Hali!
Tegnap kicsit felfrissítettem a történettel kapcsolatos emlékeimet, tekintve, hogy már sok mindent magam is elfelejtettem...:$
Nagyon sajnálom, hogy egészen eddig nem voltak részek, de egyszerűen... Nem tudom. Sosem jutottam el odáig, hogy írjak...
Szóval, tekintve, hogy már több mint 1 éve írom, és még mindig csak a 44. résznél tartok, asszem belehúzok. =)
Mail > Kommunikáció > Inspiráció
arianablue76@yahoo.com
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
-Padge! – kiáltotta Moose a színpad másik végéről.
-Mi van? – ordítottam vissza, mert semmi kedvem sem volt jelentéktelen apróságok miatt szaladgálni. De muszáj volt, mert válasznak csak intett, hogy azért menjek…
Jay és Matt is ott álltak, kis kört alkotva, amibe én is beszorítottam magam.
-Lökjétek!
-A csajokkal van egy kis gáz. – mondta Moose.
-Valami baj van valamelyikükkel? – kérdezte Jay, amiből leszűrtem, hogy egyedül Moose tud bármit is négyünk közül.
-Reggel egy terhességi tesztet találtam a kukában, és ha minden igaz, akkor pozitív.
-Mit csináltál te a kukában? – hüledezett Matt.
-Ki akartam dobni egy zsepit, megláttam, és kiszedtem, nem ez a lényeg. Szerintem pozitív volt… – válaszolta Moose.
-Nem lehet, hogy Reachelé? – kérdezte Jay, gondolom tőlem.
-Ő már a sokadik hétben van, miért csinálna még teszteket? – feleltem értetlenül.
-De ki más? – szólalt meg Matt is.
-Mondjuk Carry! – vetette fel az ötletet Jay.
-Az nem lehet. Carry bogyókat szed, és mindig védekezünk, kizárt! - tiltakozott hevesen.
-Maradt Lana. – mondtam ki végül, pár pillanatnyi szünet után.
-Nem hiszem. – vágta rá Jay, nem túl meggyőzően.
-Állandóan eszik, fáj a háta, és korán kel, pont, mint Reach, emellett nagy mellei vannak, és mindig hisztizik. – közölte a tényeket Moose.
-De eddig is evett, a háta pedig azért fáj, mert elesett… A melleit pedig ne kritizáld! – osztotta ki Jay.
-Nem kritizálom, jó mellei vannak, de attól még…
-A húgomról beszélünk! – jegyeztem meg halkan.
-mi meg férfiak vagyunk, és azt remélem te sem gondoltad, hogy egyikünk se bámulta még meg a seggét vagy jelenesetben a melleit! - válaszolta Moose.
-Nem ez a lényeg! Mindenesetre Moose érveit mind meg lehet magyarázni, és ha Lana tényleg terhes lenne, akkor már biztos észre vettem volna!
-2 hónapos terhes volt Reach, és nem vettem észre! Ez nem jelent semmit! – mondtam, mint a bölcs, tapasztalt apuka.
-Akkor kérdezd meg tőle! – ajánlotta Matt.
-De ha nem terhes, akkor meg fog sértődni! Elég nekünk egy csaj is, aki végig duzzogja az egész turnét… - mondtam.
-Most remélem, hogy nem Carry-re célzol.
-De igaza van… - válaszolt neki Moose.
-Carry-t mindenki utálja. – mondta ki végül Jay.
-De miért? – értetlenkedett Matt. Mintha nem tudná…
-Mert mindenkivel bunkó, de elvárja, hogy vele jófejek legyünk. Rajtad kívül csak Lana viseli el még, valamilyen szinten. - válaszoltam.
-Téves! Lana mindig utálta őt. - tette hozzá Jay.
-Carry is őt gyűlöli a legjobban. – sóhajtotta Matt.
-Miért? – kérdezte Moose.
-Féltékeny rá. Tegnap este egy filmről beszélt, hogy milyen szar volt, és csak annyit mondtam, hogy „Lana szerint nagyon jó”, erre pedig elkezdett velem üvöltözni, hogy miért van az, hogy Lana véleménye számít, az övé pedig nem…
-Látod, az ilyenek miatt nem bírjuk.
-Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem sokkal jobb volt az előző turné, ahol egy nő sem volt velünk… - mondta Jay.
