45. rész - McDonalds

~.~.~.~ Matt szemszöge; aznap éjjel, háromnegyed kettőkor ~.~.~.~

-Imádom a McDonalds kaját! - nézte Carry csodálattal az épület oldalán villogó hatalmas, sárga M betűt.
-Egy valamire való Bullet tagnak szeretnie is kell! - adtam az arcára egy puszit.
-Na, akkor ki mit kér? - kérdeztem.
-3 dupla sajtburger, 2 nagy adag sültkrumpli, és mellé 2 üveg sör. - sorolta Jay.
-Szívem, a McDonaldsban nem árulnak sört! - világosította fel Lana.
-De itt villog mellette egy baszott nagy benzinkút! Azt hittem Matt oda is megy...
-Ez jó ötlet, amúgy is kéne óvszert venni. - mondta Carry.
-Akkor nem akarja valaki fel írni, hogy mi kell? - kérdeztem
-Ha adsz papírt... - mondta Moose.
-De a te írásodat nem tudom elolvasni. - néztem Carryre egy kis célzással, hog most neki kéne.
-Én a végén még elcseszném, de a kis kedvencetek szépen ír. - mutatott az asztalnál ülő Lanára. Az ilyen megjegyzéseit már mindenki megtanulta figyelmen kívül hagyni, de látszott Lanán, hogy neki azért ez egy kicsit szarul esik.
-Rendben. - sóhajtott Lana.
-Na, akkor mi kell?
-3 duplasajtburger, 2 nagy adag sültkrumpli, 2 üveg sör... - ismételte el Jay.
-1 sajtburger, 1 nagy kóla, és valami finom saláta. - mondta Carry.
-Óvszerből mennyi kell? - kérdezte Lana.
-Nekünk is kéne, nem? - kérdezte Jay.
-Most vesztek egy 20at, és ha elfogy, akkor megint, nem mindegy? - kérdezte Padge.
-Jó, igaz, mindegy.
-Valami pia nem kéne? - kérdezte Moose.
-Tele a hűtő, egyedül a sör fogyott el! - válaszoltam.
-Mindegy. Nekem jöhet a szokásos. - mondta Moose.
-Nekem is. Reachelnek pedig hozz valami csokis fagyit, egy akármilyen hamburgert, és görögsalátát. - sorolta Padge.
-Ha azt írom, hogy szoksásos, az úgy jó? - kérdezte Lana.
-Igen, én érteni fogom! - mondtam. - De a sajátodat is írd oda!
-Duplasajtburger hús nélkül, poharas fagyi eper öntettel és kekszdarabokkal, közepes krumpli ketchuppal, de csak ha nincsenek benne ilyen zöld szarok, mert azt nem szeretem, és szósz nélküli, sima saláta. - mondta, miközben írta is.
-Jézusom... Sajtburger hús nélkül? A segged ne nyalják ki? - vonta fel a szemöldökét Carry.
-Bocs, hogy nem vagyok hajlandó ártatlanul megölt állatokat enni.
-Na jó, tudod mit, inkább te is jössz velem, egyedül amúgy sem bírnám el! - fogtam meg Lana kezét, és felhúztam.
-Miért pont én? - kérdezte fanyar képet vágva.
-Mert én nem vagyok hajlandó leégetni magam a hús nélküli sajtburgereddel, és mindenki más pizsamában van már!
-Jajj, anyám! - sóhajtotta, majd felállt, és elindult a busz ajtaja felé.
-Na, 5 perc, és jövünk! - mondtam.
Kinyitottam az ajtót, és előrementem, hogy utána udvariasan lesegíthessem. Hát, a nagy udvariasság nem jött össze, tekintver, hogy sikerült egyből egy pocsolyába belelépnie.
-Kösz. - mondta elfojtva magában az idegességét.
-Bocsi... - néztem rá bociszemekkel.
-Hagyjuk. - indult el mérgesen, rám se hederítve.
-Most megsértődtél, hogy el kell velem jönnöd 10 percre? - kérdeztem.
-Nem muszáj beszélgetnünk. - jelentette ki hűvösen.
-Ahogy gondolod. - rántottam meg a vállam, és szótlanul mentem utána.
Bementünk a McDonaldsba. Bent alig volt 1-2 ember, így nem is kellett sorba állnunk. Elmondtuk mit kérünk, és pár percnyi várakozás után már mentünk is a benzinkút felé.
-Hagyd csak, majd viszem. - vettem ki a kezéből az összes zacskót, ami nála volt.
-Akkor én miért is vagyok itt? - vonta fel a szemöldökét.
-Most azt akarod, hogy az összes cuccot a kezedbe nyomjam? A sört egyébként te fogod vinni, mert a végén még eltörném.
-Nem célszerűbb venni majd egy szatyrot is?
-Mondasz valamit! - nevettem, majd bementem a boltba, ő pedig követett.
-Helló! - köszöntünk egy 40 körüli pasinak, aki a pult mögött állt.
-Sziasztok! - köszönt vissza.
-Milyen fajta sörök vannak? - kérdeztem.
-Amiket a mögötted lévő pulton látsz! - mutatott hátra, lana pedig odament, hogy hozza.
-Heineken jó lesz? - kérdezte.
-Azt Carry nem szereti! - mondtam vonakodva, bár ez volt a kedvencem.
-Ellenben mindenki másnak a kedvence, szóval ha Carry inni akar, akkor tele a hűtő piával.
-Oké, hozd! - egyeztem bele.
-Féltékeny az asszonyka? - kérdezte az eladó halkan.
-Az. - bólogattam.
-Más valamit?
-20 darab óvszert. - mondtam.
-Ti aztán tudok élni! Éljen az ifjú pár! - nevetett a pasi.
Én is felnevettem, de Lana nem reagált semmit.
-Csak kint van az automatában. - mondta az eladó.
-Most akkor mind a huszat egyenként kell majd megvenni? - kérdezte Lana, miközben kifizettem a sört.
-Szívesebben esnél teherbe?
-Szerintem mindegyikünk ki fogja bírni a következő boltig.
-Jó, én nem. De ezt majd kint megbeszéljük.
-Férfiak. - forgatta a szemeit.
-Viszlát!- köszöntem, mielőtt elfelejtettem volna. Az eladó és Lana szintúgy, ezzel pedig el is váltak útjaink.
-Akkor megyünk, vagy szedegetjük egyenként? - tette csípőre a kezét.
-Egyenként. - mosolyodtam el gonoszan, tudván, hogy ez most egy nagy döfés volt a szívébe.
-Nem. - jelentette ki hűvösen.
-Oh, dehogyis nem! - nevettem fel.
-Baszd meg, Matt. - mondtam halkan, de nagyon is jól érthetően.
-Nézd, nem veled akarok kibaszni... - néztem a szemébe.
-Hanem? - vonta fel a szemöldökét.
-Te is nagyon jól ismered Carryt, és tudod, hogy mennyire ki tud akadni apróságok miatt!
-Akkor kit is irányít Carry? - kérdezte egy enyhe célzással a legutóbbi beszélgetésünkre.
-Szerintem ebbe ne menjünk bele. - fordultam el, pénz után kutatva.

~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
Perceken át nem szólt hozzám. Talán sikerült megbántanom? Nem állt szándékomban, fogalmam sincs mi ütött belém. Egyszerűen jó érzés, ha az életben egyszer én nyerek meg egy vitát vele szemben.
-Minden rendben? - kérdeztem.
-Persze! - mosolyodott el.
-Oh, nézd! Ez rózsaszín, a tied lehet! - nyomta a kezembe az első óvszert, amit az automata kiadott.
-Kösz! - nevettem el magam.
-Úgy értettem, hogy veled és Carryvel.
-Ha tudod, hogy nem, akkor miért kérdezed?
-Miért vagy még mindig együtt vele? - tettem fel a kérdést, amit eddig sosem mert senki.
-Mert szeretem! - értetlenkedett a kérdésen.
-Néha nem úgy tűnik...
-Nem olyan könnyű ez, mint amilyennek látszik.
-Miért?
-Mert amikor kettesben vagyunk, akkor néha annyira normális, viszont máskor pedig egyszerűen kibírhatatlan! Van egy Carry, akit szeretek, és van egy olyan oldala, akit ki nem állhatok.
-Tudom milyen ez. - mosolyodtam el szomorkásan, Amyre gondolva.
-Nem hiszem. - legyintett.
-Matt, attól, hogy fiatal vagyok, még igenis voltak problémáim!
-Képzelem... - nevetett fel.
-Matt! - szóltam rá kicsit agresszívabban, hogy figyeljen rám.
-Ha már jófej vagyok, és meghallgatlak, kibaszott jól esne, ha legalább komolyan vennél! Tudod, a volt barátnőm szabályosan vert engem. El volt törve a karom, egy csomószor felrepedt a szám, a fejem... - nem engedte, hogy befejezzem a mondatot, mert teljesen váratlanul, megcsókolt.
Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. Mire eljutott az agyamig, hogy most fel kéne pofoznom, addigra már elengedett. Meglepett képet vágva néztem a szemeibe, és ha akartam volna, se sikerült volna elrejtenem a zavaromat.
-Sajnálom. - mondta, és neki látott a többi 19 darab megvételéhez.

44. rész - Valaki terhes

Hali!

Tegnap kicsit felfrissítettem a történettel kapcsolatos emlékeimet, tekintve, hogy már sok mindent magam is elfelejtettem...:$

Nagyon sajnálom, hogy egészen eddig nem voltak részek, de egyszerűen... Nem tudom. Sosem jutottam el odáig, hogy írjak...

