40. rész

Na. Innentől kezdve úgy lesznek részek, hogy hetente 1 vagy 2, azok viszont hosszabbak. Megpróbálok majd folyamatosan írni, már így is 2 hosszú szünet volt... Ennek ellenére köszi mindenkinek, aki még olvas...=) (L) arianablue76@yahoo.com


~.~.~.~ Lana szemszöge ; másnap ~.~.~.~
Reggel, ahogy felébredtem, bevágtam a fejem. Hozzá kell szoknom a kényelmetlen fekhelyekhez… De legalább Jay mellettem volt.
Kimentem a konyha-részhez, hogy megnézzem fent van-e már valaki a csapatból. (a hűtőnél mindig van valaki…) Meglepő módon senkit sem találtam ott. Bekopogtam a fürdőbe, de nem kaptam választ, ezért a busz hátsó részébe vettem az irányt. Az is üres volt, viszont az asztalon volt egy bizonyos tárgy, amin nagyon megakadt a szemem. Nem, most nem arra az üveg (meglepő módon még teli) sörre gondolok, hanem egy telefonra. Pontosabban Padge telefonjára. Az órára néztem, és észrevettem, hogy még csak fél 6 van, ez végül is megmagyarázza, hogy miért horkol még mindenki.
Eszembe jutott Reachel arckifejezésre, amikor elmondta, hogy Padge valószínűleg csalja. És hogy a Liz nevű nővel a bátyám telefonon tartja a kapcsolatot… Abban a pillanatban belém bújt a kisördög. Körülnéztem még egyszer, hogy mindenki alszik-e, majd leültem az asztalhoz, és rátámadtam a telefonjára. Ki volt kapcsolva, a pin kódot kérte. Meglepő módon 1234 volt. Agya nincs szerencsétlennek… de legalább nem a születési dátuma. Mattnek állítólag az. Pasi…
Reachel volt beállítva háttérnek. Egész alakos kép volt, az ágyban feküdt, összegömbölyödve. Elég friss lehetett, mert nagy hasa volt, ennek ellenére tényleg gyönyörű. Egy művészfotónak is elment volna. A terhesség lényegét mutatta meg… Ahogy a kisbabáját öleli…
Kicsit elkalandoztam a képet meglátva, de ahogy visszatértem a földre, az sms-eit céloztam meg. Végig csak Reach, Reach, Reach… Ah, volt ott egy Lana is. És egy Liz. Gondolkodás nélkül rákattintottam.
„majd ha hazajöttetek, feltétlenül gyere át!”
Nincs benne túl sok információ. Illetve de. Most nincs a közelben, ez mindenképp jó. És ha hazamentünk, akkor már a közelben lesz. Tehát valószínűleg Wales, rosszabb esetben Anglia többi része. Illetve Reach szemszögéből jobb esetben Anglia többi része.
De ez azt jelenti, hogy ha volt is köztük valami, mert ugyebár ez nem teljesen biztos, akkor az nem az utóbbi hónapokban. Valószínűleg még azelőtt, hogy teherbe esett. Vagy legalábbis Padge akkor még nem tudta, hogy terhes. És amióta tudja, azóta mintha kicserélték volna. Tehát szereti. Ez fix. Másképp nem rakta volna be háttérnek… Mármint Reach biztos nem engedte volna.
És szereti. Ez a lényeg, nem? Jajj… Ennyi idő után is ezzel nyugtatom magam. Pedig a hűtlenségre nincs mentség. Legyen az fizikai, vagy szellemi…


