2. rész - A 'szívélyes' fogadtatás

Tehát a második rész. Köszönöm szépen az e-maileket Alának és Reninek. =) Remélem ez is tetszeni fog.

Reachel tipegett le vígan a lépcsőn. Látszott rajta, hogy egyszerűen
csak boldog volt. Padge hatása. Gondolom.
- Áhh, Matt, kurva büdös vagy! Mármint... Nem olyan vészes, csak... Szóval nem egy pasihoz... Érted... - ment el mellette befogott orral.
- Köszönöm szépen! - ált meg egy pillanatra a kávéfőzésben, majd
megkérdezte húgát, hogy kér-e ő is.
- Igen, légyszi! - szagolgatta meg egy kicsit közelebbről.
- Tudod kire emlékeztetsz? - nézett rá hirtelen.
- Kire?
- Kb. mintha Alannával feküdtél volna össze!
- Te már csak tudod... - mondta gúnyosan.
- Ezt komolyan mondtam! Milyen csajt szedtél te fel? - nézett rá
gyanúsan.
- Áhh, Reach, már te is fent vagy? - mentem ki mosolyogva.
- Matt! - nézett végig rajtam szörnyülködve.
- Matthew Tuck! Tudtam! - tört ki belőlem hirtelen, mivel végre
leesett, hogy mi a neve.
- Reachel, Ez nem az, aminek látszik! - öntötte bele a tejet a
kávéjába.
- Hanem? - kiabált dühösen a lány.
- Reach, még alig egy órája jöttem csak... - próbáltam meggyőzni, hogy
nem történt semmi olyan, amire éppen gondol. Ezek szerinte nem sokat javítottam a helyzeten.
- És te máris lefeküdtél vele? - nézett Mattre ismét.
- Szerinted nekem korán reggel, másnaposan van ehhez erőm?
- De csak mert bűzlött az alkoholtól! - vágtam vissza durcásan - És te
is! Úristen, mint mindenki alkoholista? - fújtam a nyakára egy keveset,
mire azonnal kiütötte a kezemből az üvegcsét. Lehajoltam, és
kétségbeesetten kerestem, hogy hova repült.
- Hangosabban nem tudtok ordibálni? - kullogott le Padge is.
- Bocs, ha felébresztettünk! - ment oda hozzá Reach, és adott neki egy
futócsókot.
- Hmm, milyen jó illatod van! - szagolt bele a nyakába. - Új parfüm?
- Ami azt illeti...
- Használd gyakrabban! - ment oda a pulthoz és elvette Matt kávéját.
- Te is az Ő perfümjét használod? - vonta fel a szemöldökét, amint
megérezte a szagát.
- Én is kapok puszit? - vigyorodott el Matt, és visszavette a bögréjét.
- Meg van! - kiálltottam fel, és kipiszkáltam a hűtő mögül.
- Alanna? - nézett nagy szemekkel Padge.
- Sziaaaa! - mentem hozzá közelebb, de Ő nem örült nekem ennyire.
- Na jó, most mész, és felöltözöl! - parancsolt rám.
- Az összes ruhám a mosogatógépben van! -néztem rá angyali szemekkel.
- Az moSÓgép! - javított ki Reach.
- Oké, akkor gyere, adok ruhát! - fogta meg a kezem, és felráncigált az
emeletre.
- Au, Padge, ez fáj! - téptem ki a csuklómat a szorításából.
- Hogy jöttél be?
- A kulcsot máskor ne a lábtörlő alá tedd! - nyitottam ki a szekrényét,
és megláttam néhány női ruhát is. Egész jól néztek ki, kivettem egy
miniszoknyát és egy ujjatlan topot.
- Állj, az Reachel ruhája! - tette vissza, és kivett nekem egy bő Iron Maiden-es pólót
és egy rövidnadrágot a sajátjai közül.
- Istenem... - vettem fel unottan. - A nadrág leesik rólam!
- Itt járkáltál egy szál semmiben, és most még válogatsz is?
- Jó, bocsánat! - hajtottam le a fejem, és a padlót bámultam, megbánó
arcot vágva.
- Miért jöttél ide?
- Pénteken műtik a szememet, és anyáékkal még mindig nem túl jó a
viszonyom...
- Amy?
- Már 1 éve elváltunk!
- Ne mondd, hogy szingli vagy!
- Már régóta...
- Oké, akkor barátok?
- Nincsenek barátaim!
- Tessék?
- Padge, nem fogod fel a kurva életbe, hogy nincs senkim, csak te? -
emeltem meg a hangom.
- Lana, Neked mindig van hova menned! Ne próbáld meg eljátszani a nem
létező rossz életed!
- Nincs mindenkinek olyan tökéletes élete, mint neked!
- Ajj, Ala, ne csináld ezt! Felfogtam!
- Akkor viselkedj is úgy!
- 3 éve nem láttalak, először alig ismertelek meg, mit akarsz, hogy
viselkedjek? Öleljelek meg, hogy én megértelek, esetleg nyaljam is ki a
segged?
- Állj le, oké?
- Nem, nem állok le!
- Most úgy őszintén mondd meg, hogy mi bajod van velem!
- Az, hogy... - itt elakadt a szava.
- Hogy? - vontam fel a szemöldököm kicsit mosolyogva. Itt már nem bírta
ki nevetés nélkül, és magához húzott.
- Hiányoztál! - suttogta, és adott egy puszit a vállamra.