Uhh, gyerekek, egy hete nem írtam egy sort sem. O.O
Mármint írtam, csak lassan haladtam... Elfogyott az ihlet. xD
Most megpróbáltam valami olyasmit írni, ami előre viszi a történetet, de elég lassan haladok. Egy következő rész is meg van írva, vázlatosan, féligmeddig.
Na mindegy. Szóval 38. rész. Hát... Ezt is félek egy kicsit felrakni...xD
Eléggé össze lett csapva, de már napok óta minden erpmmel azon vagyok, hogy produkáljak valamit.
Szóljatok rám ezentúl, ha ilyen ritkán írok. ^^
Mail > Kommunikáció > Inspiráció.
arianablue76@yahoo.com
~.~.~.~ MSN ~.~.~.~
Lana: Be kéne szereznünk egy camot
Jay: Ugyanarra gondolunk? =P
Lana: Lehet Oo
Jay: Mi van rajtad? :D
Lana: télikabát, alatta 3 pulcsi (az egyik bfmv-s!), egy póló és alatta egy top, plusz egy melegítő nadrág, alatta meg olyan nagy, vastag, szőrös gatya, hogy melegen tartson
Jay: Biztos szexi lehetsz…xD
Lana: ugye? :D
Jay: csak nem fázol? :P
Lana: dede, felmelegíthetnél…:P
Jay: A gép mindjárt lemerül… =/
Lana: Nem akarsz felhívni?
Jay: és te engem?
Lana: nincs pénz a telefonomon xD
Jay: ha lenne, akkor is felhívnálak, ne aggódj xD
Lana: :D
Jay: Mentem, 5 perc, és hívlak. Szia
Lana: szia
~.~.~.~ Jay szemszöge ~.~.~.~
A laptopot kikapcsoltam, és neki álltam a telefonom kereséséhez. Közben vajon ki járt a fejemben?! Lana. Naná.
Megőrjít ez a nő. Szerintem abban a 3 pulcsiban is vadító lenne. Ő mindig. Ahogy ő fogalmazott, ’felmelegíthetném’. Örömmel! Még 2 hét nélküle… Vajon azért van Lillyvel ilyen sokáig, mert szeret ott lenni, vagy mert velünk nem szeret? Ennyi idő alatt csak elfelejtette Mattet. Még csak nem is beszélt vele, amióta elment, ha jól tudom. Sőt, egyáltalán tudja Matt, hogy miért van ott és nem itt? Persze hogy tudja, ő fogalmazott valahogy úgy, hogy „így nem kell állandóan a pofámat bámulnia”. Vajon mit szól hozzá? Nem hiszem, hogy túlzottan meghatotta, sőt, egyre jobban bizonygatja Carrynek, hogy szereti. Carry pedig hidegen visszautasítja. Ez nekem nem tetszik. Bár Matt dobta Lanat, most Carry Mattet – ez így fair, nem?!
Megtaláltam a mobilomat – természetesen lemerülve. Miért is ne? Mindennek pont most kell lemerülnie?
~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~
Mire visszamentem a fürdőből, Carry már aludt. A héten kábé harmadszorra fordult ez elő. Ezzel nincs probléma, csak tekintve, hogy szerda van… Szóval ha úgy vesszük, egész héten nem engedi, hogy hozzáérjek. Vajon miért? Talán rájött, hogy megcsaltam? Ha igen, miért nem akar velem szakítani? És én miért nem szakítok vele? Szeretem? Talán.
Lana vajon mit csinálhat? Biztos Jayjel msn-ezik, vagy azzal a leszbi csajjal… Huh, ez még mindig a gyengepontom, Lana és egy másik bombázó… Inkább nem akarok belegondolni. Illetve akarok, csak nem szabadna.
Miért Lanara gondolok, miközben Carry mellettem fekszik?!
Fel kéne hívnom a csajt.
~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
Csörgött a telefonom. Magántelefonszám volt, de túl egyértelmű, hogy Jay…
-15 perce ígérted, hogy mindjárt felhívsz… Az igazi Don Juan udvarias! – szóltam bele.
-Hmm? – hangzott a válasz, majd hirtelen köhögő rohamom kapott. Közben valami olyasmit próbált a tudtomra adni, hogy nyugodtan mondhatom, ha van valamit, mindjárt elmúlik, csak félrenyelt.
-Na jól van baby, te jössz, mi van rajtad? – nevettem, amint abbahagyta.
-Nem hittem volna, hogy ilyen szívélyes lesz a fogadtatás, de ha nagyon tudni akarod, egy boxer. – hallatszott a válasz.
A mosoly lehervadt az arcomról. Ez nem Jay, az fix. Csak ne Matt legyen, csak ne Matt legyen!
-Jay? – kérdeztem bizonytalanul, remegő hangon.
Ez iszonyat gáz. Tuti félreértette… Magamban továbbra is ismételgettem, hogy ’ne Matt legyen, na Matt legyen’. De teljesen mindegy volt, felismertem a hangját. De mi a szart akarhatott? És Jay akkor miért nem hívott?
-Egy kicsit izmosabb és jóképűbb, na, kitaláltad? – hallatszott, hogy elvigyorodott. Az a klasszikus, ellenállhatatlan mosolya…
-Úristen. – sóhajtottam áldva az eget, hogy nem látta milyen vörös voltam.
-Te Jayjel telefonszexelsz? – kérdezte meglepetten, egy kis szünet után. Reménykedtem, hogy nem teszi fel a kérdést…
-Ezt miből gondolod? – kérdeztem zavartan. Jobb szöveg nem jutott eszembe.
-Oké baby, most te jössz, mi van rajtad?
-Félre érted.
-Ezt elég nehéz nem félreérteni…
-De… - a mondat közepén gondolkozóba estem. Mi van, ha azt hiszi, hogy Jayjel csinálok ezt-azt? Higgye csak. Kit érdekel? Ha csak sejtelmesen válaszolok, abból nem tud meg semmit…
-Értsd, ahogy akarod. – mosolyodtam el magamnak.
-Hát, ha gondolod, folytatom helyette. – nevetett.
-Azt mindjárt gondoltam! - forgattam a szemeim.
-Mi az alapszituáció?
Őszinte legyek? Persze.
-Egy iglooban fekszem, 3 pulcsiban, télikabátban, olyan fullos eszkimó cuccban, és fázom.
-Meg kell vallani, elég kreatívok vagytok.
-Csak szeretem az extrém helyzeteket!
-Oké, akkor képzeld el, hogy jövök egy sötétkék, Lamborghini Gallorado kormánya mögött, és elviszlek egy lakatlan szigetre, ahol csak mi ketten vagyunk, senki nem lát minket…
-Miért pont Lamborghini? – szakítottam félbe.
-Te nem értesz a kocsikhoz, ezt bízd rám!
-Jó, te tudod… - nevettem.
-Szóval csak egyedül vagyunk, a ragyogó nap, hullámzó óceán, homokos tengerpart…
-Sex on the beach? – vágtam ismét közbe.
-Előbb maradjunk annyiban, hogy hagyom, hogy le vedd a fölösleges pulcsikat, amíg én a homokban heverve ezt valami jó kis koktél, mondjuk egy sex on the beach mellett végignézem. Rajtad marad egy vörös, nagyon dögös, csipkés fűző, és mondjuk egy fekete miniszoknya...
Ahogy ezeket mondta, kezdett bennem tudatosulni, hogy talán tényleg képes, és belemegy a játékba, amit teljesen véletlenül indítottam el. Amíg a Lamborghini szerepelt benne, még azt hittem viccel, de ahogy részletezte (és a fűzőt nem tudom hogy keverte bele…), lassan rájöttem, hogy talán mégsem csak poénkodik…
-Akkor most képzeld el, ahogy az ölembe húzlak, és a fűzőt lassan elkezdem leszedegetni rólad… Nagyon szorosan van megkötve, leszorítja a melleid, alig kapsz levegőt. Lassan nyílik szét, csak fokozatosan látom meg a kissé átlátszó, fekete melltartód, és azt a köldök piercinget, amivel kezdetnek az ujjaimmal, majd a számmal kezdek el játszani…
Ahogy ezt mondta, azon kaptam magam, hogy erőteljesen az alsóajkamba harapok. Elképzelni a helyzetet, elég beindító volt. Már alapból ez a fűző téma. Mintha tudta volna, hogy egy nőn mit szeretek.
A kezem a combomon hevert, a takaró alatt. Végiggondoltam a helyzetet: nem lát senki.
Azonban még mindig az járt a fejemben, hogy talán mindezt csak a ’vicc kedvéért’ mondja. Talán mindjárt leáll, vagy jön a nagy poén, amin az elkövetkezendő hetekben szét fogom röhögni a rekeszizmaim.
Nem tudtam eldönteni mit akartam jobban: hogy folytassa a „történetet’, vagy leálljon.
-Az oldaladon végighaladok az ajkaimmal, és leszedem a melltartód. A látvány még jobban beindít, csókolom, harapom, szívom a húsodat…
-Oh te jó ég… - suttogtam magamnak. Biztos voltam benne, hogy ezt komolyan gondolja. El tudtam képzelni, ahogy az ágyon fekszik, a keze a nadrágjában, és valóban rám gondol. Hogy a képzeletében mindezt valóban átéli, sőt, még élvezi is – követtem a példáját.
Ezt a rövid kijelentésemet hallotta, és alig hallhatóan felnevetett.
-Ez most azt jelenti, hogy megengednéd, hogy ott érjek hozzád, ahol csak akarok? – kérdezte.
Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, de az előző módszert követve úgy döntöttem: őszinte leszek. Önálló nő vagyok, ez pedig egy egyszerű telefonbeszélgetés… Senki nem hallja mit mondok, és senki nem látja mit csinálok. Mit veszíthetek?
-Gondolom ezzel arra célzol, hogy ott szeretnél megérinteni, ahol most én önmagam? – kérdeztem sejtelmesen.
-Az attól függ miről beszélünk… Arról a területről, ahol most teljesen izgatottá tettél?
-Én téged?! Remélem, hogy most a farkadról beszélsz… - kerestem a megfelelő szavakat, de egy idő után már csak ösztönösen jöttek.
Ilyesmit sosem csináltam korábban, legfeljebb 1-2 perverzebb kijelentés volt az előző barátnőimmel, esetleg utólag Jayjel…
-Nagyon kívánlak! – mondta.
-Mennyire?
-Nagyon keményen, baby, nagyon keményen… Mit csinálsz arra felé?
-A kezem a takaró alatt… Arra gondolok, vajon a te kezed is ilyen jó lenne-e.
-Tudod, hogy igen. – nevetett. És valóban… Egyre intenzívebben ugrottak be a képek, ahogy együtt vagyunk.
-Aahh, ez így nagyon jó érzés… - lihegtem egy kicsit. Magamon is meglepődtem, hogy miket mondok, de hagytam, hogy az érzéseim vigyenek tovább.
-Hány ujjal baby? – kérdezte egy halk nyögés után.
-Ahány csak befér! – válaszoltam, majd még egy ujjat becsúsztattam magamnak. Legyen meg az akarata.
-Kibaszott szexi lehetsz… - nyögött ismét.
-Az biztos! Kíváncsi vagyok milyen lehet a nyelvedet érezni!
-Vagy a tiédet…
-Na és hogyan csinálnád, milyen pozitúrában?
-Téged kicsim? Bassza meg… Bárhonnan, bárhogyan… - felelte egyre nehezebben kimondva a szavakat.
-Úristen, Matt! – nyögtem egyre hangosabban, az ujjaim mozgását is felgyorsítva.
-Imádom hallani, ahogy a nevem sikítod. – nevetett. El tudtam képzelni az arcát, szinte láttam magam előtt, ahogy elmegy. Ez még jobban beindított.
-Érezni akarom, ahogy benned vagyok! – folytatta. El sem bírtam képzelni hogy tud egy szó is kijönni a torkán, én is alig bírtam kinyögni a következő, utolsó mondatom…:
-Nagyon közel vagyok, Mattie…
-Én is baby, én is… - válaszolta.
Nem bírtam tovább. Az ajkamba haraptam, próbáltam minél halkabb maradni, nehogy felébresszem a szomszédokat, de akaratlanul is sikerült hangosan sikítanom a nevét.
-Ahh, baby, ez kibaszott jó volt. – suttogta.
Kimerülten pihegtem, és bólogattam, mire leesett, hogy ő ezt nem látja.
-Igen. – válaszoltam levegőért kapkodva.
Egy rövid ideig csak a zihálását hallottam. Furcsa volt telefonban, mégsem zavart, még az sem, hogy ezzel gyakorlatilag csak fogy a pénze a telefonról. Jó volt hallani, hogy mindez valamilyen szinten nekem köszönhető, ha nem is voltam ott.
Nem akartam a pillanatot olyan kérdésekkel elrontani, hogy na és Carry, na és Jay, ezután mi lesz, stb.
Vártam, hogy mondjon valamit, de valószínűleg ő is ugyanúgy gondolkozott, mint én.
-Jóéjt, Mattie. – mondtam halkan.
-Jóéjt baby. – válaszolta a lehető leglágyabban, majd szinte egyszerre nyomtuk ki.
2009. szeptember 20., vasárnap
2009. szeptember 18., péntek
37. rész - A füstbe ment terv
Elég rövidke rész lett, de semmi mást nem tudtam kitalálni. Tartalmi szempontból csak ennyit akartam belerakni. Túl sokat senki nem tudott itt gondolkozni, és még így is elég sok a fölösleges rész...
Legyen időugrás? Vagy a "kibontakozó szerelem" még bontakozzon egy kicsit? Csak mert biztos vagyok benne, hogy a meglévő pár olvasóm 99%-a Mattet akarja, de Jay akkor is fontos lenne itt! Már a történet szempontjából... Most ugorjam át lazán ezt az 1-2 hetet, amíg nem látják egymást (következmény: több párbeszéd és esemény), vagy inkább részletezzem ezt az időszakot is (következmény: rengeteg agyalás)
Jó, ez csak költői kérdés, saját kis dilemma. xD
Talán holnapra (?) megoldódik...
Mail > Kommunikáció > Inspiráció
arianablue76@yahoo.com
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
~.~.~.~ Lilly szemszöge ~.~.~.~
-A rocker srácok szeretik a feketét, nem? – érdeklődtem.
-Elvben igen, de ez nem azt jelenti, hogy ha egy rocker srácnak tetszeni akarok, akkor csak a fekete jöhet szóba! – mondta egy elnyújtott sóhajtás közben, miközben erősen a laptop kijelzőjére koncentrált. Zavart, hogy nem figyel rám, de mivel ez lett volna az első alkalom, hogy beszéltem volna vele Jayről, inkább nem kötöttem bele.
-Szóval tetszeni akarsz neki! – vigyorogtam, remélve, hogy erre figyel.
-Ne forgasd ki a szavaim! – kiáltott rám, de Lana túl kiszámítható: azonnal elmosolyodott.
-De igazam van! – emeltem fel az ujjam.
-Nem! – emelte meg a hangját, de a mosolya még szélesebb lett, és az arca egyben vörösebb is.
-Külsőleg mi tetszik benne annyira? – kérdezem elmélázva.
A képernyőről elemelte a tekintetét, és a semmibe bámulva kezdte el megfogalmazni. Először csak magában gondolkozott pár másodpercig, majd hangosan, hogy én is halljam:
-Tudod, egészen eddig nőkkel voltam csak együtt… És mintha Matt csak egy bevezetés lett volna a normális kapcsolatokba… Szóval Jay szerintem minden tekintetben megfelel annak, amit a hetero nők olvadozva férfinak tartanak. Gyönyörű és formás izmok, és ha azokkal a karokkal átölel, egyszerűen el tudnál olvadni! Amikor azokkal a szemekkel rám néz, szó szerint kiráz a hideg, és az a test… Olyan, mint egy félistennek! Basszus, dehogy félistennek, egy valódi, húsvér Istennek!
-Ezt most komolyan mondod? – kérdeztem vigyorogva.
-Tessék? – nézett rám. Eléggé elmerült a gondolataiban, úgy éreztem ideje volt visszarántani, mielőtt olyan dolgokba is beavatna, amiket egyáltalán nem akarok tudni.
-Hagyjuk. – mosolyogtam sejtelmesen. Egy pillanatra zavartan nézett rám, majd egy halvány vörös árnyalattal az arcán folytatta az Interneten művelt dolgait.
-Akkor miben leszel? – hoztam vissza az eredeti témát.
-Csak 3 nap múlva fogunk találkozni, milyen idióta gondolkozik máris ezen? – forgatta a szemeit. Kicsit lelkiismeret-furdalásom volt, hogy talán tényleg nem kéne ennyire szekálni, de ezt félretéve inkább folytattam:
-A fekete egyrészesben?
-A világoskék top és a farmer sort!