~.~.~.~ Lana szemszöge ; 1 hét múlva ~.~.~.~
-És mikorra tervezitek az esküvőt? – kérdeztem.
-Majd csak szülés után. – mosolygott Reach a hasát simogatva, teaszürcsölgetés közben.
-Tudod, a papok nem szeretik a házasság előtti szexet. – jegyezte meg Moose.
-De a XXI. Században élünk, és Padge már 30 éves, a pap így is úgy tudni fogja, hogy már volt köztük valami… - értetlenkedtem.
-Mekkora poén lenne, ha egy leszbikus esküvőn lenne az egyik csaj terhes. – vigyorgott Matt.
-Akkor már legyen mindkettő terhes. – nevetett vele Moose.
-Hát, a pap biztos nézne egy nagyot… - mosolyogtam az ötleten.
-Tényleg, csak úgy poénból nem akartok egy gyors esküvőt? – kérdezte Moose.
-A kislányom nem adom! – ölelte át Padge a leendő feleségét.
-Aki kisfiú lesz. – helyesbített Reach.
-Az apai megérzés erősebb.
-Ilyen erősen kislányok nem rúgnak.
-Én erre nem mernék fogadni. – szólalt meg végre Jay is.
-Az én lányom igen. És majd minden bunkó udvarlóját le fogja teríteni.
-Ha Lana lesz a neve, akkor nem hiszem. – mondta Reach.
-Tehát beismered, hogy lány lesz? – vonta fal a szemöldökét Padge.
-Julie, Julia, June… Annyi szép női név van J-vel! – folytatta Reach.
-Mi bajod az Alannával? – kérdezte Padge.
-Nem tudom… - húzta a száját Reach.
-Annyiféleképpen lehet még becézni, az Anna is benne van!
-Lana, nem akarlak megbántani, de én nagyon nem akarom, hogy olyan lányom legyen, mint te…
-Miért, milyen vagyok? – vigyorogtam fülig érő szájjal, ami fél üveg vodka elfogyasztása után nem is meglepő.
-Biszex. – mondta Matt egész egyszerűen.
-Nem kell szépíteni szívem, elég ha azt mondod kurva. – adott egy puszit Carry Matt arcára.
A mosoly lefagyott az arcomról. Reachel egyik kezével az én kezemet, a másikkal Padge kezét szorította, nehogy neki essünk, bár nekem nem állt szándékomban, elvégre… igaza van.
Tehát valószínűleg tudja, hogy lefeküdtem Mattel. Hurrá. A telefonos akcióról is tud vajon? Vagy már eleve arra ment ki az egész, hogy hülyét csináljanak belőlem? Szánalmas vagyok.
-Ömm… jó, nem lesz Lana, de nem J betűset akarok. – terelte a témát Padge.
-A Julia pedig szép. – mondta Jay.
-A név szép, vagy a tegnapi pornófilm főszereplője? – vigyorgott Moose.
-Pornót néztetek?! – vonta kérdőre őket Reach.
-Én nem. – védte magát Padge azonnal.
-Mert te addigra már kiütötted magad. – mondta Moose.
-Magyarázkodjak? – nézett rám Jay félénken.
-Nem kell. – mosolyodtam el.
-Jó, akkor ne a J-ből induljunk ki, hanem ahogy ejtjük, pl. a Julia esetében. – mondta Jay.
-Mondj olyan nevet, amiben a dzs hang nem j akar lenni… - jegyezte meg Matt, gúnnyal a hangjában.
-Angie? – kérdeztem Reachelre nézve.
-Angie mint Angela? – kérdezte Padge a száját húzva.
-Angie mint Angel? – válaszoltam.
-Ez tényleg szép. – mondta Moose.
-Nekem nem tetszik, szerintem kurvás. Olyan, mint mondjuk a Sunshine. – mondta Carry.
-Akkor mondj egy nevet, ami neked nem kurvás. – forgattam a szemeim.
-Sophia?
-Nem. – vágta rá Padge és Reach is egyszerre.
-Még mindig jobb, mint az Angel!
-Szerintem az Angel jó ötlet. – mondta Matt. Legalább ebben mellém állt.
-Padge? – nézett rá Reach csillogó szemekkel.
-Ha lányt szülsz nekem, akkor lehet az.

~.~.~.~ Jay szemszöge; pár nap múlva ~.~.~.~
-Reggelt! – mosolygott Lana.
-Neked is. – ültem le az asztalhoz, kábé, mint egy kivert kutya.
-Hogy van a nyakad? – rakott elém egy bögre kávét és egy szendvicset.
-Ugyanúgy, mint tegnap. – mondtam fájdalmasan.
Pár nappal azelőtt egy félresikerült headbang eredményeként meghúzódott, vagy nem tudom mi történt, mindenesetre onnantól kezdve alig bírtam megmozdítani. Az alvás maga volt a pokol. Pláne a buszban, ami eleve kényelmetlen.
Az mondjuk tény, hogy Lana mellett jó aludni. Kárpótlásul, hogy „megkeseríti az éjszakáimat”, mindig készít reggelit és vacsorát. Mindig van kávé, és alkoholból is bemagolta, hogy mik a kedvenceim. A cuccaimnak pedig garantáltan jó illatuk van.
A bögréhez hajoltam megszaglászni a kávét, de rá kellett jönnöm, hogy az ilyen hirtelen mozdulatok még nem mennek.
-Jajj, jól vagy? – ugrott mellém Lana.
-Most lepergett előttem az életem, de még élek. – egyenesedtem fel ismét.
-Az a lényeg. – mosolyodott el.

~.~.~.~Lana szemszöge ~.~.~.~
-Az a lényeg. – mosolyogtam.
A beszélgetés ennyivel be is fulladt. Ő evett, én pedig a gyógyszereim szedtem be. Nem kell megijedni, csak vitaminok és fogamzásgátló. Sok minden vagyok, de drogos még szerencsére nem.
A félmeztelenül reggeliző srácot nézve ismét elkapott egy furcsa érzés. Egyszerűen le se tudom írni… Utoljára talán Juliánál éreztem ezt. Nem az az érzés, amikor a szíved majd kiugrik a helyéről, hanem épp ellenkezőleg. Teljesen nyugodt voltam, és… szimplán csak boldog. Végre normális életem van, te jó ég! Már amennyire ezt az utazgatást lehet annak nevezni… De ezt leszámítva mindent megkaptam, amit egész életemben kerestem. És akár Jay a Nagy Ő, akár nem, hálás vagyok neki.
A másik furcsa érzés az volt, hogy legszívesebben letepertem volna ott, helyben, de ez nem olyan nagy szám.
A kávéja utolsó kortyait itta, amikor odamentem hozzá.
-Mi van? – nézett fel rám mosolyogva. Jól állt ez neki.
-Mi lenne? – kérdeztem vissza egész egyszerűen, majd az ölébe ültem, vele szemben.
-Miben sántikálsz? – itta meg az utolsó cseppeket.
-Miért?
-Mm, Miss Paget, maga nagyon nem tetszik ma nekem! – simította végig a combjaim.
-Nem? – vontam fel a szemöldököm.
-Tudja hogy értem. – vigyorgott.
-Nos, ha így gondolja, akár el is mehetek. – térdeltem a székre, azzal a céllal, hogy tényleg leszálljak róla. Utánam jött volna, ez 100%. Amikor Miss Paget-nek szólít, akkor már belement a játékba.
-És ha én nem engedem? – húzott vissza.
-Akkor meg kell ölnöm! – vigyorogtam, és a nyakába haraptam.
-A legszebb halálnem…
-Szeretlek. – mosolyogtam.
-Én is téged. – csókolt meg. Itt jött egy fél perces hatásszünet, amikor egyszerűen csak néztünk egymásra. Sosem tudom megfejteni mi jár a fejében…
-Tegnap neten azt olvastam, hogy valami japánból eredő masszázs segít, majd este kipróbáljuk, jó? – mondtam.