-Szeretem Reachelt, de az egy kicsit tényleg durva, hogy egy cigit nem szívhatok el a közelében. – csatlakozott Moose is.
-És jobban csíptük, amíg nem hányta össze a fél vécét reggelente.
-Tudom… - sóhajtottam egyetértésem jeléül.
-Ez hagyján… De a fürdő például tele van ilyen szar kozmetikai cuccokkal… 30 különböző fajtájú tusfürdő, 50 sampon, 10 hajbalzsam, négyféle tampon, arctisztító, két óriási cipős doboz parfüm… Még a vécépapíron is szívecskék vannak! – sorolta Matt. Mély egyetértés fogadta: ezt nem bírjuk tovább. Többet turnéra nem viszünk nőt.
-A lényeg, hogy ne vesszenek össze. – mondta végül Moose, a kérdésre, hogy mit is tehetnénk.
-Lana és Reach egyedül meg vannak, tehát csak Carryt kell visszafogni. – mondta Jay.
-Az senkit nem érdekel, hogy Carryt szeretem? – kérdezte Matt.
-Dehogynem érdekel! Egyedül ezért nem dobtuk még ki!
-Jó, akkor megegyeztünk, hogy utáljuk Carryt… De attól függetlenül muszáj kideríteni, hogy ki terhes!
-Reach biztos. – vigyorogtam.
-Maradt Lana és Carry…
-Ha Carry terhes lenne, már főbe lőtte volna magát, vagy minimum egy abortuszra elment volna. Konkrétan tegnap mondta, hogy még kábé 10 évig nem akar gyereket. – mondta Matt. Ez meggyőzőnek bizonyult, mindenki számára.
-De mi van akkor, ha ezt csak azért mondta, hogy amikor a tesztet valamelyikünk véletlenül megtalálja, ne is sejtsük, hogy terhes? – gondolkozott Jay.
-Jay, ezt nem úsztad meg, maradt Lana…
-De akkor az is felmerül, hogy Jay, vagy Matt… - mondtam ki a reakcióktól félve.
-Oh…öh…izé… szerintem, ha mondjuk levinnénk 50 herzre, akkor… - magyarázott hirtelen Matt. Felvont szemöldökkel néztünk rá, amíg meg nem jelent Jay nyaka körül egy kar. Mégpedig Lana karja, ami megmagyarázta Matt makogását.
-Nem kell megijedni, semmit nem hallottam! - mosolygott a lány.
-Akkor ez most elég ciki volt. – jegyezte meg Moose.
-Annyira nem. – nevetett Lana.
-Miért mindig nők előtt égek be? – sóhajtotta Matt.
-Ha azt mondom, hogy ennél rosszabb véleményem már nem lehet rólad, akkor az segít? – nevetett a lány.
-Miért, mi a baj velem? – kérdezte az exe felháborodottan.
-Most nem sorolnám. Jayhez jöttem.
-Mit szeretnél cica? – kérdezte Jay, miközben átölelte.
-Dél van… Kaja!
-Akkor most engedelmetekkel lelépnénk.
-Mikor jöttök? – kérdezte Moose.
-Mikor? – nézett Jay a lányra.
-Nem tudom. – hangzott a barátnője válasza.
-Mindegy, a lényeg, hogy mondjuk 2-re gyertek vissza, oké? – mondtam.
-Rendben. Sziasztok!
-Matt! – kiáltott valahonnan Carry.
-Ha Lana ide tudott jönni, neki miért nem megy? – forgatta a szemeit. Lerakta a gitárját, és odament a lányhoz.
-Kettesben maradtunk. – sóhajtott Moose.
-Egy közös ebéd? – vigyorogtam rá.
-Azt hittem, hogy a gyertyákat estére tartogatod.
-Ó, te kis huncut. – nevettem rajta. Egy ideig próbálta tartani a „megszeppent szűzkisfiú” ábrázatát, de nem sokáig bírta.
-Te kis telhetetlen. – nyalta meg az ujját kihívóan.
-De csak ha rólad van szó.
-De Reachelt azért felcsináltad. – nevetett a saját baromságán, majd hozzá tette: Köztünk mindennek vége!
-Szerelmem, ne csináld ezt! – röhögtem vele együtt.