-Na melyik hülye gondolkozik máris ezen? – vontam fel a szemöldököm. Egy kis fáziskéséssel ugyan, de ő is elvigyorodott. Ez azonban túl hirtelen fagyott le az arcáról.
-Mi van? – kérdeztem furán érezve magam, hogy fogalmam sincs mit olvashatott/láthatott.
-Asszem fölösleges volt ezen agyalni… - sóhajtotta. Mögé másztam, hogy én is lássam miért. Egy e-mail volt, a következő szöveggel:
Szia!
Nem tudok menni, mert interjúra kell mennem Mattel és Moosezal, sajnálom. Ha lesz időm felhívlak, most is csak fél percre szabadultam el. Tényleg bocsi, majd valamikor bepótoljuk, de nézd a jó oldalát: nem hizlallak pizzával. =)
Szeretlek, Jay
-Milyen pizza? – vontam fel a szemöldököm.
-Mindegy. – mosolyodott el alig észrevehetően.
-Jajj, Honey, semmi baj! – öleltem át együtt érzően. Sajnáltam, hogy ez nem jött össze, mert tudtam, hogy Lana nagyon várta ezt a kis találkát. Ha nem is vallotta be, túl egyértelmű volt, hogy teljesen odavan a srácért.
Miután elengedtük egymást, az ölembe vettem a laptopot. Lana érdeklődve bámulta mit csinálok. A „válasz” gombra kattintottam, és elkezdtem gépelni:
Szia!
Sajnálom, hogy ez így nem jött össze, de remélem azért jól fogod magad érezni nélkülem is. Én azért megpróbállak majd hívni, legfeljebb nem veszed fel…=D
Megyek pizzát enni, majd gondolok rád!
Lana
Ui.: Én is szeretlek (L) =)
-Mi? – nézett rám Lana elkerekedett szemekkel, de már nem tudta megakadályozni, hogy elküldjem.
Legyen időugrás? Vagy a "kibontakozó szerelem" még bontakozzon egy kicsit? Csak mert biztos vagyok benne, hogy a meglévő pár olvasóm 99%-a Mattet akarja, de Jay akkor is fontos lenne itt! Már a történet szempontjából... Most ugorjam át lazán ezt az 1-2 hetet, amíg nem látják egymást (következmény: több párbeszéd és esemény), vagy inkább részletezzem ezt az időszakot is (következmény: rengeteg agyalás)
Jó, ez csak költői kérdés, saját kis dilemma. xD
Talán holnapra (?) megoldódik...
Mail > Kommunikáció > Inspiráció
arianablue76@yahoo.com
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
~.~.~.~ Lilly szemszöge ~.~.~.~
-A rocker srácok szeretik a feketét, nem? – érdeklődtem.
-Elvben igen, de ez nem azt jelenti, hogy ha egy rocker srácnak tetszeni akarok, akkor csak a fekete jöhet szóba! – mondta egy elnyújtott sóhajtás közben, miközben erősen a laptop kijelzőjére koncentrált. Zavart, hogy nem figyel rám, de mivel ez lett volna az első alkalom, hogy beszéltem volna vele Jayről, inkább nem kötöttem bele.
-Szóval tetszeni akarsz neki! – vigyorogtam, remélve, hogy erre figyel.
-Ne forgasd ki a szavaim! – kiáltott rám, de Lana túl kiszámítható: azonnal elmosolyodott.
-De igazam van! – emeltem fel az ujjam.
-Nem! – emelte meg a hangját, de a mosolya még szélesebb lett, és az arca egyben vörösebb is.
-Külsőleg mi tetszik benne annyira? – kérdezem elmélázva.
A képernyőről elemelte a tekintetét, és a semmibe bámulva kezdte el megfogalmazni. Először csak magában gondolkozott pár másodpercig, majd hangosan, hogy én is halljam:
-Tudod, egészen eddig nőkkel voltam csak együtt… És mintha Matt csak egy bevezetés lett volna a normális kapcsolatokba… Szóval Jay szerintem minden tekintetben megfelel annak, amit a hetero nők olvadozva férfinak tartanak. Gyönyörű és formás izmok, és ha azokkal a karokkal átölel, egyszerűen el tudnál olvadni! Amikor azokkal a szemekkel rám néz, szó szerint kiráz a hideg, és az a test… Olyan, mint egy félistennek! Basszus, dehogy félistennek, egy valódi, húsvér Istennek!
-Ezt most komolyan mondod? – kérdeztem vigyorogva.
-Tessék? – nézett rám. Eléggé elmerült a gondolataiban, úgy éreztem ideje volt visszarántani, mielőtt olyan dolgokba is beavatna, amiket egyáltalán nem akarok tudni.
-Hagyjuk. – mosolyogtam sejtelmesen. Egy pillanatra zavartan nézett rám, majd egy halvány vörös árnyalattal az arcán folytatta az Interneten művelt dolgait.
-Akkor miben leszel? – hoztam vissza az eredeti témát.
-Csak 3 nap múlva fogunk találkozni, milyen idióta gondolkozik máris ezen? – forgatta a szemeit. Kicsit lelkiismeret-furdalásom volt, hogy talán tényleg nem kéne ennyire szekálni, de ezt félretéve inkább folytattam:
-A fekete egyrészesben?
-A világoskék top és a farmer sort!
-Na melyik hülye gondolkozik máris ezen? – vontam fel a szemöldököm. Egy kis fáziskéséssel ugyan, de ő is elvigyorodott. Ez azonban túl hirtelen fagyott le az arcáról.
-Mi van? – kérdeztem furán érezve magam, hogy fogalmam sincs mit olvashatott/láthatott.
-Asszem fölösleges volt ezen agyalni… - sóhajtotta. Mögé másztam, hogy én is lássam miért. Egy e-mail volt, a következő szöveggel:
Szia!
Nem tudok menni, mert interjúra kell mennem Mattel és Moosezal, sajnálom. Ha lesz időm felhívlak, most is csak fél percre szabadultam el. Tényleg bocsi, majd valamikor bepótoljuk, de nézd a jó oldalát: nem hizlallak pizzával. =)
Szeretlek, Jay
-Milyen pizza? – vontam fel a szemöldököm.
-Mindegy. – mosolyodott el alig észrevehetően.
-Jajj, Honey, semmi baj! – öleltem át együtt érzően. Sajnáltam, hogy ez nem jött össze, mert tudtam, hogy Lana nagyon várta ezt a kis találkát. Ha nem is vallotta be, túl egyértelmű volt, hogy teljesen odavan a srácért.
Miután elengedtük egymást, az ölembe vettem a laptopot. Lana érdeklődve bámulta mit csinálok. A „válasz” gombra kattintottam, és elkezdtem gépelni:
Szia!
Sajnálom, hogy ez így nem jött össze, de remélem azért jól fogod magad érezni nélkülem is. Én azért megpróbállak majd hívni, legfeljebb nem veszed fel…=D
Megyek pizzát enni, majd gondolok rád!
Lana
Ui.: Én is szeretlek (L) =)
-Mi? – nézett rám Lana elkerekedett szemekkel, de már nem tudta megakadályozni, hogy elküldjem.
2009. szeptember 14., hétfő
35. rész & 36. rész
Hali!
Délután írtam egy rövidke részt, és elmentettem, hogy majd folytatom, de rájöttem, hogy nem tudok mit hozzátenni. Aztán írtam még egyet, ami szintén elég rövid, és gyakorlatilag 1-2 mondat történik benne, ami előre viszi a sztorit. Kicsit beleuntam, hogy túl sokat írok komoly lelki problémákról, és mindenki állandóan csak gondolkodik, ezért ez a kettő tulajdonképpen csak párbeszédből áll. Élveztem az írásukat, végig vigyorogtam. Szerintem ez érződik is rajtuk, így visszaolvasva.
Tehát 2 rész jön, ami gyakorlatilag 1 tisztességes rész hosszúságának felel meg, de nem baj. Remélem tetszik.
Mail > Kommunikáció > Inspiráció.
arianablue76@yahoo.com
U.I.: Most Eva van szeretve xD
A város hangjaira ébredtem. Utána pedig a nap világított az arcomba. Hogy ezeket kivédjem, a párnát a fülemhez szorítottam. Próbáltam visszaaludni, de Lilly elvette a párnámat. Fáradt voltam utánanyúlni, így bebújtam a takaró alá, remélve, hogy így majd békén hagy. Nem jött össze. A takarót is lehúzta rólam.
-Ezt most miért? – nyúltam az ellopott takaró után.
-Nem aludhatsz egész nap!
-De még 5 óra sincs! – értetlenkedtem az órára mutogatva.
-Az az óra rosszul jár! Már legalább fél 6 van! És a combjaid maguktól nem fognak izmosodni, szóval 15 percet kapsz, hogy rendbe szedd magad, utána pedig megyünk futni!
Kellett egy kis idő, hogy ezt felfogjam. Hajnali fél 6. Combok. Futás. 15 perc. Egy ideig üresen bámultam ki a fejemből, majd a méregtől forrongva a következőt kérdeztem:
-Ugye most csak viccelsz?!
~.~.~.~ 2 óra múlva ~.~.~.~
-Ez volt az első, és utolsó alkalom, hogy erre rávettél! – szögeztem le miközben levegőért kapkodtam.
-Remélem, nem számítottál arra, hogy egész nap hagylak aludni!
-Arra számítottam, hogy végre egyszer kipihenhetem magam!
-Szegény kis hercegnőnek amúgy is olyan keményen kell dolgoznia… - nevetett, majd annak örömére, hogy egy nem tudom hány kilométeres lejtőn futottunk felfelé, ismét elkezdett szaladni mielőtt válaszolhattam volna. Arra számított, hogy majd utána futok, és elkezdek fogócskázni, de be kell vallanom, hogy nem voltam jó kondiban. Elfeküdtem a fűben, és vártam, hogy a légzésem visszaálljon a normális állapotába.
-Puhány vagy. – vágódott le mellém.
-Tudod mikor sportoltam utoljára? – pihegtem továbbra is.
-Ezért van nagy segged.
-Nincs nagy seggem!
-Csak egy kicsit, de majd én helyrepofozom.
-Lilly, könyörgöm, ugye ez nem azt jelenti, hogy végig kínozni fogsz? – nyögtem fájdalmasan. Belegondolni is rossz, hogy az 1-2 kiló súlyfelesleg miatt 2 héten keresztül kell majd szenvednem. Ez egyszerűen kegyetlen. Miért nem tudtam kevesebb csokit enni?
-Gondolj arra, hogy így majd valakinek tetszeni fogsz!
-Nem akarok senkinek tetszeni.
-Oh, dehogynem!
-Nem érdekel Matt! – jelentettem ki, majd lassan kezdtem átadni magam az alvásnak. Lehunytam a szemem, és élveztem, ahogy a nedves fű hűsített.
Lilly sóhajtott egyet. A hajamat, az orromat és a kezemet piszkálta, hogy ne aludjak el. Kicsit idegesített, de hagytam neki, mert ha el nyomott volna az álom, biztos ott hagyott volna a park kellős közepén.
-Ha belegondolsz, a futás majdnem olyan, mint a szex. – jelentette ki.
-Miért is?
-Egy kis megerőltetés, aztán fáradtan dőlsz le, kimerülten pihegsz, és elalszol. És fogyaszt.
-Már bocs, de az orgazmust ne hagyd ki.
-Jó, de azt leszámítva…
-Ne számítsuk le! Az ember vagy azért szexel, hogy gyereket csináljon, vagy azért, hogy orgazmusa legyen.
-Vagy azért, hogy felejtsen…
-Az az utóbbi kategóriába sorolható.
-Élvezted. – jelentette ki nevetve. A futásra célzott, asszem. Az egyik szememet kinyitottam, és vigyorogva néztem rá.
-Nem! – tiltakoztam.
-De. Épp ezért hazafelé is futni fogunk, délután pedig megyünk kondizni, hogy holnap fel se bírj kelni, olyan izomlázad legyen. És ha ez nem lenne elég, nem eszünk semmit, csak zöldségeket és bébiételt, és holnap akármilyen szarul is leszünk, újra kezdjük! Na? – mosolygott.
-Azt hittem, hogy inni fogunk, bulizni, vásárolni és masszőrhöz mászkálni. – sóhajtottam fájdalmasan, de ahogy belegondoltam, nem is hangzott mindez olyan rosszul. Kellett valaki, aki egy kicsit helyreráz. Nem is csak arról van szó, hogy (még) nincs (teljesen) olyan alakom, mint egy szupermodellnek… Túl sokat törődtem az utóbbi hónapokban másokkal. Reachel problémái és Matt… A kapcsolatunk, és Jay… Itt az ideje egy kicsit visszaszállni magamba, és a saját problémáimmal, a saját testemmel törődni.
-Fogunk is. De előbb rendbe szedlek. Ezen a héten fogyni fogunk. Utána pedig ruhatárat cserélünk, fodrászhoz megyünk, körmöt csináltatunk… Mindent, amit csak el tudsz képzelni!
-Lilly, én szeretlek. – néztem a szemébe komolyan.
-Tudom Honey… - ölelt át nevetve.
-Egy dolgot nem értek! – hervasztottam le az önelégült vigyort a képéről.
-Igen?
-Mi a fasznak kell olyan tökéletesnek lennem?
-Majd rájössz idővel, majd rájössz idővel…
~.~.~.~ Reachel szemszöge ~.~.~.~
-Bele fogok őrülni. – sóhajtotta Jay.
-Ugyan már! – legyintettem.
-1 hete ment el, és már is hiányzik! – kiáltott fel kétségbeesetten.
-Miről is beszélünk? – kérdeztem zavartan.
-Lana!
-Mibe fogsz beleőrülni? – ültem fel izgatottan. Kezdett érdekelni, hogy miről is beszél.
-Amióta szakított Mattel, tényleg közel kerültünk egymáshoz! És nem csak arra gondolok, hogy párszor lefeküdtünk. Oké, az is számított, de inkább lelkileg… Tényleg mindent elmondott, és ez jól esett! Lana… Lana… Lana…
Sokadszorra kezdett bele ugyanabba a mondatba, de csak az első szóig jutott. Kissé nevetséges volt, de elnyomtam a mosolyomat, és türelmesen visszakérdeztem:
-Lana?
-Okos, intelligens, őszinte, kedves, törődik a körülötte lévő emberekkel, órákon át el lehet beszélgetni tényleg mindenről…
-Ismerem. – forgattam a szemeim unottan. Nem volt kedvem az egész listát végig hallgatni.
-De nem csak belsőleg, mert beláthatod, hogy tényleg nagyon jó nő! Gyönyörű az arca, és a teste is…
-Oké, már tudom, hogy Lana minden tekintetben Istennő, nem ugorhatnánk? – vágtam közbe ismét. Szívesen beszélgettem volna erről is, de jobban érdekelt, hogy mi is van köztük valójában.
-Szerinted szereti Mattet?
-Szerintem csak össze volt zavarodva, és tudod milyen makacs. Kiborította, hogy az életben egyszer ő volt az, aki egy kapcsolatban szenvedett, és nem bírta elviselni, hogy Matt pedig jól érzi magát Carryvel, ennyi. Emiatt ne fájjon a fejed. De ha gondolod felhívom, és megkérdezem.
-Reachel, már rég elmúltam 13, hidd el, hogy ezeket a dolgokat meg tudom oldani egyedül is! Csak most valakinek muszáj elsírnom a problémáim.
Megcsörrent a telefon.
-Talán az emlegetett szamár? – pillantottam a kijelzőre. Padge neve villogott. Ennek egyrészt megörültem, mert szeretem, amikor csak úgy felhív a szomszédszobából. Másrészt szívesen beszéltem volna Lanaval is. Már tudom, hogy Jay szereti. Ki kell deríteni, hogy Lana mit érez. Gyerekes vagyok, igaz? Nem baj.
-Mondjad szívem! – szóltam bele.
-My bed so cold so lonely, no arms just sheets to hold me… - énekelte csendesen. Alig lehetett kivenni a szavakat, annyira halk volt. Talán azért, hogy más ne hallja. Pedig jó hangja van, és ezt ő is tudja… Mindenesetre aranyos, hogy ilyen szemérmes.
-Most épp Jayt ölelgetem, de ha gondolod, te is átjöhetsz. – amint ezt kimondtam, kihangosítottam a telefont.
Jay kétségbeesetten tiltakozott:
-Inkább ne jöjjön!
-Bocs haver, de csak Reachel kell! – válaszolta Padge. Hallatszott a hangján, hogy nevet.
-Megkapod, csak kerüld el az ágyamat! – vigyorgott Jay. Állat.
-Az emberkereskedelmet a törvény súlyosan bünteti. – szóltam közbe.
-Eszem ágában sincs eladni a kedvenc rabszolgám! – válaszolta Padge. A másik állat.
-Csak a szerveid! – nevetett Jay.
-Azt majd akkor, ha a banda feloszlik. – jelentettem ki.