~.~.~.~ Jay szemszöge ~.~.~.~
-Tegnap neten azt olvastam, hogy valami japánból eredő masszázs segít, majd este kipróbáljuk, jó?
-Na, azt élvezni fogom. – vigyorodtam el, ő pedig a szemeit forgatta.
-Egyébként Carry mondta, hogy a… - ekkor csörgött Lana telefonja.
-Igen? – vette fel félbehagyva a nekem szánt mondatát.
-Szia… szerintem igen… nem… de… ja, tényleg… nem… igen… megőrültél…?! nem… áh, kizárt… én soha nem mondtam, hogy nem… mondom, hogy igen… jó… tudom, de… azt mondtam, hogy nem… nem, azt még azelőtt… ezen mi nem érthető…?
A beszélgetőpartnerét nem hallva kissé komikus volt végig hallgatni. Nem sok kellett egy röhögő görcshöz.
-Ugye, hogy azt mondtam, hogy igen? – fordult felém.
-Azt mondtad.
-Jay is azt mondja… oké, egyetértek… Jay, 5 perc alatt kész vagyunk?
-Inkább 10.
-10 percet kér… oké… na, szia…
-Ki volt az? – kérdeztem.
-Reach, hogy mikor megyünk.
-Miért olyan sürgős?
-Mert beszélni akar velem.
-Felőlem előre mehetsz.
-És ha én itt akarok maradni, veled? – mosolyodott el csábosan.
-Akkor attól tartok szét kell, hogy tépjelek. – húztam közelebb, amit egyáltalán nem ellenzett…

