16. rész - Miért nem mondja már ki?

Kimentem a teraszra egy doboz cigi és egy üveg ásványvíz társaságában, jól felszerelkezve.
- Nem lesz ez sok? - nézegette Reach a korláton sorban elnyomott csikkeket.
- Most képes lennék ennek az ötszörösét is elszívni! - nyomtam el a hetediket.
- Azt elhiszem...
- Találkoztál Mattel? - sóhajtottam egy nagyot, és beleittam a vizembe. Majdnem kiköptem. Valami gyomorforgató íze volt a nyelvemnek.
- Igen. - válaszolta. Nem reagáltam semmit, csak bámultam ki a fejemből, mire lekevert nekem egy pofont. Elég nagyra sikeredett.
- Ezt most mi a fasznak kaptam? - emeltem a karom, hogy visszaüssek. A reflexek.
- Mert itt ácsorogsz, ahelyett, hogy próbálnál minél több időt eltölteni Mattel. Basszus Lana, tudom, hogy vizsgád lesz 2 hét múlva, de utána simán mehetsz! Azt akarod, hogy emiatt tönkre menjen a kapcsolatotok?
- Nem akarom.
- Akkor most a következő napokban csak vele leszel, eléred, hogy abban a 2 hétben még csak ne is gondoljon más nőre, és a vizsgád után te is mész.
- Honnan tudsz a vizsgámról?
- Mindenki tud róla! Valami tájékoztatót elhagytál, és ott volt a konyhaasztalon. És Padge büszke rád.
- Úristen... - túrtam a hajamba, és a szám ízével nem törődve lenyeltem a maradék vizet.
- Fújd be magad azzal a parfümmel, amit még első nap használtál, azért minden pasi oda van. Matt is.
- Hol van most? Mármint Matt! - válaszoltam kicsit elmosolyodva. Ezt eddig is tudtam.
- Tegnap délután befejezték a lakását, most ment megnézni.
- Vissza jön még?
- A cuccai még nincsenek összepakolva, valószínűleg igen.
- Rendben, köszi! - öleltem át. Sokat tud segíteni az ilyen gesztusaival. Pofon? Jó hogy nem egy baseball ütővel jön nekem. Nem baj, neki megbocsájtom. Jelenleg ő az egyetlen ember, akivel mindent meg tudok beszélni.
És Padge tudja, hogy tanulok. Ez olyan jó, így nem kell semmit sem mondanom. Számít most ez? Nem igazán.
Megyek, összepakolok Mattnek. Igaza van Reachnek. Muszáj elérnem, hogy ha eddig nem sikerült belém szeretnie, akkor a következő napokban sikerüljön. Én szeretem vajon? Ilyen a szerelem? Nem tudom. Az eddigi kapcsolataim annyira különböztek ettől. Mattel minden más. Ő meghallgat, őszinte, nem kurváz le, de ugyanakkor elmondja a véleményét. Mindig azt mondja, amit hallani akarok. Minden olyan tökéletes, és tényleg nagyon jól érzem magam.
De ugyanakkor hiányzik egy kicsit az üvöltözés, az állandó harcok, megsértődés, műdurci, aztán az esőben a szenvedélyes csókolózás, a spontán szex... Vajon ő is ezt érzi? Miért nem mondta eddig még, hogy szeret? Talán nekem kéne először? És ha ő nem így gondolja? Jobb nem kockáztatni. Majd ő kimondja, ha valóban úgy gondolja.
Bementem a szobájába, és végig néztem a szemétdombon. Mivel nem akartam vele összeveszni, nem kezdtem el a táskájában turkálni. Összehajtogattam a szanaszét heverő ruháit, tisztálkodási szereket egy helyre raktam, stb. És befeküdtem az ágyba, várva, hogy majd megérkezik egyszer. Ennek köszönhetően a nagy várakozásban sikerült elaludnom.
- Csipkerózsika! Ébresztő! - simogatta valaki az arcom. Kinyitottam a szemeim, és Matt arcát láttam meg, amint az arcomat simogatja.
- Matt? - kérdeztem kicsit hülyén. Nem jutott jobb szöveg eszembe.
- Aranyos vagy, hogy itt vártál! - adott egy csókot, de félálomban nem jutott eszembe, hogy ezt viszonozni kellett volna.
- Mikor jöttél?
- Nem rég. Köszi, hogy segítettél pakolni!
- Nem akartam a táskádban turkálni. - ásítottam egy picit.
- Te turkálhatsz! - kulcsolta össze a kezét az enyémmel. Egymásra vártunk, hogy valaki mondjon már valamit, mire megszólaltam:
- Bocsi a reggeliért...
- Semmi baj, igazad volt. Tényleg mondanom kellett volna.
- A vizsgám után megyek utánatok, oké?
- Reach mondta. És ő itt marad addig veled, hogy lelkileg támogasson. Meg orvoshoz is kell még mennie, azt mondta, hogy valami gáz van a méhével.
- Valami gáz a méhével? - kérdeztem meglepetten. Azt hiszem ekkor sikerült csak az egyik szemöldököm felvonni.
- Női dolgok, én ehhez nem értek. Olyasmit mondott, hogy a fogamzásgátlója meg az allergiagyógyszere együtt valami hormonok termelését beindította, és emiatt megduzzadt a melle, meg felszedett pár kilót, és a táplálék igényét növelte.
- Mi van? - nevettem el magam. Ilyet is csak Reach tud kitalálni. És ilyet is csak egy férfi tud elhinni. Szerintem ha már ma szülne, arra is lenne valami hasonló kifogása, amit mindenki simán elhinne, mert Reach ugyebár orvos. Pontosabban csak két évig volt egyetemen, aztán abba hagyta, mert rájött, hogy ez nem neki való. De szerintem csak azért csinálta, hogy Padge-dzsal lehessen.
- Padge azt mondja, hogy még mindig nagyon jó teste van, és aranyos a kis hasa, csak Reachel hiszi azt, hogy kövér. Szerintem is jól néz ki.
- A húgod testéről beszélgetsz a bátyámmal? És te miket mondtál neki rólam? - kérdeztem kicsit szörnyülködve.
- Padge még mindig nem vette észre, hogy együtt vagyunk. Csak célozgattam arra, hogy gyönyörű vagy...
- Ne folytasd, mert elpirulok. - mosolyodtam el, de éreztem, hogy ez a vörösödés elindult. Kicsit felnevetett, és újra megpróbálta a nyelvét a számba csúsztatni, ekkor már hagytam neki.
- Pedig az vagy! És a tested is pont tökéletes... Például a melleid szeretem rajtad nagyon! - puszilgatta végig a mellkasom, miközben végig simította a hátam, és a melltartóm kapcsát kereste. Reggeli veszekedés, sírás, békülés, spontán szex. Ez kellett, nem? Most miért nem örülök?
- Előlkapcsos, ne keresd! - nevettem el magam, miután pár percet hagytam szenvedni.
- Matt, nem láttad véletlenül Lanat, már egy órája keresem, a telefonja pedig ki van kapcsolva! - nyitott be Padge, és kicsit meglepetten nézett ránk. Na, erre nem csak ő nem számított. Matt kirántotta a kezét a fölsőm alól, én gyorsan megpróbáltam visszakapcsolni a melltartóm, és valami jó szöveget kitalálni.
- Ez most csak az, amire gondolok, vagy jártok is? - kérdezte, mielőtt, bármelyikünk is megszólalhatott volna.
- Nem csak az, amire gondolsz. - nyugtatta meg Matt. Viszont nem mondta ki, hogy járunk. Még senkinek. Egyszerűen csak vagyunk. Mindenki számára olyan természetesnek hat, hogy Lana és Matt.
Valami nincsen rendben. Ez így nem állapot. Mondja már ki, hogy együtt vagyunk, mint minden normális pár. Mondja már ki, hogy szeret!

Kreativitás nuku :S

Tudom, hogy napok óta nincs semmi. Bocsássatok meg, de tényleg semmi ihlet nem jön. Megint ott tartok, hogy írok 5 oldalt, aztán kitörlöm, mert az egész sz*r. Kész, hülye vagyok, nem megy. Amikor újra megszáll az ihlet, esküszöm, hogy írni fogok. xD
De az most eltarthat egy darabig... :S
Ha valaki megír egy részt, akkor azt azonnal kiteszem, nálam még egy döglött ékszerteknős is tehetségesebb jelenleg... :(

Na, puszi gyerekek. Jó nagy cuppanós. Szeretlek titeket.

<3 Ariana

15. rész - Ez így nem fair...

Na, megint ugrunk egy kicsit az időben. Nem baj. Túléljük. Most megint olyan kreatívnak érzem magam. =D
Zene: BFMV – Forever & Always
Kaja: Popcoooorn!!
Ital: Pepsi
Különleges kívánság: egy maillel meg lehetne dobni ;D
A mai nap üzenete: Szeretlek titeket. =)
arianablue76@yahoo.com
<3 Ariana
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Már kb. 20 perce feküdtem az ágyban. Mivel Matt szinte teljesen rajtam feküdt, nem igazán mertem megmozdulni, nehogy felébredjen. Viszont eljön az a pillanat, amikor elkezd minden végtagod zsibbadni és a természet is egyre intenzívebben kezd hívni…
Matt karját óvatosan leszedtem magamról, a fejét kicsit arrébb toltam. A hajamat lassan kirángattam alóla, amire kicsit meg is mozdult. Ennek köszönhetően viszont a lábaim is szabadok lettek. Megfordultam, hogy leszálljak az ágyról, de hirtelen valami hátrarántott. Azt hittem, hogy szívrohamot kapok, talán egy kicsit fel is sikítottam.
- Ne menj el! – mondta Matt, de szerintem még félálomban volt. Még a szemét se nyitotta ki.
- Aludj csak! – suttogtam. Nem reagált semmit, azonnal visszaaludt. Fellélegezve mentem ki a fürdőbe. Utálom, amikor az emberek a reggeli állapotomban látnak. Mi jellemez ilyenkor? Gyakran elkenődött smink, gyűrött ruha, kócos haj. Amióta együtt vagyunk Mattel, azóta szoktam át a koránkelésre. Így legalább nem látja azt az oldalam, amelyik úgy néz ki, mint egy hulla. Már három hete van így. És hogy őszinte legyek, élvezem. Ráadásul pár napja Padge is észrevette, hogy „Lana és Matt között alakul valami”. És még örült is neki, hogy valaki olyanról van szó, akit jól ismer, és végig szemmel tarthat. Csak az a baj, hogy ez nem feltétlenül előnyös a mi szempontunkból… Zavaró, hogy az éjszaka közepén is simán benyitnak hozzánk. Kopogni luxus, kulcsot pedig nem kapunk.
Reach pedig nem mondta még el Padge-nak. Még mindig nem értem hogy nem veszi észre… Talán a korral jár? Na jó, Padge egyáltalán nem öreg. De valahogy mindig úgy jönnek ki a dolgok, hogy nem jön rá semmire. Mattel megbeszéltük, hogy egyik este úgy fog megcsókolni, hogy Padge „véletlenül” meglássa. Mi lett a végeredménye? Elesett, és fél szemére kis híján megvakult. Azóta is szivárványszínű a szeme környéke.
Tanulság: hagyjuk a francba, majd észre veszi egyszer. És lám: miután reggel sokadszorra is Matt szobájából jöttem ki, valamit kezd sejteni. Nagyon édes tud néha lenni…
Kaját csináltam magamnak. Másképp fogalmazva: egy tábla csoki kibontásával kínlódtam. Végülis ez is fontos a szervezet számára… Mivel kézzel nem sikerült, megfordultam elővenni egy kést. Közben gyűlöltem a csokigyártó céget. Most ilyen teljesen új módszerrel rakják rá a papírt, de szinte le se lehet már szedni. Talán nincs is benne csoki, arra számítanak, hogy úgy sem tudja a vásárló kinyitni, akkor fölösleges belerakni bármit is. De én túljártam az eszükön! Az ollóval szépen levágtam a szélét, és végül sikerült kiszednem belőle a lényeget. Kicsit ugyan sikerült belevágnom, de még így is sikerélmény volt, hogy megszereztem.
- Ott hagytál! – súgta valaki hirtelen a fülembe. Az ollót ijedtemben sikerült elhajítanom, mire a titokzatos valaki le fogta a kezem.
- Nyugi, csak én vagyok! – nevetett fel halkan Matt.
- Ma már másodszorra hozod rám a szívrohamot! – fújtam ki a levegőt, ami majdnem bennem maradt az ijedtségtől.
- Bocsi, nem direkt volt!
- Megbocsátok… - sóhajtottam szem forgatva.
- Nem akarod úgy két copfba összefonni a hajad, ahogy szokott lenni? – söpört félre pár tincset az arcomból.
- Ha fél órával később keltél volna fel, akkor úgy láttál volna először!
- Csak miattam hordod úgy? – kérdezte meglepetten. Ha ez most komolyan nem tűnt fel neki egészen eddig, én lelövöm.
- Nem basszus, Padgenak akarok tetszeni! – mondtam ironikusan, miután hátrafordultam.
- Akkor ez ilyen női praktika lehet. Mi lenne, ha mától én is így hordanám mától? – fogta össze a kezével. Kicsit furán nézett ki. Picit elröhögtem magam, nem bírtam ki. Úgy nézett ki körülbelül, mint egy rossz buzi… Már ha szabad így fogalmaznom.
- Na jó, ez csak vicc volt. Egyébként nagyon jól áll úgy a hajad. Nem azért mondtam.
- Miért, most nem tetszem? – néztem rá csalódott arcot vágva.
- Te mindenhogy tetszel! – nyomott egy csókot a számra.
- Te viszont menj és borotválkozz meg, mert már sünis vagy! – húztam végig az ujjamat az arcán. Matt kicsit felnevetett, és magához ölelt, jó szorosan. Ha akartam volna sem szabadultam volna el tőle.
- Ebben a pár hónapban meg fogok őrülni! – mondta halkan.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem meglepetten. Ennyire elviselhetetlen volnék?
- Nagyon fogsz hiányozni! – adott egy puszit az arcomra, de továbbra sem engedett el. Ezt nem értettem. Kicsit furán jött le, most biztos félre értettem, vagy ő fogalmazott rosszul. Pár hónap, megőrül, nélkülem. Mi van?
- Most ezt biztos rosszul értettem, mert nekem ebből az jött le, hogy hónapokon keresztül nem foglak látni… - bújtam ki a karjaiból, és próbáltam egy mosolyt magamra erőltetni, közben pedig magammal is elhitetni, hogy rosszul hallottam.
- A turné… tudod… - nézett kicsit zavartan.
- Milyen turné? – tágultak ki a pupilláim szép lassan. Kis idő kellett, hogy felfogjam, miről van szó. És erő, hogy tudatosítsam magamban.
- Padge még nem… mondta…? – kérdezte egyre zavartabban.
- Nem! Senki nem mondta! - tört ki belőlem egy pillanat alatt. Kicsit talán hangosabban, mint kellett volna.
- Lana… - próbálta megfogni a kezem, de elrántottam.
- Most ne kezdj el itt magyarázkodni, már több mint egy kurva hónapja itt vagyok, és senki nem volt képes elmondani, főleg TE nem! – kiáltottam rá. Kétségbe voltam esve, igazából azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Arra pedig nem volt elég idő, hogy magamban tízig számoljak, és közben még mérlegeljek is.
- Honnan a faszból tudtam volna, hogy senki nem mondta neked? – csapott rá a pultra, elég nagy erővel, ennek hangja is volt. Még mindig jobb, mintha engem csapott volna.
- Na jó, tudod mit? Én most elmegyek zuhanyozni! – hagytam ott a konyhában. Egyszerűen nem tudtam mást csinálni. Mi a szart mondjak? Szégyelld magad, hogy nem szóltál, hogy hónapokra lelépsz, ejnye-ejnye! Iszonyatosan dühös voltam. Ölni is képes lettem volna, komolyan mondom. Eleinte azt sem vettem észre, hogy a forró víz szinte szétégeti a bőrömet. Amikor körülbelül lehiggadtam, hirtelen éreztem, hogy mennyire éget. Egy pillanatra el is zártam a vizet, majd újra elindítottam, ekkor már tűrhető hőmérsékleten. Vettem egy mély levegőt. Elkezdtem gondolkozni, hogy mik a lehetőségek. Talán csak egy Anglián belüli… Rosszabb esetben európai. Most ha a világ másik végében lesznek, arra egy a háromhoz az esély… vagy egy millió a 3 millióhoz. Így pedig annyira nem tűnik soknak… Pedig az. Legrosszabb esetben csak pár hét. De Matt azt mondta, hogy pár hónap. Az minimum 2. Úristen. Ráadásul Matt nem fog ennyi időt kibírni nő nélkül. Ennyire azért már ismerem. 2 hónap… Van egy egészséges kapcsolatom, és annak most is ütött az órája. Ennyi. Kész. Vége.
Ezeken gondolkozva hirtelen ajtónyitódást hallottam.
- Ki az? – kérdeztem félénken. Reménykedtem, hogy nem Matt az. Most nem bírnék vele beszélni.
- Ne aggódj, csak Matt vagyok!
- Mondtam, hogy zuhanyozom!
- És azt is, hogy borotválkozzak! – szólt vissza. Kicsit ideges voltam, de végülis igaza volt. Most mit csinálhatnék?
Próbáltam egy kicsit elhúzni az időt, de nem állhattam ott az idők végezetéig. Törölköző nem volt nálam, így megkértem Mattet.
- Matt, beadnál nekem egy törcsit?
- Egy pillanat! – válaszolt automatikusan. Vártam. Meg sem mozdult. Kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Matt, légy szíves! – szóltam rá kicsit nagyobb hangerővel.
- Mondtam, hogy mindjárt! – kiáltott vissza. Még egy percet voltam hajlandó várni, aztán elhatároztam, hogy oké, akkor előveszek egyet magamnak. Kiléptem a függöny mögül, és odasétáltam a szekrényhez. Matt egyébként pont abban a pillanatban végzett.
- Ne bámulj ennyire! – szóltam rá, mert kicsit zavarba ejtő volt, hogy minden egyes porcikám részletesen átnézi.
- Bocsánat… - kapta el a tekintetét. Kicsit elmosolyodtam. Ez aranyos volt.
- Nem hallgattál végig… - emelte fel ismét a fejét, de ekkor már magamra tekertem egy törölközőt.
- Akkor mondd! – sóhajtottam egyet unottan.
- Gyere ide! – nyújtotta ki a kezét, mire én odamentem hozzá, de a kezét nem voltam hajlandó megfogni. Ennyi büszkeségem azért még van. Az előbb nagyon sikerült megbántania.
- Lana, tudod, hogy nem fogok kibírni három és fél hónapot nélküled!
- Olyan sok? – kérdeztem kicsit elfojtott hangon. Próbáltam elfojtani a könnyeimet, de nem sok kellett, hogy előtörjenek belőlem.
- Igen! – sóhajtott a homlokát az enyémnek támasztva.
- Most akkor azt akarod mondani, hogy hagyjuk az egészet a francba? – néztem a szemébe, és nyeltem egyet. Tuti, hogy elkezdtem könnyezni.
- Nem, nem, dehogyis! – adott egy puszit a számra.
- Akkor? – húztam el a fejem kicsit tőle.
- Gyere te is! – szorította meg a kezem, hogy semmiképpen se tudjak elmenni.
- De… Matt… azt sem tudom, hogy hova, és hogy egyáltalán mikor meg nekem tanulnom kell, és… - kezdtem habogni, mint egy idióta.
- Lana! Nyugodj meg! A turné az Egyesült Államokban lesz, és kedden indulunk! Tanulni hidd el, hogy ott is fogsz tudni, gondoskodom róla!
- A fasznak kell neked is rocksztárnak lenned! – tört ki belőlem a sírás.
- Css! – simogatta a hajam.
- Ha nem megyek, akkor tönkre megy a kapcsolatunk, ez így nem fair…