-Addig is le lehet foglalni a belső szerveit! – mondta Padge.
-Miért csak a belsőket? – értetlenkedtem.
-Mert azokat eddig sem látta. – válaszolta Jay.
-Igen, a külső szervekre még szükségem van. – helyeselt Padge.
-Szerinted hol tartana most a szád és a kezeid nélkül? – nézett rám Jay. Padge a vonal másik végén már szakadt a röhögéstől. Én csak pirultam.
-Disznók. – nevettem zavartan.
-Csak férfiak. Na, átjössz? – kérdezte Padge.
-Ha Jay nem bánja… - mosolyogtam.
-Csak a vesédre tartok igényt, a kezeid nem kellenek… még… - vigyorgott Jay.
-Neked is vannak kezeid, a menyasszonyomét felejtsd el! – jelentette ki Padge határozottan.
-Vesét pedig csak akkor kapsz, ha már feloszlottatok! – tettem hozzá.
-Akkor mit fogok én itt egyedül csinálni? – sóhajtott Jay.
-Lana most jelentkezett be MSN-re, írj rá, és miközben maszturbálsz, próbáld meggyőzni, hogy adja neked a bal veséjét. – ajánlotta Padge.
-Nekem jobb vese kell, és az is Reacheltől. De a mondat első fele jól hangzik.
-Az hogy maszturbálsz vagy az, hogy a húgommal beszélsz?
-A húgodra gondoltam, a többi pedig majd elválik.
-Na, itt elég volt srácok. Megyek oké? – nevettem.
-Várlak, helló! – mondta Padge, majd szinte egyszerre leraktuk.
-Szép estét. – mosolyodott el Jay, majd átölelt.
-Neked is. – vigyorogtam, majd olyan hangulatban, mint egy 13 éves szűzlány, akinek az életben először valaki megfogta a kezét, átugráltam Padge-hoz.
~.~.~.~ MSN ~.~.~.~
Jay: Szia kislány! Hát te?!
Lana: Csókolom. Hát én?!
Jay: Most röhögném kéne?
Lana: Először viccesnek tűnt xD
Jay: lol
Lana: :D am mizu?
Jay: Padge megígérte, h ha feloszlunk, megkapom Reach balveséjét o_O
Lana: Ezek szerint zajlik az élet xD
Jay: de rájöttem, h nekem nem kell, gondoltam megkérdezem nem kérsz-e 1 vesét xD
Lana: az attól függ milyen áron =P
Jay: neked ingyen :D
Lana: kell
Jay: és mit fogsz vele kezdeni?
Lana: bazz, eladom pár ezerért xD
Jay: gondoltam -.-’
Lana: van egy fölös vesém, 5000-ért megkapod =P
Jay: majd átgondolom xD
Lana: akciós áron, csak neked!
Jay: Majd meglátjuk =)
Jay: Akkor pénteken…?
Lana: ja, tényleg! Mikor jöttök erre, és hova?
Jay: Moose és Matt interjút ad, Carry gondolom velük megy, Padge és Reach pedig kórházba megy, elég leszek?
Lana: teljes mértékig
Jay: még sok is xD
Lana: belőled sosem =) szóval mikor? :D
Jay: dél körül?
Lana: de hol?
Jay: valami kajálda?
Lana: mi lenne, ha feljönnél, és ennél itt?
Jay: főzöl? :D
Lana: nem xD
Jay: a bnőd nem zavarnám?
Lana: nem is lesz itthon
Jay: kettesben veled egy leszbikus rezidenciáján?
Lana: nem fog fájni =P
Jay: ezt hogy kell érteni?
Lana: ahogy akarod =P
Jay: hmm…=)
Lana: most a főztömre gondoltál, ugye? xD
Jay: dehogynem, honnan tudtad? :D
Lana: éreztem… =D
Jay: akkor főzöl a kedvemért?
Lana: ha tudnám, hogy megeszed, megpróbálnám, de inkább rendeljünk pizzát xD
Jay: azt mondtad, fogyózol
Lana: én már elégedett vagyok magammal, csak Lilly erőlteti
Jay: változtál valamit?
Lana: comb, fenék és kicsit has
Jay: azokkal eddig sem volt gond :O
Lana: mivel volt? =S
Jay: semmivel =D
Lana: na azért…=P
Jay: höhh
Lana: Padge merre van? 2 napja nem beszéltünk
Jay: szexel
Lana: elég lett volna, ha csak annyit mondasz, hogy Reachellel van xD
Jay: őszinte ember vagyok =P
Lana: ehh… itt van Lilly! Asszem megyek, mielőtt elkezdene a nevemben irogatni
Jay: akkor péntek, 11, nálatok
Lana: aha =) szia, puszi
Jay: szia
Délután írtam egy rövidke részt, és elmentettem, hogy majd folytatom, de rájöttem, hogy nem tudok mit hozzátenni. Aztán írtam még egyet, ami szintén elég rövid, és gyakorlatilag 1-2 mondat történik benne, ami előre viszi a sztorit. Kicsit beleuntam, hogy túl sokat írok komoly lelki problémákról, és mindenki állandóan csak gondolkodik, ezért ez a kettő tulajdonképpen csak párbeszédből áll. Élveztem az írásukat, végig vigyorogtam. Szerintem ez érződik is rajtuk, így visszaolvasva.
Tehát 2 rész jön, ami gyakorlatilag 1 tisztességes rész hosszúságának felel meg, de nem baj. Remélem tetszik.
Mail > Kommunikáció > Inspiráció.
arianablue76@yahoo.com
U.I.: Most Eva van szeretve xD
~.~.~.~ 35. rész - Majd rájössz idővel ~.~.~.~
~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
A város hangjaira ébredtem. Utána pedig a nap világított az arcomba. Hogy ezeket kivédjem, a párnát a fülemhez szorítottam. Próbáltam visszaaludni, de Lilly elvette a párnámat. Fáradt voltam utánanyúlni, így bebújtam a takaró alá, remélve, hogy így majd békén hagy. Nem jött össze. A takarót is lehúzta rólam.
-Ezt most miért? – nyúltam az ellopott takaró után.
-Nem aludhatsz egész nap!
-De még 5 óra sincs! – értetlenkedtem az órára mutogatva.
-Az az óra rosszul jár! Már legalább fél 6 van! És a combjaid maguktól nem fognak izmosodni, szóval 15 percet kapsz, hogy rendbe szedd magad, utána pedig megyünk futni!
Kellett egy kis idő, hogy ezt felfogjam. Hajnali fél 6. Combok. Futás. 15 perc. Egy ideig üresen bámultam ki a fejemből, majd a méregtől forrongva a következőt kérdeztem:
-Ugye most csak viccelsz?!
~.~.~.~ 2 óra múlva ~.~.~.~
-Ez volt az első, és utolsó alkalom, hogy erre rávettél! – szögeztem le miközben levegőért kapkodtam.
-Remélem, nem számítottál arra, hogy egész nap hagylak aludni!
-Arra számítottam, hogy végre egyszer kipihenhetem magam!
-Szegény kis hercegnőnek amúgy is olyan keményen kell dolgoznia… - nevetett, majd annak örömére, hogy egy nem tudom hány kilométeres lejtőn futottunk felfelé, ismét elkezdett szaladni mielőtt válaszolhattam volna. Arra számított, hogy majd utána futok, és elkezdek fogócskázni, de be kell vallanom, hogy nem voltam jó kondiban. Elfeküdtem a fűben, és vártam, hogy a légzésem visszaálljon a normális állapotába.
-Puhány vagy. – vágódott le mellém.
-Tudod mikor sportoltam utoljára? – pihegtem továbbra is.
-Ezért van nagy segged.
-Nincs nagy seggem!
-Csak egy kicsit, de majd én helyrepofozom.
-Lilly, könyörgöm, ugye ez nem azt jelenti, hogy végig kínozni fogsz? – nyögtem fájdalmasan. Belegondolni is rossz, hogy az 1-2 kiló súlyfelesleg miatt 2 héten keresztül kell majd szenvednem. Ez egyszerűen kegyetlen. Miért nem tudtam kevesebb csokit enni?
-Gondolj arra, hogy így majd valakinek tetszeni fogsz!
-Nem akarok senkinek tetszeni.
-Oh, dehogynem!
-Nem érdekel Matt! – jelentettem ki, majd lassan kezdtem átadni magam az alvásnak. Lehunytam a szemem, és élveztem, ahogy a nedves fű hűsített.
Lilly sóhajtott egyet. A hajamat, az orromat és a kezemet piszkálta, hogy ne aludjak el. Kicsit idegesített, de hagytam neki, mert ha el nyomott volna az álom, biztos ott hagyott volna a park kellős közepén.
-Ha belegondolsz, a futás majdnem olyan, mint a szex. – jelentette ki.
-Miért is?
-Egy kis megerőltetés, aztán fáradtan dőlsz le, kimerülten pihegsz, és elalszol. És fogyaszt.
-Már bocs, de az orgazmust ne hagyd ki.
-Jó, de azt leszámítva…
-Ne számítsuk le! Az ember vagy azért szexel, hogy gyereket csináljon, vagy azért, hogy orgazmusa legyen.
-Vagy azért, hogy felejtsen…
-Az az utóbbi kategóriába sorolható.
-Élvezted. – jelentette ki nevetve. A futásra célzott, asszem. Az egyik szememet kinyitottam, és vigyorogva néztem rá.
-Nem! – tiltakoztam.
-De. Épp ezért hazafelé is futni fogunk, délután pedig megyünk kondizni, hogy holnap fel se bírj kelni, olyan izomlázad legyen. És ha ez nem lenne elég, nem eszünk semmit, csak zöldségeket és bébiételt, és holnap akármilyen szarul is leszünk, újra kezdjük! Na? – mosolygott.
-Azt hittem, hogy inni fogunk, bulizni, vásárolni és masszőrhöz mászkálni. – sóhajtottam fájdalmasan, de ahogy belegondoltam, nem is hangzott mindez olyan rosszul. Kellett valaki, aki egy kicsit helyreráz. Nem is csak arról van szó, hogy (még) nincs (teljesen) olyan alakom, mint egy szupermodellnek… Túl sokat törődtem az utóbbi hónapokban másokkal. Reachel problémái és Matt… A kapcsolatunk, és Jay… Itt az ideje egy kicsit visszaszállni magamba, és a saját problémáimmal, a saját testemmel törődni.
-Fogunk is. De előbb rendbe szedlek. Ezen a héten fogyni fogunk. Utána pedig ruhatárat cserélünk, fodrászhoz megyünk, körmöt csináltatunk… Mindent, amit csak el tudsz képzelni!
-Lilly, én szeretlek. – néztem a szemébe komolyan.
-Tudom Honey… - ölelt át nevetve.
-Egy dolgot nem értek! – hervasztottam le az önelégült vigyort a képéről.
-Igen?
-Mi a fasznak kell olyan tökéletesnek lennem?
-Majd rájössz idővel, majd rájössz idővel…
~.~.~.~ 36. rész - Az őrület határain... ~.~.~.~
~.~.~.~ Reachel szemszöge ~.~.~.~
-Bele fogok őrülni. – sóhajtotta Jay.
-Ugyan már! – legyintettem.
-1 hete ment el, és már is hiányzik! – kiáltott fel kétségbeesetten.
-Miről is beszélünk? – kérdeztem zavartan.
-Lana!
-Mibe fogsz beleőrülni? – ültem fel izgatottan. Kezdett érdekelni, hogy miről is beszél.
-Amióta szakított Mattel, tényleg közel kerültünk egymáshoz! És nem csak arra gondolok, hogy párszor lefeküdtünk. Oké, az is számított, de inkább lelkileg… Tényleg mindent elmondott, és ez jól esett! Lana… Lana… Lana…
Sokadszorra kezdett bele ugyanabba a mondatba, de csak az első szóig jutott. Kissé nevetséges volt, de elnyomtam a mosolyomat, és türelmesen visszakérdeztem:
-Lana?
-Okos, intelligens, őszinte, kedves, törődik a körülötte lévő emberekkel, órákon át el lehet beszélgetni tényleg mindenről…
-Ismerem. – forgattam a szemeim unottan. Nem volt kedvem az egész listát végig hallgatni.
-De nem csak belsőleg, mert beláthatod, hogy tényleg nagyon jó nő! Gyönyörű az arca, és a teste is…
-Oké, már tudom, hogy Lana minden tekintetben Istennő, nem ugorhatnánk? – vágtam közbe ismét. Szívesen beszélgettem volna erről is, de jobban érdekelt, hogy mi is van köztük valójában.
-Szerinted szereti Mattet?
-Szerintem csak össze volt zavarodva, és tudod milyen makacs. Kiborította, hogy az életben egyszer ő volt az, aki egy kapcsolatban szenvedett, és nem bírta elviselni, hogy Matt pedig jól érzi magát Carryvel, ennyi. Emiatt ne fájjon a fejed. De ha gondolod felhívom, és megkérdezem.
-Reachel, már rég elmúltam 13, hidd el, hogy ezeket a dolgokat meg tudom oldani egyedül is! Csak most valakinek muszáj elsírnom a problémáim.
Megcsörrent a telefon.
-Talán az emlegetett szamár? – pillantottam a kijelzőre. Padge neve villogott. Ennek egyrészt megörültem, mert szeretem, amikor csak úgy felhív a szomszédszobából. Másrészt szívesen beszéltem volna Lanaval is. Már tudom, hogy Jay szereti. Ki kell deríteni, hogy Lana mit érez. Gyerekes vagyok, igaz? Nem baj.
-Mondjad szívem! – szóltam bele.
-My bed so cold so lonely, no arms just sheets to hold me… - énekelte csendesen. Alig lehetett kivenni a szavakat, annyira halk volt. Talán azért, hogy más ne hallja. Pedig jó hangja van, és ezt ő is tudja… Mindenesetre aranyos, hogy ilyen szemérmes.
-Most épp Jayt ölelgetem, de ha gondolod, te is átjöhetsz. – amint ezt kimondtam, kihangosítottam a telefont.
Jay kétségbeesetten tiltakozott:
-Inkább ne jöjjön!
-Bocs haver, de csak Reachel kell! – válaszolta Padge. Hallatszott a hangján, hogy nevet.
-Megkapod, csak kerüld el az ágyamat! – vigyorgott Jay. Állat.
-Az emberkereskedelmet a törvény súlyosan bünteti. – szóltam közbe.
-Eszem ágában sincs eladni a kedvenc rabszolgám! – válaszolta Padge. A másik állat.
-Csak a szerveid! – nevetett Jay.
-Azt majd akkor, ha a banda feloszlik. – jelentettem ki.
-Addig is le lehet foglalni a belső szerveit! – mondta Padge.
-Miért csak a belsőket? – értetlenkedtem.
-Mert azokat eddig sem látta. – válaszolta Jay.
-Igen, a külső szervekre még szükségem van. – helyeselt Padge.
-Szerinted hol tartana most a szád és a kezeid nélkül? – nézett rám Jay. Padge a vonal másik végén már szakadt a röhögéstől. Én csak pirultam.
-Disznók. – nevettem zavartan.
-Csak férfiak. Na, átjössz? – kérdezte Padge.
-Ha Jay nem bánja… - mosolyogtam.
-Csak a vesédre tartok igényt, a kezeid nem kellenek… még… - vigyorgott Jay.
-Neked is vannak kezeid, a menyasszonyomét felejtsd el! – jelentette ki Padge határozottan.
-Vesét pedig csak akkor kapsz, ha már feloszlottatok! – tettem hozzá.
-Akkor mit fogok én itt egyedül csinálni? – sóhajtott Jay.
-Lana most jelentkezett be MSN-re, írj rá, és miközben maszturbálsz, próbáld meggyőzni, hogy adja neked a bal veséjét. – ajánlotta Padge.
-Nekem jobb vese kell, és az is Reacheltől. De a mondat első fele jól hangzik.
-Az hogy maszturbálsz vagy az, hogy a húgommal beszélsz?
-A húgodra gondoltam, a többi pedig majd elválik.
-Na, itt elég volt srácok. Megyek oké? – nevettem.
-Várlak, helló! – mondta Padge, majd szinte egyszerre leraktuk.
-Szép estét. – mosolyodott el Jay, majd átölelt.
-Neked is. – vigyorogtam, majd olyan hangulatban, mint egy 13 éves szűzlány, akinek az életben először valaki megfogta a kezét, átugráltam Padge-hoz.
~.~.~.~ MSN ~.~.~.~
Jay: Szia kislány! Hát te?!
Lana: Csókolom. Hát én?!
Jay: Most röhögném kéne?
Lana: Először viccesnek tűnt xD
Jay: lol
Lana: :D am mizu?
Jay: Padge megígérte, h ha feloszlunk, megkapom Reach balveséjét o_O
Lana: Ezek szerint zajlik az élet xD
Jay: de rájöttem, h nekem nem kell, gondoltam megkérdezem nem kérsz-e 1 vesét xD
Lana: az attól függ milyen áron =P
Jay: neked ingyen :D
Lana: kell
Jay: és mit fogsz vele kezdeni?