~.~.~.~ Jay szemszöge; este ~.~.~.~
-Van valami tervetek ma estére? – kérdezte Matt.
-Lana a nyakam masszírozza. – válaszoltam büszkén.
-Engem miért nem masszíroz senki? – sóhajtott.
-Mert Carry éjjel nem japán masszázs fajtákat keres, amivel a nyakamat helyre tehetné.
-Vagy az én nyakamat. Az senkit nem zavar, hogy én is fájok?
-Engem jobban leköt az én fájdalmam, de ha ez segít, akkor átérzem. Carry merre van?
-Bent alszik.
-Még 10 óra sincs. – csodálkoztam.
-Egésznap másnapos volt, 7-kor már kidöglött szegény.
Ekkor kopogott valaki. Sejtettem, hogy Lana, de nem mondtam. A kezemben lévő sört nyugodtan iszogattam tovább, amíg Matt ment, és kinyitotta.
-Hú… Szia… - hallottam Mattet. Valamin eléggé meglepődött. Talán mégsem Lana?
-Szia! – hallatszott a másik hang. Egyértelműen Lana volt.
-Nagyon jól áll a hajad, miért nem hordod így?
Ez a mondata nem tetszett. Az üveget fogva felálltam, és halkan odasettenkedtem, hogy lássak is valamit. Lana az ajtóban állt, Matt vele szemben. Tényleg nagyon szép volt. Mármint a lány, nem Matt. A haját sikerült valahogy felcsatolnia. Nem volt tökéletes pár tincs itt-ott kilógott, de pont ettől állt neki jól. Az arcát nagyon jól kiemelte. Egyszerű fehér top volt rajta, és farmer rövidnadrág. Mindig azt mondja, hogy utálja a lábait, pedig nagyon szép, formásak. Nekem nagyon bejön. Sajnos Matt is valami hasonlót gondolhatott…
-Hmm, nem tudom. Az exbarátnőm szerint nincs benne semmi szexi. – válaszolta Matt kérdésére.
-Pedig van, ne higgy neki.
Miközben ezt mondta, Lana hajával játszott. Matt flörtölni próbál? Úristen, a barátnője itt van a szomszédszobában!
-Köszi. – mosolyodott el Lana.
-Egyébként nagyon jó illatod van. – a kezét továbbra sem vette el az arcától. Simogatta, vagy nem tudom. Ezt nem láttam. Mindenesetre Matt nagyon jól tudta, hogy ezzel a mondattal le lehet venni a lábáról az illatmániás lányt. Belőlem pedig kezdett előtörni a féltékenység.
-Fél órát kísérleteztem ilyen illóolajokkal, füstölőkkel, és szagos gyertyákkal, szerintem a hajam vagy a ruhám beszívta azoknak az illatát. – ezt remélem, hogy nekem készítette…
-Lehet, de nagyon jó!
Túl közel hajolt hozzá… Ez furcsa. Pedig Matt nem is volt részeg. Két üveg sör még nem olyan sok, hogy a volt barátnőjére ráinduljon, bár Lana tényleg nagyon jól nézett ki.
-Mindegy, nem ezért jöttem! – tolta el a kezét. Nagyon jó volt látni, hogy visszautasítja. Pláne, hogy miattam.
-Jay itt van, ugye? – kérdezte.
-Jay, hozzád jöttek! – kiáltotta Matt.
-Jelen! – mentem oda hozzájuk.
-Kész van a fürdő! Jössz? – kérdezte.
-Fürdő?
-Azt olvastam, hogy melegvízben sokkal jobban ellazul az ember, szóval kádban fogsz ülni. Na, jössz? – nyújtotta felém a kezét.
-De jó lesz valakinek… - eresztett meg pár féltékeny pillantást Matt.
-De jó lesz Nekem!
Örömmel mentem utána, de nagyon idegesített az előző jelenet gondolata.
Matt miért akarná pont Lanat? Mármint Lana gyönyörű, és ha egyszer már jártak, akkor biztos Matt is így gondolja. De nem is olyan régen még Carry volt az abszolút favorit. Nem is lehetett vele másról beszélni, kizárólag Carryről. Erre elkezd Lanaval flörtölni… Lehet, hogy csak a féltékenység beszél belőlem, és biztos túlreagálom a dolgokat, de nekem ez akkor sem tetszik.
Végül úgy döntöttem, hogy nem teszem szóvá. Lehet, hogy Matt tényleg csak az alkohol hatására viselkedett így. És nem akarom Lanat sem elijeszteni azzal, hogy rögtön féltékenységi jelenetet rendezek valami miatt, amit talán csak félre értettem…
-Nézz hátra, becsukta már az ajtót? – kérdezte halkan, amint a folyosón mentünk.
-Ha a nyakam egy centivel elmozdítom, az egész épület zengeni fog az üvöltésemtől. – válaszoltam lassan és kimérten, ennek ellenére megkíséreltem hátrapillantani. Fájt, nagyon fájt, de legalább megtudtam:
-Már becsukta. – amint ezt kimondtam, a kezét a farzsebembe csúsztatta. Tetszett az ötlet, ezért követtem a példáját.
-Akkor a mai program szerint beugrasz a kádba, én pedig megpróbálom a nyakad helyrerakni, utána pedig… - a mondatát nem fejezte be, de ahogy a fenekembe markolt, mindent elárult.
-Ünneplünk. – vigyorogtam magamhoz húzva a lányt.
-Vagy ha nem jön össze, megpróbállak megvigasztalni.
-Értesz a férfiak nyelvén.
-Az biztos! – nyitotta ki az ajtót, majd beküldött a fürdőbe. Az egész furcsa volt. Lámpa helyett gyertyák égtek mindenhol, alig mertem megmozdulni, nehogy belerúgjak egybe, vagy leverjem valahonnan. Füstölőket nem láttam sehol, de az illatukat éreztem. Őszintén szólva utálom őket, de ha valaki, akkor Lana ért az illatokhoz. Sikerült valami egész kellemeset összehoznia. Egyetlen gyertyáktól mentes övezetet találtam, méghozzá a zuhanyzó fülkét. A ruháim odahajigáltam be, máshol biztos felgyulladtak volna.
Gyertyákat a fürdőbe maximum akkor teszek, ha olyan extra-különleges lánnyal vagyok, esetleg ha áramszünet van. Amúgy pedig fölöslegesnek tartom őket. - Ezt gondolva kicsit gonosznak éreztem magam. Nem akartam Lanat megbántani, ezért természetesen ezt sem említettem.
Beültem az óriási kádba, és kellemes meglepetés fogadott. Egy rakat fürdő só, meg ilyen pezsgő valamik.
-Na, milyen? – kérdezte egy reményteljes mosollyal Lana, miután bejött.
-Eddig élvezem! – hátra akartam dőlni, de a nyakam még nem volt a régi. Szinte el is feledkeztem róla. Elég kegyetlen volt, nem bírtam ki egy csendes üvöltés nélkül.
-Jujj, vigyázz! – hallottam Lanat a hátam mögül. Szívesen hátrafordultam volna, hogy megnézzem mit csinál (vagy hogy csak úgy minden ok nélkül nézzem), de ez is felért volna egy nyaktöréssel.
-Miért ilyen fontos neked, hogy meggyógyuljak? – kérdeztem a nyakam fogdosva.
-Mert néha elviselhetetlen vagy, hogy minden gondolatod csak ekörül forog.
-Lehet, hogy kicsit egoista vagyok, de azért ez nem egészen így van.
-Ja, tényleg, alkohol és szex is van még a listán. – nevetett.
-Pedig már azt hittem, hogy önmagamon kívül szeret is valaki. – sóhajtottam.
Ekkor megjelent két láb a kád szélein. Óvatosan oldalra fordítottam a fejem, és Lana combját láttam. Felnéztem, Lana arca. Ott ült mögöttem, széttárt lábakkal.
- Ó, dehogynem szeretnek… - vigyorodtam el végigsimítva a vádliját.
-Szeretlek, de most meg fogsz utálni.
A fejem visszafordította, hogy előrenézzek, majd átölelt.
-Azt kétlem. – nyugtattam meg.
-A hajadat valamivel muszáj lesz feltűzni, és csak ezt találtam.
A kezembe adott egy csatot. Felvont szemöldökkel nézegettem. Rózsaszín pillangó volt, rajta csillámos virágokkal.
-Egészen eddig férfinak éreztem magam. – adtam hátra nevetve.
-Senki sem fogja látni.
-De te igen, és ez épp elég nagy tragédia.
-Mondom, hogy egoista vagy.
-Én mondtam.
-De most én mondom.
-Jó, akkor egoista vagyok.
-Kezdhetem?
-Hajrá!


~.~.~.~ Lana szemszöge ; másnap ~.~.~.~
A busz hátsófelében ült az egész bagázs, amikor megszólalt Padge telefonja. Az asztal hozzám közelebbi felén volt, így tisztán láttam, ahogy a ’Liz’ név vibrált rajta. Padge átnyúlt érte, és felvette.
-Szia! – szólt bele. Reachnek tátogtam, hogy ’Liz’. Abban a pillanatban lehervadt az arcáról a mosoly.
-Igen, ő is itt van. – mondta Padge a menyasszonyára nézve.
-Persze… igen… már majdnem… de… jó… igen… én is téged… akarsz vele beszélni…? – Padge beszélgetésének csak egyik felét hallottuk, amiből semmi információ nem derült ki, majd hirtelen odaadta Reach kezébe a telefont.

