41. rész

~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
A busz hátsófelében ült az egész bagázs, amikor megszólalt Padge telefonja. Az asztal hozzám közelebbi felén volt, így tisztán láttam, ahogy a ’Liz’ név vibrált rajta. Padge átnyúlt érte, és felvette.
-Szia! – szólt bele. Reachnek tátogtam, hogy ’Liz’. Abban a pillanatban lehervadt az arcáról a mosoly.
-Igen, ő is itt van. – mondta Padge a menyasszonyára nézve.
-Persze… igen… már majdnem… de… jó… igen… én is téged… akarsz vele beszélni…? – Padge beszélgetésének csak egyik felét hallottuk, amiből semmi információ nem derült ki, majd hirtelen odaadta Reach kezébe a telefont.
Reach ijedten nézett rám. A füléhez emelte a mobilt, majd beleszólt:
-Igen?
A szívem a torkomban dobogott, az övéről nem is beszélve. Nem értettük miről van szó. Ha van egy szeretőm, akkor mindent megteszek, hogy a barátnőm ne tudjon róla, nem? Még telefon is? Mi van?
Reach könnyes szemmel állt fel az asztaltól, és ment el a busz másik felébe. Értetlenül néztünk Padge-ra, amíg Matt meg nem kérdezte:
-Anya?
-Igen. – válaszolta Padge.


~.~.~.~ Lana szemszöge; aznap este ~.~.~.~
-Ki vagy? – hallatszott a hang az ajtó másik oldaláról.
-Csak Lana! – mondtam a bátyámnak.
-Nyitva! – válaszolta, én pedig elfordítottam a kilincset. Padge egy szál törölközőben pakolt valamit a táskájából, a menyasszonyát viszont nem láttam.
-Na, mi kéne? – kérdezte Padge.
-Reachel.
-Az attól függ mire.
-Beszélgetni, női dolgok. – mosolyogtam.
-Amennyiben kapok egy nagy ölelést elárulom hol van! – tárta szét a karjait, majd magához ölelt.
-Jó, jó, csak ne ilyen szorosan! – nevettem, mire egy kicsit lazított a szorításán.
-Uhh, kösz. – lélegeztem fel.
-Na, én most zúzok zuhanyozni. Reach az erkélyen van. Szia hugi! – adott egy puszit az arcomra.
-Mióta szeretsz te engem ennyire? – vontam fel a szemöldököm.
-Csak a boldogsághormonok, tudod… - vigyorgott.
-Drogoztál? – kérdeztem halál komolyan.
-Ha Reachelt annak lehet nevezni, akkor igen!
-Mit csináltál vele? – kérdeztem riadtan.
-A fantáziádra bízom. – mosolygott, majd eltűnt a fürdőben.
Elmosolyodtam. Jól áll neki, ha szerelmes.
Az erkély felé vettem az irányt, ahol Reach üldögélt az egyik széken. Egy üveg sör volt a kezében, és azt iszogatta, ami valamiért nagyon nem illett a képbe.
-Teszed azt le szépen! – szóltam rá, és elvettem a kezéből az üveget, majd a vele szemben lévő székre leültem.
-Miért? – kérdezte meglepetten. Mintha nem lenne elég egyértelmű…
-Mert te terhes vagy! – ittam bele vigyorogva, majd elhúztam a számtól az üveget.
-Narancslé? – vontam fel a szemöldököm. Még egyszer megnéztem az üveget, és ismét megállapítottam, hogy határozottan sörnek kéne lennie.
-Így hangulatosabb. – mosolygott.
-Rendes sör nincs? – kérdeztem, miután visszaadtam neki az italát.
-Mögötted egy egész láda! – mutatta. Csendben vettem ki egyet, majd bontottam fel, és kezdtem el inni azt. Egy ideig jól még voltunk, iszogattunk… Az eget, és a tájat bámulva. A hotelünk egy erdősített területen volt. Hangulatos, és megnyugtató…
Nem találtam a megfelelő szavakat. Mégis mit kérdezhettem/mondhattam volna? „Reach, milyen érzés, hogy azt hitted Padge megcsal, közben végig anyáddal beszélt?” Áhh… Végül úgy döntöttem, hogy majd ha akarja, akkor majd beszél erről is. Nem történt semmi komoly. Padge szereti. Ez a lényeg.