Lana: bazz, eladom pár ezerért xD
Jay: gondoltam -.-’
Lana: van egy fölös vesém, 5000-ért megkapod =P
Jay: majd átgondolom xD
Lana: akciós áron, csak neked!
Jay: Majd meglátjuk =)
Jay: Akkor pénteken…?
Lana: ja, tényleg! Mikor jöttök erre, és hova?
Jay: Moose és Matt interjút ad, Carry gondolom velük megy, Padge és Reach pedig kórházba megy, elég leszek?
Lana: teljes mértékig
Jay: még sok is xD
Lana: belőled sosem =) szóval mikor? :D
Jay: dél körül?
Lana: de hol?
Jay: valami kajálda?
Lana: mi lenne, ha feljönnél, és ennél itt?
Jay: főzöl? :D
Lana: nem xD
Jay: a bnőd nem zavarnám?
Lana: nem is lesz itthon
Jay: kettesben veled egy leszbikus rezidenciáján?
Lana: nem fog fájni =P
Jay: ezt hogy kell érteni?
Lana: ahogy akarod =P
Jay: hmm…=)
Lana: most a főztömre gondoltál, ugye? xD
Jay: dehogynem, honnan tudtad? :D
Lana: éreztem… =D
Jay: akkor főzöl a kedvemért?
Lana: ha tudnám, hogy megeszed, megpróbálnám, de inkább rendeljünk pizzát xD
Jay: azt mondtad, fogyózol
Lana: én már elégedett vagyok magammal, csak Lilly erőlteti
Jay: változtál valamit?
Lana: comb, fenék és kicsit has
Jay: azokkal eddig sem volt gond :O
Lana: mivel volt? =S
Jay: semmivel =D
Lana: na azért…=P
Jay: höhh
Lana: Padge merre van? 2 napja nem beszéltünk
Jay: szexel
Lana: elég lett volna, ha csak annyit mondasz, hogy Reachellel van xD
Jay: őszinte ember vagyok =P
Lana: ehh… itt van Lilly! Asszem megyek, mielőtt elkezdene a nevemben irogatni
Jay: akkor péntek, 11, nálatok
Lana: aha =) szia, puszi
Jay: szia
2009. szeptember 12., szombat
34. rész
~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
Az ablakon végigfolyó vízcseppeket bámultam. Egy átsírt éjszaka után, vörös, duzzadt szemekkel már nem tudtam sírni, pedig éreztem, hogy kellene… De könnyek már nem jöttek. 2 hét. Jay, Padge, Reachel, Moose, Carry nélkül. Matt nélkül. Ki fogom bírni? Talán. Valószínű. Lillytől mit várhatok? Állandó ivászat, leszbi szex, vásárolgatás, bulizás… EZ segítene vajon?
-Lilly? – szólaltam meg a volán mögött ülő lányra nézve.
-Igen? – kérdezett vissza mosolyogva.
-Szerinted jó döntést hoztam?
-Ezt hogy érted?
-Tudod hogy. A szüzességem áldoztam fel miatta. Az elveim, ami miatt az évek során elvesztettem a családom, a barátaim, a barátnőm, az állásom, az önbecslésem…
-Oh, Honey… - sóhajtotta. Egy pillanatig gondolkozott, majd folytatta.
-Azokat az elveket kislány fejjel alkottad, most pedig felnőttél.
-Mégis ugyanott tartok. Össze vagyok zavarodva.
-Szereted?
Hosszú perceken keresztül gondolkoztam, ismét az ablakot bámulva. Volt idő, még legalább 3 órán keresztül kellett az autóban szenvednünk. Illetve szenvednem, ő tudtommal nem volt depressziós… Türelmesen várta, amíg rájövök a válaszra.
-Nem tudom. - feleltem végül.
-Oh… - válaszolt valami ilyesmit. Nem kérdezett rá miért és hogyan. Hagyta, hogy magamtól folytassam.
-Tegnap lefeküdtünk. – mondtam halkan. Azt hittem, hogy a könnyeim egy kis időre (ha nem is örökre) eltűntek, de tévedtem. Amint kimondtam a „t” betűt, elkezdtek folyni. Még senkinek nem beszéltem erről.
-Tényleg? – próbált meglepettnek látszani, de nem volt az. Talán tudta, hogy amit akarok, azt 99%-ban mindig megszerzem. Vagy számított rá?
-Mindenki lent volt a kaszinóban, kivéve Matt és én. Beszélni akartam vele, ezért nem mentem. Azt hittem, hogy alszik, de amikor egyszer hátrafordultam, ott állt mögöttem, és engem bámult. El akartam neki mondani, hogy szeretem, és el is mondtam, utána pedig egyszerűen megcsókolt. Aztán elmentünk a szobájába, ezt most nem részletezem. Utána megkérdeztem, hogy figyelt-e arra, amit mondtam. És kiderült, hogy az elejére, amikor azt mondtam, hogy hozzád költözöm ideiglenesen, még figyelt. De utána már nem érdekelte mit mondok… Megint elmondtam, hogy szeretem, de mielőtt válaszolhatott volna, hirtelen Carry kopogott az ajtón. Az ágy alá bújtam, így mindent hallottam. És Matt képes lett volna ott, helyben megdugni, érted? Elmondom neki, hogy szerelmes vagyok belé, és még csak annyira sincs tisztelettel rám, hogy elvigye a fürdőszobába, vagy valami. Aztán Carry a melltartóm megtalálta Matt ágyában, és elrohant, Matt pedig utána. Hallgatóztam, hogy mit mondanak, és Matt simán a szemébe hazudott. Elő állt egy hülye mesével, hogy a melltartóm kapcsa szétment, és kértem, hogy segítsen leszedni, aztán ott maradt, meg mit tudom én… És simán a szemébe hazudta, hogy sosem csalná meg, és hogy jobban szereti bárminél, érted? Fél órával korábban pedig nekem mondta azt, hogy ne foglalkozzak Carryvel, és hogy felejtsem el őt. És gyűlölöm magam, hogy valaha is képes voltam szeretni valakit, aki egyáltalán nem érdemelte ezt meg…
Mire a mondatom végére értem, Lilly lehúzódott az út szélére. Értetlenül néztem rá, amikor kikapcsolta a biztonsági övét, majd az enyémet is.
-Semmi baj! – ölelt át. Az arcom a vállába temettem, és magamhoz szorítottam a kistermetű, vékony lányt. Azon kevesek közé tartozott, akik még nálam is kisebbek voltak.
Jó érzés volt valakinek a vállán kisírni magam, ám hirtelen eszembe jutott Jay. És hogy 2 órája láttam utoljára, mégis iszonyatosan hiányzott.
-Jay ilyenkor mindig meg szokott csókolni… - kapcsoltam vissza a biztonsági övet.
-Az alacsonyabb pasi? – kérdezte zavartan.
-Alacsonyabb? Legalább 30 centivel magasabb nálam! – mondtam felháborodottan.
-Én nem nézem ki belőle azt a 30 centit… - jegyezte meg elég kétértelműen.
-Ha nem is 30, de elég jól használja. – mosolyodtam el perverzen.
-Én a magasságára céloztam. – forgatta a szemeit unottan.
-Én is. – vigyorogtam.
-4 srácból 2 már meg van, és mivel a bátyád nem számít, már csak egy maradt vissza… Vele most legalább 2 évig ne feküdj le.
-Lilly! – szóltam rá idegesen. Ezek a kijelentések mindig kiborítottak.
-Jó, akkor beszélj erről a Jay gyerekről. – nevette el magát. Most szándékosan cukkol?!
-Matt ellentéte, minden értelemben. Nem csak magával törődik, és tényleg érezteti velem, hogy különleges vagyok… És… Az egész azzal kezdődött, hogy Matt miatt sírtam. Aztán ittunk egy keveset, és órákon keresztül beszélgettünk. Érdekelte is, amit mondok, hagyta, hogy kisírjam magam… Aztán nem tudom mi ütött belém, de hirtelen kitaláltam, hogy akarom. És azóta többször is, főleg amikor Matt miatt sírok.
-Ebből nekem az esett le, hogy csak kihasználod, de folytasd csak. – szólt közbe. Ezt a mondatát meg kellett magyarázni…
-De nem, érted? Tudta végig, hogy szeretem Mattet, és hogy amikor ő, mármint Jay ér hozzám, egyszerűen megnyugszom. És imádom ahogy csókol, ahogy simogat… El sem tudod képzelni, hogy milyen fantasztikus!
-Az ágyban?
-Hát… Is. Meg alapjába véve is olyan, hogy amikor vele vagyok, egyszerűen jól érzem magam. Ahogy mondtam, törődik velem, meghallgat, és…
-Felejtsd el Mattet, és koncentrálj a jövőre. – szakított félbe. Nem értettem mire céloz, de mikor megkérdezhettem volna, hogy ezt hogy érti, megcsörrent a telefonom. Matt neve villogott a kijelzőn.
-Fel ne vedd! – szólt rám Lilly.
-Nem is akartam. – sóhajtottam, majd hátrahajtottam a fejem, és megpróbáltam élvezni a CD lejátszóból szóló zenét.
Felejtsd el Mattet, és koncentrálj a jövőre. Ezek a szavak jártak a fejemben. Vajon mire gondolhatott? Arra, hogy túl kell lépnem, ez világos.
-Mit jelent a jövő? – kérdeztem.
-Ez tőled függ.
-Nem.
-De.
Ennyivel le lett zárva a beszélgetés. Most kezdjek el veszekedni vele olyan dolgokról, amikhez nem értek? Inkább hagytam. Ismét megcsörrent a telefonom. Lilly megkérdezte, hogy ki az, majd a választ tudva rávágta, hogy vegyem fel. Felőlem…
-Igen? – szóltam bele.
-Lana? – hallatszott Jay férfias hangja.
-Igen? – ismételtem el.
-Az előbb is én voltam, csak Matt telefonján, miért nem vetted fel? – kérdezte. Elég zavartnak tűnt a hangja alapján.
-Öö… Mattnél a csengőhangom túl halk, és nem hallottam…? – kérdeztem bizonytalanul, hogy beveszi-e. Bevette, szerencsémre.
-Értem. – nevetett. Itt már lazábbnak tűnt.
-Nem akarom hogy azt hidd, hogy zaklatni akarlak, de itt felejtetted az iPod-od!
-Pedig már azt hittem szeretsz. – sóhajtottam széles vigyorral az arcomon.
-Szeretlek, ha ezt akarod hallani.
-Máris jobb. – mosolyogtam.
-Miért Matt telefonján hívtál? – kérdeztem.
-Mert most vettem magamnak újat, ami ugyanolyan, mint Matté, és még keverem.
-Oh, értem.
-Na, szóval jövő hét pénteken megyünk Bostonba. Ha más miatt nem is, akkor emiatt mondjuk találkozhatnánk, esetleg vissza is jöhetsz hozzánk…
-Hát, nem tudom.
-Eredetileg hétfőn jönnél, 3 nap mit számít? És így kényelmesebb is lenne. Persze nem akarom erőltetni, de…
-Ami azt illeti, Lillyvel megbeszéltük, hogy talán 4 hétig lennék nála. Ez még nem biztos. Találkozni találkozhatunk, de hogy megyek-e, azt majd még eldöntöm.
-Rendben, te tudod.
-Köszi. – mosolyogtam továbbra is.
-Jó, akkor nem szeretnélek tovább zavarni, csak ennyit akartam…
~.~.~.~ Lilly szemszöge ~.~.~.~
-Nyugodtan zavarhatsz. – mondta Lana a telefonba, kicsit talán túl gyorsan.
Túl átlátszó. De olyan édes, istenem… Szerelmes. Furcsa, hogy egy pasiba, de neki jól áll. És vicces, hogy így nem veszi magát észre. Ez a Jay gyerek teljesen elcsavarta a fejét, az fix. De Matt… Ahogy elmesélte, egy szexista bunkó. Akit minden nő gyűlölne, de valamiért mégsem. Nekem külsőre nem jön be, a személyisége pedig annyira sem – már amiket hallottam róla.
Gondolkozzunk. Mi várható a következő pár hétre? Lana combra hízott. Nem vészes, de észre lehet venni. Formába hozom a csajt. Tehát ha törik, ha szakad, le fog fogyni. És olyan bomba nő lesz, hogy Jay amint meglátja, azonnal beleszeret. Ha a telefonbeszélgetés egyik felét hallva jól vettem ki, akkor valamikor találkozni fognak. Addigra tökéletesnek kell lennie. Mondjuk fodrászhoz el fogom vinni. Jól néz ki így a haja, de egy kicsit unalmas, szerintem. Mondjuk egy kis frufru jól állna neki. Vagy valami olyasmi, hogy az egész lépcsőzetesre legyen vágva. Új ruhák. Ha valaki, akkor Lana tud erre költeni. Már alig várom, hogy valakivel elszórjam a pénzem. Imádom Bostont! Imádom Lanat! De tényleg. Az egyik legjobb barátnőm. Az mellékes, hogy néha lefeküdtünk. Ez nem számít, sosem néztem rá „úgy”. Meg most van egy ki kilengése a férfiak felé. Talán rendbe fog jönni az élete? Remélem. Megérdemelné. Amy az egész fiatalkorát tönkretette. Lana nem csak gyönyörű, hanem okos lány is. Sok mindent tapasztalt már. A barátnője fél éven keresztül folyamatosan terrorizálta. Megtanulta kezelni ezt a típust is, amit csodálok benne. Én nem bírtam volna ki Amyvel…
Az ablakon végigfolyó vízcseppeket bámultam. Egy átsírt éjszaka után, vörös, duzzadt szemekkel már nem tudtam sírni, pedig éreztem, hogy kellene… De könnyek már nem jöttek. 2 hét. Jay, Padge, Reachel, Moose, Carry nélkül. Matt nélkül. Ki fogom bírni? Talán. Valószínű. Lillytől mit várhatok? Állandó ivászat, leszbi szex, vásárolgatás, bulizás… EZ segítene vajon?
-Lilly? – szólaltam meg a volán mögött ülő lányra nézve.
-Igen? – kérdezett vissza mosolyogva.
-Szerinted jó döntést hoztam?
-Ezt hogy érted?
-Tudod hogy. A szüzességem áldoztam fel miatta. Az elveim, ami miatt az évek során elvesztettem a családom, a barátaim, a barátnőm, az állásom, az önbecslésem…
-Oh, Honey… - sóhajtotta. Egy pillanatig gondolkozott, majd folytatta.
-Azokat az elveket kislány fejjel alkottad, most pedig felnőttél.
-Mégis ugyanott tartok. Össze vagyok zavarodva.
-Szereted?
Hosszú perceken keresztül gondolkoztam, ismét az ablakot bámulva. Volt idő, még legalább 3 órán keresztül kellett az autóban szenvednünk. Illetve szenvednem, ő tudtommal nem volt depressziós… Türelmesen várta, amíg rájövök a válaszra.
-Nem tudom. - feleltem végül.
-Oh… - válaszolt valami ilyesmit. Nem kérdezett rá miért és hogyan. Hagyta, hogy magamtól folytassam.
-Tegnap lefeküdtünk. – mondtam halkan. Azt hittem, hogy a könnyeim egy kis időre (ha nem is örökre) eltűntek, de tévedtem. Amint kimondtam a „t” betűt, elkezdtek folyni. Még senkinek nem beszéltem erről.
-Tényleg? – próbált meglepettnek látszani, de nem volt az. Talán tudta, hogy amit akarok, azt 99%-ban mindig megszerzem. Vagy számított rá?
-Mindenki lent volt a kaszinóban, kivéve Matt és én. Beszélni akartam vele, ezért nem mentem. Azt hittem, hogy alszik, de amikor egyszer hátrafordultam, ott állt mögöttem, és engem bámult. El akartam neki mondani, hogy szeretem, és el is mondtam, utána pedig egyszerűen megcsókolt. Aztán elmentünk a szobájába, ezt most nem részletezem. Utána megkérdeztem, hogy figyelt-e arra, amit mondtam. És kiderült, hogy az elejére, amikor azt mondtam, hogy hozzád költözöm ideiglenesen, még figyelt. De utána már nem érdekelte mit mondok… Megint elmondtam, hogy szeretem, de mielőtt válaszolhatott volna, hirtelen Carry kopogott az ajtón. Az ágy alá bújtam, így mindent hallottam. És Matt képes lett volna ott, helyben megdugni, érted? Elmondom neki, hogy szerelmes vagyok belé, és még csak annyira sincs tisztelettel rám, hogy elvigye a fürdőszobába, vagy valami. Aztán Carry a melltartóm megtalálta Matt ágyában, és elrohant, Matt pedig utána. Hallgatóztam, hogy mit mondanak, és Matt simán a szemébe hazudott. Elő állt egy hülye mesével, hogy a melltartóm kapcsa szétment, és kértem, hogy segítsen leszedni, aztán ott maradt, meg mit tudom én… És simán a szemébe hazudta, hogy sosem csalná meg, és hogy jobban szereti bárminél, érted? Fél órával korábban pedig nekem mondta azt, hogy ne foglalkozzak Carryvel, és hogy felejtsem el őt. És gyűlölöm magam, hogy valaha is képes voltam szeretni valakit, aki egyáltalán nem érdemelte ezt meg…
Mire a mondatom végére értem, Lilly lehúzódott az út szélére. Értetlenül néztem rá, amikor kikapcsolta a biztonsági övét, majd az enyémet is.