39. rész

Még élek. És most jó hosszú részt kaptok. Cím nélkül.



~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~

Reggel a telefonom pittyegésére ébredtem. SMS-t kaptam. Egy ideig a plafont bámulva próbáltam erőt gyűjteni, majd felültem, és az ágy másik végében lévő mobilhoz másztam. Magántelefonszám. Eszembe jutott az előző este… És hogy Matt szám nélkül hívott. És hogy mi lett belőle.
Remegve nyomogattam a gombokat.
„bocs, h nem hívtalak, lemerültem, majd legközelebb bepótoljuk. rem jól aludtál. :) Jay”
Nagyot sóhajtottam. Kicsit talán csalódottan, hogy nem Matt írt, mert bárhogyan is, de örültem volna neki, hogy gondol rám.
Másrészt csalódottan, hogy amit tegnap csináltam, azt nem Jayjel. Ezzel elméletileg megcsaltam. Még nem vagyunk „hivatalosan” együtt, és ez meg se történt, amíg Matt nem mondja el senkinek (és Carry miatt nem is fogja), de ha fizikailag nem is, érzelmileg mindenképp megcsaltam, ami az én értékrendemben még durvább, mint a fizikai.
„semmi baj, am is elég fáradt voltam xD <3 Lana” – válaszoltam neki.