Szóval, tekintve, hogy már több mint 1 éve írom, és még mindig csak a 44. résznél tartok, asszem belehúzok. =)

Mail > Kommunikáció > Inspiráció

arianablue76@yahoo.com

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.

~.~.~.~ Padge szemszöge ~.~.~.~

-Padge! – kiáltotta Moose a színpad másik végéről.
-Mi van? – ordítottam vissza, mert semmi kedvem sem volt jelentéktelen apróságok miatt szaladgálni. De muszáj volt, mert válasznak csak intett, hogy azért menjek…
Jay és Matt is ott álltak, kis kört alkotva, amibe én is beszorítottam magam.
-Lökjétek!
-A csajokkal van egy kis gáz. – mondta Moose.
-Valami baj van valamelyikükkel? – kérdezte Jay, amiből leszűrtem, hogy egyedül Moose tud bármit is négyünk közül.
-Reggel egy terhességi tesztet találtam a kukában, és ha minden igaz, akkor pozitív.
-Mit csináltál te a kukában? – hüledezett Matt.
-Ki akartam dobni egy zsepit, megláttam, és kiszedtem, nem ez a lényeg. Szerintem pozitív volt… – válaszolta Moose.
-Nem lehet, hogy Reachelé? – kérdezte Jay, gondolom tőlem.
-Ő már a sokadik hétben van, miért csinálna még teszteket? – feleltem értetlenül.
-De ki más? – szólalt meg Matt is.
-Mondjuk Carry! – vetette fel az ötletet Jay.
-Az nem lehet. Carry bogyókat szed, és mindig védekezünk, kizárt! - tiltakozott hevesen.
-Maradt Lana. – mondtam ki végül, pár pillanatnyi szünet után.
-Nem hiszem. – vágta rá Jay, nem túl meggyőzően.
-Állandóan eszik, fáj a háta, és korán kel, pont, mint Reach, emellett nagy mellei vannak, és mindig hisztizik. – közölte a tényeket Moose.
-De eddig is evett, a háta pedig azért fáj, mert elesett… A melleit pedig ne kritizáld! – osztotta ki Jay.
-Nem kritizálom, jó mellei vannak, de attól még…
-A húgomról beszélünk! – jegyeztem meg halkan.
-mi meg férfiak vagyunk, és azt remélem te sem gondoltad, hogy egyikünk se bámulta még meg a seggét vagy jelenesetben a melleit! - válaszolta Moose.
-Nem ez a lényeg! Mindenesetre Moose érveit mind meg lehet magyarázni, és ha Lana tényleg terhes lenne, akkor már biztos észre vettem volna!
-2 hónapos terhes volt Reach, és nem vettem észre! Ez nem jelent semmit! – mondtam, mint a bölcs, tapasztalt apuka.
-Akkor kérdezd meg tőle! – ajánlotta Matt.
-De ha nem terhes, akkor meg fog sértődni! Elég nekünk egy csaj is, aki végig duzzogja az egész turnét… - mondtam.
-Most remélem, hogy nem Carry-re célzol.
-De igaza van… - válaszolt neki Moose.
-Carry-t mindenki utálja. – mondta ki végül Jay.
-De miért? – értetlenkedett Matt. Mintha nem tudná…
-Mert mindenkivel bunkó, de elvárja, hogy vele jófejek legyünk. Rajtad kívül csak Lana viseli el még, valamilyen szinten. - válaszoltam.
-Téves! Lana mindig utálta őt. - tette hozzá Jay.
-Carry is őt gyűlöli a legjobban. – sóhajtotta Matt.
-Miért? – kérdezte Moose.
-Féltékeny rá. Tegnap este egy filmről beszélt, hogy milyen szar volt, és csak annyit mondtam, hogy „Lana szerint nagyon jó”, erre pedig elkezdett velem üvöltözni, hogy miért van az, hogy Lana véleménye számít, az övé pedig nem…
-Látod, az ilyenek miatt nem bírjuk.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem sokkal jobb volt az előző turné, ahol egy nő sem volt velünk… - mondta Jay.
-Szeretem Reachelt, de az egy kicsit tényleg durva, hogy egy cigit nem szívhatok el a közelében. – csatlakozott Moose is.
-És jobban csíptük, amíg nem hányta össze a fél vécét reggelente.
-Tudom… - sóhajtottam egyetértésem jeléül.
-Ez hagyján… De a fürdő például tele van ilyen szar kozmetikai cuccokkal… 30 különböző fajtájú tusfürdő, 50 sampon, 10 hajbalzsam, négyféle tampon, arctisztító, két óriási cipős doboz parfüm… Még a vécépapíron is szívecskék vannak! – sorolta Matt. Mély egyetértés fogadta: ezt nem bírjuk tovább. Többet turnéra nem viszünk nőt.
-A lényeg, hogy ne vesszenek össze. – mondta végül Moose, a kérdésre, hogy mit is tehetnénk.
-Lana és Reach egyedül meg vannak, tehát csak Carryt kell visszafogni. – mondta Jay.
-Az senkit nem érdekel, hogy Carryt szeretem? – kérdezte Matt.
-Dehogynem érdekel! Egyedül ezért nem dobtuk még ki!
-Jó, akkor megegyeztünk, hogy utáljuk Carryt… De attól függetlenül muszáj kideríteni, hogy ki terhes!
-Reach biztos. – vigyorogtam.
-Maradt Lana és Carry…
-Ha Carry terhes lenne, már főbe lőtte volna magát, vagy minimum egy abortuszra elment volna. Konkrétan tegnap mondta, hogy még kábé 10 évig nem akar gyereket. – mondta Matt. Ez meggyőzőnek bizonyult, mindenki számára.
-De mi van akkor, ha ezt csak azért mondta, hogy amikor a tesztet valamelyikünk véletlenül megtalálja, ne is sejtsük, hogy terhes? – gondolkozott Jay.
-Jay, ezt nem úsztad meg, maradt Lana…
-De akkor az is felmerül, hogy Jay, vagy Matt… - mondtam ki a reakcióktól félve.
-Oh…öh…izé… szerintem, ha mondjuk levinnénk 50 herzre, akkor… - magyarázott hirtelen Matt. Felvont szemöldökkel néztünk rá, amíg meg nem jelent Jay nyaka körül egy kar. Mégpedig Lana karja, ami megmagyarázta Matt makogását.
-Nem kell megijedni, semmit nem hallottam! - mosolygott a lány.
-Akkor ez most elég ciki volt. – jegyezte meg Moose.
-Annyira nem. – nevetett Lana.
-Miért mindig nők előtt égek be? – sóhajtotta Matt.
-Ha azt mondom, hogy ennél rosszabb véleményem már nem lehet rólad, akkor az segít? – nevetett a lány.
-Miért, mi a baj velem? – kérdezte az exe felháborodottan.
-Most nem sorolnám. Jayhez jöttem.
-Mit szeretnél cica? – kérdezte Jay, miközben átölelte.
-Dél van… Kaja!
-Akkor most engedelmetekkel lelépnénk.
-Mikor jöttök? – kérdezte Moose.
-Mikor? – nézett Jay a lányra.
-Nem tudom. – hangzott a barátnője válasza.
-Mindegy, a lényeg, hogy mondjuk 2-re gyertek vissza, oké? – mondtam.
-Rendben. Sziasztok!
-Matt! – kiáltott valahonnan Carry.
-Ha Lana ide tudott jönni, neki miért nem megy? – forgatta a szemeit. Lerakta a gitárját, és odament a lányhoz.
-Kettesben maradtunk. – sóhajtott Moose.
-Egy közös ebéd? – vigyorogtam rá.
-Azt hittem, hogy a gyertyákat estére tartogatod.
-Ó, te kis huncut. – nevettem rajta. Egy ideig próbálta tartani a „megszeppent szűzkisfiú” ábrázatát, de nem sokáig bírta.
-Te kis telhetetlen. – nyalta meg az ujját kihívóan.
-De csak ha rólad van szó.
-De Reachelt azért felcsináltad. – nevetett a saját baromságán, majd hozzá tette: Köztünk mindennek vége!
-Szerelmem, ne csináld ezt! – röhögtem vele együtt.
-Már vele is, te ribanc? - kiáltott nekünk a színpad másik végéről az egyik hangtechnikus.
-Bocs kutyuli, dobva vagy! - szóltam vissza neki.
-Ne mondj neki ilyet, én még őt szeretem! - rohant oda Moose kitárt karokkal, és egy nagy ölelést adott neki.
Röhögtem egyet, majd hagytam, hogy a technikusok alkotta bandába beleolvadjon, és ott folytassa tovább a szófosását. A szemeimmel elkezdtem Reachelt keresni. Nem szólt, hogy elmegy, szóval elméletileg még bent kellett lennie...
A színpad szélén üldögélve láttam meg. Mindig is szerette lóbálni a lábát ilyen helyekről.
A mikrofonok irányába indultam, egyenesen felé. Nem hallotta, hogy jövök, mert a fülében üvöltött a zene (ez az én nőm…), és egyszerre olvasott is. Leguggoltam mögé, és átöleltem, amire úgy összerezzent, mintha legalább egy kést raktam volna a nyakához.
-Nyugi, csak én vagyok! – nevettem a reakcióján
-Megijesztettél! – nevetett velem együtt. A könyvét lerakta, az iPod-ját pedig kikapcsolta.
-Zavarok?
-Te soha! – karolta át a nyakam.
Azt szeretem benne, hogy akkor is vadító, amikor nem is tud róla. Például az illata. Csak ritkán használ parfümöt, dezodorból is olyat, aminek jóformán nincs semmilyen illata. Mégis, 1000 közül is felismerném.
Magamhoz szorítottam, és megcsókoltam a nyakát, már amennyihez hozzáfértem a pulcsijától.
-Ez nem az enyém? – kérdeztem furcsállva, hogy a Metallica párti lány Maiden pulcsit visel. Sosem láttam még ilyenben. Kiskorunk óta ezen a két együttesen veszekedtünk, konkrétan 2 héttel korábban sikerült eldöntenünk, hogy „mindketten egyforma jók”.
-De!
-Naa…
-Jó illata van, és kényelmes. – magyarázta.
-Ha már így állunk, mától a te cuccaid fogom hordani!
-Furcsa leszel szoknyában, de nekem mindegy.
-Nadrágot is hordasz, vagy nem?
-De abba te nem fogsz beleférni.
-Majd lefogyok.
-Ahogy gondolod… Lana nem tudod merre jár?
-Jayjel ebédel.
-Na, azt látom… - fordította el a fejem, hogy jobbra nézzek. Lana és Jay a hangfalak mögött „ettek”. Lana az egyik dobozon ült, előtte állt Jay. Heves csókolózás közepette vette le a dzsekijét…
-Nem kéne szólni nekik, hogy ott látszanak? – kérdezte Reach.
-Egy csók miatt nem akarom őket zaklatni.
-Lana már szedi le Jay övét.
-Hol egy mikrofon?
-Várj, akkor már valami jó szöveget kéne ki találni!
-Ha olyan szexi, búgó hangon beszélsz, az elég.
-Miért én?
-Felőlem mondhatom én…
-Jay nadrágja már a földön van, szóval igyekezz!
Megragadtam a mikrofont, és próbaként gyorsan megkopogtattam az ujjammal, majd őket figyelve megszólaltam:
-Kérjük Alanna Paget-et és Jason James-t, hogy ebédjüket szíveskedjenek nem nyilvános helyen elfogyasztani. Köszönjük a Bullet For My Valentine és csapata nevében.
Moose-ék is körülnéztek, és röhögve vették észre, ahogy Lana fülig vörösen segít visszaráncigálni Jay nadrágját. Egy pillanat alatt eltűntek a szemünk elől.
-Szeretlek. – karoltam át Reach derekát.
-Én is téged.
-Te nem vagy éhes?
-Egy kicsit. McDonalds? – ebből azt szűrtem le, hogy nem esett le neki mire célzok.
-Öltöző? – csúsztattam a kezem a farzsebébe, hátha ebből rájön.
-Oh... Oké, már farkas éhes vagyok! – csókolt meg nevetve.