-Már vele is, te ribanc? - kiáltott nekünk a színpad másik végéről az egyik hangtechnikus.
-Bocs kutyuli, dobva vagy! - szóltam vissza neki.
-Ne mondj neki ilyet, én még őt szeretem! - rohant oda Moose kitárt karokkal, és egy nagy ölelést adott neki.
Röhögtem egyet, majd hagytam, hogy a technikusok alkotta bandába beleolvadjon, és ott folytassa tovább a szófosását. A szemeimmel elkezdtem Reachelt keresni. Nem szólt, hogy elmegy, szóval elméletileg még bent kellett lennie...
A színpad szélén üldögélve láttam meg. Mindig is szerette lóbálni a lábát ilyen helyekről.
A mikrofonok irányába indultam, egyenesen felé. Nem hallotta, hogy jövök, mert a fülében üvöltött a zene (ez az én nőm…), és egyszerre olvasott is. Leguggoltam mögé, és átöleltem, amire úgy összerezzent, mintha legalább egy kést raktam volna a nyakához.
-Nyugi, csak én vagyok! – nevettem a reakcióján
-Megijesztettél! – nevetett velem együtt. A könyvét lerakta, az iPod-ját pedig kikapcsolta.
-Zavarok?
-Te soha! – karolta át a nyakam.
Azt szeretem benne, hogy akkor is vadító, amikor nem is tud róla. Például az illata. Csak ritkán használ parfümöt, dezodorból is olyat, aminek jóformán nincs semmilyen illata. Mégis, 1000 közül is felismerném.
Magamhoz szorítottam, és megcsókoltam a nyakát, már amennyihez hozzáfértem a pulcsijától.
-Ez nem az enyém? – kérdeztem furcsállva, hogy a Metallica párti lány Maiden pulcsit visel. Sosem láttam még ilyenben. Kiskorunk óta ezen a két együttesen veszekedtünk, konkrétan 2 héttel korábban sikerült eldöntenünk, hogy „mindketten egyforma jók”.
-De!
-Naa…
-Jó illata van, és kényelmes. – magyarázta.
-Ha már így állunk, mától a te cuccaid fogom hordani!
-Furcsa leszel szoknyában, de nekem mindegy.
-Nadrágot is hordasz, vagy nem?
-De abba te nem fogsz beleférni.
-Majd lefogyok.
-Ahogy gondolod… Lana nem tudod merre jár?
-Jayjel ebédel.
-Na, azt látom… - fordította el a fejem, hogy jobbra nézzek. Lana és Jay a hangfalak mögött „ettek”. Lana az egyik dobozon ült, előtte állt Jay. Heves csókolózás közepette vette le a dzsekijét…
-Nem kéne szólni nekik, hogy ott látszanak? – kérdezte Reach.
-Egy csók miatt nem akarom őket zaklatni.
-Lana már szedi le Jay övét.
-Hol egy mikrofon?
-Várj, akkor már valami jó szöveget kéne ki találni!
-Ha olyan szexi, búgó hangon beszélsz, az elég.
-Miért én?
-Felőlem mondhatom én…
-Jay nadrágja már a földön van, szóval igyekezz!
Megragadtam a mikrofont, és próbaként gyorsan megkopogtattam az ujjammal, majd őket figyelve megszólaltam:
-Kérjük Alanna Paget-et és Jason James-t, hogy ebédjüket szíveskedjenek nem nyilvános helyen elfogyasztani. Köszönjük a Bullet For My Valentine és csapata nevében.
Moose-ék is körülnéztek, és röhögve vették észre, ahogy Lana fülig vörösen segít visszaráncigálni Jay nadrágját. Egy pillanat alatt eltűntek a szemünk elől.
-Szeretlek. – karoltam át Reach derekát.
-Én is téged.
-Te nem vagy éhes?
-Egy kicsit. McDonalds? – ebből azt szűrtem le, hogy nem esett le neki mire célzok.
-Öltöző? – csúsztattam a kezem a farzsebébe, hátha ebből rájön.
-Oh... Oké, már farkas éhes vagyok! – csókolt meg nevetve.
~.~.~.~ Matt szemszöge; másnap délelőtt ~.~.~.~
-Mi volt ez a hirtelen felindulás? – nevette el magát egy kicsit.
-Csak egyszerűen megkívántalak… De mondd, hogy nem volt jó! – szívtam bele a ciginkbe.