14. rész - Talán valami baj van?

~.~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~.~

- Fuh, de hideg van, nem fagysz meg? – kérdeztem Lanat, amint kiléptem a teraszra.
- Annyira nem vészes… - szívott bele a kezében lévő cigibe. Nem kéne dohányoznia. Az hagyján, hogy én tönkre teszem a szervezetem, de neki nem kéne. Még olyan fiatal… Mögé álltam, kivettem a kezéből a csikket, és a korláton elnyomtam.
- Ezt most miért? – fordult felém értetlenül. Mielőtt válaszoltam volna, átöleltem, és akkor éreztem, hogy tiszta libabőr volt, a keze pedig olyan, mint egy jégkocka.
- Lana, te szétfagysz! – húztam magamhoz még közelebb. Rajtam is csak egy póló volt, így nem tudtam semmit ráadni, gondoltam akkor ez egy kicsit talán segít neki.
- Csak egy kicsit! – mosolyodott el. Az arcából nem sok látszott, mert este 10kor már rég besötétedett. Viszont amennyit sikerült a bentről kiszűrődő fénynek megvilágítania, az egyszerűen gyönyörű volt. Nem tudok más kifejezéssel élni. A szexiben nincs semmi romantikus, a szép pedig unalmas. A szókincsem pedig véges.
- Amikor Padge-ék elvonultak, ugye átjössz? – adtam neki pár puszit a nyakára. Nem nagyon zavarta, sőt, úgy fordította a fejét, hogy jobban hozzáférjek. És ha vámpír lennék? Már rég halott lenne. Bár ez most kicsit durván hangzik, így belegondolva.
- Matt! Van egy kis gáz! – mondta pár másodperc hezitálás után.
- Mi? – emeltem fel a fejem. Utálom, amikor egy nő ezt mondja. Most remélem, hogy nem szakítani fog…
- Ma délután megjött, szóval a következő pár napban, azt hiszem…
- Erre nem számítottam. – szóltam közbe. Nagyon nem számítottam. Nem hittem volna, hogy az első probléma az lesz, hogy nem lesz semmi szex.
- Én meg elfelejtettem.
- Oké, akkor ez a pár nap abból fog állni, hogy megismerjük egymást. – próbáltam elterelni a témát. Ez a téma valahogy mindig kikészített, épp ezért nem nagyon akartam erről beszélgetni. De ez egy kicsit megrázó… Már hetek óra rá vagyok indulva erre a lányra, és amikor elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy fizikailag is az enyém lehetne, kiderül, hogy mégsem. Bár sok mindent lehet még így is csinálni… Nagyon nagy bunkóság lenne most felvetni az orális témát? Valószínűleg igen. Oké, hagyjuk.
- Miért, mit akarsz rólam tudni? – fordult felém.
- Mindent! – adtam egy puszit a homlokára.
- Neee! - tolt el azonnal. Kicsit értetlenül néztem rá. Egészen eddig nem volt velem semmi baja.
- A homlokomon utálom. – nézett rám kicsit bűnbánóan.
- De miért? – nevettem el magam az arckifejezésén. Néha tényleg úgy tud nézni, mint egy ötéves. De nagyon aranyos ilyenkor. Úristen, a végén még pedofil leszek…
- Mert kisebbségi érzésem van ilyenkor!
- Oké, akkor hova kérsz? – erre kicsit elkezdett gondolkozni. Komoly képet vágott, mintha valami nagyon bonyolult egyenletet kéne fejben megoldania, ami kétlem, hogy menne neki. Bár kitudja… Arra sem számítottam, hogy ért a fizikához. Meg hogy egyáltalán tanul is valamit. A végén még kiderül, hogy egy valódi kis matekzsenivel van dolgom.
- Mindegy, csak ne a homlokomra! – tért vissza egyik pillanatról a másikra a valóságba.
- Bemegyek egy pulcsiért, addig kitalálom!
- Ne menj el! – fogta meg a kezem.
- De mindjárt szétfagyok! – értetlenkedtem.
- Ott a széken vannak takarók! – mutatott arra felé.
- Ezt eddig miért nem mondtad? – kérdeztem, de a mondta közepénél beakadt a hangom, és ilyen extra magasra sikeredett. Lana természetesen nem bírta ki, hogy ne röhögjön ki. Kicsit megköszörültem a torkom, és félve szólaltam meg, hogy visszaállt-e már az eredetibe. Nyugtáztam magamban, hogy semmi baja sincs a hangomnak.
- Ezt hogy csináltad? – kérdezte még mindig nevetve.
- Nem tudom… - mosolyogtam, és magunkra terítettem egy plédet. De valójában nagyon be voltam szarva.
Mostanában egyre többször fordul elő, hogy hasonló módon elmegy a hangom. Talán valami baj van? El kéne mennem orvoshoz. De pont most turné előtt…? Annyira nem lehet vészes. Biztos, hogy csak bemesélem magamnak. Bár elvben jobb félni, mint megijedni… Most már úgy is meg vagyok ijedve, szóval tök mindegy. Majd ha lesz valami komolyabb probléma, vagy nem múlik el, akkor jöhet a doki is. Most addig nincs semmi baj. Amúgy is… Miért a saját hangomon gondolkozom? Itt van mellettem a föld egyik leggyönyörűbb nője, és én magammal foglalkozom? Mekkora állat tudok néha lenni…

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~


Okéokéoké, tudom, hogy nagyon rövid. De ma nem vagyok túl kreatív, nincs mit tenni. Meg amit akartam, azt leírtam, most minek rakjam tele hosszú és unalmas részekkel?
Egyébként egy őszinte kérdés: nagyon idegesítő, hogy mindig más szemszögéből írok? xD
Vélemény => Szeretve leszel.
arianablue76@yahoo.com

Ariana.

13. rész - Most akkor együtt vagyunk?!

~.~.~.~.~ Alanna szemszöge ~.~.~.~.~

Az ágyamon ültem, és csak bámultam ki a fejemből. Teljes csönd volt, bár 11:30-kor valószínűleg még senki sem aludt. És biztos voltam benne, hogy Matt sem. Ha most átmegyek hozzá, olyan dolgok fognak történni, amire fizikailag fel vagyok készülve, de lelkileg még nem. Az első férfi az életemben. Az első férfi, akitől akarok is valamit. És nyilvánvaló, hogy valamit ő is tőlem, csak nem tudom mennyit. Vagy hogy meddig. Talán tényleg csak egy alkalomra kellek neki? Tényleg csak kihasznál? Szerintem minden lány attól fél a legjobban, hogy az első alkalom így végződik. Én sem voltam kivétel. Bár hasonló dologban volt már részem, ez mégsem ugyanaz, mint egy nővel. Ez egy kicsit több. Sokkal több. Azt szokták mondani, hogy hallgass a szívedre. Nyilván te is ezt gondolod most, meg szurkolsz, hogy menjek át hozzá. De nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan jó lenne nekem. Pláne, hogy valószínűleg az a véleménye rólam, hogy egész Wales legnagyobb ribanca vagyok. Mindig is ezt gondolta. Régebben ezt nem is titkolta, mostanában nem beszéltünk még ilyen dolgokról, csak nagyon felületesen érintettük a témát. Sőt, egész nap nem is nagyon beszéltünk. Pedig kellett volna. Muszáj lett volna. Most ha átmegyek azzal, hogy beszélgetni szeretnék, akkor elmegy tőlem a kedve. De mindenképp át akarok menni. Vele akarok lenni. Ha mást nem, akkor csak aludni vagy nem tudom… De vele lenni.

~.~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~.~

Már biztos alszik. Nagyon fáradt volt, amikor legutóbb láttam. Bár ő sosem fogy ki az energiából, egy pillanat alatt képes feltöltődni, ha akar. Nem tudom hogy csinálja, de nekem is megtaníthatná. Az a helyzet, hogy ha ő nem jön át, akkor valószínűleg ma már nem igazán akar látni. Meg egyáltalán velem lenni. Az utóbbi napokban már kitapasztaltam, hogy ha akar valamit, akkor nem várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Felkel, és odamegy. Viszont ha nem akarja, akkor képes, és kidobja a galambot, bármilyen finom. Tehát maradok. És várok? Olyan hülyének érzem magam.
Hirtelen kinyílt az ajtó. Nem tudtam ki volt az, de a körvonalaiból ítélve nő. És a haja nagyon hosszú volt. Ez biztos Lana. Befeküdt mellém az ágyba, és átölelt.
- Mi van, hiányoztam? – simítottam végig a hátát.
- Igen! – túrt a hajamba.
Végre az enyém lesz.