~.~.~.~ Matt szemszöge; másnap délelőtt ~.~.~.~

-Mi volt ez a hirtelen felindulás? – nevette el magát egy kicsit.
-Csak egyszerűen megkívántalak… De mondd, hogy nem volt jó! – szívtam bele a ciginkbe.
-Én nem mondok semmit! – fújt kis füstkarikákat.
-Ahogy gondolod. – fogtam meg a kezét.
-Bocs a tegnapiért. – mondta halkan.
-Hm. Melyik részére gondolsz? Arra, hogy a sárgaföldig sikerült leinnod magad, vagy hogy ok nélkül lehordtál mindennek miután majdnem lehánytál, sőt, még a bónuszcsokim is megetted?
-Csak a csoki miatt, a többi nem érdekel. – mondta olyan hangsúllyal, hogy egyértelmű legyen, hogy csak viccel.
-Hát, akkor remélem, hogy legalább rosszul lettél tőle.
-Azért hánytam!
-Csak egyszer hánytál, de az még a csoki előtt volt! – világosítottam fel.
-Ja, igen, este! De hajnalban amikor felkeltem tök szarul voltam, és megint jött egy adag.
A szemöldököm ráncolva próbáltam feldolgozni az információt.
-Mi volt a bajod? – kérdeztem tovább.
-A fejem majd felrobbant, a gyomrom kavargott, basszus, nehogy már neked kelljen elmagyaráznom milyen másnaposság! – nevetett fel.
-Csak ennyi? – kérdeztem kicsit félve.
-Hasmenésem is volt, szeretnéd, hogy részletezzem?
-Na jó, annyira azért nem érdekel. – mosolyodtam el.
Ennek ellenére cseppet sem voltam nyugodtabb. A reggel folytatott beszélgetés a fiúkkal amúgy is bökte a csőrömet, de amit az imént említett Carry, kicsit megrémisztett. Belegondolva, akár szedi a bogyókat, akár nem, részegen lehetséges, hogy néha elfelejti. És csak egy ilyen alkalom is okozhat elég komoly problémákat.
Mit tennék, ha kiderülne, hogy Carry gyereket vár?
Nos. Vegyük sorra. Az addig oké, hogy szeretem. De azért egy gyerekre még egyikünk sem áll készen. Az életformánk eleve nem engedi meg, és egyszerűen a kapcsolatunk sem áll azon a szinten. Basszus, alig pár hónapja vagyunk együtt. És ha őszintén magamba nézek, már így is eléggé a végén járunk. Legalábbis, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy Carry elég szélsőséges személyiség. Szörnyű anya lenne, és ezt mindenki tudja. Egy felnőtt embert nem tud kezelni, nem hogy egy gyereket! Túl önző ehhez. Én pedig... Nem tudom, hogy jó apa lennék-e. Egyszer majd eljön az én időm is, csak az még nem most van.
És semmiképpen sem Carryvel. Nem tudom elképzelni vele a jövőmet, vagy legalábbis nem éppen a legboldogabb formában.
Nem támogatom az abortuszt, és a "csináljuk fel, és dobjuk ki nőt" mozgalmat sem, de ha Carry teherbe esik - vagy esett -, akkor az mindennek a végét jelentené.
És ha Lana lenne terhes tőlem? Akkor azt nem vallaná be soha. Azt mondaná, hogy Jay az apa, és ezt senki sem kérdőjelezné meg. Sőt, talán maga Lana sem tudná. De ha mégis egyértelmű lenne... Akkor az úgymond szívás lenne, mert Padge kitekerné a golyóim. Rossz érzésem lenne ezzel kapcsolatban mindig.
Az a helyzet, hogy még egyikünk sem áll igazán készen egy gyerekre. Padge tagadja, de ő is be van fosva. Boldog, meg minden, de azért fél. Pedig ő mindig is az a "kötődő" típus volt. Legtöbbször hosszútávra épít, az élet minden területén. És akkor itt vagyok én, aki szinte sosem gondol a holnapra... Szükségem van a függetlenségre. Most egyszerűen nem tudok elképzelni semmi komolyat, és szerintem ezzel Jay, és Moose is így van. És hogy a lányokat említsem, valószínűleg Carry és Lana is. Ők még nagyon fiatalok ehhez az egészhez. Sőt, ha belegondolunk, Reach se tervezte be a gyereket... Szóval, ha úgy vesszük, akármennyire is boldog, ha ez véletlenszerűen nem következett volna be, valószínűleg még mindig két pofára zabálná a fogamzásgátlókat...

43. rész - "Azt hiszem én itt már fölösleges vagyok"

