Muhahaha!!
Visszajöttem. És írtam egy részt. Dorina inspirált. Köszi neki. Na, ő már vagy 10 mailt küldött. Na, Ő jófej. Gyerekek, tessék utánozni.
arianablue76@yahoo.comHangulat: éhes
Zene: Avril - Fall to pieces
Pia: citromos tea
Kaja: mindjárt a monitor, mint a reklámban
~.~.~.~.~.~ Másnap, Padge háza, Matt szemszöge ~.~.~.~.~.~.~
- Ne itt! - tolta el a fejem nevetve, de nem voltam hajlandó leállni a ruhái leszedegetésével.
- Miért ne? - emeltem fel, mire felsikított, majd röhögve könyörgött, hogy tegyem le. Amíg a nyakamba kapaszkodott, és nem látta hova viszem, kinéztem magunknak a konyhaasztalt. Odacipeltem, és felültettem, így nagyjából egy magasságban voltunk. A fejét és a derekát szorosan fogtam, nehogy elszökjön. Tiltakozott is, elég intenzíven, de ez egy kis idő után erős szorítássá vált.
Az előző éjszaka nem éppen elsőosztályúra sikeredett. Jó volt, de Lanatól többet és jobbat vártam. Biztos vagyok benne, hogy ő is ezt gondolja. jól színlelte az orgazmust, de hallatszott a hangján, hogy nem ugyanolyan, mint szokott lenni.
Ezt a hibát muszáj lesz kijavítani.
- Most azonnal szedd le a húgomat az asztalról, ahol enni szoktunk. - hallottam Padge hangját. Ott állt az ajtóban, és éppen atekintetével készült meggyilkolni.
Pedig megegyeztünk. Ő megkapja az én húgomat, én az övét. Ez így tisztességes. Nem?
- Én asszem megyek, és összepakolok! - ugrott le Lana az asztalról.
- Nem, most nem hagyhatsz itt vele! - fogtam meg a kezét, és visszahúztam magamhoz.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én élvezem, hogy ennyire féltek tőlem. - nevetett Padge.
- Tényleg, miért félünk tőle? - kérdeztem Lanat, ahogy átkaroltam.
- Mert ő az egyetlen rokonom, aki még emberszámba vesz. - válaszolta, és adott egy puszit az arcomra, amit Padge nem nézett olyan jó szemmel, mint én.
- Nem akarod anyát felhívni? - kérdezte Padge. Gondolom nem tőlem.
- Pár hónapja felhívtam, és azt mondta, hogy amíg nem változom tisztességés nővé, addig felejtsem el. - fordította magafelé az arcom. Padge előtt nem szokott ilyesmit csinálni, de elég... mélyrehatóan csókolt meg. Szívesen visszaraktam volna az asztalra...
- De most ha mindenigaz egy férfivel jársz, van egy nyelvvizsgád, és papírjaid arról, hogy rendes munkád is
lehetne. Szerdán lesz családi találkozó Reachel szüleinél, ott lesznek anyuék is.
- Reachel szülei az enyémek is, erről miért nem tudok? - kérdeztem meglepetten. Ezek szerint ez felhívás arra, hogy mi is menjünk. Anyáék lehet, hogy nem örülnének annyira, hogy Lanaval vagyok.
- Mert tegnap este beszéltük meg, és nem akartunk semmi olyasmit megzavarni, amit most sikerült nekem.
- Padge, gondolod, hogy ha leszbikusként kitagadtak, biszexként nem fognak?
- Azt mondtad, hogy most csak én kellek neked. - ráncoltam a szemöldököm. Ugyanakkor megőrültem a gondolattól, hogy Lana, és valaki más. Ahogy Lanat elképzelem egy másik lánnyal, azz... Izgató. Nagyon.
- Amióta itt vagy, teljesen normális életet élsz, az utóbbi időszakot kivéve, Mattnek köszönhetően. - ezt mikor fogják végre elfelejteni? Vagy csak nem beszélni róla. Szerintem ha egy kicsit más is próbálkozna, minden ugyanolyan lehetne. És egész reggel ugyanolyan volt. Egymás mellett ébredtünk, Lana ugyanúgy felkelt korán reggel, én ugyanúgy visszarángattam, ugyanúgy azt mondta, hogy szeret... Illetve azelőtt nem mondta. Tessék. Még jobb.
- Szerintem - folytatta Padge - simán rendezhetnétek ezeket a dolgokat.
- Padge, én nem akarom. Amit te hallottál, az szinte semmi, anya komolyan mindennek lehordott. Nem akarok vele találkozni. - válaszolt Lana, miközben egyre szorosabban ölelt magához. Most ez vagy annak a jele, hogy szüksége van rám, vagy hogy végre velem akar lenni. Valószínűleg az előbbi.
- De ha én ott leszek, akkor te is jöhetnél. Ha másért nem, azért, hogy találkozz a szüleimmel. - fogtam meg a kezét. Olyan furcsa, hogy ezek az apró dolgok hiányoztak belőle a legjobban. Amikor reggel a hajával a számban ébredek, vagy csak meg fogom a kezét, végig simítom a vállát... Furcsa. De ez így most jó. Nagyon jó. A kurva életbe, szeretem ezt a csajt.
- Amikor Reach barátnője voltam, biztos vagyok benne, hogy ők is meggyűlöltek. - válaszolt Lana.
- Nem, mert ők ezt lazán fogták fel. Szerintük minden fiatalban meg van a lázadási kényszer, és ti ezt így mutattátok ki. - mondta Padge helyettem is.
- És arra mit fognak mondani, hogy az évek alatt több nővel éltem együtt? - nézett rám. Gyönyörű arc. Gyönyörű szemek. Imádom. Te jó ég, mekkora nyálgép leszek...
- Azt, hogy még csak most nőttél fel igazán. Gyere el, kérlek! Nem muszáj a szüleiddel beszélni. Meg úgy is Padge-ék eljegyzése lesz a téma! - próbáltam meggyőzni. Ha nekem is ott kell lennem, mit fogok mondani, miért nincs ott a barátnőm? Mert nem akar a saját szüleivel találkozni? Dehogyis!
- Padge-ék eljegyzése? - kérdezte meglepetten. Hoppá. Ezt lehet, hogy nem kellett volna elmondanom.
- Matt, feszül az a bizonyos húr... - nézett a földre Padge idegesen. Furcsa mennyire hasonlítanak Lanaval. Mindketten a földet nézik, ha valamilyen érzelmüket kell visszafolytani. Csak Lana szexi, amikor közben a hajával játszik. Padge kevésbe.
- Eljegyezted Reachelt? - kérdezte Lana csillogó szemekkel. Már alig várja, hogy valamelyikük felkérje koszorúslánynak.
- Igen, de szerdán majd szépen te is, és Matt is eljátszátok, hogy meg vagytok lepődve. - mondta Padge.
- Hányan tudják eddig? - kérdezte Lana, olyan boldogan, mintha neki lenne majd esküvője. Na, ott még nem tartunk.
- Apa, és a bandatagok.
- Ezek szerint mindenki. - nevetett fel.
- Padgey, jössz már? - jelent meg Reach is.
- Padgey? - vigyorodtam el. Ezt a becenevet nem mossa le magáról, soha többé.
- Matt, húzz innen! - küldött pár gyilkos pillantást, mielőtt eltűnt volna az egyik szobában.
Helló!