~.~.~.~.~ Reachel szemszöge ~.~.~.~.~

Valakivel muszáj beszélnem. Még két hétig van időm elvetetni. És Lana nem fogja engedni. Matt. Ő az utolsó reményem. Nem tudok máshoz fordulni. Valakinek meg kell győznie, ész érvekkel, és nem csak azzal, hogy az abortusz gyilkosság. Nem érdekel a gyilkosság. És Matt nyilván jobban tudja, hogy Padge hogy reagálna.
Kiszálltam az ágyból, és lebukdácsoltam a lépcsőn. Nem kapcsoltam fel a villanyt, mert nem akartam, hogy Padge felébredjen. Odamentem Matt ajtajához, és benyitottam. Nem igazán néztem körül, csak felkapcsoltam a villanyt. Kár volt. Lana feküdt mellette, hiányos öltözetben. Valami olyanra készültek, amihez semmi közöm. Le is kapcsoltam a villanyt, szinte azonnal. Iszonyatosan kínos volt a helyzet. Ráadásul a bátyám. Úristen.
- Reach? – hallottam Lanat, amikor épp távozni készültem.
- Jó éjt! - nyitottam ki az ajtót, és igyekeztem minél hamarabb eltűnni. Kimentem a konyhába, és hogy csináljak valamit, előszedtem egy üveg ásványvizet a hűtőből, és próbáltam valami másra gondolni. Miután mind a 2 litert megittam, elkezdtem az összetételét olvasni. Csak felejtsem el őket…

~.~.~.~.~ Alanna szemszöge ~.~.~.~.~

- Jó reggelt! – adott egy puszit Matt. Kicsit meglepődtem, hogy ott van velem. És egészen addig mit csinálhatott? Csak ült, és nézett? Jaj, ez de ciki. Álmomban néha szoktam olyan dolgokat mondani, amiket nem kéne. Néha még éneklek is. Vagy fütyülök. Meg kifolyik a nyálam. És ha egyszerre mindegyik? Jobb, ha bele sem gondolok.
- Szia! – töröltem meg álmosan a szemeim.
- Jól aludtál? – simogatta az arcom.
Hát nem édes…?
- Aha! – nyögtem ki egy ásítással fűszerezve. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem hány óra van, de a kontaktlencse hiánya miatt nem láttam el odáig.
- Mennyi az idő? – kérdeztem, miután visszaejtettem a fejem a párnába.
- Fél 10!
- Akkor fel kéne kelni, ugye? – kérdeztem kicsit még rekedtes hangon.
- Ha fáradt vagy, nem muszáj!
- Találkoztál már Reach-csel? – kérdeztem, és a lehető legközelebb bújtam hozzá.
- Korán reggel elment valahova! – basszus, az ultrahang. Megígértem, hogy elmegyek vele. Szerintem a tegnapi után már nem mert bejönni. A kurva életbe…
- Most mit mondunk neki? – néztem fel rá egy kicsit.
- Azt, hogy együtt vagyunk, megnézzük menni fog-e, és hogy addig, ha lehet, ne mondja senkinek. Rendben?
- Akkor rendezhetek féltékenységi jelenetet, ha valami ribanc rád indul?
- Nyugodtan! A feltétel, hogy valamikor bepótoljuk, ami ma éjjel elmaradt!
- Áll az alku! – mosolyodtam el.
- Mióta vagy fönt? – kérdeztem, miután pecekig nem történt semmi. Ugyan csukva volt a szemem, valahogy éreztem, hogy engem néz. Ez kicsit zavarba ejtő volt.
- Annyira nem régóta…
- Zuhanyoztál? – tapogattam végig a vizes nyakát.
- Gondolkoztam rá, hogy megvárom, amíg felébredsz, de félóra után már meguntam.
- Cuki vagy.
- Te is! - nevetett fel egy kicsit. Fura, ezt a szót már régen nem használtam. Azért jó hatással van rám ez a hely. =D

~.~.~.~.~ Délután, Alanna szemszöge ~.~.~.~.~

- Mit csinálsz? – kérdeztem mosolyogva Reacheltől. Jobb szöveg nem jutott eszembe.
- Mosogatok! – nézett rám szúrósan.
- Izé… Segítsek? – ajánlottam fel, mire kicsit felnevetett.
- Te és a mosogatás? – vonta fel a szemöldökét. – Mindjárt kész vagyok!
- Reach, beszélnünk kell… - sóhajtottam.
- Hát, az nem ártana. – törölte meg a kezét, majd kinyitotta a hűtőt, és kivett egy doboz jégkrémet.
- Kezdheted! – ült le a kanapéra, és leszedte a doboz tetejét.
- Amit éjjel láttál, az…
- Ne részletezd, kérlek! - emelte fel a kezét védekezésképpen, miközben csukott szemmel elfordította a fejét.
- Nem is tervezem. - nyugtattam meg.
- Köszönöm! - fújta ki a tüdejében lévő levegőt.
- Mattel azt beszéltük meg, hogy még nem akarjuk elkiabálni a dolgokat, oké?
- Tartom a szám!
- Köszi! Nagyon szeretlek! És bocsi, hogy reggel nem mentem el veled...
- Semmi baj! Majd mutatok képet! Annyira aranyos. Meglátod, és rögtön beleszeretsz!
- És Padge...? - kérdeztem kicsit félve.
- Még csak nem is sejti. Amikor pedig kicsit nézegettem a hasam, hogy mennyit híztam, azt mondta, hogy pont annyit, amennyi kellett.
- Helló mindenki! – üvöltötte el valaki, majd feltűnt mind a négy fiú arca.
- Jé, fagyi! – kiáltott fel Jay és leült mellém.
- Nem a tiéd! – néztem rá mérgesen, majd a lebiggyesztett szája és a boci szemei láttán megenyhülten, és adtam neki egy falatot.
- Miről beszélünk? – kényelmesedett el Moose az egyik fotelben.
- Női dolgok! – hajolt hátra Reach, amíg Padge egy csókot nyomott a szájára. Kicsit irigyeltem. Matt abban a pillanatban ölelt át.
- Én nem kapok? – nézett a jégkrémre, majd rám, és adott egy puszit a nyakamra.
- Ez a kanál most mászott ki Jay szájából, de felőlem. – vigyorogtam rá.
- Na jó, annyira nem fontos. – nézett kicsit undorodva a kanálra.
- Lana nyálával bezzeg nem lenne bajod… - vágta be a műdurcit Jay.
- Azzal nem! – adott egy puszit a számra, mire Jay kicsit értetlenül nézett. Én egyszerűen elmosolyodtam, majd bekapcsolódtam a Moose-Padge-Reach alkotta társalgásba.


-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Háhá! Sikerült ezt is összehoznom. Már háromszor átírtam. És még csak nem is annyira rövid. pont ideális. Be kell vallanom, hogy egészen eddig volt valami terv féleség a fejemben, de mostmár spontán jön minden, amit leírok. Remélem nem lett se túl érzelgős, se túl unalmas. Véleményt. Kérek szépen. Miért? Mert csak MIATTAD dolgozom ezen. És mert szeretlek, és te is engem. Ugye? ;D

arianablue76@yahoo.com

<3>

12. rész - Úristen. Kezdek megőrülni.

Inkább nem mondok semmit. xD
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