~.~.~.~ Reach szemszöge ~.~.~.~
-Na mizujs bratyó? – vetettem le magam Matt mellé.
-Ha végig így fogsz beszélni, akkor már mehetsz is! – jelentette ki.
-Oh, kedves fogadtatás Tuck módra: épp hogy megszólal, küldd el a picsába!
-Na, így már jobban tetszel! – nevetett.
-Akkor válaszolnál a kérdésre?
-Azaz…?
-Hogy vagy? – vettem elő a legangyalibb mosolyom.
-Oh. Hát, kicsit kimerülten. – válaszolta lassan, mintha a hangjával is érzékeltetni akarná, hogy ez mennyire így van.
-Turné örömei vagy Carry? – szögeztem neki a kérdést. Engem nem ver át.
-A turnék örömei magukba foglalják a nő problémát is.
-Miért?
-Mert ha nincs ott, akkor az a baj, hogy hiányzok, ha pedig van, akkor az a baj, hogy van.
-Tehát az a baj, hogy van?
-Ezt nem mondtam.
-Dehogynem.
-Szeretem!
-Én ezt tudom!
-Akkor meg?
-Reggel Carry nagyon bunkó volt, és nem védted meg Lanát, tehát valamin összevesztetek, és nem akarsz újabb konfliktusokat.
-Lanával vesztem össze, nem Carryvel.
Ezt az információt fel kellett dolgoznom, így pár másodpercig csöndben voltam.
-Lana nem említette. – mondtam.
-Akkor inkább hagyjuk is. Majd ő elmondja, ha akarja.
-Legalább annyit mondhatnál, hogy miről.
-Egy szóval nem lehet összefoglalni. – próbált kitérni a téma elől.
-A húgod kedvéért sem próbálnád meg?
-Személyes!
-Azt akarod, hogy sírva fakadjak?
-Jó… Legyen annyi elég, hogy Carryvel kapcsolatban.
-De miért? Reggelig én még abban a hitben éltem, hogy minden rendben. Mi történt éjszaka?
-Ezt ne tőlem kérdezd, oké?
-Ugye nem feküdtetek le?
-Mi? Dehogy is!
-Szerencséd!
-Jajj, anyám! – forgatta Matt a szemeit nevetve, majd némivel több információt osztott meg velem:
-Nem volt semmi komoly, nem kell azt hinni. Csak azzal váltunk el, hogy maradjak ki az Ő é Carry közti konfliktusból, szóval inkább nem is szólók bele, ha annyira meg tudja magát védeni.
-Azt hittem minden rendben köztetek.
-Én is. Csak Lana kicsit… Nem tudom. Kerül, nem hajlandó velem normálisan beszélni… Szóval valami baja van velem, bármit is mond.
-Nem hittem volna, hogy ennyire haragtartó.
-Nekem nincs lelkiismeret furdalásom. Már ezerszer megbántam, hogy… - itt a mondatot elharapta, és nem szólt semmit.
-Hogy? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Semmi. Nem fontos. Na, én zúztam enni. Szia! – viharzott el.
Meglepett a viselkedése. Mit bánt meg vajon? Két elképzelésem van. Az első, hogy összejöttek. De tekintve, hogy Matt tényleg szerette Lanát, valószínűleg ezt nem bánta meg. A másik lehetőség, hogy megbánta Carryt – hogy miatta dobta Lanát.
Jó, megértem, hogy már elege van Carryből, de könyörgöm, annyira még a szex sem lehet jó vele, hogy még mindig együtt legyenek! Carry úgy viselkedik, mint egy utolsó ribanc. Mindenkivel bunkó, még Mattel is, és csak elvárásai vannak az emberekkel szemben. Mintha körülötte forogna a világ, komolyan mondom. Matt pedig körülbelül 2 naponta jön hozzám, hogy elege van már belőle.
-Ki volt az? – kérdezte Padge mellőlem. Egy pillanatra megijedtem, mert nem vettem észre, hogy bejött, de gyorsan kapcsoltam.
-A szeretőm. – válaszoltam mosolyogva.
-Tudtam, te ribanc! – adott egy csókot.
-Amúgy minden rendben? – kérdezte.
-Matt és Lana összevesztek. – mondtam elmélyülten.
-Matt mindenkivel összeveszik mostanában, és rengeteget iszik. Ezen ne lepődj meg.
-Csak ki van merülve. – próbáltam védeni.
-Carry készíti ki teljesen. – jelentette ki, az eddig kimondatlan igazságot.
-Adjatok neki egy kis időt, és össze fogja majd szedni magát. – erősködtem még egy kicsit, akármennyire is igaza volt.
-Hát, mást nem is nagyon tudunk tenni. Carryt kéne valahogy eltüntetni. Mindenki utálja, és Mattel is mindig problémáik vannak. Matt helyében már rég dobtam volna. Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, de sokkal jobb volt, amikor még Lanával voltak együtt. Nyugodtabb volt, és sokkal normálisabb, mint Carryvel.
-Ha most szétszeditek Jayt és Lanát, csak hogy Lana újra összejöhessen Mattel, akkor valakit kiherélek.
-Matt szempontjából jobb volt a kapcsolatuk, de Lana szempontjából jobban örülök Jaynek.
-Nem akarsz velem egy kicsit pletykálni, hogy vajon min vesztek össze?
-Most nincs kedvem, de ha gondolod végighallgatlak.
-Na mindegy, akkor megyek Moosehoz. Vele a legjobb összeesküvés elméleteket gyártani.
-Rendben. – kényelmesedett el a kanapén, majd miután adtam neki egy puszit, elköszöntünk egymástól. Reach kapitány pedig elindult útjára Moose ezredes felé.
Amint megérkeztem hozzá, láttam, hogy Lanával beszélget. Gondolkoztam, hogy odamenjek-e vagy sem, de amikor meghallottam, hogy én vagyok a téma, rögtön csatlakoztam.
-Reach miért hagyta abba az egyetemet? – kérdezte Lana.
-Mart 2 év szenvedés után Reach rájött, hogy ez nem neki való, és hülye az egészhez. – válaszoltam Lana háta mögül.
-Én azt hittem Padge miatt… - mondta Lana.
-Szar jegyei voltak, és nem ment neki. Nem mindenkinek a szerelemről szól az élete. – nevetett Moose.
-Hát, az enyém egy kész szappanopera. Valamit már csinálnom is kéne.
-Hangtechnika? – javasoltam.
-Itt biztos lenne még valami munka is, ha nem is komolyan, csak úgy besegíteni hobbi szinten.
-Szerintem ez nem nekem való. – nevetett.
-Mondanám, hogy menj modellkedni, de neten láttam pár képed, és ha Padge közelében akarsz maradni, akkor nem túl ajánlatos… - javasolta Moose.
-Egyedül ahhoz értek, és már hiányzik.
-Szerintem akkor jársz a legjobban, ha szimplán élősködsz rajtunk. – mondta Moose.
-De valamit muszáj kezdenem az életemmel. Még fiatal vagyok a semmittevéshez.
-Miért, egészen eddig mit csináltál? – vontam fel a szemöldököm.
-Megtanultam egy nyelvet, bejártam a fél világot, írtam pár ezer dalt…
-Dalokat írsz? – ragadt le ennél a pontnál Moose.
-Néha… - mondta szerényen, ami azt jelentette nála, hogy „igen, mindig”.
-Amióta itt vagy, nem is láttam, hogy gitár lenne a kezedben. – jegyeztem meg.
-Mert nem volt inspiráció. – mosolyodott el.
-Lehetek a múzsád? – kérdezte Moose.
-Ezt hogy érted? – vigyorgott Lana.
-Tessék. – nyomta a kezébe Matt gitárját.
-Oh. – nézte meglepetten Lana.
-Na, játssz valamit! – mondta Moose.
-Ez így nem megy! – tette félre zavartan.
-Hát, akkor majd legközelebb. De egyszer úgy is leitatlak, és nem úszod meg!
-Jó kis múzsa. – nevettem.

~.~.~.~ Lana szemszöge, este ~.~.~.~
-Abba kéne hagynod, még mielőtt rászoksz! – szólt a hátam mögül egy hang.
Hátrafordultam, és Matt tekintetével találkoztam. Nem számítottam rá, és egyáltalán nem volt tervbe véve, hogy egyáltalán beszéljek vele. A tegnapiak után kicsit furcsa lett volna. Lehet, hogy elvben barátok vagyunk, meg minden… De a gyakorlatban semmi közös témánk sincs.
-Nekem már mindegy. – mondtam, majd mélyet szippantottam a kezemben lévő cigarettából.
-Dehogyis! Még simán le tudnád tenni!
-És ha nem akarom?
-Amikor egy reggel arra ébredsz, hogy egy tiszta hang nem jön ki a szádon, majd megbánod!
-Igenis apuci! – forgattam a szemeim, majd a szememmel keresni kezdtem a helyet, hol nyomhatnám el.
-Add csak nekem! – vette ki a kezemből.
-Erre ment ki az egész? – vigyorodtam el.
-Nem, de akkor már keverjük a kellemest a hasznossal… - mosolygott.
-Kérem vissza. – nyúltam érte.
-Már nekem adtad! – emelte fel.
-Nem! Te vetted el! – nyúltam a keze felé, de nem értem el. A vállára támaszkodtam, és felugrottam, de még így sem jött vissza, azonban majdnem sikerült fellöknöm szegény srácot.
-Nyugi már, mindjárt visszaadom… - tartott meg a derekamnál fogva.
-Köszi. – vettem el tőle, majd kibújtam a karjai közül, és a korlátnak támaszkodva folytattam a zsákmányom kivégzését.
-Egyre többet dohányzol. – állapította meg egy másik szál meggyújtása közben.
-Lehet. - válaszoltam halkan.
-Sok a stressz? – kérdezte egy halvány mosollyal.
-Így is fogalmazhatunk…
-A tegnapi után ez furán fog lejönni, de nekem tényleg elmondhatod. – mondta pár másodpercnyi gondolkozás után.
-Ez az utóbbi időszak kicsit kikészített idegileg. – válaszoltam nem túl sokat mondóan.
-Rám célzol? – kérdezte halkan, mintha kicsit tartana a választól.
-Erre az utazgatásra. Nincs egy olyan éjszaka, amikor normálisan kialhatnám magam. A buszban lévő ágyak kényelmetlenek, amikor hotelben vagyunk, akkor meg nagyon korán kell kelni…
-Nézd, nem akarom, hogy félreérts, örülök, hogy itt vagy, de nem gondolod, hogy haza kéne mennetek Reachellel? Neki is nagyon megterhelő ez az egész, és már nincs olyan sok vissza a turnéból…
-Reach maradni akar, Padge miatt.
-Te meg Jay miatt?
-Részben.
-Másrészt meg miattam, mi? – fújta az arcomba a füstöt.
Elnevettem magam, és el legyezve a füstöt az arcom elől, válaszoltam, kicsit talán szomorkásan mosolyogva:
-Úgy az egész csapat miatt… Beleőrülnék, ha megint egyedül kellene lennem.
-Az jobb, ha ebbe őrülsz bele? És különben is ott lenne Reachel…
-Ezt a pár hetet még kibírjuk. – legyintettem.
-Na helló! – ült le mellém Jay.
-Helló! – köszönt neki Matt.
-Szia! – bújtam hozzá.
-Na mi van, már lehet hozzád szólni? – nézett rám Jay mosolyogva.
-Ha nagyon akarsz… - simítottam végig a vállát.
-Most már minden rendben, ugye? – nézett a szemembe.
-Bocs a tegnapiért. Hülye voltam.
-Semmi baj! – ölelt magához.

