~.~.~.~ Reach szemszöge ~.~.~.~
-Valld be, hogy nem!-Mit nem?
-Hogy bármikor lefeküdnél a bátyámmal!
-Jajj, hagyjál már ezzel! - forgatta a szemeit, és igyekezett odébb állni.
-Előbb válaszolj! - szorítottam meg a karját.
-Basszus, ez fáj ám! - kiáltott fel hisztisen.
-Lana! - emeltem meg a hangom; nem mintha eddig nem lettem volna elég hangos.
-Engedj már el, basszus! - üvöltött rám.
-Engedd el szívem! - jött ki Padge a busz hátsó részéből.
-Ne szólj most bele! - oltottam rögtön.
-Reach, a rohadt életbe, egyszer leülsz beszélgetni Carryvel, és rögtön ellenem fordulsz? - nézett a szemembe Lana dühösen.
-Nem erről van szó! - vágtam rá szinte azonnal.
-Akkor mégis miről? - kérdezte.
-Viszonyod van a bátyámmal, igaz? - tettem fel a kérdést, amikor már a többi srác is előjött hátulról.
-Reach, a kurva életbe, nem veszed észre, hogy szeretem Jayt? Matt és köztem nincs abszolút semmi! Barátok vagyunk, de egyszerűen ennyi! De ha gondolod, akkor részletezem, hogy mennyire nem tudom elképzelni,hogy valaha is újra összejöjjünk, esetleg hogy le is feküdjek vele...
~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~
-Hova mész? – kérdeztem az előttem készülődő lányt. Mire felébredtem, már teljes harci díszben, felöltözve pakolászott a szobában.
-Boltba… Állj. Te mióta vagy fent? – fordult felém.
-Pár perce. Mi lenne, ha bevásárlás helyett inkább velem maradnál?
Ahogy végig néztem rajta, egyszerűen nem tudtam felfogni hogy lehet ilyen gyönyörű. Egyszerű, fehér ruhában volt, kibontott hajjal, smink nélkül.
A gondolataiba merülve egy ideig nem is válaszolt, csak tovább keresgélt az asztalon.
-Na, gyere! – nyúltam felé, jelezve, hogy most ide kéne jönnie.
-Tessék? – fordult felém.
-Mi van, ha útközben terroristák támadnak rád? – kérdeztem miközben berángattam magam mellé.
-Matt, ha terrorista lennél, Bridgendben robbantanál?
-Miért ne?
-Akkor majd ha terroristák jönnek, elbújok az egyik bokorban, mehetek már? – nevetett velem együtt.
-Egy, a bokorban a cukros bácsik már alig várják, hogy ilyen gyönyörű nők arra sétáljanak, kettő, jelenleg te ölelsz engem, és nem fordítva!
-A perverz őrültek nem nappal támadnak.
-Jó, akkor azért nem mész, mert a lépcsőn le fogsz gurulni, és amíg én itt alszom, te elvérzel.
-Ma már többször is sérülésmentesen sikerült lejutnom a lépcsőn!
-De egy autó még elüthet…
-Mindössze egy kiló kenyeret akarok venni, ha annyira féltesz, gyere velem!
-Itt biztonságosabb! És a bátyád különben is azt mondta, hogy sokat szexeljünk!
-Padge azt mondta, hogy nyugodtan szexelhetünk, amíg nincsenek itthon, nem azt, hogy kötelező!
-Akkor is itt az alkalom!
-Előbb elmehetnék megvenni a reggelinket?
-Majd utána elmehetsz!
-Gyere te is!
-Ahhoz most nincs kedvem.
-És ha utána lefekszem veled?
-Inkább előtte... - fogtam le a kezeit.
-Tőled kéne félnem, nem a cukrosbácsiktól. - sóhajtotta.
-Miért, mi rosszatt csináltam eddig? - mosolyodtam el, majd a kezem lassan a szoknyája alá csúsztattam.
-Eddig még semmit, de... Matt, vedd ki a kezed a bugyimból!
-Tegnap este még nem ezt mondtad...
-De nekem veled ellentétben van még önuralmam. - mondta, de ugyanakkor láttam az arcán, hogy egy halk nyögést nehezére esett elnyomni. Végül pedig lehunyta a szemét, és szóban sem tiltakozott semmi ellen. Tetszett ez nekem.
-Szóval élvezed? - nevettem.
Arra ébredtem fel, hogy Carry véletlenül belém rúgott egyet álmában. Idő kellett, hogy felfogjam: az egész csak álom volt. És idő kellett, hogy kiverjem a fejemből Lana arcát. Esküszöm, hogy próbáltam. Igyekeztem Carryre gondolni, tudatosan felidézni a legutóbbi együttlétünket, de mindig Lana jutott az eszembe. És nem csak az álmom. Folyton folyvást a pár nappal korábbi csók jutott eszembe, és akárhányszor erre gondoltam, mindig a délutáni szavai jutottak eszembe.
Egyszerűen fájt, hogy már egyáltalán nem érez irántam semmit. Fogalmam sincs miért, hiszen nagyon is jól tudtam ezt, már korábban is. Az ő szájából hallani mindezt, mégis, teljesen más hatást váltott ki belőlem. Hiába próbáltam az érzést legyőzni, de egyszerűen nem tudtam...