~.~.~.~.~ Alanna szemszöge ~.~.~.~.~.~

- Padge, jössz már? – üvöltött Moose az udvarról türelmetlenül.
- Mindjárt! – kiabált vissza, és tovább meredt az előtte ülő Reachel szemeibe.
- Miért most baszakodtok ezzel is? – kérdezte Jay idegesen. Körülbelül ekkor értem le a lépcsőről. Kb. fél hét volt, nem is aludtam sokáig. Sőt. Egész korán keltem. Ilyen is régen volt. Ráadásul amióta itt vagyok, még csak részeg sem voltam. Megy ez nekem…
- Miről van szó? – kérdeztem álmosan.
- Te már fent vagy? – nézett rám meglepetten Padge, mire Reach rögtön diadalittasan kiáltott fel, külön felhívva a figyelmünket, hogy ebben a hónapban már másodszorra győzte le.
- Lana, ez a te hibád! – nézett rám Padge, majd visszafordult Reach irányába, és visszavágót követelt.
- Nem, most mi szépen indulunk! – húzta fel Jay a kanapéról, és kirángatta a kocsiba.
- Hova mennek? – kérdeztem a még mindig ujjongó Reacheltől.
- Nem tudom, valami fotózás szerűségre. Egyszer elrángattak, de nagyon unalmas volt… - válaszolta, ezzel arra célozva, hogy nem ajánlatos elmennem.
- Akarsz jönni? – kérdezte Jay az ajtóból.
- Aha, persze! – válaszoltam. Érdekel a fotózás és a modellkedés is, hülye lennék kihagyni. Ráadásul Matt is ott lesz, bár ez most majdnem mellékes… Mindegy, ez most nem számít. Mármint számít, de nem csak miatta megyek. Tényleg nem… csak egy kicsit… de nem csak miatta…
- Akkor siess, mert Moose mindjárt felrobban!
- Megyek! – rohantam ki vele.
- Lana is jön? – kérdezte meglepetten Moose.
- Ha befér még… - nyitotta ki nekem Jay udvariasan az ajtót. Hátulra szépen bepréseltem magam Matt és Padge közé, majd hirtelen kiegyenesedtem:
- A sminkem rendben van? – nyújtogattam a nyakam, hátha meglátom magam a visszapillantóban, de pont nem felém lett állítva.
- Mutasd magad! – fordult hátra Jay – Szerintem igen!
- De a szemfesték nincs elkenődve? – mutogattam, hogy mit nézzen.
- Nincs!
- És egyformák a szemeim? Mert ha szemceruzával egy vonalat elrontok, akkor már nem olyan lesz, és az kicsit durva szokott lenni, ha az egyik szemem olyan, mint egy mogyoró, a másik meg mandula… - mutogattam továbbra is, most már mindenkinek. Jay kicsit felvonta a szemöldökét, Matt pedig elnyomott egy mosolyt.
- Gyönyörű szemeid vannak, ne aggódj! – nevetett Jay. Kicsit felszabadultabb volt, mint Matt. Talán a fél órával ezelőtt történtek…
- És a szám? A szájfény nem kenődött el? – gondolom elkenődött, mivel Jay az ajkam alatt valamit letörölt, majd mosolyogva mondta, hogy most már jó.
- Köszi! – mosolyogtam vissza, és hátra dőltem.
- Na, indulhatunk már? – kérdezte Moose.
- Aha! – mondta az eddig teljesen passzív Padge.
- Parfüm! – egyenesedtem fel ismét, mire Moose keservesen felnyögött, Jay pedig közelebb hajolt, és végig szagolgatta a nyakam.
- Jó illatod van, ne aggódj!
- A jó illat nem elég, tökéletes kell! – néztem rá szúrósan, mire előszedett a kesztyűtartóból egy üveg parfümöt.
- Amióta itt vagy, már tartok magamnál! – vigyorgott Moose. Végig fújtam magam, és hátradőltem. Immár végleg. Ekkor vettem észre, hogy Matt milyen gyilkos pillantásokat lövellt Jay felé.
- Baj, hogy itt vagyok? – súgtam Matt fülébe. Picit elmosolyodott, és úgy, hogy ne lássa senki, és beleharapott a fülcimpámba.
- Miért lenne baj? – válaszolt a kérdésemre.
- Olyan furcsán viselkedsz.
- Ne aggódj, idebent a szerelem tüze ég! – szorította a kezemet a mellkasához.
- Jó duma… - nevettem el magam.
- Miről beszélünk? – kérdezte Padge. Egy kicsit talán feltűnő volt, hogy ott csimpaszkodok Matt nyakában, annak ellenére, hogy nagyon halkan beszéltünk.
- Gazdasági válság. - válaszolta Matt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Jaja, komoly helyzet. – tettem hozzá.
- A peacemaker is drágul. Szörnyű, hogy mik mennek! – engedte el a kezem Matt.
- Szegény öregeknek mennyi bajuk van… - jegyezte meg Moose.
- Hát igen, és ott vannak ezek a mai fiatalok is. Én mondom, nem élet ez így. – legyintett Matt.
- Hé, én vagyok a legöregebb! Engem már magázni kéne! – szólalt meg Padge.
- Nagypapi! – nevetett Jay.
- Mondjad angyalom! – válaszolt Padge.
- Amúgy minek neked peacemaker? – tette fel a kérdést Moose. Erre kíváncsi voltam, hogy Matt mit mond.
- Ilyen csinos kislányok társaságában kell is a szívemnek valami erősítő… - karolt át. Elmosolyodtam, talán egy picit el is pirultam.
- A pedofil fiatalság… - sóhajtott Padge.
- A kisasszony mennyi idős is? – kérdezte Matt. Most remélem, hogy ezt nem komolyan kérdezi. Azért az kicsit durva lenne, ha még az életkoromat sem tudná… Bár én sem tudom az övét. Kb. annyi lehet, mint Padge, maximum 2 évvel fiatalabb.
- 126 leszek a nyáron! – feleltem rekedtes hangon.
- Ó, akkor magam még csak egy kis csitri… - legyintett.
- Miért, ön mennyi tetszik lenni? – kérdeztem Mattől.
- Én már vagyok 300 is. – na számoljunk csak. Ha én 126 vagyok, Ő meg 300, akkor 174 év van köztünk. Mivel én eredetileg 22 vagyok, akkor a 126 egyenlő lesz ezzel, és így egy év lesz kb 5,7. Akkor azt a 174-et elosztjuk 5,7-tel, akkor az kb. 30 lesz. És akkor az annyira nem is vészes. Na jó, ez most így hülyeség. Nem hiszem, hogy itt közben kiszámolgatta… Csak én vagyok ilyen hülye. (Evangline, köszi, hogy segítettél számolni. Én kis matekzsenim. xD)
- 300? Mit pattog ön azzal? Én 1052 leszek a nyáron! – fűzte hozzá Padge, mire kitört a vita, hogy már nyár van. Közben én csak néztem ki a fejemből. Az út kb. fél órás volt, de még így is több, mint amire számítottam. Ráadásul a szar zenéjüket is hallgatnom kellett. Úgy utáltam, hogy az nem igaz. Nem értem mit lehet a metálos faszságaikban szeretni. Semmi ének, csak üvöltés… Igazából nem is ez volt a problémám. Most csak ideges vagyok, mert most kezdek épp belemászni egy új kapcsolatba. Mindig ez van. Ezt túl kell élnie a másik félnek, ennyi.
- Itt vagyunk! – parkolt le Moose. Végre. Az a fél óra (végig gyorshajtással) így is több volt, mint amire számítottam.
- Nem hoztál cipőt? – kérdezte Matt meglepetten, amikor kiszálltam.
- Hát… Jay nagyon siettetett… - bámultam lefelé, és a hajammal játszottam. Közben a hajammal játszottam. Ez olyan kislányos megnyilvánulás volt, amire még senki nem mondott semmi rosszat. Már kitapasztaltam, hogy ezt mindenki cukinak tartja, ezért csak elmosolyodnak, és egy fejcsóválással lezárják a témát. Ezen kívül remek alkalom ellenőrizni, hogy a ruhámmal minden rendben van-e. Abban a pillanatban hirtelen eszembe jutott, hogy milyen gáz lenne, ha közben tök szőrös lenne a lábam. Kicsit félve pillantottam le, és megnyugodtam, hogy minden rendben. Ez Matt hatása. Az ilyen dolgokon nem szoktam túl sokat izgulni, mert úgy is rendben van. Akkor viszont minden apróság miatt aggódtam. Meg az is furcsa volt, hogy egy férfiről van szó. Ilyen már régen volt. Így visszagondolva, soha.
- Ugye tudod, hogy néha nagyon édes tudsz lenni? – nevetett Matt. Én mondtam, hogy ez lesz.
- Lehet… - bámultam még intenzívebben a földet. Éreztem, hogy kezdek vörösödni.
- Na, gyere! – fogta meg a kezem, és bementünk az óriási fehér épületbe. Bent egy kicsit fura kép fogadott, mert egy tök lepukkant sikátort csináltak, mint díszletet. Ennek ellenére volt recepciós pult, sminkes részleg, és a kedvencem a mobil-WC volt. Egy csomó ember ugrált ott, ládákat tologattak, papírokkal mászkáltak, telefonáltak angolul, és különböző nyelveken is. Régebben modellként dolgoztam, azt hiszem ez hiányzott nagyon. Az állandó nyüzsgés és rohanás.
- Na végre! – jött egy kb. 25 és 30 közötti fiatal nő felénk.
- Ez ki? – nézett rajtam végig, majd amikor meglátta, hogy Mattel végig összekulcsolt kézzel voltunk, a szemeit forgatva folytatta, anélkül, hogy megvárta volna a választ.
- Matt, a nődet nem kellett volna hozni! – itt kicsit dobbant a szívem. A szöveg egy kicsit lekezelő volt, de a tartalmát jó volt hallani.
- Mark már így is ideges! Na, gyertek, közben mondom a napi programot! – vezetett minket előre.
- Akkor most megyünk Markhoz bejelenteni, hogy már itt vagytok, hívnám őt, de most éppen az olasz pasival beszél. Ő majd elmondja mi hogyan lesz, őt – itt rám mutatott – pedig majd elrakja valahova – nagyon kedves csaj, mondhatni… - először mentek a Katie-hez, ő csinálja a sminket, ő ott van a bal felső sarokban, az öltözőtől jobbra, közben majd Tom vagy Max elkezdik a fényképezést, aztán vár Mattie, aki majd megcsinálja az interjút, utána egy kis szünet és fotózás. Érthető? Helyes. – kicsit furcsa volt, de tetszett ez a stílusa.
- MARK! – kiabált neki, aki mindegyik telefonba egyszerre mondta, hogy „majd később visszahívlak”. Mark, Mark, Mark. Úristen. Őt ismerem. 2 éve dolgoztam vele. Fényképész, az egyik legjobb a szakmában. Ráadásul azért is különleges, mert nem csak kattint párat a gépen, hanem az egészet ő szervezi meg. Világszerte ismert. Egyszerűen fantasztikus. Ráadásul nagyon jóképű, ezt bármelyik nő megmondhatja. Ennek tetejébe még okos, intelligens, és nem utolsó sorban gazdag. És imádja a gyerekeket. És megértő, meg érzékeny. Az álom férfi. Az egyetlen szépséghibája, hogy meleg. Kár érte.
- Na végre! – kiáltott fel Mark, miután megfordult. – Jajj, Jay Jay, szörnyen nézel ki, ezerszer megmondtam, hogy ne igyál! Katie! KATIE! – ordibált – Hol van Katie? – nézett a lányra, aki idevezetett minket.
- A lányokat csinálja! – válaszolt.
- Ja, az más! Akkor Di, mondd meg neki, hogy Jay szemeit külön csinálja meg! – utasította a nőt Mark. Engem még nem vett észre.
- Matt? Te mennyit aludtál? Tiszta karikásak a szemeid! És még ide is hozod a ribancod? – nézett végig rajtam Mark, aztán hirtelen abba hagyta a beszédet. Nyilván rájött, hogy engem ismer, mert ráadásul egy kicsit fel is kiáltott:
- Anna! Hát te mit keresel itt? – adott nekem két puszit. A srácok mindegyike kicsit furán nézett rám, de már nem volt idejük megkérdezni, hogy honnan ismerjük egymást, ugyanis menniük kellett átöltözni. Egy másik lány vezette őket tovább, „Di” ott maradt velünk.
- Muszáj lesz beszélnünk Kislány, annyi mindent kell elmesélned! Gyere a relaxálóba! – az a bizonyos relaxáló. Mark olyan kis pici szobája, ami teljesen hangszigetelt volt, és minden helyszínen ott kellett lennie. Ide szokott elvonulni az emberek elől. Nagyon hangulatos kis hely volt.
- Még be sem mutatkoztam! Dianna vagyok! – nyújtotta ki a kezét a lány.
- Alanna! – fogtunk kezet.
- Ne reménykedj, nem fogok bocsánatot kérni az előzőért! – szögezte le, amint beléptünk a szobába.
- Rendben, én sem bántam meg, hogy az első benyomásom rólad az, hogy egy büdös ribanc vagy, aki valószínűleg úgy jutott el idáig, hogy fél Európával megbaszatta magát. – mosolyogtam kedvesen.
- Anna, te sosem változol! – ült le mellém Mark nevetve. Dianna szemmel vert engem.
- Di, te mit keresel még itt? Nincs valami dolgod? – kérdezte Mark dühösen.
- Ami azt illeti, nincs… - válaszolt Dianna.
- Akkor menj, és találj magadnak, hagyj minket kettesben! – utasította ki a lányt, akik valószínűleg örömmel távozott.
- Mióta vagy itt? – kérdezte Mark.
- Pár hete. Úgy volt, hogy műteni fogják a szemem, és Padge-hoz jöttem csövezni, de aztán mégsem lett megműtve a szemem, mert Matt mondta, hogy… - kezdtem mesélni, de félbe szakított:
- Mattel ez komoly? – kérdezte.
- Ami azt illeti, még nem vagyunk együtt.
- Még? Ezt ő is így gondolja?
- Majd meglátjuk… - próbáltam kitérni a kérdés alól, mert valójában fogalmam sem volt mit gondol Matt.
- Anna, én tudom milyenek a férfiak, és hidd el nekem, hogy az ő fajtája a nőket csak kihasználja. – fogta meg a kezeim. Erre még nem is gondoltam. És ha csak játszik velem? Elvégre egészen eddig nem történt semmi komolyabb. Még csak nem is beszélgettünk arról, hogy mi lenne, ha… Ez így nem jó. És ha TÉNYLEG csak játszik velem?
- Amyvel mikor szakítottatok? – kérdezte hirtelen.
- Hát, már régen… - válaszoltam egyszerűen, de még mindig az előző mondata járt a fejemben.
- Annyira sajnálom! - fogta meg ismét a kezem együtt érzően. Még továbbra is Mattre gondoltam.
- Mark, tudom, hogy fogadtatok Juliaval, hogy kibírjuk-e 5 évig! – feleltem unottan.
- Erről te tudsz? – kérdezte meglepetten.
- Mindenki tudott róla. Meg arról a fogadásról is, hogy a csapat melyik tagja fog először megfektetni! Sőt, a tortásat is tudom, hogy ti csináltátok… - szedtem össze a dolgokat nagyjából.
- Ez nem fair! – nevetett, majd hirtelen csörgött a telefonja.
- Igen? – szólt bele. – Megyek, megyek! – és le is tette. Ez gyors volt.
- Anna! Tudod, hogy mindig te voltál a kedvencem! – fordult még egyszer felém.
- Igen! – mosolyodtam el. És még mindig csak Matten gondolkoztam.
- Ha vissza akarsz jönni, akkor itt a számom! – adott egy névjegykártyát.
- Tessék? – kérdeztem meglepetten.
- Gyönyörűbb vagy, mint valaha, ha újra akarod kezdeni, akkor kezdd a csúcsról! Sztárt csinálok belőled Alanna, higgy nekem!
- Majd még meggondolom… - válaszoltam zavartan.

11. rész - Az enyém lesz. Akár akarja, akár nem.

~.~.~.~.~.~ Alanna szemszöge ~.~.~.~.~.~

Nagyot sóhajtottam. A fizikát mindig értettem, de a mágneses indukció pont egy olyan téma, ami úgy, ahogy van, kiesett. 2 hónapja kezdtem el hangtechnikát tanulni, ilyen levelező tanfolyamon. És most kb. fél hónap alatt fogjuk át venni az egész középiskolás anyagot. Ez kicsit durva. És ezt a témakört nem tudom egyedül megcsinálni. Padgehoz nem mehetek, mert ahogy megtudná, onnantól kezdve egész nap azt kéne hallgatnom, hogy a tanulás milyen fontos, és ez egy nagyszerű lehetőség, amit nem szabad kihagyni. Másfél hete költöztem ide, és egészen eddig bírtam az éjjel, egyedül tanulást, szóval ezután is menni fog, de ezt valakinek el kell magyaráznia. Reach hülye a fizikához. És ott van Matt. Pontosabban itt. Ezen a héten ő is itt fog csövezni, mert neki meg a házát újítják, és csak napközben ugrik át néha. Most ő az egyetlen, akit meg tudok kérdezni.
Benyitottam a szobájába, és letérdeltem az ágya mellé. Az arcát simogattam, és halkan szólongattam. Lassan kinyílt a szeme. Vártam, hogy megszólaljon, jelezve, hogy már ébren van. Egy kis ideig csak néztük egymást, majd amikor magához tért, megszólalt:
- Az angyalokat szőkének képzeltem el, de ez sem rossz… - kicsit elnevettem magam, de rögtön a tárgyra tértem:
- Most utálni fogsz, de valamit muszáj kérdeznem!
- Na, ki vele! – próbált értelmesen nézni, de még egyenlőre nem nagyon ment neki. Egy papírra írtam ki a kérdést, onnan olvastam.
- Mitől függ az indukált feszültség?
- Mi van? – pislogott értetlenül.