~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~
-Na, azt hiszem én itt már fölösleges vagyok. – álltam fel.
-Nem zavarsz! – mondta Jay, de látszott rajta, hogy csak az udvariasság kedvéért.
-Mindegy, amúgy is vár már Carry! Sziasztok!
Végszóként mindketten köszöntek, én pedig igyekeztem minél távolabb kerülni tőlük.
Furcsa érzés volt. Fogalmam sincs miért, de egyszerűen féltékenység lett rajtam úrrá. Idegesített, hogy az egyik pillanatban még én ölelhettem át Lanát, aztán megjelent Jay, és én rögtön le voltam szarva. Igazából nagyon nem értettem magam, mert szerettem Carryt, és eszembe sem jutott elhagyni. De még csak annyi se, hogy Lanával egy éjszakára megcsalni. Nem kellett Lana, de nem bírtam elviselni, hogy másnak igen. Hülyén hangzik, de így éreztem. És hogy ezt minél hamarabb elhessegessem, mentem, és elhívtam Carryt a bárpulttól, egyenesen be a mosdóba, hogy segítsen elfelejteni ezt az egész baromságot…

42. rész

Tudom, hogy kicsit sokáig tartott... de majd igyekszem mostantól összeszedni magam. Már több másik sztorit is elkezdtem, szóval, asszem lesz majd egy honlap, ahol e mellett több Bullet sztori is fog menni párhuzamosan...=)

-.-.-.-.-.-.-

~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~

A busz hátsófelében ült az egész bagázs, amikor megszólalt Padge telefonja. Az asztal hozzám közelebbi felén volt, így tisztán láttam, ahogy a ’Liz’ név vibrált rajta. Padge átnyúlt érte, és felvette.
-Szia! – szólt bele. Reachnek tátogtam, hogy ’Liz’. Abban a pillanatban lehervadt az arcáról a mosoly.
-Igen, ő is itt van. – mondta Padge a menyasszonyára nézve.
-Persze… igen… már majdnem… de… jó… igen… én is téged… akarsz vele beszélni…? – Padge beszélgetésének csak egyik felét hallottuk, amiből semmi információ nem derült ki, majd hirtelen odaadta Reach kezébe a telefont.
Reach ijedten nézett rám. A füléhez emelte a mobilt, majd beleszólt:
-Igen?
A szívem a torkomban dobogott, az övéről nem is beszélve. Nem értettük miről van szó. Ha van egy szeretőm, akkor mindent megteszek, hogy a barátnőm ne tudjon róla, nem? Még telefon is? Mi van?
Reach könnyes szemmel állt fel az asztaltól, és ment el a busz másik felébe. Értetlenül néztünk Padge-ra, amíg Matt meg nem kérdezte:
-Anya?
-Igen. – válaszolta Padge.


~.~.~.~ Lana szemszöge; aznap este ~.~.~.~

-Ki vagy? – hallatszott a hang az ajtó másik oldaláról.
-Csak Lana! – mondtam a bátyámnak.
-Nyitva! – válaszolta, én pedig elfordítottam a kilincset. Padge egy szál törölközőben pakolt valamit a táskájából, a menyasszonyát viszont nem láttam.
-Na, mi kéne? – kérdezte Padge.
-Reachel.
-Az attól függ mire.
-Beszélgetni, női dolgok. – mosolyogtam.
-Amennyiben kapok egy nagy ölelést elárulom hol van! – tárta szét a karjait, majd magához ölelt.
-Jó, jó, csak ne ilyen szorosan! – nevettem, mire egy kicsit lazított a szorításán.
-Uhh, kösz. – lélegeztem fel.
-Na, én most zúzok zuhanyozni. Reach az erkélyen van. Szia hugi! – adott egy puszit az arcomra.
-Mióta szeretsz te engem ennyire? – vontam fel a szemöldököm.
-Csak a boldogsághormonok, tudod… - vigyorgott.
-Drogoztál? – kérdeztem halál komolyan.
-Ha Reachelt annak lehet nevezni, akkor igen!
-Mit csináltál vele? – kérdeztem riadtan.
-A fantáziádra bízom. – mosolygott, majd eltűnt a fürdőben.
Elmosolyodtam. Jól áll neki, ha szerelmes.
Az erkély felé vettem az irányt, ahol Reach üldögélt az egyik széken. Egy üveg sör volt a kezében, és azt iszogatta, ami valamiért nagyon nem illett a képbe.
-Teszed azt le szépen! – szóltam rá, és elvettem a kezéből az üveget, majd a vele szemben lévő székre leültem.
-Miért? – kérdezte meglepetten. Mintha nem lenne elég egyértelmű…
-Mert te terhes vagy! – ittam bele vigyorogva, majd elhúztam a számtól az üveget.
-Narancslé? – vontam fel a szemöldököm. Még egyszer megnéztem az üveget, és ismét megállapítottam, hogy határozottan sörnek kéne lennie.
-Így hangulatosabb. – mosolygott.
-Rendes sör nincs? – kérdeztem, miután visszaadtam neki az italát.
-Mögötted egy egész láda! – mutatta. Csendben vettem ki egyet, majd bontottam fel, és kezdtem el inni azt. Egy ideig jól még voltunk, iszogattunk… Az eget, és a tájat bámulva. A hotelünk egy erdősített területen volt. Hangulatos, és megnyugtató…
Nem találtam a megfelelő szavakat. Mégis mit kérdezhettem/mondhattam volna? „Reach, milyen érzés, hogy azt hitted Padge megcsal, közben végig anyáddal beszélt?” Áhh… Végül úgy döntöttem, hogy majd ha akarja, akkor majd beszél erről is. Nem történt semmi komoly. Padge szereti. Ez a lényeg.
-Mit akart anyukád? – kérdeztem.
-Csak érdeklődött hogy van a kicsi, meg ilyenek. Az Angel pedig neki is tetszik.
-Az jó. – mosolyogtam.
-Akkora ribancnak érzem magam! – sóhajtotta, az arcát a kezébe temetve.
-Jajj, kislány, semmi baj! Előfordul! – simogattam a karját.
-De nem érted, hogy emiatt mások már rég szakítottak volna?
-De Te nem tetted! Mondtam én, hogy nem komoly ez… Biztos csak ilyen terhességgel járó érzékenység miatt, „terhességi túlreagálás” lépett fel, vagy mi… - okosnak akartam tűnni, de a végére elég hülyén jött le a mondat.
-Terhességi túlreagálás? – vonta fel a szemöldökét.
-Értesz, nem? – vigyorogtam.
-Igen. – nevetett.
-Amúgy mit csináltál Padge-dzsal? Csak úgy repdes a boldogságtól…
-Nem bírtam ki, és megkérdeztem az orvostól, hogy milyen nemű lesz a gyerek. – mosolygott.
-És? – kérdeztem izgatottan.
-Valószínűleg kislány.
-Mégis erős az apai megérzés… - vigyorogtam.
-Én is éreztem, hogy kislány, de jó volt Padge-dzsal veszekedni.
-Azt hittem eredetileg kisfiút akartál, nem vagy egy kicsit sem csalódott?
-Dehogy is! Annyival könnyebb lesz!
-Magunkból kiindulva, én erre nem vennék mérget.


~.~.~.~ Pár nappal később; Lana szemszöge ~.~.~.~

-Jó reggelt. – ültem le Moose mellé mosolyogva, majd gyanúsan körülnéztem – A csajok hol vannak?
-Reach nagyon kimerült, ezért visszafeküdt aludni. – válaszolta Padge.
-Nem gondolod, hogy haza kéne mennie? Ez az életforma nem terhes nőknek való. – mondta Moose.
-Már beszéltünk erről, és azt mondta, hogy inkább maradna, és ha nagyon muszáj, majd kivesz 1-2 nap pihenőt. Szeretne velem maradni. – mondta Padge.
-Jó, mondjuk, ha terhes lennék én is szeretném, ha az apa is ott lenne velem… - gondolkoztam el.
-Ezt ugye nem azért mondod, mert terhes vagy? – kérdezte Padge azonnal.
-Ilyen kövér vagyok? – kérdeztem felháborodottan.
-Szóval igen? Nekünk elmondhatod! – vigyorgott Moose. Szerintem ő nem gondolta komolyan.
-Dehogyis! – legyintettem.
-Azért egy tesztet majd kérj Carrytől, hátha. – mondta Padge.
-Tényleg, ő hol van? – kérdeztem.
-Duzzog. – felelte Matt, aki egész eddig csak a laptopja fölött gubbasztott.
-Mi történt vele? – kérdeztem.
-A tegnapi show nem sikerült túl jól… - kezdte a mesélést Matt, de Padge közbe szólt:
-Matt elbaszta.
-Igen, elbasztam. – folytatta Matt – És amikor beájultunk a buszba, már csak aludni akartam, Carry pedig megsértődött, és most nem áll szóba velem.
-Nem tűnsz túl letörtnek… - csodálkoztam.
-Volt egy időszak, amikor Reach naponta rájött, hogy már nem szeret. Csak hagyni kell, hadd duzzogja ki magát. – nevetett Padge.
-Lana, Te nem értesz a nőkhöz. – mondta Moose.
-De igen, épp ezért kellene odamenned, és bocsánatot kérned. – vágtam vissza.
-Miért kérjek bocsánatot olyasmiért, amit jóformán el se követtem? – csodálkozott Matt.
-Mert Carry is tudja, hogy nem követtél el semmit, de ha ezt bevallja, akkor az a gyengeség jele. Gondolkozz női aggyal!
-De ha megy, és bocsánatot kér, az férfi szemmel megalázkodást jelent, ami szintén a gyengeség jele. – magyarázta Padge.
-Hát, te tudod… - nyomtam el magamban egy kiadós röhögést.
-Kérsz? – kérdezte Moose, felém tartva egy üveg sört.
-Mások reggelente kávét isznak! – nevettem el magam.
-Ez is keserű. – vette el az orrom alól, és beleivott.
-De a kávéban nem az íz a lényeg! Egyikőtök sem szokott kávézni?
-Én szoktam. – mentegette magát Matt.
Abban a pillanatban csörgött a telefonom.
-Igen? – vettem fel.
-Szia Cica, én vagyok! – szólt bele egy titokzatos hang.
-Ki?
-Álmaid Don Juan-ja!
-Jay? – nevettem el magam.
-Talált.
-Itt van tőled két méterre, és felhív? – nézett rám felvont szemöldökkel Moose.
-Itt a megoldás, küldj Carrynek egy sms-t, hogy várod! – vigyorgott Padge Mattre.