-Mit akart anyukád? – kérdeztem.
-Csak érdeklődött hogy van a kicsi, meg ilyenek. Az Angel pedig neki is tetszik.
-Az jó. – mosolyogtam.
-Akkora ribancnak érzem magam! – sóhajtotta, az arcát a kezébe temetve.
-Jajj, kislány, semmi baj! Előfordul! – simogattam a karját.
-De nem érted, hogy emiatt mások már rég szakítottak volna?
-De Te nem tetted! Mondtam én, hogy nem komoly ez… Biztos csak ilyen terhességgel járó érzékenység miatt, „terhességi túlreagálás” lépett fel, vagy mi… - okosnak akartam tűnni, de a végére elég hülyén jött le a mondat.
-Terhességi túlreagálás? – vonta fel a szemöldökét.
-Értesz, nem? – vigyorogtam.
-Igen. – nevetett.
-Amúgy mit csináltál Padge-dzsal? Csak úgy repdes a boldogságtól…
-Nem bírtam ki, és megkérdeztem az orvostól, hogy milyen nemű lesz a gyerek. – mosolygott.
-És? – kérdeztem izgatottan.
-Valószínűleg kislány.
-Mégis erős az apai megérzés… - vigyorogtam.
-Én is éreztem, hogy kislány, de jó volt Padge-dzsal veszekedni.
-Azt hittem eredetileg kisfiút akartál, nem vagy egy kicsit sem csalódott?
-Dehogy is! Annyival könnyebb lesz!
-Magunkból kiindulva, én erre nem vennék mérget.


~.~.~.~ Pár nappal később; Lana szemszöge ~.~.~.~
-Jó reggelt. – ültem le Moose mellé mosolyogva, majd gyanúsan körülnéztem – A csajok hol vannak?
-Reach nagyon kimerült, ezért visszafeküdt aludni. – válaszolta Padge.
-Nem gondolod, hogy haza kéne mennie? Ez az életforma nem terhes nőknek való. – mondta Moose.
-Már beszéltünk erről, és azt mondta, hogy inkább maradna, és ha nagyon muszáj, majd kivesz 1-2 nap pihenőt. Szeretne velem maradni. – mondta Padge.
-Jó, mondjuk, ha terhes lennék én is szeretném, ha az apa is ott lenne velem… - gondolkoztam el.
-Ezt ugye nem azért mondod, mert terhes vagy? – kérdezte Padge azonnal.
-Ilyen kövér vagyok? – kérdeztem felháborodottan.
-Szóval igen? Nekünk elmondhatod! – vigyorgott Moose. Szerintem ő nem gondolta komolyan.
-Dehogyis! – legyintettem.
-Azért egy tesztet majd kérj Carrytől, hátha. – mondta Padge.
-Tényleg, ő hol van? – kérdeztem.
-Duzzog. – felelte Matt, aki egész eddig csak a laptopja fölött gubbasztott.
-Mi történt vele? – kérdeztem.
-A tegnapi show nem sikerült túl jól… - kezdte a mesélést Matt, de Padge közbe szólt:
-Matt elbaszta.
-Igen, elbasztam. – folytatta Matt – És amikor beájultunk a buszba, már csak aludni akartam, Carry pedig megsértődött, és most nem áll szóba velem.
-Nem tűnsz túl letörtnek… - csodálkoztam.
-Volt egy időszak, amikor Reach naponta rájött, hogy már nem szeret. Csak hagyni kell, hadd duzzogja ki magát. – nevetett Padge.
-Lana, Te nem értesz a nőkhöz. – mondta Moose.
-De igen, épp ezért kellene odamenned, és bocsánatot kérned. – vágtam vissza.