~.~.~.~ Másfél hét múlva, Lana szemszöge ~.~.~.~

Idegesen szálltam ki a kocsiból. Remegő térdekkel indultam a szálloda kapuja felé.
-Hölgyem, a pénzt elfelejtette! – szólt utánam egy hang. Nem értettem mire céloz. Hátrafordultam, és rájöttem: a taxi.
-Oh, elnézést, fejben már egész máshol jártam. – vettem elő a pénztárcám pirulva. Direkt ügyeltem, hogy elég magas összegű borravalót adjak, ha már képes lettem volna lelépni fizetés nélkül, legalább ne higgye, hogy nem is állt szándékomban.
Szóval remegő térdekkel indultam a szálloda kapuja felé. Egy teljes hónapon keresztül nem láttam a srácokat.
Jó, ezzel nincs probléma. Igazából az agyam legnagyobb részét más töltötte ki: Jason James. Csak ő. Se Padge, se Reach, se Moose, se Matt… Nem sok kellett, hogy rájöjjek, Jay jobban hiányzik, mint a csapat bármely tagja. Kezdetben a barát hiányzott, de az órákon át tartó, elmélyült, néhol kicsit pikáns telefonbeszélgetések után már a férfi.
-Oh, milyen csinos valaki… - szólított meg valaki.
-Jay! – szaladtam felé széles vigyorral az arcomon.
A karjaiba vetettem magam, és perceken keresztül csak öleltem, nem törődve a körülöttünk lévő emberekkel. Az illatát, az érintését érezve semmi kedvem sem volt elengedni, de egy idő után muszáj volt.
-Majd fent folytatjuk, de most gyere, mert már mindenki minket bámul! – mondta egy puszi után.
Átöleltem a derekát, és együtt indultunk a lift felé. Szerencsénkre teljesen üresen találtuk, így nem kellett más emberek miatt préselődni.
-Hiányoztál! – mondtam halkan, továbbra is a nyakába csimpaszkodva. Ezt érezve késztetést éreztem, hogy a falnak nyomjam, és közelebbről is megismerkedjek az ajkaival. Ez egy olyan klasszikus liftjelenet, amit csak pár jól látható kamera tud elrontani…
-Te is nekem, te is nekem! – nevetett.
-Jó illatod van. – szippantottam be mélyen az illatát.
Elmosolyodott, de nem válaszolt. Végig simította a hátamat, majd miután kinyílt a lift ajtaja, a szobájába mentünk. Mindezt néma csöndben, nem találtam a megfelelő szavakat.
-Mintha kevesebb cuccal indultál volna el, nem? – kérdezte, miközben a bőröndjeim lepakolta.
-Ez most a saját pénzemből ment, nem a bátyáméból! – védekeztem. Talán tényleg egy kicsit sokat költöttem, többet, mint kellett volna, de legalább tetszeni fogok neki. Vagy nem? Dehogynem.
-Jajj, apropó Padge, azt mondta, hogy ha megjössz, egyszer nézzünk be hozzájuk.
-És ha már alszanak? – kérdeztem csalódottan. A terveimben csak Jay szerepelt, Padge egyáltalán nem. Hajnali 2 környékén járt, azt hittem, hogy ilyenkor már nem akarja, hogy zavarjam őket.
-Reach egész nap azért nyavalygott, hogy nagyon fáradt, már biztos, hogy alszanak, de azért próbáljuk meg, tudod milyen Padge…
-Félti a kishúgát, nehogy megrontsa Jay bácsi? – vigyorodtam el. Az első lépés, huh. Kicsit tartottam a választól, úgy éreztem magam, mint egy tinédzser lány – bár 22 évesen ez még megengedett. Nem feltétlenül tesz jót, hogy nálam idősebbek között mozgok. Észrevettem, hogy az utóbbi időben, már szinte szégyellem, amikor gyerekesen viselkedem, pedig még pont abba a korba vagyok, hogy mindezt megengedhetem magamnak.
-Jay bácsitól lehet is félni. – nevetett, majd a szobán átvágva közeledett felém.
-Aah, én már most rettegek! – karoltam át a nyakát. Feltűnt, hogy milyen alacsony vagyok hozzá képest. Ha normálisan tartottam a fejem, csak a mellkasát láttam, jócskán fel kellett emelnem, hogy az arcával is találkozhassak.
-Maga csak ne provokáljon, kisasszony! – mondta játékosan.
Az ujjait a hajamba csúsztatva tartotta a fejem, majd egy puha csókot nyomott az ajkaimra.
Az estéről szőtt terveimből végleg kiesett Padge.
-Ez hiányzott. – suttogtam, a szemeim továbbra is csukva tartva.
-Akkor már megkaptad, nem mehetnénk gyorsan át a bátyádhoz?
-Hangulatgyilkos. – engedtem el a nyakát.
-Ez volt a bevezető, majd utána folytatjuk. – ígérte, majd megfogta a kezem, és Padge-ék szobájához vezetett.
Az ajtó nyitva volt, fogalmam sincs miért, de jobbnak láttam nem meg kérdezni. Valószínűleg azért, hogy ha esetleg aludnának, a kopogással ne verjük fel őket.
Benyitottunk a hálószobába. Reach és Padge szuszogása csapta meg a fülünk.
Ahogy a szemem hozzászokott a sötéthez, ki lehetett venni, hogy az ágyban feküdtek, egymást ölelve. Édesek voltak együtt. Egy kis ideig csak néztük őket. Azon tűnődtem, hogy milyen furcsa, hogy valószínűleg az egész életüket együtt fogják már leélni. És mindebből kimaradtam. Számomra az a pár év olyan volt, mintha mondjuk táborba mentem volna, de mire visszajöttem, Reach terhes volt, pár hét múlva pedig Padge menyasszonya. Túl gyorsan halad az idő.
-Tudtam, hogy ez lesz. – suttogta Jay.
-Jay? – kérdezte Padge hangja.
-Mégsem.
-Css! – oltotta Padge, majd felült, és kitárt karokkal várta, hogy odamenjek hozzá.
Átmásztam az ágyon, és átöleltem. Póló nem volt rajta, és kifejezetten hideg volt a bőre. A karjaiban döbbentem rá, hogy mennyire hiányzott.
-Padge… Te… - makogtam.
-Igen? – engedett el.
-Izmos vagy! – mondtam meglepetten. Furcsa volt, ahogy hirtelen rádöbbentem: van egy nő, aki ugyanúgy gondol Padge-ra, ahogy én Jayre…
Halkan felnevetett, amire már Reach is felébredt.
-Padge? – nyöszörögte félálomban.
-Aludj csak! – adott neki egy puszit, majd felém fordult.
-Holnap beszélünk, jó? – öleltem át ismét.
-Rendben! Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e. – válaszolta, majd elengedett.
-Sziasztok! – suttogtam, majd a többiek is elismételték.
-Moose-nak nem kellek? – kérdeztem, már a folyosón.
-2 emelettel feljebb van, de felőlem sétálhatunk. – vonta meg a vállát, mintha nem is érdekelné, hogy mit csinálunk. Zavart.
-Akkor hagyjuk. – simultam hozzá.
-Szerintem is! – karolta át a derekam. Furcsa volt a helyzet. Nem nagyon tudtam, hogy meddig mehetek el. Egyértelmű volt, hogy mindketten többet akarunk egymástól az eddiginél – de akkor miért nem tett semmit? Vagy nekem kellene? Az első lépés már meg volt…
Szótlanul mentünk a szobánkig. Talán fáradt volt szegény, nem is tudom.
-Miért van olyan magasan? – kérdeztem hirtelen.
-Mi? – nézett fel a plafonra, keresve azt, amiről beszélek.
-Moose. – húztam le a fejét az állánál fogva.
-Nászutas lakosztály.
-Mi? Miért pont ő kapta azt? – értetlenkedtem.
-Hát, igaz, hogy övé a nászutas lakosztály, viszont te az enyém vagy! – nevetett az ismét gyermekies kitörésemen.
-És megérte? – mosolyogtam csábosan.
-Abszolút! – csókolt meg a korábbinál jóval hatásosabban.