~.~.~.~ Padge szemszöge ~.~.~.~
-Itt a megoldás, küldj Carrynek egy sms-t, hogy várod!
-Képes, és visszaír, hogy felőle meg is dögölhetek. – legyintett Matt.
-Nekem is hiányzol! – nevetett Lana a telefonba, mi pedig próbáltuk nem elröhögni magunkat.
-Mikor is kelt fel? 5 perce? – tette fel a költői kérdést Moose.
-Szerintem 4. – cáfoltam.
-Ja, lehet…
-Rendben… Akkor tedd le… Nem… Te tedd le előbb… Oké, akkor tegyük le egyszerre… Egy… Kettő… Hároomm… Nem tetted le… jó, akkor leteszem… de csak akkor, ha te is… - folytatta a társalgást Lana.
-Jézusom! – törtünk ki röhögésbe mindhárman.
-Neem… Te tedd le… a-a… tedd le te… te tedd le előbb…
-Ezt meddig folytatják így? – sóhajtott Matt kínjában.
-Nem tetted le… jó, akkor én teszem le előbb… de csak akkor, ha szeretsz… én is szeretlek…
Amikor a beszélgetés ezen pontjára értek, nagyjából 10 perc „te tedd le”-zés után, megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, hogy végre vége.
-Én sokkal-sokkal jobban szeretlek… akkor én négyszer annyira szeretlek… nem, én szeretlek jobban…
-Ezt nem hiszem el! – forgatta a szemeit Matt.
Lana a saját kis világával volt elfoglalva, talán észre se vette, hogy mi végig ott szenvedünk, hol a röhögéstől, hol az idegességtől. Széles vigyorral az arcán lökte ezeket a szövegeket.
-Én ezeregyszázkilencvenháromszor jobban szeretlek… akkor te tedd le előbb… nem, te tedd le…
-Már megint itt tartunk… - sóhajtotta Moose.
-Fogjátok már be! – kiáltott előre Carry is.
-Hagyjátok már őket… - nevetett Reachel is az ágyából. Illetve Padge ágyából. Fekhely. Mindegy.
-Nem, te tedd le előbb… Jó… De akkor is te tedd le előbb…
Amint elhangzott ez a mondat, Matt egyszerűen fogta, kivette a telefont Lana kezéből, és kinyomta. Jó ötlet volt, de egy kicsit túl ingerülten tépte ki a mobilt a kezéből.
-Ez ki volt? – jött elő az ágyból Jay.
-Matt. – mondta Lana dühösen.
-Tudtam! – kiáltott fel Jay diadalittasan.
-Valaki elmagyarázná, mi történik? – kérdeztem értetlenül.
-Tegnap este fogadtunk, hogy melyikőtök adja fel előbb. Én Padge-ra tippeltem, Jay pedig Mattre. – magyarázta Lana.
-És mit nyertél? – kérdezte Moose Jaytől.
-Az már magánügy. – puszilta meg Lana arcát Jay
Lanában még a hangja is ellenállhatatlan, ez tény és való. Ha a barátnőm lenne, és nem a húgom, talán még egy ilyen idióta beszélgetésbe is belemennék.
Viszont Matt kirohanása egy kicsit aggasztott. Egyre többször fordul elő nála, hogy elveszti a türelmét. Talán azért, mert Carryvel tényleg problémáik vannak? Ez olyan hihetetlennek tűnik. Mármint, Carry eleinte teljesen normális volt. Aztán körülbelül akkor, amikor Lana elment, mintha kicserélték volna. Mindenkit csak egy tárgyként kezel, ha pedig nem azt tesszük, amit ő szeretne, akkor bunkó ribancként viselkedik. És ez főleg Mattre érvényes. Aggódom miatta. Eleinte tényleg nagyon szerette, de az utóbbi napokban szinte csak akkor vannak együtt, amikor Carrynek éppen faszhiánya van. Szerintem ez a csaj teljesen ki fogja készíteni, ha így haladnak. És ha ez így folytatódik, Matt lelkiismeret-furdalás nélkül fog új nő után nézni. És túl messzire nem mehet. A közelben pedig egyedül Lana van… Tudom, hogy a húgom, és „fáj” is ezt mondani, de eddig mindenkit megcsalt, akivel együtt volt. Szóval lehet, hogy most fülig szerelmes Jaybe, de ez még nem zárja ki azt, hogy mondjuk egy részeg éjszaka következményeképpen idegen ágyban ébredjen… Attól félek, hogy Lana nem tud hűséges maradni. A hosszú távú kapcsolatok nem neki valóak, se Mattnek. Épp ezért, túlságosan is összeillenek…


~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
-Engedj már el!
-Várj, még egy kicsit! – csókolt meg Jay ismételten, majd felültetett a mosdókagyló szélére.
-20 perc és kezdődik a show, ezt nem gondolhatod komolyan! – húztam el a fejem.
-20 perc nagyon sok mindenre elég!
-Majd a koncert után, oké? – néztem a szemébe. Egy ideig csak bámult rám, mint aki valami nagyon komoly dologról gondolkozik, majd hirtelen felindulásból ismét megcsókolt. A fejemet elhúztam, és leugrottam a mosdókagylóról, ahova amúgy is sikerült majdnem beesnem. Jayt azonban ez nem zavarta, addig követett, amíg lehetősége nem volt a falhoz szorítani.
-Mi is lesz pontosan a koncert után? – kérdezte vigyorogva.
-Ha ügyes leszel, akkor bármi, amit szeretnél! – adtam egy puszit az arcára, remélve, hogy végre békén hagy. Nem mintha nem élveztem volna…
-Hmm, ez elég csábító! – simította végig a nyakam, és már hajolt megcsókolni, amikor hirtelen benyitott valaki. Az ajtó nyikorgását hallva azonnal elengedett, én pedig a padlót bámulva motyogtam valami olyasmit, hogy „elnézést, azt hittem ez a női mosdó”.
-Szar duma, ezt jobb, ha tőlem tudod. – nevetett Matt.
-Mellesleg ez tényleg a női mosdó. – jegyezte meg Jay.
-Akkor te mit keresel itt? – vonta fel a szemöldökét Matt, mintha nem tudná…
-TE, mit keresel itt? – kérdeztem.
-Carryt.
-Miért? – ráncolta a homlokát Jay.
-Azért, mert már három órája eltűnt, és azt mondta, hogy csak cigiért megy.
-De mindenkinek van, miért kell külön venni? – kérdeztem.
-Mert az az új heppje, hogy neki csak mentolos kell, és olyat egyedül ő szív. Mennyi időnk van még?
-Durván 20 perc. – válaszolta Padge a háta mögül, majd hozzátette – visszajött Carry.

~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~
-Na végre! Hol van? – kérdeztem idegesen.
-Hátul, de előre szólok, hogy nagyon kiütötte magát.
-Mi? – kérdeztem értetlenül. Most elment azért, hogy leigya magát? Estig nem várhatott volna? És ha megcsalt? Ki fogom nyírni azt a faszfejt, aki hozzá ért az ÉN nőmhöz! Ez lesz, ha egy órára kicsúszik a kezeim közül…
-Csont részeg, alig áll a lábán. És Lanat keresi.
Ahogy ezt az utóbbi mondatát mondta, nagyot dobbant a szívem. Lanat? Miért?
-Engem? Miért? – kérdezte Lana meglepetten.
-Nem tudom. – felelte Padge.
Elindultunk hátra, az öltözőhöz, ahol Carry volt. Enyhén be voltam szarva, hogy vajon most mi lesz. Carry valószínűleg tud arról, hogy megcsaltam, és eddig is amikor csak alkalma nyílt rá, beleszúrt egyet Lanába. A ribanc szót pedig előszeretettel használja rá magunk között is. Nagyon remélem, hogy nem emiatt akar nekiesni, mert akkor valószínűleg gátlástalanul elmondja mindennek. Jay pedig ki fog akadni… És akkor szakítanak. És ha szakítanak, akkor az jó, mert Lana többet érdemel Jaynél, de rossz, mert akkor Lana lesz nagyon kibukva. És a szakításokat nagyon nehezen viseli. Például mesélte, hogy amikor valami Julia nevű lánnyal szakított, azért maradt Spanyolországban, mert még fél évig rágódott az egész ügyön. 6 hónapig ette magát, és csak elmélkedett. Ehhez képest rajtam elég hamar, kábé 2 hónap alatt túltette magát… De nagyon látszik rajta, hogy tényleg szereti Jayt. Ha egy apró hiba miatt veszítené el, sosem bocsátaná meg Carrynek, magának, és legfőképpen Nekem nem. Már így sem csíp túlzottan. Illetve még csak nem is beszélgettünk négyszemközt, mert amikor kettesben maradnánk, elhúz a francba. Vagy jön valaki más, mondjuk Jay, és inkább vele foglalkozik. Mondjuk ez érthető is…