-Miért kérjek bocsánatot olyasmiért, amit jóformán el se követtem? – csodálkozott Matt.
-Mert Carry is tudja, hogy nem követtél el semmit, de ha ezt bevallja, akkor az a gyengeség jele. Gondolkozz női aggyal!
-De ha megy, és bocsánatot kér, az férfi szemmel megalázkodást jelent, ami szintén a gyengeség jele. – magyarázta Padge.
-Hát, te tudod… - nyomtam el magamban egy kiadós röhögést.
-Kérsz? – kérdezte Moose, felém tartva egy üveg sört.
-Mások reggelente kávét isznak! – nevettem el magam.
-Ez is keserű. – vette el az orrom alól, és beleivott.
-De a kávéban nem az íz a lényeg! Egyikőtök sem szokott kávézni?
-Én szoktam. – mentegette magát Matt.
Abban a pillanatban csörgött a telefonom.
-Igen? – vettem fel.
-Szia Cica, én vagyok! – szólt bele egy titokzatos hang.
-Ki?
-Álmaid Don Juan-ja!
-Jay? – nevettem el magam.
-Talált.
-Itt van tőled két méterre, és felhív? – nézett rám felvont szemöldökkel Moose.
-Itt a megoldás, küldj Carrynek egy sms-t, hogy várod! – vigyorgott Padge Mattre.

~.~.~.~ Padge szemszöge ~.~.~.~
-Itt a megoldás, küldj Carrynek egy sms-t, hogy várod!
-Képes, és visszaír, hogy felőle meg is dögölhetek. – legyintett Matt.
-Nekem is hiányzol! – nevetett Lana a telefonba, mi pedig próbáltuk nem elröhögni magunkat.
-Mikor is kelt fel? 5 perce? – tette fel a költői kérdést Moose.
-Szerintem 4. – cáfoltam.
-Ja, lehet…
-Rendben… Akkor tedd le… Nem… Te tedd le előbb… Oké, akkor tegyük le egyszerre… Egy… Kettő… Hároomm… Nem tetted le… jó, akkor leteszem… de csak akkor, ha te is… - folytatta a társalgást Lana.
-Jézusom! – törtünk ki röhögésbe mindhárman.
-Neem… Te tedd le… a-a… tedd le te… te tedd le előbb…
-Ezt meddig folytatják így? – sóhajtott Matt kínjában.
-Nem tetted le… jó, akkor én teszem le előbb… de csak akkor, ha szeretsz… én is szeretlek…
Amikor a beszélgetés ezen pontjára értek, nagyjából 10 perc „te tedd le”-zés után, megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, hogy végre vége.
-Én sokkal-sokkal jobban szeretlek… akkor én négyszer annyira szeretlek… nem, én szeretlek jobban…
-Ezt nem hiszem el! – forgatta a szemeit Matt.
Lana a saját kis világával volt elfoglalva, talán észre se vette, hogy mi végig ott szenvedünk, hol a röhögéstől, hol az idegességtől. Széles vigyorral az arcán lökte ezeket a szövegeket.
-Én ezeregyszázkilencvenháromszor jobban szeretlek… akkor te tedd le előbb… nem, te tedd le…
-Már megint itt tartunk… - sóhajtotta Moose.
-Fogjátok már be! – kiáltott előre Carry is.
-Hagyjátok már őket… - nevetett Reachel is az ágyából. Illetve Padge ágyából. Fekhely. Mindegy.
-Nem, te tedd le előbb… Jó… De akkor is te tedd le előbb…
Amint elhangzott ez a mondat, Matt egyszerűen fogta, kivette a telefont Lana kezéből, és kinyomta. Jó ötlet volt, de egy kicsit túl ingerülten tépte ki a mobilt a kezéből.
-Ez ki volt? – jött elő az ágyból Jay.
-Matt. – mondta Lana dühösen.
-Tudtam! – kiáltott fel Jay diadalittasan.
-Valaki elmagyarázná, mi történik? – kérdeztem értetlenül.