~.~.~.~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~.~.~.~

- De ez tök jó, hogy ilyet tanulsz, eddig miért nem mondtad? – ültünk az ágyamon. Lana ölében volt a laptopja, már az utolsó szavakat pötyögte be.
- Nem akarom, hogy Padge tudja! – kapcsolta ki a gépet.
- De miért? Tudod milyen büszke lenne rád? – csodálkoztam. Valószínűleg sohasem fogom ezt a csajt megérteni. Kár.
- De ugyanakkor végig zaklatna, hogy tanuljak rendesen! – ebben mondjuk igaza van… De akkor is!
- Pedig örülne neki! – erősködtem tovább.
- Ne mondd el neki, légy szíves! – nézett rám óriása szemekkel, és addig nem állt le, amíg meg nem ígértem.
- Köszi! – adott egy puszit, és elindult kifelé. Nem értettem miért. Nem tűnik fáradtnak, és én se vagyok az, ráadásul vele akarok lenni. A fasz fogja elengedni.
- Most elmész? – kérdeztem.
- Nem akarok zavarni… - válaszolta. Ő sohasem zavar.
- De én nem vagyok álmos, ha már felébresztettél, nehogy itt hagyj! – mentem oda hozzá, és leültettem.
- Jó… - sóhajtott. Egy pillanatig csak néztem. Olyan fura, hogy az éjszaka közepén is ugyanolyan gyönyörű, mint nappal. Megnézném egyszer smink nélkül, kíváncsi vagyok, hogy úgy hogy néz ki.
- Egyébként nem akarod lemosni a sminked? – kérdeztem.
- Nem igazán! – válaszolta mosolyogva.
- Ez fura, akkor mások miért mossák le minden este?
- Mert elvben árt a bőrnek.
- Ez téged nem zavar? – kérdeztem meglepetten. Mosogatni viszont nem volt hajlandó, mert kiszárítja a kezét. Kis álszent.
- Egészen eddig nem lett tőle semmi bajom. – bezzeg az a fél csepp mosogatószer…
- De még lehet! – akartam az ujjammal letörölgetni a szeme körüli fölösleget, mire védekezésül megfogta a kezem.
- Sosem tudni kivel találkozom éjjel! – nézte az ujjam, hogy ellenőrizze mennyit sikerült leszednem, de szerintem semmit.
- Kétlem, hogy a szőke herceged az éjszaka közepén fog rád törni! – válaszoltma unottan.
- És ha mégis? – engedte el a kezem, és rám nézett.
- Akkor meg úgy sem fogsz rá felébredni! És csak nem olyan köcsög, mint egyesek, hogy felébreszt!
- Miért, lehet, hogy őt is érdekli az indukált feszültség… - nevetett.
- Ó, szóval te vagy az én szőke hercegnőm? – vontam fel az egyik szemöldököm, és végig néztem rajta. Valahogy még mindig tetszett. Marad a hercegnőm.
- Világosbarna… - javított.
- De vannak szőke hajszálaid, tehát szőke vagy. – kezdtem keresgélni a hajában.
- De én legalább nem festem. – jegyezte meg.
- Valami bajod van a hajammal? – kérdeztem a kelleténél kicsit buzisabb hanglejtéssel, így inkább a mozdulataimmal is rátettem egy keveset, és beletúrtam a hajamba.
- A szőke herceg nem lehet fekete! – mondta.
- A szőke hercegnő se világosbarna, tehát téma lezárva. A szőkék amúgy nem is jönnek be annyira… Szerintem olyan természetellenesnek hat, meg kurvás is. – mondtam.
- Nekem tetszenek a szőkék is. Mondjuk nem az a Chloe típusú festett szőke…
- Nekem ő tetszett… - csúszott ki, bár nem kellett volna. Hát igen Matt, így kell bevágódni egy lánynál, ehhez van érzéked.
- Egy éjszakára, ja…
- És ha nem csak egy éjszakára? – kérdeztem. A helyzet már úgy is menthetetlen volt. Akkor legyünk őszinték.
- Akkor kettőre. Egyébként szar az ágyban, elárulom. – Lana és Chloe? Hát, nem rossz párosítás… viszont Chloe a múltkori emlékeim alapján tényleg nem volt egy nagyeresztés.
- Ja, tudom. De szopni azt jól tud. – válaszoltam. Az utóbbit talán le kellett volna hagynom…
- Ezt még nem tapasztaltam… - nevetett. Ezek szerint nem zavarja, ha kicsit közvetlenebb vagyok.
- Meg is lepődnék… - mosolyogtam zavartan. Úristen, Lana fasszal?
- Ha azt mondanám, hogy férfi vagyok, nem hinnéd el? – kérdezte, és egy hajtincsével játszadozott. Na várjunk, most flörtölni próbál?
- Hogy őszinte legyek, egy egészséges férfi álmaiban te tökéletes vagy egy bizonyos fölösleges testrész nélkül is… - vakartam meg a fejem egy kicsit. Próbáltam érthetően fogalmazni.
- Gondolom, ezzel arra célzol, hogy te nem vagy egészséges! – nézett rám szúrósan. Ez attól függ ki kérdezi. Ha Lana, akkor egészséges vagyok, ha Padge, akkor nem. Egyértelmű.
- Így is fogalmazhatunk – nevettem, mire Ő is elmosolyodott. Eldőlt az ágyon, és csak nézett rám. Nem tudtam eldönteni ebből a pillantásból, hogy most mit is akar.
- Min gondolkozol? – simogattam az arcát.
- Fáradt vagyok. – felelte egész egyszerűen.
- Akkor most hagyjalak békén? – mosolyodtam el. Próbáljunk az ő fejével gondolkozni. Ha azt mondja, hogy igen, akkor leállok, és ha akar tőlem bármit is, akkor az nem jó neki. Ha viszont azt mondja, hogy ne hagyjam békén, akkor egyértelmű lesz minden esetleges szándéka, az pedig nem jellemző rá, hogy így kimondja ezt.
- Nekem már mindegy… - sóhajtott, és becsukta a szemét. Ezzel gyakorlatilag rám bízta az eseményeket. Most ha megcsókolom, akkor eltolna? Valószínűleg igen. Meg Chloe is mondott valami olyasmit, hogy barátnője van. Tényleg, ezt meg kéne kérdezni…
- Lana, emlékszel, hogy amikor Chloe azt hitte, hogy együtt vagyunk mit kérdezett? – tettem fel a kérdést.
- Nem nagyon… - próbálta felidézni, de nyilván nem volt neki olyan fontos, hogy megmaradjon benne. – Miért, mit?
- Valami olyasmit, hogy ő azt hitte valami Amyvel jársz.
- Amy? – kérdezte meglepetten és egyben zavartan. Talán rossz nevet mondtam.
- Lehet, hogy más nevet mondott, nem vagyok biztos benne. Csak valakiről kérdezett…
- Igen, tudom, emlékszem. Amy a volt barátnőm… - na, ezt most furcsa volt hallani.
- Egy nő szájából még mindig nem tudom ezt a „barátnőmözést” megszokni. – simítottam végig az alsóajkát.
- Akkor a volt barátom, ha így jobban tetszik. – korrigálta önmagát. Látszott rajta, hogy ideges és nem tudja kezelni a helyzetet.
- Ne, akkor féltékeny leszek. Inkább ne beszéljünk exekről, szóval most nem vagy együtt senkivel? – tértem a lényegre, és végig simítottam az oldalát.
- Nem igazán! – fogta meg hirtelen a kezem, és nem engedte, hogy bármit is csináljak.
- Akkor megnyugodtam. – mosolyodtam el, és az ujjaival kezdtem játszani.
- Nem akarod lekapcsolni a villanyt? – kérdezte. Szerintem megijedt.
- Nem nagyon, de mindegy. – nyomtam meg a kapcsolót. Hirtelen koromsötét lett a szobában, szószerint az orromig sem láttam el, gondolom ő sem nagyon. Átöleltem, és ekkor éreztem, hogy a szíve nagyon gyorsan dobogott.
- Elengedjelek? – kérdeztem.
- Matt, ma már azt csinálsz velem, amit akarsz, a feltétel, hogy nem kell megszólalnom, se mozognom, és aludhatok közben.
- Megfontolandó… - vigyorogtam. Adtam egy puszit a nyakára, és végleg eldugultam. Teljesen mindegy, hogy mit gondol. Kell nekem és az enyém lesz. Akár akarja, akár nem.

~.~.~ Reggel , Alanna szemszöge ~.~.~

Amikor felébredtem, Matt nem volt ott. Ezt utálom a pasikban. Le se szarják, hogy milyen jó érzés az arcukat meglátni először. Mindegyik önző. Ők megnéznek, de mi egy pillantást sem vethetünk rájuk. Amikor pedig egyszer sikerül előbb ébredni, és lefényképezed, ki kell törölnöd, nehogy véletlenül is meglássa valaki más.
Mattet átkozva mentem ki a fürdőbe. Ott jöttek a szokásos dolgok. WC-vel indítunk, aztán öltözünk. Jelenesetben egyrészes, spagetti pántos, fehér ruha, amin pici fekete virágok vannak. Amikor volt a nagy bevásárlás, Matt ehhez ragaszkodott egyedül.
Jött a hajam. Kibontottam, kifésültem, majd két copfba összefontam. Matt szerint így vagyok a legédesebb.
Úristen, most komolyan neki akarok tetszeni? Az az egy szerencséje van, hogy most így tényleg jól nézek ki.
A szemfesték maradékát reggel általában lemosom, mielőtt új réteget viszek fel. Nehogy azt mondják, hogy sosem szedem le. Éppen a vizes arcomat töröltem, amikor valaki benyitott. Be kellett volna zárnom az ajtót. Hátra fordultam, Matt állt ott.
- Menj ki! – fordultam el. Senki nem láthat így, főleg ő nem.
- Bocs, egy pillanat és megyek! – nyitotta ki az egyik szekrényt.
- Matt, most menj ki! – szóltam rá ismét, de még mindig nem hallottam ajtócsukódást. Ehelyett egyik karjával átölelt, a másikkal az arcom próbálta megnézni, hacsak nem fordítom el a fejem. Ez nem tetszett neki, ezért a karomnál fogva, az előzőnél kevésbé finom módszerrel megfordított. Egy ideig néztünk egymás szemébe. Nem tudtam mit mondani. Először legszívesebben pofon vágtam volna, hogy miért csinálja ezt már sokadik hete, de amikor belenéztem a szemeibe, valahogy nem tudtam megszólalni. Nem tudom, hogy ő mire gondolt. Valójában nem is akarom tudni. A lényeg, hogy azt mondta, gyönyörű vagyok, így is. Hittem neki. Pláne amikor megcsókolt. Érdekes volt, mert először olyan lágy, romantikus csóknak indult, majd hirtelen előtört belőle valami szenvedélyféleség. Talán még a múltkori óta tartogatta. És nem is bántam, mert tetszett. Abban a pillanatban határoztam el, hogy nem fog érdekelni az eddigi életem, most Matt kell. És az enyém lesz. Akár akarja, akár nem.


-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.--.-.-.-.-.-.-.-

Reménykedem, hogy tetszik. Egyszer el kell kezdeni a nyálas részt is. xD
Ez most tipikusan az a fejezet, amiről tudom, hogy szar lett, de nem tudom normálisan megírni. Már vagy ötször átfogalmaztam, ez a végleges változat, felraktam, ennyi. xD
Véleményt gyerekek!

<3 Ariana

10. rész - Van valami, amiről muszáj beszélnünk!

- Helló! – léptünk be a házba mind a négyen. Padge ült a kanapén, intenzíven farkasszemet nézve Reachellel.

- Most fogjátok be! – mondta Reach, mielőtt bármelyikünk megszólalhatott volna.

- Történt valami érdekes? – kérdezte Padge.

- Reach, nyertél már? – kérdezte Jay.

- Most vezetek, szóval kuss! – emelte fel a kezét Reach. Fogalmam sincs mit csináltak, de elég hülyén jött le.

- Lanara ráindult a pincér! – mondta Matt.

- És még diplomája sincs! – tette hozzá Jay.

- És lerázta, ugye? – kérdezte Padge.

- Ha lerázza, nem kapunk ingyen sütit! – válaszolta Moose.

- Úristen, Lana, mit csináltál? – kérdezte Padge, de még mindig nem nézett rám. Mielőtt elmondtam volna, hogy mi történt, Moose folytatta:

- Elmondta, hogy ő a lányokat szereti, a pasi pedig azt válaszolta, hogy őt ez nem zavarja. – Ez eddig igaz is volt, ám Jay folytatta:

- Aztán Lana megkérdezte, hogy nincs nálunk pénz, mit szeretne a sütiért cserébe, aztán félre vonultak a ház mögé!

- Mi van? – nézett rám Padge, én pedig Jayre.

- Háhá! – csapta össze a kezeit Reachel. Mindenki röhögött, még Padge is, csak én nem értettem miről van szó.

- Ennek most mi volt a lényege? – kérdeztem. Nyilván valami idióta játék, aminek az előzményeiről lemaradtam.

- Csak egy játék… - mondta Moose.

- Jó, de milyen játék?

- Az a lényege, hogy leül egymással szemben két ember, és egymás szemébe kell, hogy nézzenek. Közben lehet beszélni, akkor közlekedni is, csak nem fordíthatja el a fejét. – magyarázta el nekem Reach, majd folytatta:

- Padge ebben mindig nyer, még sose tudtam legyőzni!

- Úristen! – néztem felfelé. Elég idióta egy játék, nem tudom mit lehet ezen élvezni. Ennek semmi értelme. Ráadásul tök egyszerűnek tűnik… Szerintem fél perc alatt le lehet zavarni…

- Ne nevess, nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik! – mondta Reach fenyegetően.

- Persze, mert te már arra felkapod a fejed, ha azt mondom, hogy mögötted van egy sün! – mondta Padge lenézően.

- Most miért nem engeded, hogy örüljek a győzelmemnek? – nézett rá Reach számon kérő módon.

- Mert ez egyszeri alkalom volt!

- Ünneprontó… - legyintett a kezével Reach, és ennyivel el is intézte.

- Te nem akarod kipróbálni? – kérdezte Matt.

- Hát… Nem tudom… - gondolkoztam el az ajánlaton, mivel már nem voltam ebben olyan biztos, mint a legelején.

- Na, gyere! – ültetett le magával szemben.

- Oké, 13:44 van, óra indul! – indította el a „versenyt” Padge.

- Állj-állj! – szólt közbe Jay. – Előbb a téteket!

- Van egy 20asom, hogy Matt nyer! – ment a pénztárcájáért Reach.

- Kösz a bizalmat… - néztem rá szúrósan. Most már csak azért is megcsinálom!

- Tartom! – kutatott Moose a dzsekijében.

- Én is! – mondta Padge és Jay szinte egyszerre.

- Mindenki ellenem? – néztem körül. Ezek szerint igen. – Oké, de ha nyerek, az enyém a pénz! – jelentettem ki kicsit csalódottan. Ez nyilván azért van, mert először próbálom ki.

- Tehát 13:46, kezdjük! – indított Padge ismét. Elkezdődött a nagy játék. Csak néztem Matt szemeibe, akinek egy pici izma sem rándult meg. Gondolkoztam, hogy mit csinálhatnék, hogy eltereljem a figyelmét. A többiek egy ideig beszélgettek, de egy 5 perc elteltével megunták. Ekkor jutott eszembe a tökéletes megoldás.

- Matt, most ki fogom gombolni a pólóm! – jelentettem ki, Matt szemei abban a pillanatban leugrottak… Jött a nevetés, kb. úgy mint az előbb.

- Na, akkor ide a pénzem! – néztem vigyorogva Jayre.

- Na várj, ez csalás volt! – tiltakozott Matt.

- Miért? – kérdeztem meglepetten.

- Mert tudtad, hogy le fogok nézni!

- Reach, érvényes volt? – néztem rá, kicsit elbizonytalanodva, hátha még sem. Akkor viszont elég gáz.

- Szerintem igen! – nézett Padge-ra, aki szintén helyeselt.

- Kezdők szerencséje… - duzzogott Matt. Erre szerintem nagyon nem számított.

- Ha ez vigasztal, akkor tudok szerezni sütit ingyen… - mosolyogtam rá.

~.~.~ Aznap este ~.~.~

- Na, kiheverted a reggel történteket? – ültem le vele szemben.

- Nem, ezt nem úszod meg ennyivel! – válaszolta gonoszan mosolyogva. És ez idegesített. Boruljon ki, üvöltsön velem minden kis szar miatt, vonjon kérdőre a csók miatt! Matt, légy férfi, csinálj valamit! Nem hiszem el, hogy ennyire nem érdekellek! Tudom, hogy bassza az agyadat! Ne csinálj úgy, mintha nem érdekelne!

- Matt... – szólaltam meg, de végül meggondoltam magam. Kicsit reménykedtem, hogy nem hallotta meg, de vissza kérdezett. Vagy kitalálok valamit, vagy marad ez. Nincs fantáziám, basszus!

- Ami tegnap történt...

- A csókra gondolsz? – kérdezte. Tehát mégis gondolkozott rajta. Háhá!

- Igen! – mondtam, és vártam, hogy meg szólaljon, de valószínűleg ő is erre várt, így folytattam – szóval szeretnék bocsánatot kérni, mert nem tudom mi ütött belém...

- Megbocsájtok... – nevetett. – Egyébként van valami, amiről muszáj beszélnünk!

- Mi? – kérdeztem meglepetten. Számítottam arra, hogy ordibálni fog, vagy nekem esik, de erre pont nem. Vajon mit akarhat?

- A műtéteddel kapcsolatban!

- Mi van vele?

- Tudom, hogy miről van szó, mert nekem is ajánlották, de én veled ellentétben végig olvastam a papírt, és szerintem ne kéne ezt megcsináltatnod!

- Miért?

- Mert tudom, hogy 10 emberből 3 ember teljesen elveszti a látását a műtét után! Az egyik ismerősöm fél szemére megvakult utána, szerintem nem éri meg kockáztatni.

- Baszd meg, 33 százalék esély van arra, hogy megvakuljak? – kérdeztem elkerekedett szemmel. Talán mégis utána kellett volna néznem, hogy miről is van szó.

- Egész jó vagy fejszámolásból... – nevetett. Ezeket az alapokat azt hiszem tudni kell, miért olyan meglepő ez? Ha tudná, hogy beszélek spanyolul, na, azon kellene meglepődnie! Talán nem is vagyok olyan hülye, mint amilyennek először nézett.

