43. rész - "Azt hiszem én itt már fölösleges vagyok"

~.~.~.~ Reach szemszöge ~.~.~.~
-Na mizujs bratyó? – vetettem le magam Matt mellé.
-Ha végig így fogsz beszélni, akkor már mehetsz is! – jelentette ki.
-Oh, kedves fogadtatás Tuck módra: épp hogy megszólal, küldd el a picsába!
-Na, így már jobban tetszel! – nevetett.
-Akkor válaszolnál a kérdésre?
-Azaz…?
-Hogy vagy? – vettem elő a legangyalibb mosolyom.
-Oh. Hát, kicsit kimerülten. – válaszolta lassan, mintha a hangjával is érzékeltetni akarná, hogy ez mennyire így van.
-Turné örömei vagy Carry? – szögeztem neki a kérdést. Engem nem ver át.
-A turnék örömei magukba foglalják a nő problémát is.
-Miért?
-Mert ha nincs ott, akkor az a baj, hogy hiányzok, ha pedig van, akkor az a baj, hogy van.
-Tehát az a baj, hogy van?
-Ezt nem mondtam.
-Dehogynem.
-Szeretem!
-Én ezt tudom!
-Akkor meg?
-Reggel Carry nagyon bunkó volt, és nem védted meg Lanát, tehát valamin összevesztetek, és nem akarsz újabb konfliktusokat.
-Lanával vesztem össze, nem Carryvel.
Ezt az információt fel kellett dolgoznom, így pár másodpercig csöndben voltam.
-Lana nem említette. – mondtam.
-Akkor inkább hagyjuk is. Majd ő elmondja, ha akarja.
-Legalább annyit mondhatnál, hogy miről.
-Egy szóval nem lehet összefoglalni. – próbált kitérni a téma elől.
-A húgod kedvéért sem próbálnád meg?
-Személyes!
-Azt akarod, hogy sírva fakadjak?
-Jó… Legyen annyi elég, hogy Carryvel kapcsolatban.
-De miért? Reggelig én még abban a hitben éltem, hogy minden rendben. Mi történt éjszaka?
-Ezt ne tőlem kérdezd, oké?
-Ugye nem feküdtetek le?
-Mi? Dehogy is!
-Szerencséd!
-Jajj, anyám! – forgatta Matt a szemeit nevetve, majd némivel több információt osztott meg velem:
-Nem volt semmi komoly, nem kell azt hinni. Csak azzal váltunk el, hogy maradjak ki az Ő é Carry közti konfliktusból, szóval inkább nem is szólók bele, ha annyira meg tudja magát védeni.
-Azt hittem minden rendben köztetek.
-Én is. Csak Lana kicsit… Nem tudom. Kerül, nem hajlandó velem normálisan beszélni… Szóval valami baja van velem, bármit is mond.
-Nem hittem volna, hogy ennyire haragtartó.
-Nekem nincs lelkiismeret furdalásom. Már ezerszer megbántam, hogy… - itt a mondatot elharapta, és nem szólt semmit.
-Hogy? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Semmi. Nem fontos. Na, én zúztam enni. Szia! – viharzott el.
Meglepett a viselkedése. Mit bánt meg vajon? Két elképzelésem van. Az első, hogy összejöttek. De tekintve, hogy Matt tényleg szerette Lanát, valószínűleg ezt nem bánta meg. A másik lehetőség, hogy megbánta Carryt – hogy miatta dobta Lanát.
Jó, megértem, hogy már elege van Carryből, de könyörgöm, annyira még a szex sem lehet jó vele, hogy még mindig együtt legyenek! Carry úgy viselkedik, mint egy utolsó ribanc. Mindenkivel bunkó, még Mattel is, és csak elvárásai vannak az emberekkel szemben. Mintha körülötte forogna a világ, komolyan mondom. Matt pedig körülbelül 2 naponta jön hozzám, hogy elege van már belőle.
-Ki volt az? – kérdezte Padge mellőlem. Egy pillanatra megijedtem, mert nem vettem észre, hogy bejött, de gyorsan kapcsoltam.
-A szeretőm. – válaszoltam mosolyogva.
-Tudtam, te ribanc! – adott egy csókot.
-Amúgy minden rendben? – kérdezte.
-Matt és Lana összevesztek. – mondtam elmélyülten.
-Matt mindenkivel összeveszik mostanában, és rengeteget iszik. Ezen ne lepődj meg.