-Semmi baj! – ölelt át. Az arcom a vállába temettem, és magamhoz szorítottam a kistermetű, vékony lányt. Azon kevesek közé tartozott, akik még nálam is kisebbek voltak.
Jó érzés volt valakinek a vállán kisírni magam, ám hirtelen eszembe jutott Jay. És hogy 2 órája láttam utoljára, mégis iszonyatosan hiányzott.
-Jay ilyenkor mindig meg szokott csókolni… - kapcsoltam vissza a biztonsági övet.
-Az alacsonyabb pasi? – kérdezte zavartan.
-Alacsonyabb? Legalább 30 centivel magasabb nálam! – mondtam felháborodottan.
-Én nem nézem ki belőle azt a 30 centit… - jegyezte meg elég kétértelműen.
-Ha nem is 30, de elég jól használja. – mosolyodtam el perverzen.
-Én a magasságára céloztam. – forgatta a szemeit unottan.
-Én is. – vigyorogtam.
-4 srácból 2 már meg van, és mivel a bátyád nem számít, már csak egy maradt vissza… Vele most legalább 2 évig ne feküdj le.
-Lilly! – szóltam rá idegesen. Ezek a kijelentések mindig kiborítottak.
-Jó, akkor beszélj erről a Jay gyerekről. – nevette el magát. Most szándékosan cukkol?!
-Matt ellentéte, minden értelemben. Nem csak magával törődik, és tényleg érezteti velem, hogy különleges vagyok… És… Az egész azzal kezdődött, hogy Matt miatt sírtam. Aztán ittunk egy keveset, és órákon keresztül beszélgettünk. Érdekelte is, amit mondok, hagyta, hogy kisírjam magam… Aztán nem tudom mi ütött belém, de hirtelen kitaláltam, hogy akarom. És azóta többször is, főleg amikor Matt miatt sírok.
-Ebből nekem az esett le, hogy csak kihasználod, de folytasd csak. – szólt közbe. Ezt a mondatát meg kellett magyarázni…
-De nem, érted? Tudta végig, hogy szeretem Mattet, és hogy amikor ő, mármint Jay ér hozzám, egyszerűen megnyugszom. És imádom ahogy csókol, ahogy simogat… El sem tudod képzelni, hogy milyen fantasztikus!
-Az ágyban?
-Hát… Is. Meg alapjába véve is olyan, hogy amikor vele vagyok, egyszerűen jól érzem magam. Ahogy mondtam, törődik velem, meghallgat, és…
-Felejtsd el Mattet, és koncentrálj a jövőre. – szakított félbe. Nem értettem mire céloz, de mikor megkérdezhettem volna, hogy ezt hogy érti, megcsörrent a telefonom. Matt neve villogott a kijelzőn.
-Fel ne vedd! – szólt rám Lilly.
-Nem is akartam. – sóhajtottam, majd hátrahajtottam a fejem, és megpróbáltam élvezni a CD lejátszóból szóló zenét.
Felejtsd el Mattet, és koncentrálj a jövőre. Ezek a szavak jártak a fejemben. Vajon mire gondolhatott? Arra, hogy túl kell lépnem, ez világos.
-Mit jelent a jövő? – kérdeztem.
-Ez tőled függ.
-Nem.
-De.
Ennyivel le lett zárva a beszélgetés. Most kezdjek el veszekedni vele olyan dolgokról, amikhez nem értek? Inkább hagytam. Ismét megcsörrent a telefonom. Lilly megkérdezte, hogy ki az, majd a választ tudva rávágta, hogy vegyem fel. Felőlem…
-Igen? – szóltam bele.
-Lana? – hallatszott Jay férfias hangja.
-Igen? – ismételtem el.
-Az előbb is én voltam, csak Matt telefonján, miért nem vetted fel? – kérdezte. Elég zavartnak tűnt a hangja alapján.
-Öö… Mattnél a csengőhangom túl halk, és nem hallottam…? – kérdeztem bizonytalanul, hogy beveszi-e. Bevette, szerencsémre.
-Értem. – nevetett. Itt már lazábbnak tűnt.
-Nem akarom hogy azt hidd, hogy zaklatni akarlak, de itt felejtetted az iPod-od!
-Pedig már azt hittem szeretsz. – sóhajtottam széles vigyorral az arcomon.
-Szeretlek, ha ezt akarod hallani.
-Máris jobb. – mosolyogtam.
-Miért Matt telefonján hívtál? – kérdeztem.
-Mert most vettem magamnak újat, ami ugyanolyan, mint Matté, és még keverem.
-Oh, értem.
-Na, szóval jövő hét pénteken megyünk Bostonba. Ha más miatt nem is, akkor emiatt mondjuk találkozhatnánk, esetleg vissza is jöhetsz hozzánk…
-Hát, nem tudom.
-Eredetileg hétfőn jönnél, 3 nap mit számít? És így kényelmesebb is lenne. Persze nem akarom erőltetni, de…
-Ami azt illeti, Lillyvel megbeszéltük, hogy talán 4 hétig lennék nála. Ez még nem biztos. Találkozni találkozhatunk, de hogy megyek-e, azt majd még eldöntöm.
-Rendben, te tudod.
-Köszi. – mosolyogtam továbbra is.
-Jó, akkor nem szeretnélek tovább zavarni, csak ennyit akartam…
~.~.~.~ Lilly szemszöge ~.~.~.~
-Nyugodtan zavarhatsz. – mondta Lana a telefonba, kicsit talán túl gyorsan.
Túl átlátszó. De olyan édes, istenem… Szerelmes. Furcsa, hogy egy pasiba, de neki jól áll. És vicces, hogy így nem veszi magát észre. Ez a Jay gyerek teljesen elcsavarta a fejét, az fix. De Matt… Ahogy elmesélte, egy szexista bunkó. Akit minden nő gyűlölne, de valamiért mégsem. Nekem külsőre nem jön be, a személyisége pedig annyira sem – már amiket hallottam róla.
Gondolkozzunk. Mi várható a következő pár hétre? Lana combra hízott. Nem vészes, de észre lehet venni. Formába hozom a csajt. Tehát ha törik, ha szakad, le fog fogyni. És olyan bomba nő lesz, hogy Jay amint meglátja, azonnal beleszeret. Ha a telefonbeszélgetés egyik felét hallva jól vettem ki, akkor valamikor találkozni fognak. Addigra tökéletesnek kell lennie. Mondjuk fodrászhoz el fogom vinni. Jól néz ki így a haja, de egy kicsit unalmas, szerintem. Mondjuk egy kis frufru jól állna neki. Vagy valami olyasmi, hogy az egész lépcsőzetesre legyen vágva. Új ruhák. Ha valaki, akkor Lana tud erre költeni. Már alig várom, hogy valakivel elszórjam a pénzem. Imádom Bostont! Imádom Lanat! De tényleg. Az egyik legjobb barátnőm. Az mellékes, hogy néha lefeküdtünk. Ez nem számít, sosem néztem rá „úgy”. Meg most van egy ki kilengése a férfiak felé. Talán rendbe fog jönni az élete? Remélem. Megérdemelné. Amy az egész fiatalkorát tönkretette. Lana nem csak gyönyörű, hanem okos lány is. Sok mindent tapasztalt már. A barátnője fél éven keresztül folyamatosan terrorizálta. Megtanulta kezelni ezt a típust is, amit csodálok benne. Én nem bírtam volna ki Amyvel…
2009. szeptember 5., szombat
33. rész - Kaszinótojás 3 / 3
Hali!
Itt vagyok ismét...=) Remélem tetszeni fog, ezzel sokat szarakodtam.
1-2 napig most nem lesz semmi, mert nem leszek itthon, de utána esküszöm produkálni fogok valamit.
Addig is jön egy rövidke kérdés, amire várom a választ: ugorjak az időben egy keveset, vagy ne?!
mail > kommunikáció > inspiráció > szeretve vagyok > szeretve vagytok.
(a tovább fejlesztett változat xD)
arianablue76@yahoo.com
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~ ~.~.~.~.~.~.~.~.~
~.~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~.~
-Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte Carry. Kíváncsi voltam, hogy Matt mit talál ki…
-Öltöztem, és arra számítottam, hogy Lana az. – tipikusan a Tuck família tagja. Ugyanolyan jól tud hazudni, mint a húga.
-Miért, ő hol van?
-Nem tudom. Nem találkoztál vele?
-Hozzád jöttem…
-Azt látom, hogy kitettél magadért!
-Tetszik?
-Naná!
Ahogy ezeket hallottam, rám jött a sírhatnék. Ennyi kellett neki, hogy túllépjen a történteken. Alig fél órája még velem kefélt, most Carry jön. Miért is ne?! Ha már megteheti… Ugyanakkor remegtem. És féltem, hogy mi lesz. Ha lebukom, akkor nekem annyi. Bár ki előtt? Mattnek semmit sem jelent Carry. Ez csak a látszat. Ha így is érezne, nem suttogná a fülembe, hogy „ne foglalkozz Carryvel”. Vagy csak túl naív vagyok? Ez nem változtat semmin. Ha szereti Carryt, ha nem, egy a lényeg: engem nem.
~.~.~.~.~ Carry szemszöge ~.~.~.~.~
Mivel elég visszafogott volt a megszokott Matthez képest, úgy döntöttem, hogy minden különleges csábítási módszer alkalmazása helyett szimplán leteperem. Hatott is, az irányítást azonban nem volt hajlandó rám bízni. Tipikus Matt.
Ahogy az ágyában feküdtem, várva, hogy a szoknyámat levegye, éreztem, hogy valami nyomja a fejemet. Korábban is zavart, csak nem volt alkalmam megnézni mi az. Arra számítottam, hogy Matt telefonja, vagy valami hasonló kütyüje keveredett a párna alá. Ehelyett egy melltartót sikerült előszednem. Dühösen ültem fel, Mattől teljesen elhúzódva. Azt sem tudtam, hogy mire gondoljak.
-Valami baj van baby? – emelte fel a fejét Matt, de meglátva a kezemben lévő fehérneműt rögtön elnémult.
-Ez mi? – kérdeztem nyomatékosan.
-Úristen. – nyögte ki végül.
-Egy éjszakát nem vagyok itt, és már lefeküdtél Lanaval? – dőltem hátra, próbálva visszafolytani a könnyeim.
-Carry… - kimondta a nevem, és nem folytatta. Kérdőn néztem rá.
-Igen?
Nem válaszolt. Felálltam, és elindultam kifelé. Az ajtóban egy pillanatra megálltam, gondolkozva, hogy visszaforduljak-e. Kb. 2 másodpercig hezitáltam, de a könnyeim ez idő alatt elindultak, így inkább elvonultam egy üres szobába. Fogalmam sem volt kié volt, de a cuccokból ítélve valószínűleg Moose-é. Nem érdekelt túlzottan. Az volt a lényeg, hogy egyedül legyek.
Megcsalt. Egy másik nővel volt együtt. Egy másik nővel. Kibaszottul fájt. Furcsa módon eszembe se jutott, hogy Lanaról van szó. Úgy éreztem, hogy ez teljes mértékig az én hibám. Pedig tudtam, hogy nem. Nem tettem semmit, hogy ezt érdemeljem, mégis, sírtam. Nem próbáltam abbahagyni. Ki akartam adni magamból minden fájdalmat, amit Matt okozott. Hogy heteken keresztül csak játszott velem. Hogy az első adandó alkalommal, bűntudat nélkül lesmárolta Lanat. Hogy szex közben az ő nevét mondta ki az enyém helyett. Hogy kitudja hányszor csalt már meg. És hogy ennek ellenére még mindig vele vagyok…
-Carry! – kopogott az ajtón Matt.
-Most hagyj békén… Kérlek! – válaszoltam határozottan, ennek ellenére elkezdtem a könnyes szemeim törölgetni. Éreztem, hogy ennyivel nem tudom lerázni.
-Bemehetek? – kérdezte.
Nem tudtam mit válaszoljak. Egyrészt el akartam küldeni, minél távolabb tőlem. Egyszerűen elfelejteni. Másrészről pedig beszélni vele. A szemébe mondani, hogy egy bunkó fasz. És hogy nem bánhat így egy nővel sem. Ugyanakkor hallani akartam, hogy sajnálja. Hogy szeret. És hogy ezt jobb lenne elfelejteni. Ha ezek a szavak nem is lennének őszinték, esküszöm, megbocsátanék… Épp emiatt gyűlölöm magam.
Még ki se találtam a választ, már nyitotta az ajtót. Nem néztem rá, csak hallgattam mit lép. Becsukta az ajtót, és lefeküdt mellém az ágyra. Nem tudtam mit tegyek. Elhúzódjak? Álljak fel? Menjek ki a szobából? Vagy hagyjam, hogy ő irányítson?
-Carry… - mondta ki a nevem halkan. Vártam, hogy folytassa, de ismét eljátszotta az ő szobájában történteket. Egy szót nem szólt.
-Ennél jobb szöveget is kitalálhattál volna. – jegyeztem meg cinikusan, elhúzva a kezemet, amit simogatni próbált.
Sóhajtott. Nem néztem rá, mert tudtam, hogy akkor ismét rám jönne a sírógörcs. Az egyik lábát átemelte fölöttem, és rám feküdt. Ha el akartam volna tolni, akkor sem sikerült volna. A párnába süllyedve vártam tovább, hogy mondjon valamit. Már nem tudtam elkerülni, hogy a szemébe nézzek. Felkészültem arra, hogy ismét találkozni fogok azokkal a jégkék szépségekkel, de mire eljutottam volna odáig, már a nyakam csókolta.
És ebben az a legszörnyűbb, hogy hagytam neki, és még élveztem is, holott egyáltalán nem szabadott volna. Már rég szakítanom kellett volna. Egyáltalán összejönnünk sem kellett volna… És mégis…
Ismét könnyes volt a szemem. Hogy ezt biztosan ne lássa, átkaroltam a nyakát, nehogy abba hagyja. Ennek ellenére felemelte a fejét, és a szemembe nézve elkezdett beszélni.
-Kábé amikor elmentetek, Lana bejött a szobámba, hogy segítsek neki, mert a melltartója kapcsa szétment. Segítettem neki levenni, mindössze ennyi történt. Véletlenül bent felejtette, észre se vettem.
Az arcomat simogatta. Éreztem, hogy végiggördül egy könnycsepp az arcomon. Hazudik. Ráadásul a szemembe. Szószerint a szemembe hazudik, és én elhiszem neki. Mindössze azért, mert el akarom hinni neki.
-Egyszer már szakítottam Lanaval. Miért? Mert szeretlek. És soha nem csalnálak meg, érted? Soha! Ha van egy nő, akiért mindent megtennék, akkor az te vagy! Egyszerűen megőrülök érted!
A szavai nem könnyítettek a helyzetemen. Nyilvánvaló, hogy megcsalt. Egyértelmű. Matt nem bír hűséges lenni, én is csak egy vagyok a sok közül. De ha ez valóban így van, miért mondja ezt? Miért mondja, hogy szeret? Szeret?
~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
Amint Matt eltűnt az ajtó mögött, nem bírtam ki, hogy ne hallgatózzak. A fülemet a falra tapasztottam, és vártam a következményeket…
-Carry… - mondta Matt halkan. Mindössze az első szót értettem, fogalmam sincs, hogy ez egy mondat volt-e.
-Ennél jobb szöveget is kitalálhattál volna. – válaszolta Carry cinikusan. Kár, hogy Matt mondatának többi részét nem értettem.
-Kábé amikor elmentetek, Lana bejött a szobámba, hogy segítsek neki, mert a melltartója kapcsa szétment. Segítettem neki levenni, mindössze ennyi történt. Véletlenül bent felejtette, észre se vettem. Egyszer már szakítottam Lanaval. Miért? Mert szeretlek. És soha nem csalnálak meg, érted? Soha! Ha van egy nő, akiért mindent megtennék, akkor az te vagy! Egyszerűen megőrülök érted!
Matt szavait hallva, szószerint lefagytam. Hogy teheti ezt velem? Hogy teheti ezt Carryvel? Nekem azt mondta, hogy Carry nem számít. Carrynek azt, hogy én nem számítok.