- Akkor asszem telefonálok, és lemondom... Kössz, hogy szóltál! – szedtem fel a mobilom a pultról, és indultam kifelé.

- Nincs mit! – mosolyodott el.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Okéokéoké, tudomtudomtudom. Ez most nem lett úl nagy eresztés, meg rövid is. Meg vannak benne fölösleges részek is... Meg nem olyan jó, mint kellene, hogy legyen. De a történet szempontjából nagy előre lépés. Majd később megtanuljátok ezt is megbecsülni...:P
Szóval tessék szeretni, és küldeni egy mailt, mert nagyon jól esne.

arianablue76@yahoo.com

<3 Ariana

9. rész - Futás, kamera, süti, fapofa. Keverve.

~.~.~.~.~.~ Alanna szemszöge ~.~.~.~.~.~

- Ez mi volt? - nevetett Reach halkan, hogy Matt biztosan ne hallja.
- Nem tudom... - takartam el az arcom egy kispárnával, mert tuti elvörösödtem.
- Tök édesek vagytok együtt! - mosolygott, miközben eldobta a párnát.
- Nem is jön be.
- Akkor meg minek... - kezdte el a mondatát, de közbe vágtam:
- Mert olyan édes volt egész nap...
- Szóval te csókoltad meg? - vonta fel a szemöldökét meglepetten.
- Most már késő ráfogni? - haraptam az alsó ajkamba, amire csak egy bólogatással felelt.
- Csak hirtelen fellángolás volt... - túrtam a hajamba kicsit zavartan. Úgy éreztem magam, mint egy tizenéves szűzlány, akinek most fogta meg a kezét először egy fiú. Úgy körülbelül a XVIII. századból.
- Ez nem csak fellángolt, égett! És Mattet is sikerült elég jól feltüzelned!
- Holnapra ugye elfelejti?
- Ha nem nyomulsz rá, akkor tuti.
- Most sem nyomultam!
- Lana, ne tegyél úgy, mintha soha nem csináltál volna ilyet! Bridgend egyik legnagyobb kurvája vagy, tudod...
- Ezt bóknak veszem! - ültem fel, és hogy eltereljem a témát, megkérdeztem - Miért is jöttél?
- Mert holnap reggel elmegyünk futni!
- Mi van? - néztem rá fájdalmasan. Én mentem volna kosarazni, úszni, kondizni, bárhová, csak futni ne. Ez volt az egyetlen dolog, amit gyűlöltem.
- Muszáj lesz beszélnünk, és itthon nem tudunk!
- Reach, akkor menjünk el vásárolni, vagy bárhová, de ne fussunk... - tört ki belőlem, kcsiti hangosabban a kelleténél, mire rögtön elkezdett oltogatni.
- Figyelj, az lesz, hogy kb. 2 percet fogunk futni, amikor pedig a házból nem lehet látni minket, leállunk, és elmegyünk valami kajáldába, oké?
-Felőlem! - nevettem el magam. Ez hiányzott ebből a helyből. Mindig bújkálni, nehogy a szomszéd meglásson... Meg az ehhez hasonló baromságok.
- Akkor majd keltelek! - adott egy puszit az arcomra, és kiment a szobából.




~.~.~ Másnap ~.~.~


~.~.~.~.~.~ Padge szemszöge ~.~.~.~.~.~

- Reach! Ébresztő! - simogatta Lana az orrát. Nem is Reachel lett volna, ha nem alszik el.
- Mi van? - nyitotta ki álmosan a szemeit.
- Megyünk futni! Tudod... - suttogta Lana.
- Futni? - emelte fel a fejét álmos szemekkel. Nem volt képben.
- Emlékszel? Megbeszéltük, hogy felkeltesz! - itt alíg bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam. Közben a kamera a kezemben volt. Először próbáltam eldugni, de nem sikerült, ezért inkább nem titkoltam.
- Ja... - ült felkicsit még kómásan Reachel.
- Fogd be, ez miattad van! - mászott ki az ágyból, és Lanát kirángatta a szobából. Szerintem ő sem igazán értette mi van, mert erősen tiltakozott.
- Nekem miért kell mennem? Hé, ez nem igazságos, alig pár napja vagyok itt, de másodszorra rabolsz el... - próbálta visszatartani, de nem engedett el, sőt, még erőteljesebben és gyorsabban vonszolta a fürdő irányába. Ezen is csak nevetni tudtam, és követtem őket, amíg el nem tűntek az ajtó mögött. Ekkor jött a nagy ötlet, így fogtam magam, ott hagytam őket, és lerohantam a nappaliba. A bandából szokás szerint mindenki ott lógott, így nem kellett sokáig mennem.
Egy pillanat alatt felvázoltam nekik a tervem, miszerint kocsiba szállunk, és felvesszük, ahogy szenvednek. Mindenki egyetértett. mivel negyedóra elteltével is a fürdőben tartózkodtak, felkiabáltam nekik, hogy elmentünk kocsmázni. Az az elfoglaltság, amelyet soha nem kérdőjeleznek meg. Egy láda sört bepakoltunk az autóba, és elhelyezkedtünk kényelmesen: Matt vezet, Jay és Moose hátul mint pia felelős, én az anyósülésen, kamerával a kezemben. Az esetleges balesetek elkerülése végett kikészítettük az összes telefont, és egy fényképezőgépet is, nehogy lemaradjon valami. És vártunk. Közben, hogy elteljen az idő, felkonferáltuk az eseményeket.
- Na, jönnek! - mutatott rájuk Moose.
- Mennyi az esélye, hogy meglátnak? - kérdezte Jay.
- Az utca túloldalán vagyunk, nem sok! - válaszolt Matt, amíg én a kamerával szarakodtam.
- De így nem halljuk őket! - értetlenkedett Jay.
- Nem baj, nem az a lényeg! - válaszolt helyettem ismét csak Matt.
- Miért sétálnak? - kérdezett tovább Jay. Ezek szerint ma ilyen napja van. Már épp ott tartottam, hogy leütöm, amikor Matt megoldotta a helyzetet helyettem is. Minek is kellek én ide?
- Kuss és igyál! - szólt rá.
- De ez nem hülye kérdés! Nem úgy volt, hogy futni mennek? Akkor miért sétálnak? - folytatta Jay helyett Moose.
- Így könnyebb. - Jay, szerényen. Már nem akart túl sokat szerepelni.
- Hívjuk már fel őket, hogy mi is futunk! - Moose
- Majd később, még lehet, hogy elkezdenek. - kortyoltam egyet az üvegből.
- Bocs, hogy ezt mondom, de röhögnék, ha pasizni mennének. - Jay.
- Ha igen, akkor te leszel megverve! - fordultam hátra fenyegetően.

- Szerintem már nem fognak futni. - állapította meg Jay, amint egy cukrászda kertjében ültek egy nagy, fehér asztalnál. A nap folyamán, ez az egyetlen mondata, amivel bárki is egyet értett.
- Hívjuk fel őket! - vett elő egy telefont Moose.
Vicces volt végig nézni, ahogy reagálnak a hívásra. Reach éppen valami krémes csokis valamit tömött magába, nem tudott beszélni. Odaadta a telefont Lananak, és mutogatott neki valamit, amíg próbálta lenyelni a falatot.
- Igen? - szólt bele Lana.
- Helló, itt Padge! Merre vagytok?
- Ömm, itt vagyunk valami park mellett, nem tudom a nevét... - hadarta gyorsan. Hallattszott a hangján, hogy nem igazán tudja mit mondjon. Alig bírtuk ki csöndben ezeket a pillanatokat. Ebbe nyilván az alkohol is besegített, kitudja.
- Akkor tudod adni Reachelt? - Lana ránézett szegény fuldokló lányra. Reach nagyon próbált rágni és nyelni, de nem tudott elég gyorsan.
- Szopás közben is ilyen képet vág? - suttogta Moose.
- Csss! - vigyorgott Matt.
- Reach most éppen vécézni van, nem tudom adni! - mondta Lana egy kisebb szünet után.
- Le tudod írni a parkot, ahol vagytok? - kérdeztem.
- Hát... az egész ilyen füves terület... valami erdő van itt mellette meg sok fa... - makogott össze vissza.
- És van ott egy nagy tábla "ne dohányozz" felirattal?
- Öööö, igen!
- Akkor tudom melyikről van szó! Éppen kocsiban vagyok, elmenjek értetek?
- Hát... sportolni jöttünk, inkább gyalog megyünk haza...
- De itt vagyok a közelben, akkor már elmegyek értetek! Már biztos nagyon fáradtak vagytok!
- Nem fontos... - próbált győzködni, Reachel pedig még mindig azzal az egy falattal küzdött.

~.~.~.~.~.~ Alannna szemszöge ~.~.~.~.~.~
- Éppen kocsiban vagyok, elmenjek értetek? - kérdezte Padge. Itt dobbant egyet a szívem. Ha most lebukunk, elég gáz lesz. Mit mondjunk, mit kellett annyira megbeszélnünk? Most ha azt mondom, hogy Reachel terhes, és be van szarva, akkor egyszerre ketten fognak megölni.
- Hát... sportolni jöttünk, inkább gyalog megyünk haza... - próbáltam kimagyarázni.
- De itt vagyok a közelben, akkor már elmegyek értetek! Már biztos nagyon fáradtak vagytok! - ennyire hülye nem lehet. Most mondtam, hogy nem, basszus, fogja már fel!
- Nem fontos... - próbáltam a tudtára adni ismét, hogy NEM! Ránéztem Reachelre, akinek végre sikerült lenyelnie azt az egy falat sütit, amivel egy órája küzködött. Amikor azt hittem, hogy végre adhatom neki a telefont, és majd ő megoldja helyettem, elkezdett köhögni. Azt hittem beszarok...
- Olyan édesek vagytok futás közben... - mondta. Abban a percben valaki leült az asztalhoz ránéztem, és Padge volt az. A kezéban még mindig azt az idióta kamerát tartotta, a másikban a telefonját. Nem is tudtam mit mondani. Reach köhögőrohama is megállt.
- Sütiii! - ült le Moose is, és kérdezés nélkül elkezdett enni. Hirtelen megjelent Matt és Jay is.
- Ti követtetek? - kérdezte felháborodottan Reach.
- Igen... - vállalta büszkén Jay.
- Hogy képzelitek? Arra nem gondoltok, hogy valami személyes dologról akarunk beszélni? Padge, legalább te viselkedhetnél felnőtt módjára! - állt fel. Kicsit elmosolyodtam. Gondolom most azt akarja kihozni, hogy ők voltak a szemetek. Nála az alapszituáció mindig az volt, hogy ő a jó, és mindenki más rossz. Nem várta meg a választ, hanem felállt, és elrohant. Mindenki rám nézett hirtelen.
- A kulcs itt van, vagy a kocsiban hagytad? - kérdezte Matt Padge-tól.
- A kocsiban, de nem tud vezetni.
- Padge! - jött vissza Reach ugyanazzal az áldurcival, amivel elment.
- Mondd Szívem! - vigyorgott.
- Szeretlek! - nyújtotta felé a kezét, Padge pedig felállt.
- Tudom... - adott neki egy puszit, és elmentek.
- Most mi hogyan fogunk hazajutni? - kérdeztem, miközben Reachel maradékát ettem, ugyanis Moose éppen az enyémet falta.
- Én éhes vagyok! - Nézett rám Jay óriási bociszemekkel. Lehet ennek nemet mondani
- Én is! – kezdtem felszedegetni a morzsákat a tányérról.
- Akkor ki mit kér? – állt fel lovagiasan Matt. Ezek szerint már megszokott, hogy mindenért ő rohangál ilyen helyeken.
-Ez a csokis cucc mi volt? – kérdezte Jay.
- Nem tudom, Reach választotta. – rántottam meg a vállam, még mindig a morzsákat eszegetve.
- Hogy nézett ki? – kérdezte Matt. Már biztos gyakorlott volt ezekben a dolgokban.
- Én csak darabjaiban láttam! – mondta Moose, bekebelezve az utolsó falatot is.
- Lana? – nézett rám, várva a kicsit részletesebb leírást.
- Hát, ilyen kocka alakú volt – rajzoltam a levegőben – de nem teljesen, mert ilyen kerek is, a tetején pedig olyan háromszög…
- Na jó, inkább gyere, és mutasd meg! – forgatta a szemeit.
- Most mi a baj? – néztem rá értetlenül.
- Ja, én sem értem miért olyan megtalálni a négyzet alakú, de egyben kör és háromszög alakú sütit! - szedett elő egy sört valahonnan. Ezen már meg se kéne lepődnöm, ő a sivatag közepén is találna egyet.
- Jó, megyek. – sóhajtottam, és felálltam a kényelmesen kipárnázott fémszékből. Kicsit furán éreztem magam Matt mellett a tegnapi után. Kicsit zavart a tény, hogy nem tudok semmi érzelmet leolvasni az arcáról. Semmit. Ugyanolyan volt, mint egészen eddig, pedig tegnap zavarban volt, azaz tuti gondolkozott ezen. Legalább mondana valamit a tegnapival kapcsolatban… Egy megjegyzést, amitől elvörösödök, és mindenki kinevet, vagy bármit! Csak ne vágjon ilyen fapofát… Könyörgöm!


-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Na, ez most egy kicsit hosszabb, mint az előző. Remélem tetszik. Már van pár rész előre megírva, úgy hogy a következő napokban rendszeresen lesz friss. :D

Písz: Ariana

Köszönet nyilvánítás

Helló!

Ma egy kicsit megszenvedtem a HTML-kódos valamivel, mire rájöttem mit hogy kell. Ezt a blogolást még meg kell szoknom. xD
Viszont felraktam egy új részt, tessék örülni. :D

És szeretnék nagyonagyonagyonagyonagyonagyon nagy köszönömöt mondani mindenkinek, aki írt véleményt!
Tényleg sokat jelent, és kicsit ösztönöz is, hogy leüljek, és írjak is 2 vizsgára való felkészülés között. :P

Oké, csak ennyit akartam közölni. xD

Mindenkinek písz & láv:

Ariana

8. rész - Nyilván ez is csak Lana egyik érdekes kitörése.

~.~.~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~.~.~

- Amikor nem vagy részeg, egész jó illatod van! – motyogta Lana.