~.~.~.~ Másnap reggel; Lana szemszöge ~.~.~.~

-MOOOSEEE! – ugrottam a másnapossággal küzdő fiú nyakába.
-Jaj! - kiáltott fel fájdalmában
-Nem is örülsz? – biggyesztettem a szám.
-Dehogynem. – sóhajtotta nem túl meggyőzően.
-Ááh, papucs… - legyintettem unottan.
-Csak álmos. – nyomott egy puszit az arcomra.
-Amúgy hogy vagy? – kérdeztem, ahogy a busz pár fokos lépcsőjén mentünk fel.
Egy pillanatra elgondolkozott, majd halkan elnevette magát, és csak annyit válaszolt ismét:
-Álmosan.
-Lana baby is megjött. – sóhajtotta Carry, ahogy felértünk.
-Te sem örülsz? – fordultam felé széles vigyorral az arcomon, amit Matt látványa fagyasztott meg.
-Sziasztok! – mosolyogtam, ugyan elég kellemetlenül éreztem magam.
-Szia baby! – adott egy puszit az arcomra Padge, de tekintve, hogy már találkoztunk, hagyta, hogy másokra vethessem rá magam.
-Miért babyzik mindenki? – kérdeztem lehajolva Carryhez, hogy átölelhessem.
-Ez hosszú sztori baby, majd elmesélem! – nevetett Reach is.
-Reachel Tuck! – kiáltottam el magam, majd őt is átöleltem.
-Mit ivott? – kérdezte Padge gyanúsan, gondolom Jayt.
-Én nem adtam neki semmit, engem felejts el! – emelte fel a kezeit, jelezve, hogy ártatlan.
-Betépett a baby. – karolt át Matt nevetve, amin eléggé meglepődtem. Nagyon feszélyezve éreztem magam mellette, mivel ’azóta’ egyáltalán nem beszéltünk. És az ő szájából a baby szó teljesen máshogy hangzott.
-Reach pedig hízott! – csillantak fel a szemeim.
-Nem ő, hanem a lányunk! – ölelte át büszkén Padge.
-Kislány? – kérdeztem tovább olvadozva.
-Nem… – mosolygott Reach, de a mondata befejezetlenül maradt:
-De az apai ösztöneim ezt sugallják. – vágott közbe Padge.
-Lana, felőlem most beszélhetünk! – szólalt meg Reach váratlanul.
-Tessék? – kérdeztem értetlenül.
-Tudod, arról. – mondta a szemembe nézve, de nem igazán értettem miről beszél.
-Miről? – kérdeztem furcsán nézve.
-Arról.
-Jaaah, hogy arról! – esett le, hogy nem is nekem van problémám…
-Igen, arról! – mosolyodott el, majd Padge karjaiból próbált szabadulni, ha engedte volna.
-Ne menj most el! – dörmögte Padge.
-Majd visszajövök! – nevetett a lány.
A busz hátsó részében ültünk, szótlanul. Furcsa volt. Talán mégis én vagyok a hülye, és nem emlékszem, hogy akartam vele valamiről tárgyalni?
-Na és, hogy aludtál? – kérdezte Reach. Éreztem, hogy elpirulok, pedig nem akartam…
-Jay nem sokat hagyott. – mondtam halkan, továbbra is fülig vörösen, majd mielőtt rákérdezhetett volna, hogy ezt hogy kell érteni, témát váltottam:
-Hányadik hónapban vagytok?
-5. – válaszolta mosolyogva.
-Akkor most kislány vagy nem? – faggattam tovább.
-Nem akarjuk megtudni, amíg nem született meg, de Padge lányt akar, és az ultrahangos képek alapján valószínűleg kislány.
-Meg van már, hogy mi lesz a neve? – kérdezgettem izgatottan.
-Padge szerint ha lány, akkor legyen Lana. Nekem a Julie és az Anna tetszik.
-És ha fiú?
-Padge nem gondolkozott még ezen, én Jason-t vagy James-t akarok.
-Jay miatt? – vontam fel a szemöldököm.
-Nem, csak J betűset akarok.
-Valami baj van? – kérdeztem halkan, mivel végig csendes volt, és alig mosolygott. Látszott rajta, hogy valami baja van.
-Szerintem Padge megcsalt.
-Mi? – kérdeztem döbbenten. Meg se bírtam szólalni. Ezt hogy lehetséges? Padge imádja Reachelt. Sosem csalná meg, sosem hagyná el, főleg nem terhesen. Ez egyszerűen képtelenség.
-De ezt miből gondolod? – kérdeztem kicsit összeszedetebben.
-Onnan, hogy állandóan valami Liz nevű nővel telefonál, és rólam beszélnek, amikor bemegyek a szobába, akkor pedig elhallgat, és összevissza habog mindenféle baromságot, és tegnap éjjel amikor felébredtem, mellettem, a saját ágyunkban ölelgetett valami ribancot.
-Ehh, az a tegnapi ribanc én voltam! – mosolyodtam el, szégyellve magam, hogy még ki is röhögöm. De akkor is képtelenség. Padge soha az életben nem lenne képes ilyet tenni Reachellel.
-Tényleg? – kérdezte zavartan. Az arcán már csillogott pár könnycsepp, mire tudatosult bennem, hogy Padge korábban tényleg adhatott okot arra, hogy ezt gondolja.