Azon tűnődöm, melyikünk a szánalmasabb. Carry, hogy mindennek bedőlt. Én, hogy még mindig képes vagyok szeretni. Esetleg Matt, hogy kettő (vagy talán több…) nővel játszik egyszerre. Nem teheti ezt. Ha már csak egy szexuális tárgyra van szüksége, válasszon ki komolyan egyet, vagy inkább ne kötelezze el magát. A kettő egyszerre nem megy.
És én hülye mindebbe belementem. Meg kéne tanulnom uralkodni magamon, és az érzéseimen. Egy rohadt csók kellett, hogy megszerezzen, és ezt nem szabadna megengedni magamnak.
2 hét Lilly, és minden vissza áll a régi kerékvágásba. Elfelejtem Mattet, ha törik, ha szakad. Végeztem vele. Kész, ennyi volt.
Itt vagyok ismét...=) Remélem tetszeni fog, ezzel sokat szarakodtam.
1-2 napig most nem lesz semmi, mert nem leszek itthon, de utána esküszöm produkálni fogok valamit.
Addig is jön egy rövidke kérdés, amire várom a választ: ugorjak az időben egy keveset, vagy ne?!
mail > kommunikáció > inspiráció > szeretve vagyok > szeretve vagytok.
(a tovább fejlesztett változat xD)
arianablue76@yahoo.com
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~ ~.~.~.~.~.~.~.~.~
~.~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~.~
-Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte Carry. Kíváncsi voltam, hogy Matt mit talál ki…
-Öltöztem, és arra számítottam, hogy Lana az. – tipikusan a Tuck família tagja. Ugyanolyan jól tud hazudni, mint a húga.
-Miért, ő hol van?
-Nem tudom. Nem találkoztál vele?
-Hozzád jöttem…
-Azt látom, hogy kitettél magadért!
-Tetszik?
-Naná!
Ahogy ezeket hallottam, rám jött a sírhatnék. Ennyi kellett neki, hogy túllépjen a történteken. Alig fél órája még velem kefélt, most Carry jön. Miért is ne?! Ha már megteheti… Ugyanakkor remegtem. És féltem, hogy mi lesz. Ha lebukom, akkor nekem annyi. Bár ki előtt? Mattnek semmit sem jelent Carry. Ez csak a látszat. Ha így is érezne, nem suttogná a fülembe, hogy „ne foglalkozz Carryvel”. Vagy csak túl naív vagyok? Ez nem változtat semmin. Ha szereti Carryt, ha nem, egy a lényeg: engem nem.
~.~.~.~.~ Carry szemszöge ~.~.~.~.~
Mivel elég visszafogott volt a megszokott Matthez képest, úgy döntöttem, hogy minden különleges csábítási módszer alkalmazása helyett szimplán leteperem. Hatott is, az irányítást azonban nem volt hajlandó rám bízni. Tipikus Matt.
Ahogy az ágyában feküdtem, várva, hogy a szoknyámat levegye, éreztem, hogy valami nyomja a fejemet. Korábban is zavart, csak nem volt alkalmam megnézni mi az. Arra számítottam, hogy Matt telefonja, vagy valami hasonló kütyüje keveredett a párna alá. Ehelyett egy melltartót sikerült előszednem. Dühösen ültem fel, Mattől teljesen elhúzódva. Azt sem tudtam, hogy mire gondoljak.
-Valami baj van baby? – emelte fel a fejét Matt, de meglátva a kezemben lévő fehérneműt rögtön elnémult.
-Ez mi? – kérdeztem nyomatékosan.
-Úristen. – nyögte ki végül.
-Egy éjszakát nem vagyok itt, és már lefeküdtél Lanaval? – dőltem hátra, próbálva visszafolytani a könnyeim.
-Carry… - kimondta a nevem, és nem folytatta. Kérdőn néztem rá.
-Igen?
Nem válaszolt. Felálltam, és elindultam kifelé. Az ajtóban egy pillanatra megálltam, gondolkozva, hogy visszaforduljak-e. Kb. 2 másodpercig hezitáltam, de a könnyeim ez idő alatt elindultak, így inkább elvonultam egy üres szobába. Fogalmam sem volt kié volt, de a cuccokból ítélve valószínűleg Moose-é. Nem érdekelt túlzottan. Az volt a lényeg, hogy egyedül legyek.
Megcsalt. Egy másik nővel volt együtt. Egy másik nővel. Kibaszottul fájt. Furcsa módon eszembe se jutott, hogy Lanaról van szó. Úgy éreztem, hogy ez teljes mértékig az én hibám. Pedig tudtam, hogy nem. Nem tettem semmit, hogy ezt érdemeljem, mégis, sírtam. Nem próbáltam abbahagyni. Ki akartam adni magamból minden fájdalmat, amit Matt okozott. Hogy heteken keresztül csak játszott velem. Hogy az első adandó alkalommal, bűntudat nélkül lesmárolta Lanat. Hogy szex közben az ő nevét mondta ki az enyém helyett. Hogy kitudja hányszor csalt már meg. És hogy ennek ellenére még mindig vele vagyok…
-Carry! – kopogott az ajtón Matt.
-Most hagyj békén… Kérlek! – válaszoltam határozottan, ennek ellenére elkezdtem a könnyes szemeim törölgetni. Éreztem, hogy ennyivel nem tudom lerázni.
-Bemehetek? – kérdezte.
Nem tudtam mit válaszoljak. Egyrészt el akartam küldeni, minél távolabb tőlem. Egyszerűen elfelejteni. Másrészről pedig beszélni vele. A szemébe mondani, hogy egy bunkó fasz. És hogy nem bánhat így egy nővel sem. Ugyanakkor hallani akartam, hogy sajnálja. Hogy szeret. És hogy ezt jobb lenne elfelejteni. Ha ezek a szavak nem is lennének őszinték, esküszöm, megbocsátanék… Épp emiatt gyűlölöm magam.
Még ki se találtam a választ, már nyitotta az ajtót. Nem néztem rá, csak hallgattam mit lép. Becsukta az ajtót, és lefeküdt mellém az ágyra. Nem tudtam mit tegyek. Elhúzódjak? Álljak fel? Menjek ki a szobából? Vagy hagyjam, hogy ő irányítson?
-Carry… - mondta ki a nevem halkan. Vártam, hogy folytassa, de ismét eljátszotta az ő szobájában történteket. Egy szót nem szólt.
-Ennél jobb szöveget is kitalálhattál volna. – jegyeztem meg cinikusan, elhúzva a kezemet, amit simogatni próbált.
Sóhajtott. Nem néztem rá, mert tudtam, hogy akkor ismét rám jönne a sírógörcs. Az egyik lábát átemelte fölöttem, és rám feküdt. Ha el akartam volna tolni, akkor sem sikerült volna. A párnába süllyedve vártam tovább, hogy mondjon valamit. Már nem tudtam elkerülni, hogy a szemébe nézzek. Felkészültem arra, hogy ismét találkozni fogok azokkal a jégkék szépségekkel, de mire eljutottam volna odáig, már a nyakam csókolta.
És ebben az a legszörnyűbb, hogy hagytam neki, és még élveztem is, holott egyáltalán nem szabadott volna. Már rég szakítanom kellett volna. Egyáltalán összejönnünk sem kellett volna… És mégis…
Ismét könnyes volt a szemem. Hogy ezt biztosan ne lássa, átkaroltam a nyakát, nehogy abba hagyja. Ennek ellenére felemelte a fejét, és a szemembe nézve elkezdett beszélni.
-Kábé amikor elmentetek, Lana bejött a szobámba, hogy segítsek neki, mert a melltartója kapcsa szétment. Segítettem neki levenni, mindössze ennyi történt. Véletlenül bent felejtette, észre se vettem.
Az arcomat simogatta. Éreztem, hogy végiggördül egy könnycsepp az arcomon. Hazudik. Ráadásul a szemembe. Szószerint a szemembe hazudik, és én elhiszem neki. Mindössze azért, mert el akarom hinni neki.
-Egyszer már szakítottam Lanaval. Miért? Mert szeretlek. És soha nem csalnálak meg, érted? Soha! Ha van egy nő, akiért mindent megtennék, akkor az te vagy! Egyszerűen megőrülök érted!
A szavai nem könnyítettek a helyzetemen. Nyilvánvaló, hogy megcsalt. Egyértelmű. Matt nem bír hűséges lenni, én is csak egy vagyok a sok közül. De ha ez valóban így van, miért mondja ezt? Miért mondja, hogy szeret? Szeret?
~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~
Amint Matt eltűnt az ajtó mögött, nem bírtam ki, hogy ne hallgatózzak. A fülemet a falra tapasztottam, és vártam a következményeket…
-Carry… - mondta Matt halkan. Mindössze az első szót értettem, fogalmam sincs, hogy ez egy mondat volt-e.
-Ennél jobb szöveget is kitalálhattál volna. – válaszolta Carry cinikusan. Kár, hogy Matt mondatának többi részét nem értettem.
-Kábé amikor elmentetek, Lana bejött a szobámba, hogy segítsek neki, mert a melltartója kapcsa szétment. Segítettem neki levenni, mindössze ennyi történt. Véletlenül bent felejtette, észre se vettem. Egyszer már szakítottam Lanaval. Miért? Mert szeretlek. És soha nem csalnálak meg, érted? Soha! Ha van egy nő, akiért mindent megtennék, akkor az te vagy! Egyszerűen megőrülök érted!
Matt szavait hallva, szószerint lefagytam. Hogy teheti ezt velem? Hogy teheti ezt Carryvel? Nekem azt mondta, hogy Carry nem számít. Carrynek azt, hogy én nem számítok.
Azon tűnődöm, melyikünk a szánalmasabb. Carry, hogy mindennek bedőlt. Én, hogy még mindig képes vagyok szeretni. Esetleg Matt, hogy kettő (vagy talán több…) nővel játszik egyszerre. Nem teheti ezt. Ha már csak egy szexuális tárgyra van szüksége, válasszon ki komolyan egyet, vagy inkább ne kötelezze el magát. A kettő egyszerre nem megy.
És én hülye mindebbe belementem. Meg kéne tanulnom uralkodni magamon, és az érzéseimen. Egy rohadt csók kellett, hogy megszerezzen, és ezt nem szabadna megengedni magamnak.
2 hét Lilly, és minden vissza áll a régi kerékvágásba. Elfelejtem Mattet, ha törik, ha szakad. Végeztem vele. Kész, ennyi volt.
2009. szeptember 4., péntek
32. rész - Kaszinótojás 2/3
Mielőtt felmentem volna a szobánkba, a lenti mosdóban lévő tükörben gyors végignéztem magamon. Csak minimális mennyiségű smink volt rajtam, ahogy az már megszokott. És így Mattnek is jobban tetszem. Kibontott, enyhén kócos haj. Ebbe egy kicsit bele is túrtam, hogy minél szexibb legyen. A topomat lejjebb húztam, ezzel a mellemen lévő tetoválást jobban kivillantva. Mivel semmilyen segédeszköz nem állt rendelkezésemre, hogy egy fokkal is jobban nézzek ki, nyugtáztam magamban, hogy jó ez így, és elindultam felfelé, a szobánkba. A rövidke utam közben az egyik portásfiú meg is próbált velem flörtölni. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg tényleg vadító vagyok. Vagy valami olyasmi…
Benyitottam a lakosztályunkba. A nappali üres volt, ebből feltételeztem, hogy Matt a szobájában van. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy minek örüljek jobban: hogy egyedül van, vagy hogy Lana nem láthatja, ahogy elcsábítom.
~.~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~.~
-Ez most kellett. – pihegett Matt mellettem.
-Szex vagy én? – kérdeztem a körmeim piszkálva.
-Persze, hogy te… - nevetett.
-Matt, amit kint mondtam, abból neked mennyi esett le? – kérdeztem idegesen. Nem tudom miért voltam feszült. A szex általában lenyugtat és segít levezetni a stresszt. Főleg az akkori helyzetemben kellett volna. Már eleve annak ki kéne elégítenie, hogy megkaptam, amit akartam. Az csak ráadás volt, hogy az adott dolog történetesen a pasi, akibe szerelmes vagyok.
-Holnap elmész két hétre a barátnődhöz… - mondta. Vártam, hogy folytassa.
-A végére nem is figyeltél? – kérdeztem csalódottan.
-Ami azt illeti, ahhoz túl vonzó voltál, hogy még…
-Hogy még egy rohadt mondatot kivárj, és végig hallgass? – csattantam fel idegesen. Egy ideig néztem rá, majd hirtelen felálltam, és elkezdtem magamra kapkodni a ruháim.
-Menj a picsába! – nevettem önmagamon. Mekkora egy barom vagyok. Mégis mire számítottam? Matt egyszerűen ilyen. Nem érdekli mi van velem, csak hogy legyen valaki, aki pár óra erejéig (vagy még annyi ideig sem…pasik…) szórakoztassa.
-Lana! – fogta meg a karom halál nyugodtan. Válaszként csak morogtam valami számomra is érthetetlen dolgot.
-Most őszintén! Élvezted?
-Tessék? – kérdeztem meglepetten.
-Az biztos, hogy te egy istennő vagy. De itt nem csak rólam van szó. Élvezted?
Értetlenül pislogtam. Ezt még sosem kérdezte meg. Mindig úgy éreztem, hogy az egész róla szól. Az egész kapcsolatunk. Az egész, rohadt kapcsolatunk.
-Igen. – válaszoltam halkan. Majdnem sírva fakadtam.
Holnap elmegyek. Elég idő lesz vajon, hogy teljesen elfelejtsem? Ha ez nem történt volna meg… Amikor visszajövök, valószínűleg csak egy röpke félrelépésként vagy hibaként fog erre az éjszakára emlékezni.
-Gyere ide! – tárta ki a karjait. Hezitálás nélkül bújtam hozzá.
-Ha fontos, amit mondani akartál, mondjad csak! – beszélt halkan a fülembe.
-Miattad megyek el. – engedtem el könnytörölgetés közben.
-Miért? – simogatta az arcom.
-Mert még mindig szeretlek, és tudom, hogy ez nem kölcsönös, ezért most kell egy kis idő, amikor nyugodtan végiggondolhatom a dolgokat.
Nagyon kíváncsi voltam a reakciójára. Először csak üresen nézett rám, majd kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit. Be is csukta. Kicsit elmosolyodott. Megint mondani akart valamit, amikor hirtelen kopogott valaki az ajtón. Egymásra néztünk, és azonnal elkezdődött a heves kommunikálás. Mutogatott, hogy a szekrénybe, de amikor kinyitottam azt, kiderült, hogy a vendégágyat onnan lehet kihajtani. Mégsem szekrény. Az eredeti tervet megváltoztatva lefeküdtem a földre, és becsúsztam az ágy alá. És vártam.
-Mi tartott ennyi ideig? – hallatszott Carry hangja.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Na, itt tartunk. Rövid, tudom, na. Nincs több komment részemről, ti viszont ne feledjétek:
mail > kommunikáció > inspiráció.
arianablue76@yahoo.com
Benyitottam a lakosztályunkba. A nappali üres volt, ebből feltételeztem, hogy Matt a szobájában van. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy minek örüljek jobban: hogy egyedül van, vagy hogy Lana nem láthatja, ahogy elcsábítom.
~.~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~.~
-Ez most kellett. – pihegett Matt mellettem.
-Szex vagy én? – kérdeztem a körmeim piszkálva.
-Persze, hogy te… - nevetett.
-Matt, amit kint mondtam, abból neked mennyi esett le? – kérdeztem idegesen. Nem tudom miért voltam feszült. A szex általában lenyugtat és segít levezetni a stresszt. Főleg az akkori helyzetemben kellett volna. Már eleve annak ki kéne elégítenie, hogy megkaptam, amit akartam. Az csak ráadás volt, hogy az adott dolog történetesen a pasi, akibe szerelmes vagyok.
-Holnap elmész két hétre a barátnődhöz… - mondta. Vártam, hogy folytassa.
-A végére nem is figyeltél? – kérdeztem csalódottan.
-Ami azt illeti, ahhoz túl vonzó voltál, hogy még…
-Hogy még egy rohadt mondatot kivárj, és végig hallgass? – csattantam fel idegesen. Egy ideig néztem rá, majd hirtelen felálltam, és elkezdtem magamra kapkodni a ruháim.
-Menj a picsába! – nevettem önmagamon. Mekkora egy barom vagyok. Mégis mire számítottam? Matt egyszerűen ilyen. Nem érdekli mi van velem, csak hogy legyen valaki, aki pár óra erejéig (vagy még annyi ideig sem…pasik…) szórakoztassa.
-Lana! – fogta meg a karom halál nyugodtan. Válaszként csak morogtam valami számomra is érthetetlen dolgot.
-Most őszintén! Élvezted?
-Tessék? – kérdeztem meglepetten.
-Az biztos, hogy te egy istennő vagy. De itt nem csak rólam van szó. Élvezted?
