23. rész

Sziasztok!

Nem volt semmi már nagyon régóta, annak a pár olvasómnak a bocsánatáért esedezek.
Egyszerűen nem volt kedvem, se időm. És nem is nagyon voltam itthon (csak aludni. xD).
Most viszont itt vagyok. Nem tudom elmondani, hogy túlzottan megerőltettem magam, mert Eva írt egy részt.
Hát, rendesen bekavart a csaj. De most tényleg. Basszus, most ezzel kezdjek valamit...xD
Na, nem kertelek. Akit érdekel, annak hajrá. ^^


~.~.~.~ Carry Szemszöge (csak mert ilyen se volt még…) ~.~.~.~

-Matt! Matt!
Ezt üvöltözve ébresztgettem szegény srácot. Fogalmam sincs, mit álmodhatott, de eléggé… kikészítette.
Először csak simogatott, meg azt suttogta, hogy szeret. Ezt a részét még csíptem, de amikor elkezdett összevissza csapkodni, és többször is majdnem pofon vágott, nem sok kellett, hogy visszaüssek.
Gyönge nő létemre pedig próbálhattam Én lefogni…
Amikor leállt a nagy küzdelemmel, óvatosan visszakúsztam mellé. Kicsit féltem, hogy ismét bevadul - aminek naná, hogy Én innám meg a levét -, de pár unalmas perc eltelése után végleg lenyugodni látszott.
Az arcához hajoltam, azzal a szándékkal, hogy talán sikerül finomabb módszerekkel felébresztenem, mint az üvöltözés és ütögetés.
Abban a pillanatban (miért is ne akkor?!) gondolt egyet, és felült. Természetesen nem úsztam meg; olyan erővel fejelt le, hogy azt hittem ott és akkor elájulok.
Matt zihálva nézett körül, Én pedig mellette nyögdécseltem a fejemet fogva.
Pár órával korábban egy kicsit romantikusabb, vagy szexibb jelenetet képzeltem el az ágyban…
-Ó, te jó ég, Carry, mi történt?
-Álmodban lefejelés általi halálra ítéltél.
-Mi? Basszus! Bocsi! Nagyon fáj? Hozzak jeget? Vagy valamit?
-Puszi?
Ahogy félénken kikukucskáltam az ujjaim alól, halványan elmosolyodott. Ez pár másodperc leforgása alatt széles vigyorrá és egy szenvedélyes csókká fejlődött.
Elégedetten nyújtóztam el, szinte elfeledkezve arról, hogy nekem most épp kínlódnom kéne.
-Bűneid megbocsátást nyertek!
-Köszönöm Úrnőm!
-Ezt megbírnám szokni.
-Én pedig ezeket a kezeket. Csodákra képesek…
Újabb puszival gazdagodott a gyűjtemény.
-Megkérdezhetem, mit álmodtál?
-Semmi különöset…
-Matt, ezek csak álmok!
Ez volt a Carry-féle enyhe célzás, hogy akár el is kezdheti. Ha nem akarja, úgy sem fogja, szóval egy próbát megér ez is.
-Rendben, de ígérd meg, hogy nem fogsz megsértődni!
Még, hogy nem akarja elmondani…
-Olyannak ismersz?
Biztatásképpen elmosolyodtam, de a gyomrom elég intenzíven remegett, Én pedig rettegtem, hogy mit is fogok hallani. Egy pillanatra meggondoltam magam, hogy talán mégsem kellett volna megkérdeznem… De akkor már nem volt visszaút. Halljuk!
-Olyan volt, mintha az életem álmodtam volna meg. Addig stimmelt, hogy egy szar kapcsolat Alannával, és ahogy belépsz Te…
Itt megállt egy pillanatra, mintha az Én véleményemre várna. Mire rájöttem, hogy kommentálnom kéne, és sikerült is összeszednem a gondolataim, folytatta.
-Utána pedig valami olyasmi volt, hogy jön Lana, Én pedig fogalmam sincs miért, de vele maradok, aztán rájött, hogy megcsaltam, és szakítottunk, Ő Reachellel hazautazott, aztán mi is utánuk mentünk, és újra összejöttünk, utána viszont jó volt. Szóval, érted…
Ismét megállt. Ekkor egy kicsit hosszabb időre. Elég időt adott, hogy összeszedjem a gondolataim, de ez nem jött össze. Egy büdös szó nem jutott eszembe, így elővettem a jó öreg sablon szöveget:
-Ezz… fura…
-Az. – felelte.
-De végülis jó volt az álom?
Valójában nem akartam hallani a választ, féltem tőle. Mi van, ha jobban szereti Lanát Nálam? Nem, ez hülyeség. Akkor valószínűleg nem velem lenne. Ha szeret valakit, akkor miért csalja meg? Vagy most jegyezzem meg a „meg-nem-értett-zseni” hangnemben, hogy férfiak…? Ahogy ők szokták a nőkkel?
Oké. Az biztos, hogy Lana-t nem szereti. De ez nem garancia arra, hogy engem viszont igen. Vagy igen?
-Bizonyos részek jók voltak. De nem tudom. Akkor is… Ő csak Lana… Mármint… Oké, nagyon szép lány… Meg aranyos, kedves…
Lana, aki kedves, aranyos és még szép is. Szemét ribanc, ha idejön, kicsinálom!
-Matt…
Nem bírtam tovább, közbeszóltam, nehogy folytassa a felsorolást.
-Igen?
-Nem akarsz egy kicsit kettőnkről is beszélni? Alanna holnap már itt lesz.
Sóhajtott, megcsókolt, átölelt. Mindjárt jön az a rész, hogy hirtelen ötlettől vezérelve elkezd kicsomagolni a rajtam lévő ruhákból. Ezt többnyire élvezni is szoktam, de amikor egy komoly beszélgetésre vágyom, akkor bassza meg, egy komoly beszélgetésre vágyom!
-Szakítani akarok.
Nem válaszoltam.
Átöleltem, és próbáltam magamban feldolgozni, hogy a két hetes pályafutásunknak vége. Jön Lana, aki kedves, aranyos és szép, és a bunkó, ribanc Carry félre lesz téve. Esetleg Matt újra előveszi, amikor a drágaszágát megunja. Ki tudja…
A mellkasát simogattam, beletörődve, hogy ez valószínűleg az utolsó alkalom erre. Szerettem a mellkasát. Nem olyan Silvester Stalone stílusban kidolgozott, de akkor is van benne valami vonzó. Ha más nem is, akkor csak az, hogy ez Matt mellkasa. A pasié, akiért nagyjából… 2 hete (!) megőrülök.
-Remélem nem baj, hogy ma még itt alszok.
-Nem, dehogy.
Azt hittem ez lesz az utolsó párbeszéd. A női büszkeségem elővettem, és átgurultam az ágy másik felébe. Háttal neki, hogy lássa mennyire nincs kedvem bármiféle kontaktusba kerülni vele.
Nem esett le neki.
Megfogta a vállam, majd egy rövid csókot nyomott rá.
-Carry!
Ahogy ezt suttogta, feltűnt, hogy milyen közel van már hozzám. Éreztem a leheletét, nagyon hátborzongató volt. Az egyik felem majd’ felképelte, a másik viszont legszívesebben vadul neki esett volna. Nem tudtam eldönteni melyikre hallgassak. Végül megtaláltam a megoldást: Mattre hallgatok…
-Lanaval fogok szakítani. Ezerszer végiggondoltam, és mindig Nálad lyukadok ki. Szeretlek.