Talán a tudatalattimban még meg volt az az érzés, hogy ha Carryvel vége, Lana még mindig ott van nekem. És nem ilyen nincs ló, jó a szamár is alapon, hanem mert tényleg nagyon szerettem. Nem tudom szerelemből-e, de mindenesetre le sem lehetne tagadni, hogy Lana nagyon magávalragadó, bámulatos személyiség, elsőosztályú csomagolásban.
És akkor emellett mindig beugrott, hogy Carry hasában, valószínűleg az én gyerekem van... És nem tudtam mi a helyes döntés: együtt lenni vele, csak emiatt, vagy vele maradni, és egy hazugságban élni, és felnevelni egy gyereket. Féltem a jövőtől, hiszen turnén még viszonylag szabad életem van, viszont ha hazamegyünk, és Carry is jön, akkor ott bomlott minden. Ott már egyértelműen megérezném egy komoly kapcsolat súlyát, és attól tartok, nem sok kellene, hogy összenyomjon. Nem vagyok a hosszútávú kapcsolatok embere, nem bírom ezt a kötöttséget...
Valószínűleg ezért is menekülök állandóan vissza Lanához.
Mivel a folyamatos gondolkozás csak tovább kínzott volna, úgy döntöttem, ki megyek a konyhába, és eszek valamit, aztán nézek valami filmet a laptopomon. Jobb dolgom úgy sincs.
Kimásztam az ágyból, és elindultam az előtér irányába, ám ekkor vettem lszre, hogy ott ül Lana is.
Magamnak is nehezen vallom be, de zavarban voltam mellette. Zavarban. Én. Matt Tuck. Höh. Viccnek is rossz... de igaz. Legkevésbé sem akartam ebben az állapotomban látni, azonban már túl késő volt visszafordulnom...
~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
-Szia! - köszöntem Mattnek.
-Hát te? - kérdezte mosolyogva.
-Ezt én is kérdezhetném! - feleltem, miután lenyaltam a nutellát a kanálról.
-Azt hittem fogyózol! - mondta, amint észrevette mit is eszek éppen.
-Éjszakai műszakra ez nem vonatkozik. Társulsz?
-Szeretem az éjszakai műszakokat! - ült le mellém.
-Jajj, kanál... - nézett rám fájdalmasan.
-Ehetsz ezzel! - forgattam a szemeim, és a kezébe nyomtam az enyémet.
-Konkrétan arra akartam célozni, hogy neked közelebb van a kanalas fiók.
-Gondolod, hogy nekem annyi kedvem van odáig elvánszorogni?
-Nem tudom. Az éjszaka ellenére elég jól nézel ki.
-Karikás szemeket és kócos hajat leszámítva...
-Itt vagy mellettem egy mélyen kivágott fölsőben, és egy szál bugyiban. Gondolod, hogy van olyan férfi, aki ilyenkor a karikás szemeiddel foglalkozik?
-Erre most azt hiszem nincs jó válasz... - mosolyodtam el, de a zavaromat azt hiszem nem sikerült leplezni.
-Akkor csak csendesen pirulj el! - nevetett fel.
-Basszus, a végén még tényleg elpirulok! - temettem az arcom a karjaimba. Próbáltam elnyomni a mosolyom, de nem igazán ment, így a lángoló vörös szín is kiült az arcomra.
-Hé, nem gáz! - simította végig a hátam.
-Tudom! - nevettem fel.
-Akkor nyugodtan rám nézhetsz!
-Mindjárt!
-A két gyönyörű szemeddel...
-Ezt direkt csinálod? - néztem rá mérges arcot vágva.
-Lehet, hogy sablon duma, de tényleg nagyon szépek a szemeid.
-Én ezt tudom! - mosolyodtam el.
-Akkor engedd meg kérlek, hogy a szádat is szebbé tegyem, mert tiszta csoki vagy. - nyúlt a szám felé, majd a hüvelykujjával letörölte az alsó ajkamról.
-Oh, köszi! - mosolyodtam el.
És ez az állapot így tartott legalább egy teljes percig. Matt az ajkaim és az arcom simogatta, közben pedig mélyen a szemeimbe nézett...
-Most kéne, hogy megcsókoljalak ugye? - kérdezte.
-Azt hiszem... - kaptam el a tekintetem.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Muhaha, most nem tudjátok meg mi történt! Várhattok a következő részig! * gonosz arcot vág *
Hogy miért? Mert mostanában úgy tűnik, nagyon bedugultatok. És itt konkrétan arra célzok, hogy egy árva mail nem érkezik tőletek. Mi van aranyoskáim? Pedig én már kedvesen elkezdtem nektek egy másik történetet írni, amit hamarosan fel is teszek... És én mondom, sokkal jobb lesz, mint ez. Bár ez szubjektív.
Na szóval. Tessék írni szépen, és akkor kaptok következő részt. =)
Mert...
mail > kommunikáció > inspiráció.
arianablue76@yahoo.com
