit válaszolni. Lana felemelte a fejét, a könnyeit letörölte, felállt, és kiment a konyhába.
Felültem a kanapéra, és gondolkoztam.
Mi lesz ezután? Nem tudom, hogy Lana-ban mi zajlik le. Eddig még nem sikerült kiismernem.
Lehet, hogy vissza fog menni az óceán másik oldalára. Ez azért nem lenne jó, mert az egész csapat engem gyűlölne - elvégre a lányt nem szabad egyedül hagyni. Legfeljebb menne vele Reach is. Akkor pedig Padge gyűlölne, de nagyon.
A másik megoldás, hogy megmakacsolja magát, és csak azért is marad. Majd meglátjuk...

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~

Aloha! (vagy ezt a végén mondják?)

Tegnap este megpróbáltam összehozni valamit. Ez lett belőle. Nagyon remélem, hogy tetszik. Vagy hogy egyáltalán olvassa valaki...

Ariana.

ui: egy mailt kaphatok? =P (arianablue76@yahoo.com)

23. rész

Sziasztok!

Nem volt semmi már nagyon régóta, annak a pár olvasómnak a bocsánatáért esedezek.
Egyszerűen nem volt kedvem, se időm. És nem is nagyon voltam itthon (csak aludni. xD).
Most viszont itt vagyok. Nem tudom elmondani, hogy túlzottan megerőltettem magam, mert Eva írt egy részt.
Hát, rendesen bekavart a csaj. De most tényleg. Basszus, most ezzel kezdjek valamit...xD
Na, nem kertelek. Akit érdekel, annak hajrá. ^^