~.~.~.~ Padge szemszöge ~.~.~.~

-Lana, felőlem most beszélhetünk! – szólalt meg Reach váratlanul.
-Tessék? – kérdezte Lana.
Ne, ne, ne menjen most el!
-Tudod, arról. – ismételte el Reach, az arról szót kihangsúlyozva. Titkolóznak, és ez nagyon nem tetszik.
-Miről? – kérdezte Lana ismét.
-Arról.
-Jaaah, hogy arról! – esett le Lananak is. Ezek szerint megérkezik a húgom, és máris szövetkeznek ellenem. Hurrá.
-Igen, arról! – mosolyodott el Reach. Gyönyörű volt… Nem tetszett, hogy el akar menni, ezért szorosan magamhoz öleltem, majd a fülébe beszélve kértem, hogy ne menjen el.
-Majd visszajövök! – nevetett.
Egy utolsó csókot még kiharcoltam magamnak, majd alaposan végigmértem Reach hátsófelét. Tudnék vele mit kezdeni…
Hogy ne legyen mindez feltűnő, megfordultam ellenőrizni, ki van még ott. Matt ült a széken, nyálcsorgatva bámulva a lányokat. Illetve a húgát gondolom nem igazán nézte, inkább Lanat.
Carryvel jár, és Lanat bámulja. Seggfej, ennyi tisztelettel azért lehetne a nők iránt. Esküszöm szétverem a pofáját, ha tényleg a húgom bámulja…
-Ne bámuld ilyen feltűnően. – huppantam le mellé.
-Az feltűnt, hogy nincs rajta bugyi? – vigyorodott el.
-Kin? – fordultam oda ismét. Ahogy végignéztem rajta, nem tűnt fel, hogy fehérnemű nélkül lenne. Talán fényben átlátszik a szoknyája? Remélem nem… De Reach… Na, neki nyugodtan átlátszhatna (amennyiben azt csak én látom.)
-Lana.
-Nem szoktam a húgom seggét nézegetni. – szögeztem le.
-Pedig erre érdemes lenne egy pillantást vetni…
-Reachel jobban izgat, ha nem haragszol. – futott végig a tekintetem a lábain ismét.
-Tényleg, miért beszéltél anyámmal? – terelte a témát. Amennyire én utáltam a gondolatot, hogy a húgom már nem kislány, ő is valahogy így érezhetett Reachellel kapcsolatban.
-Tessék? – tértem vissza a földre.
-Lizzy Tuck. A leendő anyósod. Tudod… - mutogatott nekem, mint valami idiótának. Egy kis idő kellett is, hogy felfogjam, de 2 másodpercnyi gondolkozás után feleszméltem,
-Jah, Lizzel! Amit mondtam, hogy fogalmam sincs hogy kell egy terhes nővel bánni.
-És mit mondott?
-Annyit, hogy legyek vele nagyon kedves, figyelmes, udvarias, megértő… - soroltam a listát.
-Szóval viselkedj vele normálisan, értem.
-És hogy amiben tudok, segítsek neki, kérdezgessem arról, hogy mit érez, stb. – fejeztem be. Illetve egy valami, számomra igen fontos pont kimaradt, amin kicsit hezitáltam, hogy kimondjam-e, de végül muszáj volt…
-És hogy szexeljünk sokat.
-Azt nem kell kétszer kérni. – nevetett.
-Te már csak tudod. – vigyorogtam. Reachel… Istenem, megőrülök érte. Imádom, egyszerűen imádom…
-Fura, hogy így egybefonódott a két család. – mondta egy kis szünet után. Nem értettem mire céloz.
-Mi van?
-Mármint hogy te és Reachel, én és Lana…
-Te és Lana? – ráncoltam a szemöldököm. Nem értettem mire céloz. Most megint én voltam a hülye, hogy nem vettem észre, hogy ezek ketten megint összejöttek?
-Úgy értem, hogy én és Lana régebben. – pontosította. Azért nem mindegy.
-Ja, oké, csak úgy tudtam, hogy most Jayjel van.
Amint ezt kimondtam, Matt kiköpte a sört, és elkezdett fuldokolni. Azt sem tudtam mit csináljak. Az üveget elvettem a kezéből, és a hátát ütögettem, hátha segít. Végül volt valami hatása, ugyanis lassacskán abbamaradt a köhögése.
-Jó, elég lesz már! – tolta el a kezem, és csak a poén kedvéért rávágtam a hátára még egyet.
-Lana és Jay járnak? – kérdezte, amint magához tért. Ezek szerint nem csak véletlen egybeesés, hogy pont akkor nyelt félre.
-Azt már mondták volna, szóval elvileg, nem, de…
-Mi? – vágott közbe.
-Mi? – kérdeztem vissza.
-Mi? – kérdezett megint. Egy ideig felvont szemöldökkel bámultunk egymásra.
-Lana is nő, mit képzeltél? Hogy heteken keresztül együtt alszik egy férfival, és nem csinál semmit? – kérdeztem meglepetten.
-Valamelyikük sír. – állt fel Matt azonnal. Választ a kérdésemre nem kaptam, mindenesetre elég gyanús volt nekem ez az egész. Matt akar valamit Lanatól? De hiszen már tök régen szakítottak… És Lana még csak épp hogy kiheverte mindezt. Ha egy ujjal is hozzá mer érni, vagy megint összetöri a szívét, esküszöm kicsinálom.
Tényleg női zokogást lehetett hallani. Pár másodperc alatt megvitattuk, hogy akár van közünk a témához, akár nem, muszáj megnézni melyikük az.

~.~.~.~ Lana szemszöge ~.~.~.~

-Lana, én ebbe beleőrülök! Rosszul csinálok valamit? Nem értem miért van ez, pedig ő is nagyon jól tudja, hogy…
-Reach! – ült le mellé Padge váratlanul. Félve néztem a lányra, aki jobban zokogott, mint eddig.
-Mi történt? – kérdezte Padge.
Nagyon fáradt voltam, és még ez a hülye helyzet is… A Mattel történtek eleve leszívták a szellemi tartalékaim, nem tudtam a sírást visszatartani. Ráadásul Reach sem volt olyan állapotban, hogy valami jó hazugságot kitaláljon, ezért rajtam volt a sor.
-Olyan jó, hogy végre találkoztunk! – mondtam könnyekkel küszködve.

~.~.~.~ Padge szemszöge ~.~.~.~

Mattel összenéztünk. Számára is nagyon meglepő volt, hogy ilyen dolgok miatt sírnak.
Nagyot sóhajtottam, és magamhoz öleltem Reachelt. Megnyugtató volt, hogy csak egy kicsit túl érzékeny, de nincs semmi komoly problémája, de nem szeretem, ha sír. Annyira szép, amikor boldog, és a szívem összeszorul, amikor sírni látom.
A húgomnak sem állt jól. Matt mögötte állt, és csak nézte, ahogy szerencsétlen egyedül zokog. Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom majd mondani, de legszívesebben leütöttem volna Mattet, hogy nem képes átölelni.
A tekintetemmel a tudtára adtam, hogy az engedélyt megkapta.