Értetlenül pislogtam. Ezt még sosem kérdezte meg. Mindig úgy éreztem, hogy az egész róla szól. Az egész kapcsolatunk. Az egész, rohadt kapcsolatunk.
-Igen. – válaszoltam halkan. Majdnem sírva fakadtam.
Holnap elmegyek. Elég idő lesz vajon, hogy teljesen elfelejtsem? Ha ez nem történt volna meg… Amikor visszajövök, valószínűleg csak egy röpke félrelépésként vagy hibaként fog erre az éjszakára emlékezni.
-Gyere ide! – tárta ki a karjait. Hezitálás nélkül bújtam hozzá.
-Ha fontos, amit mondani akartál, mondjad csak! – beszélt halkan a fülembe.
-Miattad megyek el. – engedtem el könnytörölgetés közben.
-Miért? – simogatta az arcom.
-Mert még mindig szeretlek, és tudom, hogy ez nem kölcsönös, ezért most kell egy kis idő, amikor nyugodtan végiggondolhatom a dolgokat.
Nagyon kíváncsi voltam a reakciójára. Először csak üresen nézett rám, majd kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit. Be is csukta. Kicsit elmosolyodott. Megint mondani akart valamit, amikor hirtelen kopogott valaki az ajtón. Egymásra néztünk, és azonnal elkezdődött a heves kommunikálás. Mutogatott, hogy a szekrénybe, de amikor kinyitottam azt, kiderült, hogy a vendégágyat onnan lehet kihajtani. Mégsem szekrény. Az eredeti tervet megváltoztatva lefeküdtem a földre, és becsúsztam az ágy alá. És vártam.
-Mi tartott ennyi ideig? – hallatszott Carry hangja.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Na, itt tartunk. Rövid, tudom, na. Nincs több komment részemről, ti viszont ne feledjétek:
mail > kommunikáció > inspiráció.
arianablue76@yahoo.com
2009. szeptember 3., csütörtök
31. rész - Kaszinótojás 1 / 3
Hali!
Bocs, hogy tegnap nem volt rész, de nulladik órám volt, és egész nap használhatatlan voltam. Még netezni is elfelejtettem. xD
A múltkori egy napra eső rekordmennyiségű 2 mail 3-ra lett feltornászva. Wow. Mea is szeretve van.
Mail > kommunikáció > inspiráció.
Ja, és a "Kaszinótojás" című (jobbat nem tudtam kitalálni xD) rész 3-ra van bontva. Csak ha valaki nem értené..=D Hogy miért nem raktam fel egyben? Csak. Lol.
Tessék olvasni.
arianablue76@yahoo.com
~.~.~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~.~.~
A kanapén ültem, és valami újságfélét olvastam. Fel sem fogtam miről volt szó, az agyam ugyanis teljesen máshol járt. Matt. Ki más? Muszáj vele beszélnem. Mit mondhatnék neki? Még mindig szeretlek, ezért most úgy 2 hétre elmegyek, hogy kiheverjem ezt a szakítást. Megőrültem. Ezt nem kéne megtennem, igazán nem. Kellett nekem is megígérnem Reachelnek…
- Lemegyünk a kaszinóba elverni az összes pénzünk. Te is jössz? – kérdezte Carry.
- Én is a ti pénzeteket fogom? – kérdeztem sunyin mosolyogva.
- Hát persze, hogy nem! – nevetett Jay.
- Ki megy még?
- Matt most alszik, szóval őt leszámítva mindenki. – mondta Padge.
- Feltéve ha te is jössz. – tette hozzá Reach.
Tudtam mire gondol. Ha egyedül maradok Mattel, meg lenne a tökéletes alkalom, hogy beszéljek vele. Egyáltalán akarok vele beszélni? Fogalmam sincs. Utálom a „majd lesz valahogy” típusú helyzeteket.
- Nem tudom… - mondtam bizonytalanul, csak hogy hozzászóljak valamit.
- Gondolj csak bele milyen jó lesz! Fizetsz nekünk egy hektoliter piát és cserébe talán sikerül egy szopással visszaszerezni az elvesztett lakásod. - bíztatott Moose.
- Jól hangzik! – nevettem.
Pár másodperc alatt ismét végiggondoltam a helyzetet, legalább ezerszer. Maradnom kell. Muszáj beszélnem Mattel. Tudnia kell. Ő nem érez irántam semmit, mi rossz lehet ebből? Legfeljebb kicsit visszafogja magát, és megpróbál részegen nem megcsókolni.
- Na? – kérdezte Padge.
- Az nem kifogás, hogy fáradt vagyok? – kérdeztem reménykedve, hogy beleegyeznek.
- Majd felébresztünk! Na, gyere már! – unszolt Carry továbbra is.
- Jó, de előbb ahhoz ruhát kéne választanom, öltöznöm, kitalálni a sminkem, elkészíteni, körmöt lakkozni, parfümöt választani, cipőt keresni, táskát keresni… - soroltam a legvisszataszítóbb tulajdonságaim, amit ha sietek, 10-15 perc alatt befejeztem volna. De erről nem kell tudniuk.
- Ez esetben majd még látjuk egymást. – nevetett Moose.
- Te tudod… - nevetett Reachel is egy bíztató mosoly mellett.
- Jó szórakozást. – mosolyogtam a csapatra, és kislányosan integettem mellé, ahogy kivonultak az ajtón.
Tovább emésztettem magam. Tényleg szeretem? Persze, hiszen ha ez nem így lenne, már nem szenvednék hetek óta. Úristen. Erre nem leszek képes. Nem. Nem…
~.~.~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~.~.~
Amikor kimentem a szobából, meglepő módon csak Lanat találtam a nappaliban. Ő nem vett észre. Háttal állt nekem, valami innivalót kotyvasztva. Így legalább alkalmam nyílt a lámpafénynél elég átlátszó ruháján keresztül megcsodálni a combjait. És a formás, kézre álló fenekét. Furcsa, hogy már a látványától is beindulok. Pláne a pár nappal korábbi „előadása” után. Amit Carryvel művelt, az… Vadító. A világ két legjobb nője. Főleg Lana. Az a test. Muszáj megkapnom.
Nézegettem pár percig a lányt, amíg észre nem vett…
- Neked nem aludnod kéne? – kérdezte zavartan.
- Neked nem a többiekkel kéne lenned? – kérdeztem vissza a lehető legszexibb mosolyomat elővéve.
Egy ideig összevissza kapkodta a tekintetét a föld, a testem, az arcom és a saját lábai között, majd ismét megszólalt.
- Bocs, nem úgy értettem.
- Hanem? – nevettem azon, hogy mennyire zavarban van. Csak tudnám hogy miért.
- Ami azt illeti, ha már fent vagy, akkor szeretnék veled beszélni… - mondta a szokásos „Zavart Lana stílusban”. Eléálltam, és a pultnak támaszkodva vártam, hogy mondja csak.
- Miről? – kérdeztem.
- Hát… Elsősorban rólam, mármint oké, rólad is, de ez az egész nem feltétlenül csak rólad szól, hanem jött Carry is és ez így nem jó mert Reach és Padge meg az én érzéseim és ezt tényleg így nem lehet, mert Jay is meg tényleg te, és szerintem egy kicsit azért én is de elsősorban ő, és szóval összességében ennyi. – zárta le a zagyvaságnak tűnő monológját.
Felvont szemöldökkel néztem rá. Összefüggéstelen és zavaros. Fogalmam sem volt, hogy mit akart ebből kihozni. Most egyáltalán kiről beszél? Rólunk? Akkor Reach, Padge és Jay hogy kerül a sztoriba?
- Lana! – emeltem meg a fejét, így a szemembe nézett.
- Igen? – kérdezte ugyanolyan zavartan, mint eddig.
- Ebből egy árva szót sem értettem. – mondtam nyomatékosan. Egy ideig félve nézett rám, majd elnevette magát.
- Szóval az a helyzet, hogy holnap reggel Bostonba fogok menni az egyik barátnőmhöz, körülbelül két hétre. – mondta jóval tisztábban, közben a szemembe nézve.
- Értem! – mosolyodtam el biztatásképpen. Nem értettem miért mondja ezt el nekem. Pláne azt nem, hogy miért csak egy nappal az indulás előtt. Mindenesetre ez csak egyet jelentett a számomra: itt az alkalom, hogy megszerezzem, amit akarok, különben 2 hetet várni kell.
Adtam egy puszit az arcára, majd átöleltem.
- És az a helyzet, hogy fogalmam sincs, te hogy érzel, de felejtsd el, amit eddig mondtam… Még nem sikerült túllépnem teljesen, és főleg a múltkori részeg eset óta nagyon össze vagyok zavarodva.
- Semmi baj! – válaszoltam, reménykedve, hogy ezzel le is zárta a témát, és végre ellazul egy kicsit a karjaim között.
- Én még mindig ugyanúgy szeretlek, és tudom, hogy te nem így érzel, éppen ezért fogok most egy kis szünetet tartani, hogy addig se kelljen folyamatosan látnom téged.
- Css! – súgtam valami ilyesmit. Nem érdekelt mit mond. Csak az volt a lényeg, hogy ismét megtapasztalhassam milyen érzés egy ilyen nővel eggyé válni. Ahogy éreztem mennyire remeg az egész teste, egyre nehezebbé vált visszafogni az „állatias ösztöneimet”. Legszívesebben széttéptem volna, de tekintve, hogy még csak egy ölelést sem viszonzott, előhoztam magamból a gyengéd férfit.
-Mi? – kérdezte értetlenül. Hogy komolyabban érezze a szándékaim, a nyakába csókoltam. Ettől mindig elgyengült.
- Matt… Mit csinálsz? – kérdezte zavartan, majd hátrébb húzta a fejét.
- Figyelsz te rám egyáltalán? – nézett rám kérdőn. Mivel azt azért mégsem válaszolhattam, hogy „bocs baby, leszarom mit akarsz, vagy akartál mondani”, inkább megcsókoltam. Szinte semmit sem reagált. Hagyta, engedte, hogy azt csináljak, amit akarok, de még csak vissza se csókolt. Normál esetben ennek a közömbösségnek „hervasztania” kellett volna, ehelyett csak jobban felhúzott. Kellett a lány. És biztos voltam benne, hogy meg tudom szerezni.
- Oh, te jó ég… - suttogta Lana, amikor egy pillanatra elengedtem. Az arca továbbra is közel volt hozzám, így nem sokat láttam belőle. Lefelé nézett, ami azt jelentette, hogy zavarban van. Vagy pedig be volt csukva a szeme, azaz élvezte. Reménykedve, hogy az utóbbit érzi, ismét nekiestem az ajkainak. A reakció a vártnál sokkal vadabb volt. A nyakamba csimpaszkodva próbált elrángatni valahova. Fogalmam sem volt mire készül, de igazából nem is érdekelt. Ha közben felgyulladt volna a hotel, az sem tudott volna zavarni, csak Lanara tudtam koncentrálni.
~.~.~.~.~ Carry szemszöge ~.~.~.~.~
- Biztos, hogy jól vagy? – kérdezgette Moose, immár az este folyamán negyedszerre.
- Csak egy kicsit fáj a fejem… meg a hasam… és fáradt vagyok… - soroltam élettelenül.
- Ha úgy érzed, nyugodtan felmehetsz ledőlni! És szerintem Matt is örülne. – mondta kedvesen Reachel. Az utóbbi mondaton elmosolyodtam. Matt és én egyedül. Illetve Lana is, de őt ki nem szarja le?
- Ha pedig úgy gondolod, visszajöhetsz. Ezt az éjszakát itt töltjük! – folytatta Reach.
- Az egész éjszakát? – kérdezte az enyhén spicces Padge.
- Rövidebb-hosszabb szünetekkel. – tette hozzá halvány vörös arccal.
- Rövidebb? – kötekedett tovább Padge.
- Carry itt haldoklik, te pedig csak a szexre tudsz gondolni? – szólt rá még jobban elvörösödve.
- Most arra gondoltam, hogy pisilnem kell, de felőlem. – vigyorgott Padge elégedetten, ami még egy árnyalatnyit erősített Reach arcán.
- Na jó, akkor majd valamikor visszajövök. Bár nem biztos, Matten múlik. – nevettem, a többiek pedig elmosolyodtak a béna kis poénomon. Amit eredetileg nem is poénnak szántam…
Bocs, hogy tegnap nem volt rész, de nulladik órám volt, és egész nap használhatatlan voltam. Még netezni is elfelejtettem. xD
A múltkori egy napra eső rekordmennyiségű 2 mail 3-ra lett feltornászva. Wow. Mea is szeretve van.
Mail > kommunikáció > inspiráció.
Ja, és a "Kaszinótojás" című (jobbat nem tudtam kitalálni xD) rész 3-ra van bontva. Csak ha valaki nem értené..=D Hogy miért nem raktam fel egyben? Csak. Lol.
Tessék olvasni.
arianablue76@yahoo.com
~.~.~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~.~.~
A kanapén ültem, és valami újságfélét olvastam. Fel sem fogtam miről volt szó, az agyam ugyanis teljesen máshol járt. Matt. Ki más? Muszáj vele beszélnem. Mit mondhatnék neki? Még mindig szeretlek, ezért most úgy 2 hétre elmegyek, hogy kiheverjem ezt a szakítást. Megőrültem. Ezt nem kéne megtennem, igazán nem. Kellett nekem is megígérnem Reachelnek…
- Lemegyünk a kaszinóba elverni az összes pénzünk. Te is jössz? – kérdezte Carry.
- Én is a ti pénzeteket fogom? – kérdeztem sunyin mosolyogva.
- Hát persze, hogy nem! – nevetett Jay.
- Ki megy még?
- Matt most alszik, szóval őt leszámítva mindenki. – mondta Padge.
- Feltéve ha te is jössz. – tette hozzá Reach.
Tudtam mire gondol. Ha egyedül maradok Mattel, meg lenne a tökéletes alkalom, hogy beszéljek vele. Egyáltalán akarok vele beszélni? Fogalmam sincs. Utálom a „majd lesz valahogy” típusú helyzeteket.
- Nem tudom… - mondtam bizonytalanul, csak hogy hozzászóljak valamit.
- Gondolj csak bele milyen jó lesz! Fizetsz nekünk egy hektoliter piát és cserébe talán sikerül egy szopással visszaszerezni az elvesztett lakásod. - bíztatott Moose.
- Jól hangzik! – nevettem.
Pár másodperc alatt ismét végiggondoltam a helyzetet, legalább ezerszer. Maradnom kell. Muszáj beszélnem Mattel. Tudnia kell. Ő nem érez irántam semmit, mi rossz lehet ebből? Legfeljebb kicsit visszafogja magát, és megpróbál részegen nem megcsókolni.
- Na? – kérdezte Padge.
- Az nem kifogás, hogy fáradt vagyok? – kérdeztem reménykedve, hogy beleegyeznek.
- Majd felébresztünk! Na, gyere már! – unszolt Carry továbbra is.
- Jó, de előbb ahhoz ruhát kéne választanom, öltöznöm, kitalálni a sminkem, elkészíteni, körmöt lakkozni, parfümöt választani, cipőt keresni, táskát keresni… - soroltam a legvisszataszítóbb tulajdonságaim, amit ha sietek, 10-15 perc alatt befejeztem volna. De erről nem kell tudniuk.
- Ez esetben majd még látjuk egymást. – nevetett Moose.
- Te tudod… - nevetett Reachel is egy bíztató mosoly mellett.
- Jó szórakozást. – mosolyogtam a csapatra, és kislányosan integettem mellé, ahogy kivonultak az ajtón.
Tovább emésztettem magam. Tényleg szeretem? Persze, hiszen ha ez nem így lenne, már nem szenvednék hetek óta. Úristen. Erre nem leszek képes. Nem. Nem…
~.~.~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~.~.~
Amikor kimentem a szobából, meglepő módon csak Lanat találtam a nappaliban. Ő nem vett észre. Háttal állt nekem, valami innivalót kotyvasztva. Így legalább alkalmam nyílt a lámpafénynél elég átlátszó ruháján keresztül megcsodálni a combjait. És a formás, kézre álló fenekét. Furcsa, hogy már a látványától is beindulok. Pláne a pár nappal korábbi „előadása” után. Amit Carryvel művelt, az… Vadító. A világ két legjobb nője. Főleg Lana. Az a test. Muszáj megkapnom.
Nézegettem pár percig a lányt, amíg észre nem vett…
- Neked nem aludnod kéne? – kérdezte zavartan.
- Neked nem a többiekkel kéne lenned? – kérdeztem vissza a lehető legszexibb mosolyomat elővéve.
Egy ideig összevissza kapkodta a tekintetét a föld, a testem, az arcom és a saját lábai között, majd ismét megszólalt.
- Bocs, nem úgy értettem.
- Hanem? – nevettem azon, hogy mennyire zavarban van. Csak tudnám hogy miért.