~.~.~.~ Carry Szemszöge (csak mert ilyen se volt még…) ~.~.~.~

-Matt! Matt!
Ezt üvöltözve ébresztgettem szegény srácot. Fogalmam sincs, mit álmodhatott, de eléggé… kikészítette.
Először csak simogatott, meg azt suttogta, hogy szeret. Ezt a részét még csíptem, de amikor elkezdett összevissza csapkodni, és többször is majdnem pofon vágott, nem sok kellett, hogy visszaüssek.
Gyönge nő létemre pedig próbálhattam Én lefogni…
Amikor leállt a nagy küzdelemmel, óvatosan visszakúsztam mellé. Kicsit féltem, hogy ismét bevadul - aminek naná, hogy Én innám meg a levét -, de pár unalmas perc eltelése után végleg lenyugodni látszott.
Az arcához hajoltam, azzal a szándékkal, hogy talán sikerül finomabb módszerekkel felébresztenem, mint az üvöltözés és ütögetés.
Abban a pillanatban (miért is ne akkor?!) gondolt egyet, és felült. Természetesen nem úsztam meg; olyan erővel fejelt le, hogy azt hittem ott és akkor elájulok.
Matt zihálva nézett körül, Én pedig mellette nyögdécseltem a fejemet fogva.
Pár órával korábban egy kicsit romantikusabb, vagy szexibb jelenetet képzeltem el az ágyban…
-Ó, te jó ég, Carry, mi történt?
-Álmodban lefejelés általi halálra ítéltél.
-Mi? Basszus! Bocsi! Nagyon fáj? Hozzak jeget? Vagy valamit?
-Puszi?
Ahogy félénken kikukucskáltam az ujjaim alól, halványan elmosolyodott. Ez pár másodperc leforgása alatt széles vigyorrá és egy szenvedélyes csókká fejlődött.
Elégedetten nyújtóztam el, szinte elfeledkezve arról, hogy nekem most épp kínlódnom kéne.
-Bűneid megbocsátást nyertek!
-Köszönöm Úrnőm!
-Ezt megbírnám szokni.
-Én pedig ezeket a kezeket. Csodákra képesek…
Újabb puszival gazdagodott a gyűjtemény.
-Megkérdezhetem, mit álmodtál?
-Semmi különöset…
-Matt, ezek csak álmok!
Ez volt a Carry-féle enyhe célzás, hogy akár el is kezdheti. Ha nem akarja, úgy sem fogja, szóval egy próbát megér ez is.
-Rendben, de ígérd meg, hogy nem fogsz megsértődni!
Még, hogy nem akarja elmondani…
-Olyannak ismersz?
Biztatásképpen elmosolyodtam, de a gyomrom elég intenzíven remegett, Én pedig rettegtem, hogy mit is fogok hallani. Egy pillanatra meggondoltam magam, hogy talán mégsem kellett volna megkérdeznem… De akkor már nem volt visszaút. Halljuk!
-Olyan volt, mintha az életem álmodtam volna meg. Addig stimmelt, hogy egy szar kapcsolat Alannával, és ahogy belépsz Te…
Itt megállt egy pillanatra, mintha az Én véleményemre várna. Mire rájöttem, hogy kommentálnom kéne, és sikerült is összeszednem a gondolataim, folytatta.
-Utána pedig valami olyasmi volt, hogy jön Lana, Én pedig fogalmam sincs miért, de vele maradok, aztán rájött, hogy megcsaltam, és szakítottunk, Ő Reachellel hazautazott, aztán mi is utánuk mentünk, és újra összejöttünk, utána viszont jó volt. Szóval, érted…
Ismét megállt. Ekkor egy kicsit hosszabb időre. Elég időt adott, hogy összeszedjem a gondolataim, de ez nem jött össze. Egy büdös szó nem jutott eszembe, így elővettem a jó öreg sablon szöveget:
-Ezz… fura…
-Az. – felelte.
-De végülis jó volt az álom?
Valójában nem akartam hallani a választ, féltem tőle. Mi van, ha jobban szereti Lanát Nálam? Nem, ez hülyeség. Akkor valószínűleg nem velem lenne. Ha szeret valakit, akkor miért csalja meg? Vagy most jegyezzem meg a „meg-nem-értett-zseni” hangnemben, hogy férfiak…? Ahogy ők szokták a nőkkel?
Oké. Az biztos, hogy Lana-t nem szereti. De ez nem garancia arra, hogy engem viszont igen. Vagy igen?
-Bizonyos részek jók voltak. De nem tudom. Akkor is… Ő csak Lana… Mármint… Oké, nagyon szép lány… Meg aranyos, kedves…
Lana, aki kedves, aranyos és még szép is. Szemét ribanc, ha idejön, kicsinálom!
-Matt…
Nem bírtam tovább, közbeszóltam, nehogy folytassa a felsorolást.
-Igen?
-Nem akarsz egy kicsit kettőnkről is beszélni? Alanna holnap már itt lesz.
Sóhajtott, megcsókolt, átölelt. Mindjárt jön az a rész, hogy hirtelen ötlettől vezérelve elkezd kicsomagolni a rajtam lévő ruhákból. Ezt többnyire élvezni is szoktam, de amikor egy komoly beszélgetésre vágyom, akkor bassza meg, egy komoly beszélgetésre vágyom!
-Szakítani akarok.
Nem válaszoltam.
Átöleltem, és próbáltam magamban feldolgozni, hogy a két hetes pályafutásunknak vége. Jön Lana, aki kedves, aranyos és szép, és a bunkó, ribanc Carry félre lesz téve. Esetleg Matt újra előveszi, amikor a drágaszágát megunja. Ki tudja…
A mellkasát simogattam, beletörődve, hogy ez valószínűleg az utolsó alkalom erre. Szerettem a mellkasát. Nem olyan Silvester Stalone stílusban kidolgozott, de akkor is van benne valami vonzó. Ha más nem is, akkor csak az, hogy ez Matt mellkasa. A pasié, akiért nagyjából… 2 hete (!) megőrülök.
-Remélem nem baj, hogy ma még itt alszok.
-Nem, dehogy.
Azt hittem ez lesz az utolsó párbeszéd. A női büszkeségem elővettem, és átgurultam az ágy másik felébe. Háttal neki, hogy lássa mennyire nincs kedvem bármiféle kontaktusba kerülni vele.
Nem esett le neki.
Megfogta a vállam, majd egy rövid csókot nyomott rá.
-Carry!
Ahogy ezt suttogta, feltűnt, hogy milyen közel van már hozzám. Éreztem a leheletét, nagyon hátborzongató volt. Az egyik felem majd’ felképelte, a másik viszont legszívesebben vadul neki esett volna. Nem tudtam eldönteni melyikre hallgassak. Végül megtaláltam a megoldást: Mattre hallgatok…
-Lanaval fogok szakítani. Ezerszer végiggondoltam, és mindig Nálad lyukadok ki. Szeretlek.