~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
-Mattie? – mondta Carry, ahogy Matt belépett a szobába.
-Hol voltál kicsim? – sóhajtott Matt.
-Már te is ezzel basztatsz? – állt föl Carry az egyik fotelből, Mattet ellökve magától.
-Aaahh, hát Lana baby is megjött! – vigyorgott rám, és felém közelített.
Riadtan néztem Mattre, aki már indult, hogy megállítsa, de Carry gyorsabb volt. Arra számítottam, hogy kitekeri a nyakam, miközben azt üvöltözi, hogy mekkora egy ribanc vagyok… De nem ez történt. Oda jött hozzám, és átölelt.
-Lana, én nagyon szeretlek! – mondta fél perc ölelkezés után. A szobában mindenki lenyugodott egy kicsit.
-Én is téged. – sóhajtottam, és visszaöleltem. Elkezdett egy aranyos gyerekdalt dúdolni, és ölelkezés közben „kivitt” a szobából. A többiek is jöttek utánunk, a biztonság kedvéért.
-Nagyon szeretlek… - ismételte el újra.
-Szerintem nem lesz semmi baj. – suttogta Moose.
Az ölelésből továbbra sem engedett. Elkezdett énekelgetni, és visszavitt a szobába, majd becsukta magunk mögött az ajtót, és kulcsra zárta. Ezt nem igazán értettem, elkezdtem egy kicsit parázni.
-Be van zárva! – hallottam Padge hangját a túloldalról.
-Carry! Drágám! Nyisd ki az ajtót! – mondta Matt.
-Nagyon szeretlek! – mondta megint Carry. Megpróbáltam kibújni a kezei közül, de nem engedte. Inkább nem erőltettem. Amyvel elég tapasztalatot szereztem már, hogy hogyan kell bánni egy részeg, indulatos nővel. Csak ő szerelmes volt belém… A kettő nem ugyanaz. Carry pedig elvben gyűlöl. És meg is van rá az oka…
-Te is engem, Lana? – kérdezte.
-Igen. – válaszoltam.
-Mert én nagyon szeretlek… - mondta egy teljesen más hangsúllyal. Eddig úgy affektált, mint egy kisgyerek, de ez már teljesen más volt. Rossz előérzetem volt. Jobbnak láttam csendben maradni.
-Nagyon szeretlek, csak tudod az a kár… tudod, az a kár, hogy ekkora ribanc vagy! – ez a mondata meglepett, pláne amikor erőteljesen belemarkolt a hajamba, és elkezdte húzni.
A fájdalomtól felkiáltottam, de Ő nem akart elengedni, sőt, még erősebben tépte, közben pedig az óriási műkörmeivel végigkarmolta a hátam. Erőteljesen ellöktem magamtól, aminek következményeképpen egy egész csomónyi hajam a kezében marad, és pokolian fájt a fejem.
-Mikor fogod fel végre, hogy Matt az enyém? – jött nekem ismét. Próbáltam védekezni, de sokkal erősebb volt. A nyakamnál fogva a falhoz nyomott.
-Lana, minden rendben?
Ahogy kintről kiabáltak a srácok, egyre jobban féltem. Nem olyannak ismertem Carryt, aki képes lenne bárkit is megölni, de részegen ki tudja mire képes… És már így is túl messzire ment.
-Igen! – kiáltottam válaszként, de ahogy megszólaltam, jobban szorított.
-Te most befogod a pofádat, érted? Ha még egyszer csak egy ujjal is hozzámersz érni a pasimhoz, esküszöm megöllek!
A könnyeimet már nem bírtam visszatartani, és úgy remegtem, mint a nyárfalevél. Félve próbálkoztam a régebben jól bevált módszerrel, és végigsimítottam az oldalát. Nem reagált semmit, továbbra is ugyanolyan dühösen nézett rám. De legalább nem szorította tovább a nyakam. A kezem a mellein át a nyakához csúsztattam. A hüvelykujjammal végigsimítottam az alsó ajkát; és akkor megtört a jég. Már egyáltalán nem szorította a nyakam, de a keze még ott volt. Az arckifejezése is enyhült. A karját lassan végigsimítottam, majd a csuklóját megfogtam és elvettem a nyakamról.
-Már nem érdekel Matt. – mondtam halkan.
-Szeretlek, Lana. – válaszolta, megcsókolt, majd odatántorgott az ajtóhoz, és elhagyta a szobát.


~.~.~.~ Lana szemszöge ; aznap este ~.~.~.~
-Jól vagy? – simította végig a karom Jay.
-Elfáradtam. – mosolyodtam el.
-Elmondod mi történt?
-Carrynek szeretethiánya volt, és az ölelgetésemmel orvosolta, ennyi. – ráztam le egyszerűen.
-Oké, bocs. Csak gondoltam meg akarod beszélni, vagy valami…
-Inkább most hagyj békén. – fordultam el, és magamra húztam a takarót.
Hallottam, ahogy sóhajt, majd egyszerűen csak annyit mond, hogy „jó éjt”. Arra számítottam, hogy majd magához húz és átölel, vagy legalább elkezd simogatni, vagy valami… De még csak meg sem érintett, sőt, ő is hátat fordított nekem. Ekkor jutott eszembe, hogy talán ezzel most sikerült megbántanom… Végülis csak kedves akart lenni… De ahhoz már nem volt erőm, vagy kiengeszteljem, vagy bármi hasonló. Ahhoz túl sok minden kavargott a fejemben.
Kimásztam az ágyból, és kimentem az erkélyre. Csak úgy egyszerűen elmélkedni. Múltról, jelenről, jövőről… De legfőképpen a múltról.


