1. rész - Az érkezés

Mivel Én olyan ügyes és kedves vagyok, már ma felraktam az első részt, ami részben egy második bevezető is. =) Remélem tetszik. =) Véleményeket kérek! Miért? Mert szeretsz! =D


Kiszálltam a taxiból, és elindultam egyenesen a nagy, szürke épület felé. Lenyomtam a kilincset, majd miután rájöttem, hogy nincs nyitva, benéztem a lábtörlő alá.
Padge, te sohasem változol...
Kiszedtem a pótkulcsot, majd bementem az épületbe. Sötét volt és síri csend fogadott. Valószínűleg mindenki aludt, bár hajnali 7-kor nem is lehet másra számítani. Lepakoltam a táskámat, a gitáromat, és a kezemben lévő cipőmet, majd felmentem az emeletre. több szoba volt egymás mellett, mindegyikbe benyitottam, de egyikben sem találtam Padget. Végül, a legutolsó szoba ajtaját is kinyitottam. Mivel az ágyon fekvő egyén épp háttal volt nekem, nem tudtam biztosan eldönteni, hogy ki is ő. Beljebb sétáltam halkan, és láttam, hogy ő az én drága bátyám lesz. Ám nem volt egyedül. Egy szőke, hosszú hajú lány feküdt mellette. Jól ismertem ezt az arcot... Reachel volt. Úgy láttam jobb, ha nem ébresztem fel őket.
Visszamentem az első emeletre, és megkerestem a fürdőt. Mivel annyi volt az összes ruhám, amennyi rajtam volt, fogtam a topom és a miniszoknyám, és beraktam a mosógépbe. Úgysem lát most senki, ha meg igen, akkor van rajtam fehérnemű. Nem mindegy? A táskámból előszedtem a legfontosabb cuccaimat, és elvonultam a fürdőszobába. A sminkemet egy kicsit megigazítottam, majd előre hajtottam a fejem. A hajamat gyorsan kifésültem, és végig fújtam parfümmel. A taxiban a sofőr végig dohányzott, kicsit voltam csak büdös...
Elővettem a telefonom, és tárcsáztam.
- Igen? - szólt bele a barátnőm álmosan
- Debbie, itt Lana, felébresztettelek?
- Ajánlom, hogy halálhír legyen! - nyögött egyet dühösen
- Hát, ami azt illeti, letörött egy körmöm...
- Ez most ugye nem komoly?
- De, csak nem tudom mikor. Pedig olyan szép volt, átlátszó alapon volt ilyen rózsaszín meg fehér csipkés minta!
- Az tényleg szép lehet!
- Na, mindegy, nem ezért hívtalak! Most Padge házában vagy?
- Nem, itthon vagyok! Miért?
- Padge mióta jár Reachellel?
- Már egy fél éve kb.
- Ahh, hát ez szuper... Még jó, hogy be vagyok avatva...
- Anna, normális vagy? Eltűnsz 3 évre, és még te vagy kiakadva?
- Azért mégis csak az exemről van szó!
- Tehetek Én róla?
- Ajj, Debbie, ide kell jönnöd!
- Miért?
- Mert pár nap múlva szemműtétem lesz, és az azt jelenti, hogy egy ideig gyakorlatilag vak leszek! Egyedül képtelen vagyok végig csinálni, Reach pedig tudod milyen!
- Ann, nem tudok több száz kilométert ugrani, csak mert te éppen szemet műttetsz!
- Deb, könyörgöm!
- Azt mondtam, hogy nem! Hívd fel Amyt, vagy találj ki valamit! De most bocs, fáradt vagyok!
- Ne tedd le légyszíves!
- Jóéjt Alanna! - nyomta ki a telefont unott és egyben fáradt hangom. Na bummneki... Ekkor vettem észre, hogy valaki ott áll az ajtóban, és elég intenzíven bámul. Ismerős volt az arca, de a neve nem jutott eszembe.
- Helló! - mosolyogtam kedvesen.
- Izé...Szia... - köszönt egy ásítás közepette.
- Na, már egy ölelést sem kapok? - mentem felé kitárt karokkal. Kicsit meg volt illetődve, de nem ellenkezett.
- Áhh, büdös vagy, mennyit ittál? - húzódtam el tőle.
- Nem sokat...Annyira...
- Na várj! - vettem elő az egyik legerősebb, édes illatú dezodorom, és végig fújtam a testét, majd magamat is. Kicsit köhögött, biztos letüdőzte, de úgy kell neki. Nagyon fáradt volt leszidni engem, szinte félálomba volt.
- Te vagy Reach bátyja, nem? - mentem ki a konyhába.
- Mi? Ja... Igen... Bocs... - ásított egy nagyot, majd hideg vízzel megmosta az arcát. Látszott, hogy ettől kicsit kinyíltak a szemei.
- Te ki is vagy amúgy? - jött utánam.
- Alanna! Hát nem ismersz meg?
- Jujj, várj tudom...
- Na, megy ez Neked! - haraptam bele a pulton lévő almába.
- Az a leszbi csaj aki Reachellel járt, nem?
- Igen-igen! - mente vissza a fürdőbe kezet mosni. Még mindig éreztem az alkohol szagot, így még egy adag parfümöt magamra fújtam.