- Ami azt illeti, ha már fent vagy, akkor szeretnék veled beszélni… - mondta a szokásos „Zavart Lana stílusban”. Eléálltam, és a pultnak támaszkodva vártam, hogy mondja csak.
- Miről? – kérdeztem.
- Hát… Elsősorban rólam, mármint oké, rólad is, de ez az egész nem feltétlenül csak rólad szól, hanem jött Carry is és ez így nem jó mert Reach és Padge meg az én érzéseim és ezt tényleg így nem lehet, mert Jay is meg tényleg te, és szerintem egy kicsit azért én is de elsősorban ő, és szóval összességében ennyi. – zárta le a zagyvaságnak tűnő monológját.
Felvont szemöldökkel néztem rá. Összefüggéstelen és zavaros. Fogalmam sem volt, hogy mit akart ebből kihozni. Most egyáltalán kiről beszél? Rólunk? Akkor Reach, Padge és Jay hogy kerül a sztoriba?
- Lana! – emeltem meg a fejét, így a szemembe nézett.
- Igen? – kérdezte ugyanolyan zavartan, mint eddig.
- Ebből egy árva szót sem értettem. – mondtam nyomatékosan. Egy ideig félve nézett rám, majd elnevette magát.
- Szóval az a helyzet, hogy holnap reggel Bostonba fogok menni az egyik barátnőmhöz, körülbelül két hétre. – mondta jóval tisztábban, közben a szemembe nézve.
- Értem! – mosolyodtam el biztatásképpen. Nem értettem miért mondja ezt el nekem. Pláne azt nem, hogy miért csak egy nappal az indulás előtt. Mindenesetre ez csak egyet jelentett a számomra: itt az alkalom, hogy megszerezzem, amit akarok, különben 2 hetet várni kell.
Adtam egy puszit az arcára, majd átöleltem.
- És az a helyzet, hogy fogalmam sincs, te hogy érzel, de felejtsd el, amit eddig mondtam… Még nem sikerült túllépnem teljesen, és főleg a múltkori részeg eset óta nagyon össze vagyok zavarodva.
- Semmi baj! – válaszoltam, reménykedve, hogy ezzel le is zárta a témát, és végre ellazul egy kicsit a karjaim között.
- Én még mindig ugyanúgy szeretlek, és tudom, hogy te nem így érzel, éppen ezért fogok most egy kis szünetet tartani, hogy addig se kelljen folyamatosan látnom téged.
- Css! – súgtam valami ilyesmit. Nem érdekelt mit mond. Csak az volt a lényeg, hogy ismét megtapasztalhassam milyen érzés egy ilyen nővel eggyé válni. Ahogy éreztem mennyire remeg az egész teste, egyre nehezebbé vált visszafogni az „állatias ösztöneimet”. Legszívesebben széttéptem volna, de tekintve, hogy még csak egy ölelést sem viszonzott, előhoztam magamból a gyengéd férfit.
-Mi? – kérdezte értetlenül. Hogy komolyabban érezze a szándékaim, a nyakába csókoltam. Ettől mindig elgyengült.
- Matt… Mit csinálsz? – kérdezte zavartan, majd hátrébb húzta a fejét.
- Figyelsz te rám egyáltalán? – nézett rám kérdőn. Mivel azt azért mégsem válaszolhattam, hogy „bocs baby, leszarom mit akarsz, vagy akartál mondani”, inkább megcsókoltam. Szinte semmit sem reagált. Hagyta, engedte, hogy azt csináljak, amit akarok, de még csak vissza se csókolt. Normál esetben ennek a közömbösségnek „hervasztania” kellett volna, ehelyett csak jobban felhúzott. Kellett a lány. És biztos voltam benne, hogy meg tudom szerezni.
- Oh, te jó ég… - suttogta Lana, amikor egy pillanatra elengedtem. Az arca továbbra is közel volt hozzám, így nem sokat láttam belőle. Lefelé nézett, ami azt jelentette, hogy zavarban van. Vagy pedig be volt csukva a szeme, azaz élvezte. Reménykedve, hogy az utóbbit érzi, ismét nekiestem az ajkainak. A reakció a vártnál sokkal vadabb volt. A nyakamba csimpaszkodva próbált elrángatni valahova. Fogalmam sem volt mire készül, de igazából nem is érdekelt. Ha közben felgyulladt volna a hotel, az sem tudott volna zavarni, csak Lanara tudtam koncentrálni.
~.~.~.~.~ Carry szemszöge ~.~.~.~.~
- Biztos, hogy jól vagy? – kérdezgette Moose, immár az este folyamán negyedszerre.
- Csak egy kicsit fáj a fejem… meg a hasam… és fáradt vagyok… - soroltam élettelenül.
- Ha úgy érzed, nyugodtan felmehetsz ledőlni! És szerintem Matt is örülne. – mondta kedvesen Reachel. Az utóbbi mondaton elmosolyodtam. Matt és én egyedül. Illetve Lana is, de őt ki nem szarja le?
- Ha pedig úgy gondolod, visszajöhetsz. Ezt az éjszakát itt töltjük! – folytatta Reach.
- Az egész éjszakát? – kérdezte az enyhén spicces Padge.
- Rövidebb-hosszabb szünetekkel. – tette hozzá halvány vörös arccal.
- Rövidebb? – kötekedett tovább Padge.
- Carry itt haldoklik, te pedig csak a szexre tudsz gondolni? – szólt rá még jobban elvörösödve.
- Most arra gondoltam, hogy pisilnem kell, de felőlem. – vigyorgott Padge elégedetten, ami még egy árnyalatnyit erősített Reach arcán.
- Na jó, akkor majd valamikor visszajövök. Bár nem biztos, Matten múlik. – nevettem, a többiek pedig elmosolyodtak a béna kis poénomon. Amit eredetileg nem is poénnak szántam…
2009. szeptember 1., kedd
30. rész - Kósza gondolatok (plusz egy pici agymenés Ariana módra...)
Sziasztok!Egy nap 2 mail. Wow. Ilyen se volt még. =D
Figyelem! Szeptember elsejei agymenés következik. Aki a részt várja, az nyugodtan görgessen lejjebb. xD
Szóval nézzük a mai napot. Új iskola. Úristen. Furcsa módon nem voltam szimpatikus az osztályfőnöknek. xD Pedig direkt elmentem fodrászhoz tegnap, csak miatta. =D
Na mindegy. (Ha már itt tartunk, akkor ehhez is jöhetnek a kommentek...)
Oké. Szóval felfedtem kilétem. Lol. Mielőtt leszűrnéd magadnak, hogy egy emo ribanc vagyok, leszögezem, hogy nem. Ne hajról és sminkről ítélj. Ez most hülyén hangzott...xD Mindenesetre ne nézz annak. =D
Izgulok, hogy milyen lesz ez az év. Teljes kirekesztés? Nem tudom. Ilyen optimista évek óta nem voltam. =D
Most Misthy és Dorina a kedvenc olvasóm. Mellesleg. =D
Jajj, tessék már mailt írni a többieknek is! Légyszi! *.*
Jó, nem könyörgöm.
Mail > kommunikáció > inspiráció.
Na, itt a rész. A végét kicsit összecsaptam, de remélem attól még szeretve vagyok. Mert ti szeretve vagytok. Lol. Jaaajjj, olyan boldog vagyok!
A barátomtól kaptam virágot. Ilyen se volt még. Olyan édes ...*.* Szeretem. Jó, abba hagytam a nyálcsorgatást. =D
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
~.~.~.~ Reachel szemszöge ~.~.~.~
-Buli van gyerekek! – üvöltötte Moose, és az amúgy is hangosan szóló zenét még feljebb tekerte.
-Lemaradtam! Mi történt? – kérdeztem mosolyogva.
-Szavaztunk, hogy egész éjjel füstöljünk, vagy basszunk be, mint az állatok, és mivel az utóbbi nem árt neked, arra esett a választás. – vigyorgott Lana, és már bontotta is fel az első üveg sört.
-Holnap pedig én szedjelek titeket össze. – forgattam a szemeim.
-Engem nem kell! – nevetett Padge miközben egy csókot nyomott a kezemre.
Ahogy végiggondoltam a helyzetet, miattam nem dohányoznak, vagy csak az ablakon jól kihajolva. Miattam nem isznak, mondván, hogy nem akarják előttem jól érezni magukat. Főleg Padge. Naponta 1, legfeljebb 2 sört iszik meg. Ez nem az én vőlegényem! Neki minimum 6 litert kell vedelnie minden este.
-Miattam nem kell erről lemondanod. – mosolyogtam Padgera.
-De, igen, miattad bármiről lemondok! – erősködött.
-Téged részegen, sőt, másnaposan is ugyanúgy szeretlek, mint most!
-És ha részegen megpróbállak majd mindenki előtt megerőszakolni? – vigyorgott rám. Örült, hogy ezt mondom. Látszott rajta.
-Majd valaki leüt. – nevettem.
Ahogy végiggondolom, így estem teherbe. Részegek voltunk, és szartunk védekezni. Így utólag belegondolva, örülök ennek. Hiba volt, de egy elég jó, és hasznos hiba. Le se tudom írni ezt az érzést…12 éves koromban már bele voltam esve Padge-ba. Tisztán emlékszem, hogy minden egyes alkalommal, amikor nálunk próbáltak a zenekarral, másfél órán keresztül sminkeltem, öltözködtem. Így visszagondolva nevetséges voltam, főleg azért, mert akkor is tisztában voltam a ténnyel, hogy egy 17 éves srác semmit nem akar egy 12 éves kislánytól. Mindenesetre eléggé bele voltam zúgva. Persze ez a kis plátói szerelem el is múlt, ahogy a velem egykorú fiúk elkezdték észre venni, hogy létezem. Főleg miután elkezdtek híresebbek lenni. Az iskolában, ahova jártam, mindenki tudta, hogy a bátyám abban az együttesben játszik… Így utólag visszagondolva, fogalmam sincs, hogy emiatt voltam-e népszerű, vagy önmagam miatt. Bár általában ez a szőke lányok sorsa… Mindenesetre Padgedzsal elég gyakran találkoztam. És megbíztam benne, gyakorlatilag jobban, mint bárkiben. Amikor 14 évesen az első barátom azért szakított velem, mert nem akartam vele lefeküdni, Padge vállán sírtam ki magam. Ő öntött belém lelket, és mutatott rá, hogy az ilyen bunkók nem érdemelnek meg engem. Amikor 16, vagy 17 éves voltam, már nem is emlékszem pontosan, a barátom többször is megcsalt. Akkor is Padge-nak mondtam el először. Mondjuk abban az időben nem éreztem semmi szerelemféleséget iránta. Vagy legalábbis nem tudatosan. Egyszerűen megbíztam benne, és azt hiszem, ez kölcsönös volt. Ezután jött egy elég hosszú szünet, amikor alig láttuk egymást. Ez körülbelül akkor volt, amikor már meg volt frankón a lemezszerződésük, és elkezdődtek albumfelvételek, turnék, fotózások, interjúk… Tehát beindult az élet. Két éven keresztül nem is találkoztam vele. Az életem valamilyen szinten nekem is beindult. 20 éves ál-leszbikus voltam. Lanaval jártam, bár ez egyikünk részéről sem volt szerelem. Inkább csak szoros barátság, amit kicsibb mélyebbre vittünk, hogy a szüleinket bosszantsuk. Összességében annyi történt köztünk, hogy néha csókolóztunk. Amikor együtt aludtunk, akkor sem történt semmi. Ez Lananak azért volt jó, mert a szülei belátták, hogy valóban nem érdeklik a férfiak. Engem pedig sok minden alól felmentett ez. Például ha iskoláról volt szó, a szüleimet már nem is érdekelték a jegyeim. Oké, ez elég gyerekes indok. De amikor már egyetemre jártam, ami különösen szarul ment, az is csoda, hogy felvettek, akkor alapból ki voltam borulva emiatt. Napi 24 órában csak tanultam, de mindeközben dolgoztam is, hogy ne kelljen teljes mértékig a családra támaszkodnom. Egy 22 éves nőnek már illene eltartani magát, az én értékrendem szerint. És a nap 24 órájába nem fértek bele a férfiak. Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, épp ezért könnyű volt minden jelentkezőt lerázni azzal, hogy foglalt vagyok. Tehát, mint ahogy mondtam, 2 évig nem is láttam Padge-ot. Telefonon és interneten keresztül viszont rengeteget beszéltünk. Volt, hogy órákon keresztül. Éjszakákon keresztül. Aztán karácsonykor huzamosabb időre jöttek haza. Úgy lett megbeszélve, hogy mivel a korábbit külön-külön töltötte a 4 család, ezt közösen fogjuk. 2 röpke hét kellett, hogy teljesen egymásba essünk. Hiába… 22 és 27 mégsem ugyanaz, mint 12 és 17. Abban az időben „fejlődtem ki teljesen”. Azelőtt szószerint egy deszka voltam, de szerencsére ez változott. Sokkal nőiesebb lettem, és szellemi értelemben is felnőttem. Amit Padge is észrevett. Végülis ő is a része volt ennek a folyamatnak. Szinte mindenről tudott. És ez a leghátborzongatóbb. Amikor összejöttünk, akkor még Lanaval jártam. „Jártam”. Lana közben egy másik nővel, Amyvel gabalyodott össze. A megcsalás ezáltal kölcsönös volt. Elég fura egy helyzet volt. Főleg, amikor pár nappal karácsony után lelépett Lana és Amy. Rendesen kiborított. A legjobb barátnőm volt Lana, éveken keresztül. Ugyan fiatalabb nálam, de ez sohasem számított. Én alapból későn érő voltam, és az a 3 év számít bármit is? Továbbra is Padge vigasztalt. Csak egy kicsit más stílusban… És eltelt 2 és félév úgy, hogy gyakorlatilag együtt voltunk, csak elméletileg nem. Debbie (a nővérem) például csak akkor tudta ezt meg, amikor fél évvel ezelőtt összeköltöztünk. Bár vele is elég komplikált a kapcsolatunk… Jó, ez most nem fontos. Szóval ennyi idő után most itt tartunk. És jobban szeretem, mint valaha.
Amikor reggel felébredtem, Padge mellettem feküdt. Meglepődtem, ugyanis arra számítottam, hogy másnaposan fog a kanapén fetrengeni a saját hányásában. Ezek szerint mégsem.
-Jó reggelt! – adott egy puszit az arcomra, ami szintén meglepetésként ért. Minimum aludnia kellett volna.
-Szia! – köszöntem vissza egy álmos mosollyal.
-Hogy aludtál? – kérdezte.
-Ha itt voltál, valószínűleg jól. – szippantottam be mélyen a bőre illatát.
-Ennek örülök. – ölelt át.
-Mégsem ittál? – kérdeztem csodálkozva, hogy egyáltalán nincs pia szaga.
-A lányok és Matt eléggé be voltak indulva, szóval inkább visszajöttem hozzád.
-A lányok és Matt? – pattantak ki a szemeim egy pillanat alatt. Nem tudtam mire véljem ezt a mondatot.
-Aha. Jay és Matt külön sztriptíz showt is kapott...
-Mi történt? – néztem rá éberebben, mint valaha.
-Hát, először Lana és Jay estek egymásnak, de Carry elrángatta Lanat, utána ők ketten smároltak elég intenzíven, aztán Matt is csatlakozott.
-Matt és Lana csókolózott? Mi van? – kérdeztem aggódva.
-Ami azt illeti, igen, de nem volt komoly, és egyedül Matt emlékszik rá.
Nagy kő esett le a szívemről. Ha Matt csak egyszer is annyit mondana Lananak, hogy jól néz ki, a lány már teljesen el lenne olvadva, és egyre jobban azt hinné, hogy még van esélye. De Matt tényleg szereti Carryt… És részegen ugyan csinál ilyeneket, de ha Padge igazat mondott (és miért ne mondott volna igazat?), akkor Carryt lehet hibáztatni. Kétségtelen, hogy Matt mindegyik lányra be van indulva. Ha ez a két lány egy vad sztriptíz után még csókolózna is a szeme láttára, fix, hogy nem tudna ellenállni. Gondolom valami ilyesmi történhetett…
-És Lananak elmondtátok? – kérdeztem tovább.
-Igen.
-Bassza meg… - csúszott ki akaratom ellenére is.
-Joga van tudni. És hiába kerüli az alkalmat, most itt van, hogy beszéljen vele.
Ebben lehet, hogy igaza van?
-És mi van, ha emiatt elkezd reménykedni?
-Kétlem. Amikor elmondtuk neki, bocsánatot kért és ennyivel le is lett zárva.
-Muszáj lesz beszélniük... Ha ő nem teszi meg, én komolyan meg fogom!
-Szerintem pedig nem kell beleszólnunk. Lana tudja mit akar, és ha Matt az, akkor meg fogja szerezni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)