~.~.~.~ 1 évvel korábban ~.~.~.~

A lisszaboni vonat a vasutas sztrájk miatt több órát késett. Már hajnali 5 volt, amikor hazaértem. A lakásban félhomály volt, amiben tudtam tájékozódni, ezért nem akartam a villannyal felébreszteni Amyt. A táskáim leraktam a nappaliban, túl fáradt voltam ahhoz, hogy kipakoljak. Másra sem vágytam, csak hogy végre bedőlhessek az ágyba, és minimum 48 órán át folyamatosan aludjak. Át sem öltöztem, egyenesen mentem a szobánkba. Azonban Amy nem volt az ágyban. Először arra gondoltam, hogy talán a kanapén aludt el, de eszembe jutott, hogy ott már voltam, és azt azért észre vettem volna, ha ott van. Máshol pedig nem lehet aludni ebben a házban. Ha pedig leitta magát, és valahol a földön fetreng, akkor meg amúgy sem tudom felébreszteni; így elkezdtem szólongatni:
-Amy! Megjöttem!
Először bekopogtam a fürdőbe, de nem válaszolt, ezért benyitottam. Felkapcsoltam a villanyt, de nem volt ott. Kinéztem az erkélyre, hátha kiment elszívni egy cigit, de ott se volt. Nappali szintén kilőve, maradt a konyha. A mosogató feletti kis villany égett, de nem volt ott se senki. Sóhajtottam egyet, és lekapcsoltam a villanyt.
-Úgy néz ki ma egyedül alszok. – mondtam magamnak.
Egy kicsit azért szarul esett. Amikor hívni akartam a késés miatt, nem vette fel a telefont. Se az itthonit, se a mobilját. Hagytam neki egy üzenetet, hogy majd hívjon fel, ha tud. Nem hívott. Szóval valószínűleg elment bulizni, a telefonját pedig itthon hagyta. Szarul esik, hogy megint mással tölti az éjszakát, főleg azért, mert már 2 hete nem láttuk egymást. Nem csodálkozom azon, hogy amint elmentem, rögtön kirúgott a hámból – bár ezt akkor is megteszi, ha itthon vagyok -, de legalább akkor maradhatott volna, amikor hazajövök.
Visszamentem a szobába, és levettem a koszos pólóm és nadrágom. A hálóingem kerestem, amikor megszólalt a szoba sarkából egy hang:
-Hol voltál?
Hátrafordultam, és Amy tekintetével találkoztam. A sarokban üldögélt, mellette egy üres vodkás üveg.
-Hagytam üzenetet… - kezdtem a mondatot, de közbevágott:
-Hagyd a rizsát! Hol voltál?
Nagyon dühös és erőszakos volt a hangja. Ez pedig azt jelentette, hogy megint ivott. Ergo: a 48 órás alvásról dédelgetett álmaim meg fogja hiusítani.
-Sztrájk volt, és késett a vonat. – mondtam félénken.
-És nem tudtál volna szólni? – közeledett felém.
-Próbáltalak hívni, de nem vetted fel. Hagytam üzenetet, küldtem sms-t is. – hátráltam.
-Ha nem veszem fel, akkor hívj többször! Tudod te mennyi az idő?
-Nem. – hazudtam. Ilyen helyzetben minden másodperc számít. Amíg beszél, addig sem üt.
-5 óra, vágod? 5 óra! Itt várok már rád 5 kibaszott órája!
A karom megragadta. Olyan erősen szorított, hogy már az is fájt, de inkább nem tettem szóvá.
-Nem tehetek róla… - kezdtem megint beszélni, de mielőtt folytathattam volna, magához rántott.
-Na ide figyelj, te ribanc, ha én azt mondom, hogy éjfélre itt vagy, akkor éjfélre itt vagy! És kurvára nem érdekel hogyan jutsz ide, hányszor kell stoppolnod, és hány faszt kell emiatt leszopnod, de itthon vagy! Felfogtad?
-De mondtam, hogy nem az én…
-Felfogtad? – markolt a hajamba erőteljesen. Először felnyögtem a fájdalomtól, majd az ajkamba haraptam, hogy inkább ne hallja mennyire fáj. A könnyeimet elfojtva bólintottam.
-Helyes. – mosolyodott el.
Elengedett, és kiment a szobából, én pedig sírva rogytam az ágyra. Még sosem csináltam ilyet azelőtt, de imádkozni kezdtem. Hogy essen el, és veszítse el az eszméletét… Hogy hagyjon végre békén; azonban tudtam, hogy ennyivel nem intéz el. Ilyen „finoman” csak akkor bánik velem, ha valami kis dologról van szó, mondjuk ha elfogyott egy üveg pia, és újat kell bontani. A komolyabb dolgokat durvábban intézi el; és 5 óra „késés” igenis durva.
-Kérlek Istenem, add, hogy vége legyen… - mondtam halkan.
-Vadító vagy amikor sírva könyörögsz… - jött a hang közvetlenül a hátam mögül, majd egy kar fonta át a derekam.
-Miért csinálod ezt? – hajtottam hátra a fejem, a vállára döntve.
-Hogy mondtad? – tűrte hátra a hajamat.
- Tényleg ennyire élvezed? Miért csinálod ezt?– mintha egy kicsit megnyugodott volna. Csak lágyan simogatott, és ez bár az előző események után nem esett túl jól, de nem szóltam semmit. Inkább ez… Pár csókot nyomott a nyakamra, majd a fülemhez hajolt.
-Mert megtehetem. – suttogta.
A szemeim egyből kipattantak, nem akartam hinni a fülemnek. Aztán a szememnek se… Egy kést tartott a nyakamhoz…
-Úristen… - potyogtak a könnyeim egyre sűrűbben.
-Css!
-Kérlek, Amy, tedd azt le!
-Miért? – mosolyodott el, és végighúzta a kés hegyét a mellkasomon. Ezzel szerencsére még csak meg se karcolta a bőrömet. A szívem a torkomban dobogott, az egész testem remegett. Csinált már egy s mást, de addig, hogy az életem veszélyeztesse, még nem ment el.
-Szeretlek. – mondtam sírva, és már magam sem tudtam, hogy ezt valóban így gondolom-e.
-Tudom. – válaszolta, majd a hátamat kétszer megvágta.
-Bármit megteszek, csak hagyd abba! – markoltam a takaróba a fájdalomtól.
-Az enyém vagy, érted? Az enyém, és senki másé! – mondta ingerülten.
-Értem.
Elvágta a melltartóm kapcsát, ezzel egy harmadik sebet okozva, majd eldobta a kést.
-Csókolj meg! – súgta. Nem tudtam mit tenni, ezért hátrafordultam, és tettem amit mondott…


~.~.~ Lana szemszöge ; még mindig az erkélyen ~.~.~
Zaklatott voltam, talán ez a legmegfelelőbb szó, amivel az akkori hangulatomat ki tudnám fejezni. A feszültség halmozódott bennem, és ezen a ponton tört elő. Szükségem volt valakire, akivel mindezt megtudnám beszélni, azonban a banda környékén senki nem volt, akiben maximálisan megbíztam volna… Így egy kicsit nehéz volt mindent feldolgozni. Meggyújtottam egy szál cigit, és remegő kézzel emeltem az ajkaimhoz; ám mielőtt beleszívhattam volna, a szomszédos erkélyről megszólalt egy hang:
-Bocs ha zavarok, tudnál tüzet adni?
Odanéztem, és Matt álldogált ott, egy szál alsónadrágban.
-Persze. – mentem közelebb, és átnyújtottam az öngyújtóm.
-Kösz. – adta vissza.
Nem igazán volt kedvem beszélgetni, legalábbis nem vele. Amúgy sem volt túl sok mondandóm neki… Egy ideje már nem vagyunk puszipajtások.
-Zsepit? – kérdezte.
Ezek szerint észrevette, hogy sírok. Bár ez annyira nem lehetett nehéz, tekintve, hogy egészen addig, amíg meg nem szólított, félhangosan zokogtam, és valószínűleg a sminkem is teljesen el volt folyva.
Bólintottam, és elvettem a kezéből egy csomag papír zsebkendőt. Orrfújás közben elfordultam, mert mindig is elég nőietlen folyamatnak tartottam.
-A szemedhez inkább ne nyúlj majd hozzá, mert még nem olyan vészes. – mondta.
-Rendben. – mosolyodtam el egy kicsit.
-Bántott, igaz? – kérdezte kicsit habozva.
-Ki? – kérdeztem meglepetten.
-Carry.
-Dehogyis! – legyintettem.
-Tudom milyen egy seb az ő körmeitől. Szóval vagy fájdalmat akart okozni, vagy elélvezett alattad. Nem tudom melyik a valószínűbb…
-Nem vészes. – néztem le az erkélyről zavartan.
-Mit csinált veled? – kérdezte számon kérően.
-Semmi durvát!
-Tiszta seb a hátad! – értetlenkedett.
-Amikor megölelt, végigkarmolta egyszer a hátam. Ennyi.
-Miért véded?
-Miért számít?
-Mert a volt barátnőm vagy, basszus, azért!
-Ő meg a jelenlegi. Ki a fontosabb neked? Csinált két sebet a hátamra, hú. Mos ki fogod dobni, vagy mi?
-Örülnél neki, mi?
-Gondolod, hogy annyira érdekel?
-Kétségbe esetten próbálod védeni, szóval, képzeld, igen.
-Barátom van, Matt. Már nem érdekelsz! Ne hidd azt, hogy minden dolog csak körülötted forog!
-Muszáj ilyen ellenségesen reagálnod mindenre?
-Inkább hagyjuk.
-Ha neked úgy jó…
-Nekem úgy tökéletes.
-Rád férne egy dugás, azt remélem tudod. – jegyezte meg, mielőtt visszamentem volna a szobába.
-Kapd be, Matt! – válaszoltam még, majd becsuktam az ablakot. Valamit még mondott, de úgy döntöttem, annyira azért nem érdekel, hogy ismét visszamenjek. Befeküdtem az ágyba az alvó Jay mellé, és hagytam, hogy lassan elnyomjon az álom…


~.~.~ Másnap reggel, Lana szemszöge ~.~.~
-Mi a mai program? – feküdtem el Reach ölében.
-Csak a szokásos. – sóhajtott.
-Úgy érzem magam, mint egy felmosórongy. – nyögtem erőtlenül.
-Ne aggódj, úgy is nézel ki! – nyugtatott Moose.
-Nekivághatok valamit? – néztem Reachre.
-Szerintem jobban jársz, ha nem. – nevetett.
-Már szerda óta hajat sem mostam… - folytattam a szenvedést.
-Péntek van, az két nap! Te jó ég, és a tetveiddel mi lesz? – szörnyülködött ironikusan Reach.
-Minek háborgatni azokat! – legyintett Moose.
-Ja… Már egész jól berendezkedtek. – kócolta össze a hajam Matt.
-Hé, a hajamhoz nem nyúlsz! – kaptam el a kezét.
-Félted a tetveket? – kérdezte Moose.
-Pontosan! Már egészen hozzám nőttek! – vigyorogtam.
-Megértem. Az enyéim is már velem vannak pár éve… - simogattam meg a saját fejét Matt.
-Ezért van ilyen gyík fejed! – mondta Reach.
-Tán nem tetszenek a gyíkok? – túrt a hajába Matt.
-Nekem tetszenek, ez megnyugtat? – mosolyogtam.
-Bejövök egy ex-modellnek. Ez tetszik. – vigyorgott.
-És én is, na erre mit lépsz? – nevetett Reach.
-Van rajtam kívül valaki ezen a buszon, akivel még nem feküdtél le? – vonta fel a szemöldökét Carry.
-Velem még nem. – jelentkezett Moose.
-Pedig jó az ágyban, szerintem ha szépen kéred, Jay kölcsönadja! – vigyorgott Reach.
-Kösz, kihagynám. – gyújtott rá Carry.
-Reach terhes szívem, ne most. – szólt neki finoman Matt.
-A mázlista ribanc… - nyomta el a csikket, és kiment a szobából.
Mindenki döbbenten bámult utána. Nem értettük, hogy miért csinálta ezt. Egészen eddig teljesen jól meg voltunk, már vagy második órája beszélgettünk normálisan.
-Ez mi volt? – kérdezte Reach Mattől.
-Fogalmam sincs. Azt hittem minden rendben…
Ahogy ezt kimondta, Carry egy üveg sörrel a kezében visszajött. Meglepetten néztünk rá, az ilyen kirohanásai után általában órákig nem látni.
-Most mi van? – kérdezte felvont szemöldökkel, majd levágódott Matt mellé.
-Csak vicceltem! – forgatta a szemeit.
Mondhatni, elég sajátos humora van.