-Csak ki van merülve. – próbáltam védeni.
-Carry készíti ki teljesen. – jelentette ki, az eddig kimondatlan igazságot.
-Adjatok neki egy kis időt, és össze fogja majd szedni magát. – erősködtem még egy kicsit, akármennyire is igaza volt.
-Hát, mást nem is nagyon tudunk tenni. Carryt kéne valahogy eltüntetni. Mindenki utálja, és Mattel is mindig problémáik vannak. Matt helyében már rég dobtam volna. Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, de sokkal jobb volt, amikor még Lanával voltak együtt. Nyugodtabb volt, és sokkal normálisabb, mint Carryvel.
-Ha most szétszeditek Jayt és Lanát, csak hogy Lana újra összejöhessen Mattel, akkor valakit kiherélek.
-Matt szempontjából jobb volt a kapcsolatuk, de Lana szempontjából jobban örülök Jaynek.
-Nem akarsz velem egy kicsit pletykálni, hogy vajon min vesztek össze?
-Most nincs kedvem, de ha gondolod végighallgatlak.
-Na mindegy, akkor megyek Moosehoz. Vele a legjobb összeesküvés elméleteket gyártani.
-Rendben. – kényelmesedett el a kanapén, majd miután adtam neki egy puszit, elköszöntünk egymástól. Reach kapitány pedig elindult útjára Moose ezredes felé.
Amint megérkeztem hozzá, láttam, hogy Lanával beszélget. Gondolkoztam, hogy odamenjek-e vagy sem, de amikor meghallottam, hogy én vagyok a téma, rögtön csatlakoztam.
-Reach miért hagyta abba az egyetemet? – kérdezte Lana.
-Mart 2 év szenvedés után Reach rájött, hogy ez nem neki való, és hülye az egészhez. – válaszoltam Lana háta mögül.
-Én azt hittem Padge miatt… - mondta Lana.
-Szar jegyei voltak, és nem ment neki. Nem mindenkinek a szerelemről szól az élete. – nevetett Moose.
-Hát, az enyém egy kész szappanopera. Valamit már csinálnom is kéne.
-Hangtechnika? – javasoltam.
-Itt biztos lenne még valami munka is, ha nem is komolyan, csak úgy besegíteni hobbi szinten.
-Szerintem ez nem nekem való. – nevetett.
-Mondanám, hogy menj modellkedni, de neten láttam pár képed, és ha Padge közelében akarsz maradni, akkor nem túl ajánlatos… - javasolta Moose.
-Egyedül ahhoz értek, és már hiányzik.
-Szerintem akkor jársz a legjobban, ha szimplán élősködsz rajtunk. – mondta Moose.
-De valamit muszáj kezdenem az életemmel. Még fiatal vagyok a semmittevéshez.
-Miért, egészen eddig mit csináltál? – vontam fel a szemöldököm.
-Megtanultam egy nyelvet, bejártam a fél világot, írtam pár ezer dalt…
-Dalokat írsz? – ragadt le ennél a pontnál Moose.
-Néha… - mondta szerényen, ami azt jelentette nála, hogy „igen, mindig”.
-Amióta itt vagy, nem is láttam, hogy gitár lenne a kezedben. – jegyeztem meg.
-Mert nem volt inspiráció. – mosolyodott el.
-Lehetek a múzsád? – kérdezte Moose.
-Ezt hogy érted? – vigyorgott Lana.
-Tessék. – nyomta a kezébe Matt gitárját.
-Oh. – nézte meglepetten Lana.
-Na, játssz valamit! – mondta Moose.
-Ez így nem megy! – tette félre zavartan.
-Hát, akkor majd legközelebb. De egyszer úgy is leitatlak, és nem úszod meg!
-Jó kis múzsa. – nevettem.

~.~.~.~ Lana szemszöge, este ~.~.~.~
-Abba kéne hagynod, még mielőtt rászoksz! – szólt a hátam mögül egy hang.
Hátrafordultam, és Matt tekintetével találkoztam. Nem számítottam rá, és egyáltalán nem volt tervbe véve, hogy egyáltalán beszéljek vele. A tegnapiak után kicsit furcsa lett volna. Lehet, hogy elvben barátok vagyunk, meg minden… De a gyakorlatban semmi közös témánk sincs.