- Most higgyek neked? – néztem az arcát. Egy kicsit kinyitotta a szemeit, elmosolyodott, és megszólalt:

- Igen! – bújt hozzám egy kicsit közelebb. Látszott rajta, hogy nagyon álmos. Jó volt ott ülni vele, de nem akartam, hogy elaludjon. Nem tudtam megállapítani, hogy ébren van-e, ezért közelebb hajoltam hozzá, és a fülébe súgtam:

- Teknős béka! – elmosolyodott. Hogy mit tart ebben olyan viccesnek? Talán eszébe jut róla valami. Egyébként egész nap ezt ismételgettem magamnak, hogy rájöjjek miért tetszik neki, de nem sikerült. Elég fura egy csaj… De azért aranyos. Most is simán elalszik az ölemben. Ha mondjuk éppen a kanapén ülnénk és filmet néznénk, az még nem is lenne olyan szokatlan, de fürdőszoba padlón?

Fél óra után már kicsit untam. Nagyon édesen aludt, és nem volt szívem felkelteni, de már a végtagjaim is elzsibbadtak.

- Lana! – simogattam az arcát, de nem akart felébredni. Sóhajtottam egy nagyot, és megpróbáltam felállni. Sikerült. Viszont nem hagyhatom ott, a földön, amíg alszik… Azért ez egy kicsit szemétség lenne. Felemeltem, és kifejezetten könnyű volt. Szerintem 50 kilónál nem lehetett több. Óvatosan felvittem a szobájába, közben erősen átkoztam Padge-t, hogy miért az emeletre kellett felköltöztetnie Lanat. Leraktam az ágyára, de a nyakamat nem akarta elengedni. Megpróbáltam kihúzni a fejem a karjai közül, de nem engedett. Aztán hirtelen megszólalt:

- Matt? – egy kicsit lazított a karján, hogy lássa az arcom. Szerintem még félálomban volt. Látszott a szemein, hogy nem fogja fel mi történik.

- Cssss! – próbáltam leszedni magamról a kezét.

- Ne menj el! – suttogta, szinte a számba. Elkapott a vágy, hogy megcsókoljam, de tekintve, hogy ezzel talán mindent elcsesznék, és Padge is ott van a szomszédszobában, inkább uralkodtam magamon. Gondolkoztam, hogy mit mondjak neki, de semmi nem jutott eszembe. Erre fogta magát, és megcsókolt. Egy pillanat alatt sikerült végiggondolnom, hogy egy olyan lánnyal vagyok együtt, akit gyakorlatilag három napja ismerek, a legjobb haverom leszbikus húga, és valószínűleg csak annyira vonzódik hozzám, mint a döglött ékszerteknőshöz. Teknős. Élj a pillanatnak!

-Khmmm... - hallottam valakit, hogy a torkát köszörüli. Abban a percben végig futott az agyamon, hogy talán Padge az, és mostantól ide sem tolhatom a képemet, ami mától tele lesz lila foltokkal...

- Zavarok? - kérdezte az ajtóban álló Reachel. Ennyire még soha nem örültem neki.

- Nem...izééé...épp menni készültem... - másztam le az alattam fekvő lányról zavartan.

- Szia Matt! - adott Lana egy puszit az arcomra, de még mindig nem sikerült feltámadnia rendesen.

- Sziasztok! - mentem ki a szobából. Amint becsuktam az ajtót, jött az a klasszikus megkönnyebbült mosoly.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy hallgatózzak-e, mivel Reach tuti rákérdez az előbb történtekre, de ezt az ötletet hamar el is vetettem. Inkább nem akarom tudni mi volt ez. Nyilván csak Lana egyik érdekes kitörése. Mondjuk megismételhetné... Rendben Matt, most rá vagy indulva, mert nem szabad, de két nap múlva el fogod felejteni...

Apám szokta azt mondani, hogy ha egy jó csaj ki akar használni, csak annyit tudsz tenni, hogy hagyod. Lana pedig tipikusan az a nő lehet, aki mindenkivel lefekszik, csak úgy poénból. Vagy mert ezt élvezi, nem tudom... Nem lehet véletlen, hogy Chloe már rögtön azt hitte, hogy együtt vagyunk. Valószínűleg ez náluk a megszokott. Bárhonnan nézzük, Lana is csak egyike azoknak a ribancoknak... Kár érte. Szerintem sokkal többre vihetné. Az tény, hogy nem hülye, mondjuk tanulhatna is. Padge-nak igaza van ebből a szempontból. Viszont ezt a testet látnia kell a világnak. Na mindegy. Meg van Chloe száma. Szerintem ma este felhívom. Vagy Lanaról fantáziálok. Vagy ezzel a lendülettel áthívom Lanat. Majd lesz valami.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

okéoké, tudom, hogy rohadt rövid, de most másra nem futotta. illetve futotta, de úgy értelmes, ha azt külön részbe rakom. na jó, befogom. xD ez most tuti nem érdekel. :D

Véleményt, ludat, kacsát. és kakast is. (az unokahúgommal egy nap leforgása alatt háromszor néztük meg a Vukkot, ez az ő hatása. xD)

<3>

7. rész - Reach bevadul...

~.~.~.~.~ Alanna szemszöge ~.~.~.~.~

Megpróbáltam benyitni a lakásba, de be volt zárva. Amikor a pótkulcsot akartam előszedni, nem találtam. Ezek szerint Padge direkt eldugta valahova. Mondjuk az évek során éppen ideje volt rájönnie, hogy a lábtörlő nem a legbiztonságosabb helyszín erre a célra. Megnyomtam a csengőt, de nem lehetett hallani semmit. Biztos elromlott. Vagy kikapcsolták.

A filmekben ilyenkor szoktak felvenni egy követ, és dobálni az ablakokat, hátha kinéz valaki, így odamentem a sziklakerthez. Kiválasztottam egy kisebb kavicsot, és céloztam. Először mellé ment, és csak a falat sikerült eltalálnom. Na még egyszer. Talált!

Viszont ekkor jöttem rá, hogy az ablak nincs bezárva. A kő eltűnt a lakásban, és csak egy nyögést hallottam, aztán Padge dühös arcát az ablakban. Majd Reachel is felbukkant, egyik kezével eltakarva a fél arcát. Valahogy nem mertem felnézni.

- Lana, baszd meg! Normális vagy? Ezt mi a fasznak kellett? – üvöltött Padge.

- Izééé… Nem volt nyitva az ajtó… - válaszoltam lesütött szemmel.

- És az a megoldás, hogy kurva köveket dobálsz? – csatlakozott Reachel is.

Nem válaszoltam. Úgy döntöttem jobb meg sem szólalni, mielőtt még jobban kiborulnának. A hatása meglett.

- Az ajtó nyitva van, csak a kilincset egy kicsit erősebben kell megnyomni! – sóhajtott Padge.

- Köszi! – mentem be a lakásba. Mit mondjak, elég nagy égés volt. Ha valaki mást találtam volna el, még talán nem lennék elkárhozva, de Reachelt…

- Lana, a cuccaid hova pakoljam? – jött be Matt az ajtón.

- Nem tudom. Szerintem csak rakd le valahova, ahol nincs útban, majd megkérdezem Padge-t.

- Na jó, figyelj Lana! – rohant Reachel idegesen a felső szintről.

- Igen? – próbáltam olyan hangsúllyal mondani, hogy ne jöjjön rá mire gondolok.

- Hirtelen megjelensz, beletúrsz az egész életembe, kibököd a szemem, ami sok, az sok! – fogta meg a karomat, és elkezdett kirángatni a konyhapult mögül.

- Basszus, engedj már el, ez fáj! – próbáltam magam kitépni a kezei közül, de erősebb volt nálam.

- Reachel, állj le! – indult felénk Matt is, de Reach addigra berángatott a fürdőbe. Az ajtót kulcsra zárta. Kicsit – na jó, nagyon! – be voltam szarva. Teljesen kikelt magából, még soha nem láttam ilyennek. Leültetett a kád szélére, közben a karomat szorongatta, és mélyen a szemembe nézett.

- Miért csinálod ezt velem? - üvöltött a képembe. Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen. A szememből előtörő könnyeket lehet, hogy a hirtelen ért sokk okozta, vagy az emlékek, nem tudom. Mindenesetre nem bírtam visszatartani a sírást. Ő sem.

- Reach, nyisd ki az ajtót! – kiabált Matt. Válaszként Reach egy samponos dobozt vágott az ajtónak, majd leült mellém.

- Kicsim! Minden rendben? Nyisd ki az ajtót! – próbálta Padge is lenyomni a kilincset.

- Húzz innen! – üvöltött rá Reach. Felálltam, megfogtam egy parfümös üveget, és anélkül, hogy beleszagoltam volna, feszültség-levezetésként végig fújkodtam magamat.

- Miért csinálod ezt? – túrt a hajába Reachel, és lehajtott fejjel sírt. Odamentem hozzá, és megöleltem. Ő vissza.

- Semmi baj! – simogattam a fejét. Szerintem itt nem a kavicson van a hangsúly. Biztos, hogy nem.

- Reach! – guggoltam le elé. Felemeltem a fejét, hogy a szemeimbe nézzen. Próbáltam olyan határozott lenni, amennyire csak tudtam.

- Te terhes vagy? – suttogtam, hogy a kint ácsorgó fiúk ne hallják meg.

- Igen! – folytatta a sírást, még erősebben.

- Reach, minden rendben? – kiabált Padge. Talán hallotta a sírást.

- Menj a picsába! – vágott még valamit a falhoz. Nem láttam, hogy milyen volt eredeti formájában, csak az üvegszilánkokat, amelyek a csempén landoltak. A srácok valamit kint halkan beszéltek, nem lehetett kivenni mit.

- Lana, ott vagy még? – kérdezte Matt.

- Itt vagyok! – szorítottam magamhoz Reachelt még erősebben.

- Mióta? – kérdeztem a lánytól ismét halkabban.

- 2 hónapja!

- Padge tudja?

- Most vagyunk együtt először, amióta kiderült!

- Akkor ezért jöttem pont rosszkor… - sóhajtottam. Így a dolgok kezdtek kicsit világosabbá válni. Nyilván kettesben akart lenni vele, amikor közli a hírt. Padge egy kicsit nehéz eset. Ezek szerinte nem csak velem viselkedik úgy, ahogy.

- Félek! – nézett a szemembe, és erősen megszorította a kezem.

- Padgetól, vagy a gyerektől?

- Mindegyiküktől! Egészen eddig olyan rendben ment minden, de… Ez olyan korai még… - suttogta idegesen. Felállt, és összevissza mászkált, amíg én a földön ültem. Egy kicsit idegesítő volt.

- De… Nem is látszik rajtad! – bukott ki belőlem egy kis szünet után.

- Bő pólókban persze, hogy nem, de Padge már észre vette, hogy híztam!

- És nem is sejti?

- Nem! Annyit vett észre, hogy kezdek egyre „szexibb” lenni, meg hogy kicsit érzékenyebb vagyok…

- Kicsit… - jegyeztem meg az orrom alatt, amit utána ezerszer megbántam. Az a pillantás, amit felém lövellt, felért pár villámmal.

- De ezt komolyan mondom! Egy szar szappanoperán elbőgtem magam…

- Reach, muszáj elmondanod!

- Nem lehetne, hogy inkább te mond? Annyira félek… Te is ismered őt, és ha megijed, akkor megfutamodik, és az… - nem fejezte be a mondatot. Várta, hogy megszólaljak, de gyakorlatilag erre nem volt jó válasz.

- Nézd, én annyit tudok csinálni, hogy kicsit célozgatok a dologra, de neked kell elmondanod!

- Tudom-tudom, ez most baromság volt… de olyan nehéz….

- Erős nő vagy, megcsinálod!

- Félek… - ismételte el újból. Ezt le se tudta volna tagadni…

- Bocsi a kőért… - hajtottam le a fejem. Éreztem, hogy kicsit kezd vörösödni az arcom, így inkább nem néztem rá.

- Bocs hogy bunkó voltam… - válaszolta. Ezen döbbentem meg a leginkább. Nem tartozott bocsánatkéréssel. Az ő helyzetében valószínűleg én is így viselkedtem volna, ha nem rosszabbul. Igaza volt mindenben. Talán rossz ötlet volt pont most idejönni.

Mire végiggondoltam mindezt, addigra Reach kinyitotta az ajtót, és elment. Be is csukta. Egy kis ideig vártam, hogy történjen valami, majd megkönnyebbülten sóhajtottam, és még egy adagot magamra fújtam abból a savanyú illatú parfümből.

Abban a pillanatban kinyílt az ajtó. Kinyitottam a szemem, és Mattet láttam meg először. Egy szó nélkül leült mellém, szinte rám se nézett. Pár percet csak ott ültünk, majd végül megszólalt:

- Minden rendben?

- Igen! – válaszoltam egész egyszerűen. És nem hazudtam. Nyugodt voltam, a körülményekhez képest.

- Mi történt? – kérdezte lágyan, de azért lehetett rajta látni, hogy majd megőrül a kíváncsiságtól.

- Majd elmondom… - hajtottam a fejem a vállára, és nem bírtam nem megjegyezni:

- Ha nem vagy részeg, egész jó illatod van!

- Most higgyek neked? - vonta fel az egyik szemöldökét. Nem tudom hogy csinálta, nekem soha se ment egyszerre csak egyet.

- Igen! – mosolyogtam. Képes lettem volna elaludni ott, a karjaiban. Egyszerűen jólesett a közelsége… Ezt megelőzve a fülembe súgta:

- Teknős béka!

Nem bírtam ki, hogy ne nevessek fel, de a következő percben már el nyomott az álom.

6. rész - Valami új...