-Tegnap este fogadtunk, hogy melyikőtök adja fel előbb. Én Padge-ra tippeltem, Jay pedig Mattre. – magyarázta Lana.
-És mit nyertél? – kérdezte Moose Jaytől.
-Az már magánügy. – puszilta meg Lana arcát Jay
Lanában még a hangja is ellenállhatatlan, ez tény és való. Ha a barátnőm lenne, és nem a húgom, talán még egy ilyen idióta beszélgetésbe is belemennék.
Viszont Matt kirohanása egy kicsit aggasztott. Egyre többször fordul elő nála, hogy elveszti a türelmét. Talán azért, mert Carryvel tényleg problémáik vannak? Ez olyan hihetetlennek tűnik. Mármint, Carry eleinte teljesen normális volt. Aztán körülbelül akkor, amikor Lana elment, mintha kicserélték volna. Mindenkit csak egy tárgyként kezel, ha pedig nem azt tesszük, amit ő szeretne, akkor bunkó ribancként viselkedik. És ez főleg Mattre érvényes. Aggódom miatta. Eleinte tényleg nagyon szerette, de az utóbbi napokban szinte csak akkor vannak együtt, amikor Carrynek éppen faszhiánya van. Szerintem ez a csaj teljesen ki fogja készíteni, ha így haladnak. És ha ez így folytatódik, Matt lelkiismeret-furdalás nélkül fog új nő után nézni. És túl messzire nem mehet. A közelben pedig egyedül Lana van… Tudom, hogy a húgom, és „fáj” is ezt mondani, de eddig mindenkit megcsalt, akivel együtt volt. Szóval lehet, hogy most fülig szerelmes Jaybe, de ez még nem zárja ki azt, hogy mondjuk egy részeg éjszaka következményeképpen idegen ágyban ébredjen… Attól félek, hogy Lana nem tud hűséges maradni. A hosszú távú kapcsolatok nem neki valóak, se Mattnek. Épp ezért, túlságosan is összeillenek…


~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
-Engedj már el!
-Várj, még egy kicsit! – csókolt meg Jay ismételten, majd felültetett a mosdókagyló szélére.
-20 perc és kezdődik a show, ezt nem gondolhatod komolyan! – húztam el a fejem.
-20 perc nagyon sok mindenre elég!
-Majd a koncert után, oké? – néztem a szemébe. Egy ideig csak bámult rám, mint aki valami nagyon komoly dologról gondolkozik, majd hirtelen felindulásból ismét megcsókolt. A fejemet elhúztam, és leugrottam a mosdókagylóról, ahova amúgy is sikerült majdnem beesnem. Jayt azonban ez nem zavarta, addig követett, amíg lehetősége nem volt a falhoz szorítani.
-Mi is lesz pontosan a koncert után? – kérdezte vigyorogva.
-Ha ügyes leszel, akkor bármi, amit szeretnél! – adtam egy puszit az arcára, remélve, hogy végre békén hagy. Nem mintha nem élveztem volna…
-Hmm, ez elég csábító! – simította végig a nyakam, és már hajolt megcsókolni, amikor hirtelen benyitott valaki. Az ajtó nyikorgását hallva azonnal elengedett, én pedig a padlót bámulva motyogtam valami olyasmit, hogy „elnézést, azt hittem ez a női mosdó”.
-Szar duma, ezt jobb, ha tőlem tudod. – nevetett Matt.
-Mellesleg ez tényleg a női mosdó. – jegyezte meg Jay.
-Akkor te mit keresel itt? – vonta fel a szemöldökét Matt, mintha nem tudná…
-TE, mit keresel itt? – kérdeztem.
-Carryt.
-Miért? – ráncolta a homlokát Jay.
-Azért, mert már három órája eltűnt, és azt mondta, hogy csak cigiért megy.
-De mindenkinek van, miért kell külön venni? – kérdeztem.
-Mert az az új heppje, hogy neki csak mentolos kell, és olyat egyedül ő szív. Mennyi időnk van még?
-Durván 20 perc. – válaszolta Padge a háta mögül, majd hozzátette – visszajött Carry.