-Nekem már mindegy. – mondtam, majd mélyet szippantottam a kezemben lévő cigarettából.
-Dehogyis! Még simán le tudnád tenni!
-És ha nem akarom?
-Amikor egy reggel arra ébredsz, hogy egy tiszta hang nem jön ki a szádon, majd megbánod!
-Igenis apuci! – forgattam a szemeim, majd a szememmel keresni kezdtem a helyet, hol nyomhatnám el.
-Add csak nekem! – vette ki a kezemből.
-Erre ment ki az egész? – vigyorodtam el.
-Nem, de akkor már keverjük a kellemest a hasznossal… - mosolygott.
-Kérem vissza. – nyúltam érte.
-Már nekem adtad! – emelte fel.
-Nem! Te vetted el! – nyúltam a keze felé, de nem értem el. A vállára támaszkodtam, és felugrottam, de még így sem jött vissza, azonban majdnem sikerült fellöknöm szegény srácot.
-Nyugi már, mindjárt visszaadom… - tartott meg a derekamnál fogva.
-Köszi. – vettem el tőle, majd kibújtam a karjai közül, és a korlátnak támaszkodva folytattam a zsákmányom kivégzését.
-Egyre többet dohányzol. – állapította meg egy másik szál meggyújtása közben.
-Lehet. - válaszoltam halkan.
-Sok a stressz? – kérdezte egy halvány mosollyal.
-Így is fogalmazhatunk…
-A tegnapi után ez furán fog lejönni, de nekem tényleg elmondhatod. – mondta pár másodpercnyi gondolkozás után.
-Ez az utóbbi időszak kicsit kikészített idegileg. – válaszoltam nem túl sokat mondóan.
-Rám célzol? – kérdezte halkan, mintha kicsit tartana a választól.
-Erre az utazgatásra. Nincs egy olyan éjszaka, amikor normálisan kialhatnám magam. A buszban lévő ágyak kényelmetlenek, amikor hotelben vagyunk, akkor meg nagyon korán kell kelni…
-Nézd, nem akarom, hogy félreérts, örülök, hogy itt vagy, de nem gondolod, hogy haza kéne mennetek Reachellel? Neki is nagyon megterhelő ez az egész, és már nincs olyan sok vissza a turnéból…
-Reach maradni akar, Padge miatt.
-Te meg Jay miatt?
-Részben.
-Másrészt meg miattam, mi? – fújta az arcomba a füstöt.
Elnevettem magam, és el legyezve a füstöt az arcom elől, válaszoltam, kicsit talán szomorkásan mosolyogva:
-Úgy az egész csapat miatt… Beleőrülnék, ha megint egyedül kellene lennem.
-Az jobb, ha ebbe őrülsz bele? És különben is ott lenne Reachel…
-Ezt a pár hetet még kibírjuk. – legyintettem.
-Na helló! – ült le mellém Jay.
-Helló! – köszönt neki Matt.
-Szia! – bújtam hozzá.
-Na mi van, már lehet hozzád szólni? – nézett rám Jay mosolyogva.
-Ha nagyon akarsz… - simítottam végig a vállát.
-Most már minden rendben, ugye? – nézett a szemembe.
-Bocs a tegnapiért. Hülye voltam.
-Semmi baj! – ölelt magához.

~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~
-Na, azt hiszem én itt már fölösleges vagyok. – álltam fel.
-Nem zavarsz! – mondta Jay, de látszott rajta, hogy csak az udvariasság kedvéért.
-Mindegy, amúgy is vár már Carry! Sziasztok!
Végszóként mindketten köszöntek, én pedig igyekeztem minél távolabb kerülni tőlük.
Furcsa érzés volt. Fogalmam sincs miért, de egyszerűen féltékenység lett rajtam úrrá. Idegesített, hogy az egyik pillanatban még én ölelhettem át Lanát, aztán megjelent Jay, és én rögtön le voltam szarva. Igazából nagyon nem értettem magam, mert szerettem Carryt, és eszembe sem jutott elhagyni. De még csak annyi se, hogy Lanával egy éjszakára megcsalni. Nem kellett Lana, de nem bírtam elviselni, hogy másnak igen. Hülyén hangzik, de így éreztem. És hogy ezt minél hamarabb elhessegessem, mentem, és elhívtam Carryt a bárpulttól, egyenesen be a mosdóba, hogy segítsen elfelejteni ezt az egész baromságot…