Na, előre szólok, hogy ez hosszú lett. Éppen ezért nincs kedvem végig olvasni, tehát bocs a szar részekért. xD Amúgy nem tudom, hogy ezzel a résszel hova akartam kilyukadni. Csak úgy megírtam. xD

Ariana.
____________

- Lana, siess már! - üvöltött Matt immár harmadszorra.
- Azt mondtad 20 percet kapok! - fontam tovább a hajamat amilyen gyorsan csak tudtam
- De azt már fél órája! - hallatszott a kétségbeesés a hangján. Nyilván nagyon unta már. Nem baj. Még nem tudja mire vállalkozott.
- Jójó, megyek! - vettem a számba az eddig hamutartóban égő cigit, és rohantam lefelé, miközben még a hajammal szórakoztam.
- Na végre! - állt fel Matt az asztaltól, de olyan stílusban, mintha már 2 idegösszeroppanást kapott volna.
- Mióta dohányzol? - kérdezte nyomatékosan Padge. Már megint kezdi. Ebben a pár napban kb. úgy viselkedik, mintha egy 10 éves kislány lennék, akit meg kell védenie.
- nem dohányzom, csak néha elszívok párat... - próbáltam kinyögni úgy, hogy a cigi ne essen ki a számból. Ezt megelőzve Padge kiszedte a számból.
- Naaa, most miért? - kérdeztem felháborodottan, és begumiztam a hajfonat végét.
- Azért, mert árt az egészségednek! - szívott bele Reachel, és gonoszan mosolygott közben.
- Te nem félsz, hogy a pokolra jutsz? - tettem csípőre a szemem.
- Ott több az ismerős, tudod... - kacsintott Reach az óriási zöld szemeivel.
- Mehetünk? - sóhajtott Matt, és felvette a kulcsot az asztalról.
- Igen! - karoltam belé, és elindultunk a kocsi felé.
- Na, helló! - kiáltott vissza Matt, Én pedig vigyorogva integettem.
Szótlanul mentünk el az autóig, majd amikor beültünk, akkor Matt hirtelen megtörte a csendet:
- Tehát a szabályok. Egy. Nem fújsz le semmivel. Kettő. Amikor azt mondom megyünk, akkor megyünk. Három. Nem kényszerítesz rá semmire, amit nem akarok.
- Mire gondolsz? - szakítottam félbe.
- Pl. nem kényszerítesz arra, hogy azt mondjam teknős béke!
Egy kisebb röhögőgörcs következett ezután. Miután rájött, hogy miért is, Ő is elmosolyodott, és lassan elindultunk.
- Lana, mostmár elég! - szólt rám az 5. perc röhögés kezdete után.
- Mondd mégegyszer! - vigyorogtam rá.
- Muszáj mindig úgy viselkedned, mint egy óvodás?
- De olyan édesen mondod!
- Akkor majd egyszer felveszem neked, de most légy szíves viselkedj valahogy!
- Az évek során mindenki begyepesedett? - sóhajtottam, eredetileg csak úgy magamnak, de végül választ is kaptam rá:
- Igen. Vagy csak te nem változtál.
- Nem tudom. Ez most így olyan furcsa. - hajtottam le a fejem, és vettem egy mély levegőt.
- Mi? - nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra.
- Padge hirtelen úgy viselkedik, mintha az apám lenne. Ennyit még soha nem foglalkozott velem. Le se szarta, hogy mi van velem.
- Csak azért csinálja, mert szeret!
- Máshogy is kimutathatná...
- Lana. Hirtelen, minden bejelentés nélkül beállítasz, és megengedi, hogy nála aludj. Megengedi, hogy edd a kajáját, idd a piáját, most fizet neked egy egész ruhatárat, mit akarsz még?
- Nem tudom... - sóhajtottam.
Ekkor elment mellettünk egy óriási teherautó, az oldalán egy óriása teknőssel. Erre mindketten elmosolyodtunk.

~.~.~.~.~.~ Matt szemszöge ~.~.~.~.~.~

A pláza hatalmas, két szintes épület volt, mindig tele emberekkel. Én személy szerint utáltam ezt a helyet, mivel állandóan tele volt emberekkel, és valaki mindig felismert. És ha egy ember felismert, akkor az összes többi is rájött, hogy ez az ember valaki...
Alanna arcán viszont a gyűlölet legkisebb jelét sem láttam. Ahogy körülnézett, úgy csillogott a szeme, mit egy kisgyereknek, aki meglátja a karácsonyfát. Na jó, ez most elég szar hasonlat volt. Mindenesetre látszott rajta, hogy le van nyűgözve. Kicsit elmosolyodtam a reakcióin, majd megkérdeztem:
- Na, mivel kezdjük? - ez visszarántotta abból a világból, ahol éppen elmerülni készült.
- Menjünk sorban!
- Oké! Akkor kezdjük aaaa... - néztem körül, és olvastam az első bolt nevét, amit megláttam - "Ramona intim szexshoppal"!
- Figyelj, te mehetsz, de én megvárlak! - nevetett, és elindult előre, egy ruhabolt felé.
- Miért, nincs szükséged semmire? - cukkoltam egy kicsit.
- Így belegondolva, egy ostort kéne már vennem, a régi kezd tönkre menni...
Ajjaj, ezt kár volt mondania. Ilyenkor szokott beindulni a fantáziám. És jelenesetben nem terveztem Lanaval semmi ilyesmit elképzelni... A szemeim akaratlanul is végig járták Lana testét, és mit mondjak, egész kellemes élményben volt részük...
- Perverz! - fogta meg a kezem, és továbbrángatott.
Ezek szerint sikerült kitalálnia mi jár a fejemben. Basszus, ezt még meg kell szoknom, hogy ugyanarra gerjedünk.
- Oké, most hova megyünk? - kérdeztem.
- Cipőbolt! - mutatott a velünk szembelévő üzletre. Egy kicsit lepillantottam a lábára.
- Nincs is rajtad cipő... - mondtam kicsit csodálkozva, hogy így eljött.
- Éppen ezért kéne venni egyet! - válaszolta, és látszólag igaza volt, de tudtam, hogy meg fog vetetni 50 pár különbözőt, és végül egyiket sem fogja hordani.
- Na jó, akkor most a cipőboltod helyett - fogtam meg a kezét, és megfordultunk - bemegyünk a... - itt leálltam. Ekkora égést. Most meg egy fehérnemű bolt. Isten direkt baszakodik velem?
- Hát Matt, ez nem a te napod... - állapította meg mosolyogva, majd elindult egyenesen előre, az előbb említett bolt felé.
- Figyelj, amíg én összeszedek pár dolgot, addig te találd fel magad, oké? - állt meg az üvegajtó előtt.
- Vegyek ostort? - vigyorodtam el.
- Ahogy érzed! 10 perc és jövök! - már éppen indult volna befelé, amikor utána mentem.
- Padge a lelkemre kötötte, hogy egy percre se engedjelek el egyedül!
- Értem. - sóhajtott, és nem lázadott ez ellen.
Fogott egy kosarat, és rutinosan pakolta bele a cuccokat. Már majdnem tele volt, de még mindig csak válogatott.
Hova készül ez? Ennyi melltartóra egész életében nem lesz szüksége!
Ekkor jött el a pillanat, amikor már kezdtem az egészet unni. Mindent megtettem volna, hogy elszabaduljak onnan. Vettem egy mély levegőt, és szótlanul mentem Lana után.
Bárhogyis nézzük, nagyon vonzó lány. Főleg azért, mert tilos. TILOS. És egyébként sem kaphatom meg. Ez idegesít a legjobban...
- Lana, szerintem ennyi már elég lesz... - állapítottam meg, de ő nem így gondolta.
- Matt! Nem te fizeted, szóval neked édes mindegy, hogy elég-e vagy sem. Ezt én döntöm el!
- Oké-oké, meg se szólaltam!
- Alanna Paget? - sikított valaki. Mindketten egyszerre fordultunk hátra. 3 hozzá hasonló lány állt mögöttünk, teljes extázisban.
- Chloe? - nézett döbbenten Lana.
- Istenem, segíts! - emeltem meg a fejem.
- Hogy kerültök ti ide? - rakta le a kosarat Lana, és odament hozzájuk.
- Mi itt lakunk! - válaszolta az elsőszámú lány. A festett szőke haja körülbelül a háta közepéig ért, Lanáé mellett nem is tűnt túl hosszúnak. A szemének színében nem voltam teljesen biztos, mivel ahhoz messze állt, hogy ezt megállapítsam, az viszont biztos, hogy sötét volt. Lananál kicsit magasabb volt. Az ilyesfajta plázacicáknál szerintem csakis az agyonéhezett alak jellemző, ez nála sem volt másként. Vékony és lapos volt, viszont szép arca volt. De a lába sem volt semmi...
Akkor ott van a kettes számú. Neki elég rövid, szőke haja volt, de kifejezetten jól állt neki. Kiemelte a gyönyörű, hatalmas szemeit. Ő is kb. átlag magasságú volt, de nem olyan sovány, mint az előző, á pont jó helyre hízott... Nem is rossz.
És végül a harmadik. Neki sötét haja volt, tele szőke melírral. Ázsiai volt, ezért nem is állt neki olyan rosszul ez a hajszín, de én a helyében hagytam volna azokat a szőke csíkokat... Hozzám képest alacsony volt, Lanához képest durván 10 centivel magasabb. Az biztos, hogy rajta semmi sem volt igazi. Mondjuk egy éjszakára egész dögös volt, de hosszútávra túl mű...
Mindegyiküknek volt egy kis barbibaba beütése, de még így is Lana volt a legtermészetesebb közülük.
- Úristen, annyi mindent kell elmesélnünk! - ugrott a nyakába kettes számú.
- Mikor jöttél?
- Meddig leszel itt?
- Miért jöttél?
- És hol laksz most?
A kérdések szünet nélkül követték egymást, nem sok kellett, hogy beleőrüljek. Már éppen ott tartottam, hogy elhúzok a francba, amikor Lana egyik barátnőjének feltűnt, hogy én is ott vagyok.
- Anna, bemutatnál a barátodnak is? - kérdezte az első lány.
- Van barátod? - szólalt meg 2.
- Nem úgy volt, hogy Amyvel jársz? - kérdezte a 3.-as számú szépség.
- Nem... illetve igen... meg nem... - mutogatott össze vissza Lana. Szegény... Ennyi kérdés után már én is össze lennék zavarodva...
- Chloe vagyok! - lépett hozzám az egyes számú lány, de mielőtt válaszoltam volna, már a nyakamba vol kettes is.
- Clair! - nyújtotta egy édes mosoly kíséretében a kezét.
- Cael! - utánozta Clairt az ázsiai.
- Úristen, és mind c-betűs... - tört elő belőlem hirtelen. Erre mindhárman nevettek, Lana pedig csak mosolygott. Nagyon édes volt ilyenkor.

Nos, életem legnehezebb percei következtek. Szerintem egy kicsit durva volt, hogy mindhárom lány egyszerre nyomult. Nem arra célzok, hogy mindig rám mosolygott, meg visszafogottan flörtölt, nem. Az nem az ő stílusuk. Miután tisztáztuk, hogy én nem Lana barátja vagyok, hanem "annak a szőke, magas nagymellű csajnak a bátyja", jött az első kérdés, hogy van-e barátnőm. Miután mondtam, hogy most épp nincs, kicsit beindultak. Szó szerint rám másztak, olyan testrészeim is végig tapogatták, amelyeknek a létezéséről nem is tudtam... Nem mondom, hogy nem élveztem, elvégre melyik férfi nem örülne, ha 3 gyönyörű lány próbálja egyszerre megszerezni?

- Hölgyeim, ki mit kér?- kérdeztem, amikor leültünk az ételudvarban az egyik asztalhoz.
- A fagyi vagy a sajtburger a szexibb? - tette fel a kérdést Chloe, miközben kacéran mosolyogtt rám.
- Nem tudom, ezen még nem gondolkoztam... - nevettem el magam az idióta kérdésén.
- Én salátát, öntet meg szósz nélkül, kis sültkrumplit, valami kanalazós fagyit és kólát kérek! - sorolta Lana. Amióta itt vagyunk, végig evett valamit. Vagy csokit, vagy jégkrémet, vagy almát. Valamit nagyon tud, hogy mégis ilyen sovány marad...
- Sültkrumpli, kóla! - döntötte el Chloe is, majd a másik kettő lány is ugyanezt választotta. Érdekes, hogy Clair és Cael is mindig ugyanazt csinálták, amit Chloe. Az utóbbi pedig végig Lana seggét nyalta. Ezeknél komolyan így megy?
- Akkor egy pillanat és hozom! - álltam fel, miután elismételtem a 'rendelést'.
- Segítsek? - kérdezte Clair.
- Nem fontos, eltalálok odáig! - mosolyogtam.
- Szólj, ha eltévedsz! - kacsintott Chloe.
Jézus Krisztus...
- Matt, mikorra kell hazaérnünk? - kérdezte Lana, de az arca meg se rezzent. A sárgarépa darabok kihalászásával volt elfoglalva.
- Padge-nak azt mondtam, hogy 3-ra legkésőbb haza viszlek!
- Fél négy van... - mondta Ceal.
- Akkor mennünk kéne... - nézett rám Lana. Nagyon szép, élénk kék szemei voltak. Eddig még meg sme figyeltem...
- Ilyen hamar? - kérdezte Chloe, kicsit csalódottan. Abban a pillanatban két különböző kezet éreztem a lábaim között... Ezek a nők igazi ragadozók...
- Most már úgy is késésben vagytok, nem mindegy? - nézett rám Cael.
- Felőlem maradhatunk... - fogtam mag a mellette ülő Chloe kezét, és visszaraktam a saját lábára.
- Padge engem fog lebaszni! Inkább menjünk, oké? - nézett rám Lana. Látszott rajta, hogy komolyan fél Padge-tól. Majd hozzátétte: Légyszi!
- Oké! - sóhajtottam. Valamilyen szinten örültem is ennek, mert a végén ezek a lányok még felfaltak volna... ha nincs ott Lana, nem is bántam volna...
- Menjünk! - szedte össze a maradék kajáját.
- Sziasztok! - adott fejenként három puszit a barátnőinek, majd én is elbúcsúztam.

- Végre vége... - sóhajtottam egy nagyot, amint hátrahajthattam a fejemet a kocsiban. Lananak még volt egy kevés kólája, amit meg kellett innia, még mielőtt elindulunk. Ha kiöntötte volna, nem tudom mit csináltam volna vele...
- De azért élvezted. - mondta két korty között. Nem kérdés volt.
- Egy kicsit. - mosolyodtam el, és csak néztem.
Nagyon aranyos volt, ahogy felhúzott lábakkal ült, két kézzel fogva a poharat. Olyan... teknős béka...
- Idegesítő, hogy így bámulsz! - emelte fel a fejét.
- Tudom! - válaszoltam egyszerűen. - Amúgy a barátnőid mindenkivel ezt csinálják, vagy csak Én voltam ilyen kivételes helyzetben?
- Ne reménykedj! - nevetett egy kicsit.
- Pedig már kezdtem azt hinni, hogy ilyen jó pasi vagyok...
- Az vagy! Csak nekik nem kell elhinni!
- Na most állj. Ha ők mondják, nem szabad elhinnem, ha te mondod, akkor igen?
- Ja, kb.! - célzott az egyik kukába az üres pohárral. Talált.
- És ha ugyanazt mondjátok?
- Akkor lehet, hogy hazudok! - vigyorgott.