-Én nem mondok semmit! – fújt kis füstkarikákat.
-Ahogy gondolod. – fogtam meg a kezét.
-Bocs a tegnapiért. – mondta halkan.
-Hm. Melyik részére gondolsz? Arra, hogy a sárgaföldig sikerült leinnod magad, vagy hogy ok nélkül lehordtál mindennek miután majdnem lehánytál, sőt, még a bónuszcsokim is megetted?
-Csak a csoki miatt, a többi nem érdekel. – mondta olyan hangsúllyal, hogy egyértelmű legyen, hogy csak viccel.
-Hát, akkor remélem, hogy legalább rosszul lettél tőle.
-Azért hánytam!
-Csak egyszer hánytál, de az még a csoki előtt volt! – világosítottam fel.
-Ja, igen, este! De hajnalban amikor felkeltem tök szarul voltam, és megint jött egy adag.
A szemöldököm ráncolva próbáltam feldolgozni az információt.
-Mi volt a bajod? – kérdeztem tovább.
-A fejem majd felrobbant, a gyomrom kavargott, basszus, nehogy már neked kelljen elmagyaráznom milyen másnaposság! – nevetett fel.
-Csak ennyi? – kérdeztem kicsit félve.
-Hasmenésem is volt, szeretnéd, hogy részletezzem?
-Na jó, annyira azért nem érdekel. – mosolyodtam el.
Ennek ellenére cseppet sem voltam nyugodtabb. A reggel folytatott beszélgetés a fiúkkal amúgy is bökte a csőrömet, de amit az imént említett Carry, kicsit megrémisztett. Belegondolva, akár szedi a bogyókat, akár nem, részegen lehetséges, hogy néha elfelejti. És csak egy ilyen alkalom is okozhat elég komoly problémákat.
Mit tennék, ha kiderülne, hogy Carry gyereket vár?
Nos. Vegyük sorra. Az addig oké, hogy szeretem. De azért egy gyerekre még egyikünk sem áll készen. Az életformánk eleve nem engedi meg, és egyszerűen a kapcsolatunk sem áll azon a szinten. Basszus, alig pár hónapja vagyunk együtt. És ha őszintén magamba nézek, már így is eléggé a végén járunk. Legalábbis, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy Carry elég szélsőséges személyiség. Szörnyű anya lenne, és ezt mindenki tudja. Egy felnőtt embert nem tud kezelni, nem hogy egy gyereket! Túl önző ehhez. Én pedig... Nem tudom, hogy jó apa lennék-e. Egyszer majd eljön az én időm is, csak az még nem most van.
És semmiképpen sem Carryvel. Nem tudom elképzelni vele a jövőmet, vagy legalábbis nem éppen a legboldogabb formában.
Nem támogatom az abortuszt, és a "csináljuk fel, és dobjuk ki nőt" mozgalmat sem, de ha Carry teherbe esik - vagy esett -, akkor az mindennek a végét jelentené.
És ha Lana lenne terhes tőlem? Akkor azt nem vallaná be soha. Azt mondaná, hogy Jay az apa, és ezt senki sem kérdőjelezné meg. Sőt, talán maga Lana sem tudná. De ha mégis egyértelmű lenne... Akkor az úgymond szívás lenne, mert Padge kitekerné a golyóim. Rossz érzésem lenne ezzel kapcsolatban mindig.
Az a helyzet, hogy még egyikünk sem áll igazán készen egy gyerekre. Padge tagadja, de ő is be van fosva. Boldog, meg minden, de azért fél. Pedig ő mindig is az a "kötődő" típus volt. Legtöbbször hosszútávra épít, az élet minden területén. És akkor itt vagyok én, aki szinte sosem gondol a holnapra... Szükségem van a függetlenségre. Most egyszerűen nem tudok elképzelni semmi komolyat, és szerintem ezzel Jay, és Moose is így van. És hogy a lányokat említsem, valószínűleg Carry és Lana is. Ők még nagyon fiatalok ehhez az egészhez. Sőt, ha belegondolunk, Reach se tervezte be a gyereket... Szóval, ha úgy vesszük, akármennyire is boldog, ha ez véletlenszerűen nem következett volna be, valószínűleg még mindig két pofára zabálná a fogamzásgátlókat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése